Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-05-20 / 117. szám

1995. április 21., péntek SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TAJAK 5 Telefonon riaszthatok a csurgói tűzoltók Kisvárosi önkéntesek - körzetközponti igény Személyi hívókkal szerelték föl a csurgói tűzoltókat, így most már perceken belül ri­aszthatok. A város önkéntes tűzoltóegyesülete ugyanis te­rületi feladatokat lát el, mivel a nagyatádi tűzoltóság a legy- gyorsabb riasztással is majd­nem félóra alatt jut el ebbe a térségbe. A csurgóiak most már telefonon is hívhatók. A helyi önkéntesek jó felsze­reltsége, gépesítettsége nem sokat ér, ha a riasztási rendszer elmaradott. Kapóra jött az Or­szágos Tűzoltószövetség pályá­zata. Különösen az egyik téma­kör illett Csurgóhoz: a híradás- technika fejlesztése. A Csurgói Önkéntes Tűzoltóegyesület és a polgármesteri hivatal pályázatát tavaly sikeresen bírálták el, s így 580 ezer forintot kaptak. Egy budapesti vállalkozónál megrendelték a személyi hívó- rendszert. Folyamatos szakmai segítséget kaptak a nagyatádi­aktól, elsősorban Szabó Vilmos tűzoltó főhadnagytól. Kedvező, más megyei tapasztalatok alap­ján választhattak. S az utóbbi egy hónapban pontosan bemér­ték a riasztásra alkalmas terüle­teket is. Csurgón tűz esetén most a rendőrséget kell hívni, a 471-091-es számot. Onnan az ügyeletes jelzésére riasztó csi­pogó hangon megszólal hat zsebrádiónyi készülék. S más­fél perc múlva pontosan közlik azt is, hova kell kivonulni. Darab József, a csurgói egyesület parancsnoka precíz, igazi tűzoltó. A beosztás min­dig kéznél van: — Két felállásban ügyelünk — mondta —, hatan szolgálnak egy-egy hétig. A készüléket éj­jel-nappal a közelükben tartják. Ha valaki elhagyja Csurgót, be­jelenti a váltótársának, és ő „élesre” kapcsol. A parancsnok lelkesen beszél a gyarapodó felszerelésről is. A közelmúltban kaptak egy töm­lőszállító targoncát, pályázati pénzből pedig nagy teljesítmé­nyű Honda szivattyút tudtak venni. A város idei költségveté­sébe tervezett egymillió forint tiszteletdíj és működési költség alig több a jelképesnél. Egyre többször esik szó arról, hogy azokon a településeken, ame­lyek távol vannak a hivatásos állománytól, körzetközpontokat szerveznek. Csurgó tárgyi felté­telei és személyi felkészültsége alapján az elsők között lehetne. Horváth József „Hiába gürcöltem egész életemben” Viskólakók Szentesen — A legutolsó gatyámat 15 éve vettem. Azért nem panaszko­dom: vannak nálunk is szegé­nyebbek. Szerencsére néha ka­pok egy-két, mástól levetett ru­hát — mondta Csonka József. A drávaszentesi férfi élettársával él együtt, már 35 éve. Három gyereket neveltek föl. Az utódok felnőttek, idővel elhagyták a szü­lőket. Csonka József és élettársa kitart egymás mellett, jó- ban-rosszban. Főként a rossz­ban. Eddig csak ebben volt ré­szük. — Az uram rokkantnyugdíjas, az ő 10 ezer forintjából élünk ketten — mondta Kiss Aranka. — Én világéletemben itthon vol­tam, gyereket neveltem, így egy fillért nem kapok. A szegénység korábban sem volt ismeretlen előttük. Átélték már gyerekkorukban is. A férfi apja-anyja beteg volt, sokszor a napi betevő falat is hiányzott. Az asszony családjában is. Sorsát egy fülbetegség is keserítette. Iskolába egyikőjük sem járt, ími-olvasni nem tudnak. — Teknővájó cigányok va­gyunk. Mi megtanultuk a tisztes­séget. Becsületesen kuporgattuk össze amink van. Igaz, mindig csak kuporgattunk... Láthatja, nem lehetünk sok mindenre büszkék — mondja Csonka Jó­zsef mutatva a viskóra, ahol él­nek. — Hiába gürcöltem egész életében, nem jutottam sokra. Házukat, mint megtudom, egykor a falu pásztora lakta. Csonkáék hosszú évek óta élnek benne. Két helyiségből áll: egy konyhából és egy háló szobából. Vécé nincs, mosdásra ott a konyhai lavór. A berendezés egyetlen értékesebb darabja egy fekete-fehér tévé. S kiderül, hogy az sem működik. — Nem háborgunk mi már semmiért. Az életen változtatni úgy sem lehet — mondja Csonka József. — Azért mégis jólesne, ha a magunkfajtát nem felejtenék el... Búcsúzóul szí­vességre kér. Hivatalos levél — mondja, miközben átnyújtja a pecsétes írást. — Kérem, olvassa fel. Tudja, meghalt a bátyám. Kíváncsi vagyok, mit kell ten­nem ilyenkor. H. M. Két telepen 14 ezer sertés Magasra állított mérce - Sikerágazat a barcsi Dráva-Coopnál Jövedelmező a barcsi Dráva -Coop Mezőgazdasági Szövet­kezet sertéságazata. Csaknem 17 ezer sertést hizlaltak tavaly, s mintegy hatezret dolgoztak fel a szövetkezet húsüzemében. — Tizenegyezer sertést értéke­sítettünk. Egyebek között a Zala- hús Rt-nek adtuk el a hízót, de szállítottunk Szombathelyre a húsüzembe, és Kaposvárra is — mondta Kemény Gyula, a Dráva-Coop sertéságazatának vezetője. Az idén januártól március vé­géig — mint elmondta — hét­száz hízósertést vágtak le saját vágóhídjukon. Ezt a Vasi Hús­nak adták el, de Mernyére is szál­lítottak. A Dráva-Coop vágóhíd- ján naponta 20-50 sertést vágnak le. Nincs kialakult piaca a sertés­nek; oda szállítják az álaltokat, ahol a legkedvezőbbnek látsza­nak az értékesítés feltételei. A szövetkezet sertésállománya 1100 kocából és ezek szaporula­tából áll. Ez összesen mintegy 14 darab sertés. Két telepen tartják az állatokat: a barcsin és a kom­iósdin. Az állattenyésztéshez szükséges takarmány egy részét — így a szemes takarmány alap­anyagát is — a szövetkezet keve­rőüzemében állítják elő. Tápér­tékesítéssel is foglalkoznak: ta­valy mintegy 30 vagonnyit érté­kesítettek. — Magasra van állítva a mérce, a tavalyi jó eredmény kö­telez — mondta Kemény Gyula. Az idén hatvanmillió forintos ágazati eredményt kell elérniük. Gamos Adrienn Harminc kiló fűzvessző is több mint hatezer forint Kedvtelésből font kosarak Papp Andrásáé a lányának fon kosarat fotó: pölöskei tiborné Kérges kezén látszik a munka — a kosárfonás nyoma. A barcsi Papp Andrásné azonban nem tö­rődik ezzel; ahogy egészsége engedi, úgy készíti a szebbnél szebb kosarakat. — Kosárfonással majdnem harminc éve kezdtem foglal­kozni — mondta. — Kilenc évig dolgoztam a szentborbási fonó­ban. Ott rengeteg ilyen munkát készítettünk; virágtartót és kerti bútorokat is. Ezeket a terméke­ket többnyire külföldre szállítot­ták. A kosarat barna, főzött fűzfa veszőbői csinálom. Ennek két fajtája van: a nemes és a kender­vessző. A szomorúfűz vesszejét pedig üvegek díszítésére hasz­náljuk fel. Először mindig a fe­néklapot kell megcsinálni, és a végére marad a fül elkészítése, aztán a lakkozás... Papp Andrásné 1977-ben köl­tözött Barcsra. Azóta sem ha­gyott fel a kosárfonással. Bár — mint mondta —, mostanában már egyre kevesebbet készít, mert igen drágán lehet hozzá­jutni a vesszőhöz. Nemrég vásá­rolt kedvezményes áron har­madosztályú barna fűzfavesszőt, és több mint hatezer forintot fi­zetett ki a harminc kiló vessző­ért. Ezt ritkán engedheti meg magának, mert a havi keresete csak valamivel több mint 7500 forint; ennyi szociális segélyt kap rendszeresen. — A kosárfonás egy kis jöve­delemkiegészítés nekem, de el­sősorban hobbi — mondta. — Hiszen nagyon nehezen jövök ki a pénzemből. Amit azonban a gázóra mutat, azt muszáj kifi­zetni. Most már nem a teljesít­mény számít, mint a szentbor­bási munkahelyemen. S még ma is örömmel tölt el, ha jól sike­rült, mutatós egy-egy kosár. (Gamos) Szülök 32 millió forintja Szülök idei költségvetése 32 millió 200 ezer forint bevétellel és kiadással számol. A bevétel nagy részét az állami hozzájá­rulás — 14 millió forint — teszi ki. Alaptevékenységből szár­mazó bevételre is számítanak: ez másfél millió forint, s a helyi adókból is befolyik 200 ezer fo­rint. Az önkormányzat szesz­főzdét üzemeltet — ebből min­tegy félmillió forint bevételt várnak. Átengedett központi adóból több mint kétmillió forintot szeretnének elérni a szuloki önkormányzat, s kasszáját gya­rapítja a múlt évi 900 ezer fo­rint pénzmaradvány is. A kiadási oldalon egyebek között a szociálpolitikai felada­tokra félretett összeg, három­millió forint szerepel. Ezen be­lül kétmilliót szánnak a jövede­lempótlásokra. Szülök önkormányzata a há­ziorvosi szolgálatnak kétszáze­zer forintért vásárolt számító­gépet. Beruházást az idén nem terveznek, a temető felújítására azonban elkülönítettek 300 ezer forintot. Sok pénzt kíván a mű­ködés —- ez Szulokban majd­nem 27 millió forintot tesz ki. Másfél millió forintot szánnak egyéb támogatásokra: a helyi sportkör és híres tánccsoport például 900 ezer forintot kap. Lakásépítési, felújítási tá­mogatásra az idén 200 ezer fo­rintot különítettek el. Április végéig lehet benyújtani a ké­relmeket, s ezeket május elején bírálják el. G. A. Élénk klubélet Somogyaracson Jó dolguk van a somogyaracsi nyugdíjasoknak: a hét min­den napján összegyűlhetnek az öregek klubjában. Itt a helybeli asszonyok, férfiak beszélgetéssel, újságolvasás­sal múlatják az időt. — Nagy szerencse, hogy an­nak idején létrehozták ezt a klu­bot —• mondta Bukovics Jó­zsefié. — Ilyen kis faluban az ember nem tud máshova elmenni. A hat éve átadott épületben közösségi szoba, pihenőterem és egy jól felszerelt étkező is helyet kapott. Mivel sokan majdnem egész napjukat itt töltik, így fő­zést is vállaltak; a napi egyszeri meleg ebéden kívül uzsonnát is adnak a nyugdíjasoknak. — Többnyire beszélgetünk, kézimunkázunk — mondta Kra- pecz Mária. — Szeretek olvasni, így mindennap átfutom az újsá­gokat. Legjobban a Somogyi Hír­lapot szeretem, de olvasok maga­zint, képesújságot is. A közösségi szobában minden megtalálható amire szükségük lehet. Televíziót nézhetnek, rádiót hallgathatnak. A falakon körben polcok, s rajtuk az idősek érdeklődésének megfe­lelő könyvek. Van köztük törté­nelmi és kalandregény, s előfor­dul asszony szíveket dobogtató szerelmes témájú is. — Rendszeresen 14 idős em­ber keresi föl az aracsi otthont — ezt már Traxlerné Suszter Mar­gittól, az intézmény vezetőjétől tudtuk meg. — Igyekszünk min­den tőlünk telhetőt megtenni, hogy nyugodtan töltsék itt szaba­didejüket. Szerény anyagi lehető­ségeik ellenére sok programot szerveznek, s kirándulni járnak. Legutóbb a Balaton környéki te­lepüléseket látogatták meg. Az aracsi nyugdíjasok nagyon örül­nek a kirándulásoknak — mond­ták —, hiszen korábban ritkán hagyhatták el falujukat. Az évről évre rendezendő másik kiemel­kedő program, az öregek napja. Olyankor egész nap mulatnak. S hogy ez a rendezvény be­lopta magát az aracsiak szívébe, mi sem bizonyítja jobban: már most várják az idei idősek napját. (Harsányi) Csurgón júniusban már választanak Csurgó lakossága június 18-án választ újra polgármestert. A helyi választási bizottság a törvény biztosította legkorábbi időpontra tűzte ki a csurgói polgármester-választást, a de­cemberi választást követő hat hónapon belül ugyanis erre nem kerülhet sor. Mint ismere­tes: Szászfalvi László március 16-i lemondását követően kell újra polgármestert választani. / Építik a barcsi otthonházakat Barcson javában folyik az ott­honházak építése: összesen 12 lakás készül az 525. Számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zet kivitelezésében. Áz építke­zési munka jó ütemben halad; hat lakás cserepezését már el­végezték, jelenleg a vakoláson és a vízvezetékek szerelésén dolgoznak. A tervek szerint jú­liusban készül el a 12 otthon. Somogyudvarhelyi munkanélküliek Somogyudvarhelyen 102 re­gisztrált munkanélküli lakik. Jövedelempótló támogatást pedig 43-an kapnak: nekik az önkormányzat több mint szá­zezer forintot fizet ki havonta. A Dráva menti kis településen nagy gondot okoz a munkanél­küliség: a leépítéseknél sok udvarhelyit küldtek el, s a kör­nyéken nehéz elhelyezkedni. Negyven kisgyerek hibás beszédű Negyven barcsi és környékbeli óvodáskorú gyerek jár beszéd­hiba-kezelésre Barcson, hogy megkezdhesse az iskolát. A kicsik 50 százaléka részt vett íráselőkészítő programban is. Kálmáncsai utcákon járdafelújítás Megkezdték Kálmáncsán a Rákóczi utca járdájának felújí­tását. Mintegy 800 méter hosz- szú szakaszon dolgoznak a munkások, s ha ezzel végez­tek, a Kossuth utcában folytat­ják a korszerűsítést. Az ön- kormányzat az idén erre több mint félmillió forintot költ. Rockopera-esten A tékozló fiú A pécsi hittudományi főiskola hallgatói a csurgói Csokonai művelődési központban hol­nap este előadják a környéken már népszerű, A tékozló fiú című rockoperát. Az előadás érdekessége, hogy a darab szerzője, Iváncsits Tamás a zenei rendezője és főszerep­lője is az ennek a rockopera­estnek. A rockestnek a teljes bevételét az épülő új csurgói közösségi ház javára fordítják. Pályázatot írt ki a bizottság A barcsi önkormányzat műve­lődési, oktatási, sportbizott­sága pályázatot írt ki az idén saját hatáskörében felhasznál­ható pénzek elnyerésére - egyének, önszerveződő cso­portok, intézmények számára. Egyebek között sport- vagy tudományos tevékenységhez igényelhetnek legföljebb 30 ezer forintot. A pályázatokat május 15-ig nyújthatják be, s május 30-ig bírálja el a bizott­ság. Csak azok pályázhatnak, akik Barcson tevékenykednek. Vízváron a jegyesek áprilist szeretik Az április és a május a vízvári jegyesek kedvenc hónapja. Ek­kor kötik a házasságok zömét. Vízváron évente öt-hat pár mondja ki a boldogító igent. A házasulandók a vízvári ön- kormányzati hivatalnál jelent­kezhetnek. A szokásos formasá­gok elintézése után egy erre az alkalomra, ünnepélyesen feldí­szített teremben tartják meg az esküvőt. A határszéli kisfaluban Gál Jánosné anyakönyvvezető adja össze évek óta a párokat. — Elég kevés házasságot köt­nek a településünkön — mondta Gál Jánosné. — Előfordult, hogy egy éven keresztül nem jelent­keztek be hozzánk. Szerencsére, az utóbbi időben újból többen szeretnének megházasodni. Ta­valy 3, tavalyelőtt két pár foga­dott örök hűséget egymásnak Vízváron. Többségük fiatal volt, 20-30 év közötti. Csak elvétve akad középkorú, idős jegyes­párra pedig nem is emlékeznek. A helyi szokás szerint — mint megtudom — majdnem mindig tavasszal vagy kora ősszel tartják az esküvőt. Nagy melegben és hidegben, úgy látszik, nem sze­retnek férjhez menni vagy nő­sülni a vízváriak. S ha már a fia­talok véglegesen döntöttek éle­tük további alakulásáról, igye­keznek minél emlékezetesebbé tenni. Vízváron nem ritka, hogy a lagzikra kétszáz vendéget is meghívnak. (Harsányi) s k 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents