Somogyi Hírlap, 1995. május (6. évfolyam, 101-126. szám)

1995-05-03 / 102. szám

1995. május 3., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 „Nincs okom panaszra, csak lakásom volna” A szerszámoskamra lakója Szabás határában, gondozott kiskert közepén egy szerszá­moskamra áll. Eddig szokványos a kép, még az ott dolgozgató idősödő férfi is „beleillik” a jelenetbe. Fábos Jenő sorsa azonban még­sem mindennapi. — Régebben abban a nagy házban éltem édesanyámmal és a húgommal — mutat a szom­széd házra. — De túlságosan különbözünk, nehezen jövünk ki egymással, hát elköltöztem. Nem akartam láb alatt lenni... Régebben gépkocsivezető vol­tam, aztán a tejüzemnél, majd a Strabagnál dolgoztam, mun­kásszálláson laktam. Amikor négy éve munkanélküli lettem, számomra egyúttal azt is jelen­tette: hajléktalan. — Most hol él? — Hát itt — nyitja ki a szer­számoskamra ajtaját. A néhány négyzetméternyi helyen egy ágy, tűzhely, lim­lomok. Sötét, ablaktalan helyi­ség. Még szerszámoskamrának is romos, nemhogy lakásnak... — Jól megvagyok itt. Nincs okom panaszra. Tudok főzni, fűteni is, most egy fóliasátorból szeretnék kialakítani valami fürdőszobaszerűséget, ahol mosakodni tudok. — Dolgozik most valahol? Miből él? — Az önkormányzat alkal­mazott mint közhasznú mun­kást. Meg alkalmi munkákból. Mindent megcsinálok, amit kell: fametszés, ásózás, kapá­lás, vetés. Szinte semmire nem kell költenem: minden megte­rem itt a kiskertben. Úgyhogy ami van, megiszom... — Nem lenne jobb félretenni azt a pénzt? — Már nagyon furcsa volna nem inni... Mindig is megittam a magamét, de a család soha­sem látta kárát. Most ha jut rá, jó, hanem, úgy is jó... — És a család? — Egy asszonyt már tönkre­tettem, többet nem akarok... Nekem már jobb így egyedül. A legtöbb, amit szeretnék, hogy legyen rendes munkám, meg egy lakásom, persze fürdőszo­bával. (Jakab) A memyei mágnesasszony Gamos Ernőnéről, a memyei fi­zikoterápiás asszisztensről keve­sen tudják: olyan, mint a mágnes. Bőre — ruhán keresztül is — odavonzza a fémtárgyakat: a ka­nalat, az ollót, még a vasalót is. Lehet műanyag bontású a nagy­olló, az is könnyen megtalálja he­lyét a középkorú hölgyön. Három éve vette észre, hogy valami különleges erőtér veszi körül. Kávét ivott, amikor kezé­ből véletlenül kiesett a mokkás­kanál. Elkezdte keresni, s nem ta­lálta sehol. A kiskanál belepoty- tyant dekoltázsába, s megtapadt a bőrén. — Nem tudtam elképzelni, hogy kerülhetett oda — meséli. — Odamentem a tükör elé, hogy megnézzem: nem képzelődöm-e. A kanál tényleg ott volt. Utána fogtam a nagy ollót, kipróbáltam azzal is. Az is megmaradt rajtam. Sőt telepakoltam magam evő­eszközökkel. Amikor kint kapál­tam a kertben, nem akartam le­tenni a földre a reszelőt. Odatet­tem a nyakamhoz. Ottragadt. Gamosné először arra gondolt, talán azért fejlődött ki ez a ké­pessége, mert hét éve dolgozik elektromos árammal. Aztán el­kezdte kérdezgetni kollégáit, azok viszont nem számoltak be hasonló tapasztalatokról. így a mágnesesség számára még ma is rejtély. Harminckét éve dolgozik. Fel- sőmocsoládon, majd Mernyén körzeti ápolónőként kereste ke­nyerét. Amikor elindult a fiziko­Gamosné alkalmi bemuta­tója FOTÓ: KOVÁCS TIBOR terápiás kezelés, akkor tett szak­asszisztensi vizsgát. Miközben beszélgetünk a „vonzerejéről”, sorra magára rakja a kanalat, az ollót, s a va­saló is fölkerül csupasz bőrére. Mikor látja rajtunk az ámulatot, további sztorival fűszerezi mon­dandóját: — Amikor takarítok, és utam- ban van valamelyik fémtárgy, magamra teszem, és végzem to­vább a dolgomat. Ha nem aka­rom, hogy a gyerekek elvigyék az ollót vagy a kést, azokat is így rejtem el előlük. A memyei mágnesasszony a kapuig kísér bennünket. Éppen egy evőkanál van rajta. Mindjárt leveszi — mondja —, mert megy a kertbe kapálni. Kell a hely a re- szelőnek. Lőrincz Sándor Pénz híján az utca nevel Egymillió forint maradt fejlesztésre Büssüben Tavaszi napfényben melegednek a gyerekek az utcán — Bár szakmailag indokolt lenne, hogy délután is működ­jön az óvoda, pénzhiány miatt ez mégsem oldható meg — mondta Szegvári József, Büssü polgármestere. — A cigány- gyermekek szülei nem dolgoz­nak, ezért hazaengedhetjük az apróságokat. A napi három­szori, kedvezményes étkezést — tízórai, ebéd, uzsonna — to­vábbra is biztosítjuk a 25 kis­gyereknek, akit a falugondnok naponta szállít az oviba és haza. Ezért egy minimális összeget kell fizetniük a szülőknek. Igaz, hogy az óvodai ellátás díja 58 forintról 80-ra emelkedett, de ennek a felét is magára vállalta az önkormányzat. Az általános iskolásoknak ugyancsak elkelne egy napközi otthon, ám helyben nincs, a gölleit meg nem igény­lik, mert 60 ezer forintot kellene gyermekenként leperkálni érte egy évben. A negyven speciális és normál tagozatos diák és a huszonöt óvodás napi utaztatása 2-3 millió forintot nyel el a kasszából. Szegvári József szándéka szerint mindent megadna a rossz körülmények között élő cigánygyerekeknek, de nehi te­heti. A 14 millió forintos évi költségvetésből 7 milliót kell áldoznia a göllei és büssüi isko­lák fönntartására, a szociális ki­adások pedig 1990-től folyama­tosan emelkednek. Tavaly 2,3, az idén már 3,2 millió forintot kellett erre a célra fordítani. A körjegyzőség fönntartása is 1,8 milliót igényel. A munkanélkü­liek száma pedig tovább gya­rapszik: tizenöten részesülnek jövedelempótló támogatásban és további tíz nyilvántartott kie­sésével kell számolniuk. Nem csoda, hogy a fejlesztésre csupán egy millió forint maradt. — Ebből csak az orvosi ren­delő kisebb fölújítására telt — mondja. — A faluban megszűnt a tejcsamok. Ha nem újítjuk föl mihamarabb az elárvult épüle­tet, az enyészet ver benne ta­nyát. Egy öregek klubját szeret­nénk kialakítani, mert nagyon sok — a lakosság egynegyede — az idős ember. A 200-300 ezer forintból azonban csak ál­lagmegóvásra telik. A kevéske tartalék pénzünket a belső útja­vítására tettük félre. Ahhoz, hogy elnyeljük a pályázatot, az 5,5-6 millió forintos költség felét le kell tennünk az asztalra. Eddig ntég kijöttünk a költség- vetés biztosította keretből, de ha nem emelik a gyermekek után fizetendő állami támogatást, akkor rövidesen mi is az önhi­bájukon kívül veszteséges ön- kormányzatok sorát gyarapít­juk. Várnai Ágnes Tejben a bizalom Zimányban — Hála Isten, most jó ára van a tejnek! — buggyant ki az őszinte öröm Farkas Imre zimányi pol­gármesterből. Ami nem is csoda, hiszen minden beáramló fillér az önkormányzat gondját enyhíti. Erre pedig nagy szükség van, mert — elmondása szerint — évente 3,5 millió forintot költe­nek segélyre, ami a teljes költ­ségvetés (16 millió forint) egyne­gyedét emészti föl. ;— A munkahelyteremtés lenne az első és legfontosabb felada­tunk, de sok a nagy család, sok a gyermek és az öreg, s a pénz elfo­lyik a nevelési segélyekre. Jelen­leg is 28 kvalifikált munkás kény­telen otthon elütni a napot. Főleg a vasas szakmában dolgozókat sújtja a kényszerpihenő. Az FMV, Csepel, Tungsram bukását követően ők is padlóra kerültek. Igaz, a Toponár, Őrei, Répás­puszta, Zimány egyesüléséből létrejött Kapos táj Szövetkezet gépműhelye fölvett néhány em­bert, a húskombinát leépítése mi­att azonban újabbak kerültek ut­cára. Az idén ismét heten estek ki a támogatásból. Egy-két vállal­kozó — vegyeskereskedő, fuva­rozó, diszkont-italboltos — megél a faluban, s a két éve ala­kult Z+M Kft csomagolóüzeme is foglalkoztat 6-7 embert. A szakképzetlen munkaerőnek semmi kilátása nincs a munkára. — Nincs piac, nincs biztos fölvásárlás, lehetetlen követni az inflációt — összegzi a gondokat a polgármester. — Hiányzik a kor­rekt közvetítő a termelő és a piac között. Az exportra szánt kukori­cánk első szállítmányát kifizet­ték, aztán semmi... 18 millió fo­rintunk bánja a megelőlegezett bizalmat. Mégis mitől optimista Farkas Imre? Azt mondja, van egy kor­szerű tehenészeti telepük a szö­vetkezetben és a PATE-n is szé­pen virágzik egy másik. Erre ala­pozva szeretnék fejleszteni a tej- feldolgozást. Ennek — úgy tet­szik — most jött el az ideje. (Várnai) Filmforgatás a Zselicben Határozott rendezői utasítások hangzottak négy napon át a hét végén a zselici erdőkben: Be­regszászi Mária, a TV Ifjúsági és Gyermekstúdiójának rende­zője a Kuckó című ismeretter­jesztő műsor júniusi adását ké­szítette, melyben öt diák járja végig a tájat biciklivel, és be­mutatja nevezetességeit. A harmadikos kaposvári Pusztai Péternek a szennai fa­lumúzeum jelentett élményt, az eredeti formában megőrzött pa­rasztházak mozgatták meg a fantáziáját. Ellátogattak Pali be­tyár sírjához, a szarvastelepen a nagyvadakat mutatták be, s vendégeskedtek az íjászpályán is. Bosznai Péter és Sámik Jó­zsef otthon a szülőktől kért se­gítséget a felkészüléshez. Már jártak a helyszíneken, számukra maga a forgatás volt nagy él­mény. A legjobban felkészült az egyetlen kislány, Nagy Eszter volt. Csak néha morgolódott a fiúk szertelensége miatt, és örömmel beszélt legkedvesebb helyszíneiről, ahová szívesen invitál minden diákot. — A Feneketlen-tónak törté­nete az, hogy a régi időkben, az akkor még mocsaras vidéken egy gazda a hatökrös szekeré­vel nyomtalanul elsüllyedt. A tó később keletkezett. A dennai erdőben régen faégetéssel és üvegfúvással foglalkoztak az emberek. Ha óvatosak va­gyunk, itt még őzeket is látha­tunk. A közelben található Má- tyás-kút, ahol Mátyás király megpihent és szomját oltotta vadászat közben, valamint Kuckó sarok, ahová a vihar elől menekültek az erdőben dolgozó vagy átutazó emberek. Hargitay Olivér volt a csapat egyetlen budapesti tagja, ám nem ismeretlen ezen a tájon: családjával gyakran pihen a Zselicben. Az üveghuta azon­ban számára is újdonság volt, s élvezettel nézte a bányai kéz­műveseket is munka közben. Június 21-én minden diák meg­ismerkedhet megyénk e gyö­nyörű tájával, s az ott megbújó értékekkel. (Izményi) Újraépítik a templomtornyot 1993-ban kezdték az újjáépíté­sét és idén nyárra készül el a kutasi templomtorony. 1945-ben fölrobbantották a németek a templomot, és az ötvenes években torony nélkül épült újjá. 1993-ban a hívek adományaiból, külföldi támo­gatásból, valamint az önkor­mányzat és a gazdaság segít­ségével kezdték meg az épít­kezést. Július végére tervezik az épület felszentelését. Ek­korra a torony mellett párhu­zamosan megkezdett temp­lomfelújítás is befejeződik. Humusszal borítják a szeméttelepet Korszerűsítik a 61-es főutat. Ezáltal a Strabag munkásai nagy mennyiségű humuszt termelnek ki, amit a nagyba­jomi szeméttelepre folyamato­san ráterítenek. így a kommu­nális hulladék nem szennyezi a falu határát. Ahogy épül az út, úgy tűnik el a szeméttelep. A nagybajomi hulladék a kapos­vári regionális szeméttelepre kerül. A faluból hetente szer­dánként gyűjtik össze a szeme­tet és szállítják el. A helybéli­eknek nem kell fizetniük ezért a szolgáltatásért. Pályázaton nyert sántosi milliók A sántosi önkormányzat hat millió háromszázezer forintot nyert egy pályázaton az ivó­víztermelő mű és a vastalanító berendezés üzembehelyezésé­hez. Az önkormányzat azon­ban csak akkor foghat a beru­házásba, ha saját erőből képes előteremti azt a nyolcmillió fo­rintot, amely még szükséges a beruházáshoz. Olcsó étkezés Újvárfalván Az ebédtérítés emelését hatá­rozták el Újvárfalván. Jelenleg tíz újvárfalvai nyugdíjas szá­mára szállít a falugondnok ol­csó ebédet Somogysárdról. 110 forintba kerül a helyi ön- kormányzatnak egy ebéd, és 45-ért adják az igénylő idő­seknek, ami a mai árakhoz ké­pest rendkívül olcsó. A nyers- anyagárak emelése miatt kényszerülnek egy kisebb ár­emelésre. Háromszázezer a vízbevezetésre A büssüi önkormányzat 14,5 millió forintból gazdálkodik ebben az évben. A költségve­tés nagy részét az intézmények fenntartására fordítják. Na­gyobb beruházást nem tervez­nek, csupán apróbb javításokra jut pénz. Az orvosi rendelőbe a víz bevezetésére háromszáze­zer forintot, a jelenleg üresen álló csarnoképület állagmegó­vására pedig kétszázezer forin­tot szánnak. Ingyenes a menza Felsőmocsoládon Felsőmocsolád harminc óvo­dása és több mint ötven isko­lása számára ingyenes az isko­lai étkezés, mivel az önkor­mányzat térítési díjukat teljes egészében átvállalta. Erre évente 1 millió forintot fordí­tanak költségvetésükből. Az idősek térítési díjának 25-50 százalékát — évi mintegy öt­száz ezer forintot — szintén az önkormányzat fizeti ki. Lába kelt a pálinkának Hét présházat törtek föl szépen sorban a kercseligeti szőlő­hegyben. Ami bor meg pálinka volt bennük, azt elvitték vagy kifolyatták. A rongálás lénye­gesen nagyobb kárt okozott, mint amennyit eltulajdonítot­tak. — Az állatlopások, termény- lopások is kezdenek újra szapo­rodni, és persze, a tettesek nyomát a legtöbb esetben bottal üthetjük csak — panaszolta Mecseki János kercseligeti pol­gármester. Mindez persze még viszony­lagos nyugalomnak is mond­ható, a néhány évvel korábbi ál­lapotokhoz képest, amikoris mázsaszám tűnt el a termény a földekről. Megelégelték ezt a falubeliek, és önvédelmi cso­portot alakítottak. Hatékonyan működhetett, mert erőteljesen csökkent a bűncselekmények száma. Aztán az emberek megunták, hogy a hosszú, hideg éjszaká­kon járják a határt. Lassan el­maradoztak, elfogyott a cso­port, egy éve érdektelenség mi­att végleg abbamaradt a dolog. Most úgy tűnik, újra nyaku­kon a vész. Itt a tavasz, és mintha mi sem történt volna, újra kezdődnek a terménylopá­sok, igaz, kevesebb lendülettel, mint néhány éve. — Mivel az ellopott termény értéke nem jelentős, a a rend­őrök nem foglalkoznak vele. Csak akitől elvitték, annak hi­ányzik az a 30-40 kiló krumpli, amit fél éven át gondozott. Mindenesetre Kercseligeten fölvetődött, hogy újra meg kel­lene szervezni az önvédelmi csoportot. (Nagy)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents