Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)

1995-05-20 / 117. szám

2 SOMOGYI HÍRLAP VILÁGTÜKÖR 1995. április 21., péntek Amerika retteg Szerdán, az Egyesült Álla- mok-beli Oklahoma City­ben egy hatalmas robbanás szinte kettészelte a szövet­ségi hivatal kilenc emeletes épületét. Az épület fele gya­korlatilag porrá és hamuvá vált. A robbanás nemcsak a házat, nemcsak a várost, ha­nem képletesen szólva az egész Egyesült Államokat megrázta (egyébként szó szerint is értve: a ö robba­nást még 50 km-es távol­ságból is érzékelni lehetett). Az elmúlt időszak vi­szonylag elkényeztette az amerikaiakat. A televíziók ott is ontották a terrorizmus szörnyűséges képeit, de ezek a képek messzi tájakon készültek. Az amerikaiak együttérzésüket segélyek és Pulitzer-díjak formájában fejtették ki. 1994-ben az Egyesült Államok területén egyetlen egy terrorista-ese­mény sem történt! A Világ­kereskedelmi Központ el­leni robbantásos merénylet 1993-ban, noha közfelhábo­rodást és megdöbbenést kel­tett, viszonylag szerencsés kimenetelű volt. Végül is az átlag-amerikai könnyen be­leringathatta magát a biz­tonság illúziójába. A tragédia valósággal sokkolta Amerikát. Az Alf­red P. Murrah-ről elnevezett szövetségi irodaházban több százan dolgoztak, és ami a tragédia döbbenetét fokozta: az épület második emeletén óvoda működött. Mivel a feltehetően teherautóba rej­tett bomba az épület alatt, a garázsban robbant, a legna­gyobb pusztítást éppen az óvodában végezte. Halottak és sebesültek, szörnyűséges képek — az Egyesült Álla­mokra a terrorizmus lidérc­nyomása szakadt. Ez ideig nem sikerült ki­den teni: ki volt e pokoli tett tervezője és végrehajtója. Nem tudni, mi volt a robba­nóanyag, szakértők ammó- niumnitrátra gyanakodnak. Az első vélemények sze­rint: az elkövetés módja és egyéb körülménye közel-ke­leti terroristákra utalnak, mások arra emlékeztetnek, hogy éppen a wacoi tragédia (egy szekta tagjai a rendőr­rohamot követően tömeges öngyilkosságot követtek el) kétéves évfordulóján került sor e merényletre. Folyik a per a Világkereskedelmi Központ felrobbantói ellen, •— talán „egyszerű” bosszú­ról van szó? Nem tudni. Ferenczy Europres Tűzoltó a romok között az Oklahoma Cityben történt pokolgépes merénylet után, amely rombadöntötte a háttérben látható 9 emeletes állami tulajdonban lévő épületet és az első becslések szerint legalább 80 ember — köztük több kisgyerek — halálát okozta. feb reuters Francia elnökválasztás (3.) Edouard Balladur, a vesztes A „nagy vesztes”. Bár a politi­kában óvatosan kell bánni a jós­lásokkal, a francia közélet leg­több megfigyelője már most, az elnökválasztás két fordulója előtt így jellemzi Edouard Bal­ladur kormányfőt, s vélemé­nyükben sok az igazság: a hat­vanöt éves politikus, aki idén januárban még toronymagasan vezette az elnökjelöltek népsze­rűségi listáját, mostanra a har­madik helyre csúszott vissza, s bizony hatalmas meglepetés lenne, ha a végén mégis sike­rülne megszereznie az államfői széket. Balladur 1929-ben született a törökországi Szmimában, ahol apja bankárként dolgozott. A család azonban hamarosan Marseille-ba költözik, s így a későbbi miniszterelnök gye­rekkora már francia földön zaj­lik. Két nagy riválisához, Jac­ques Chirachoz és Lionel Jos- pinhez hasonlóan ő is a francia közigazgatási főiskolán, az ENA-n végez, majd az Állam­tanácsnál dolgozik. Politikai pályakezdetére (akárcsak Chi­rac esetében) nála is rányomják bélyegüket a Georges Pompi­dou mellett töltött évek: 1963— ban az akkori miniszterelnök munkatársai közé kerül, később pedig, amikor de Gaulle le­mondása után Pompidou meg­szerzi az államfői tisztséget, Balladur a francia politikai rendszer legbelsőbb köreibe emelkedik: az Elysée-palota főtitkár-helyettese, majd főtit­kára lesz. Az elnök halála után Balla­dur távozik a közéletből, s ek­kortól egy elektronikai-infor­matikai cég vezetőjeként tevé­kenykedik. Közben azonban tartja a Pompidou-korszakból származó kapcsolatot Jacques Chirac-kal, a gaulle-ista moz­galom új vezérével, akinek a nyolcvanas évek elejétől egyik legközelebbi barátja, sőt, „szürke eminenciása” lesz. A jobboldal választási győzelmét kihasználva 1986-ban bejut a nemzetgyűlésbe, de nem sokáig ülhet a képviselői székben, mert Chirac, az új miniszterel­nök rögtön gazdasági miniszte­révé, lényegében a kormány második emberévé nevezi ki. 1988-ban, Mitterrand államfő újraválasztása után neki is tá­voznia kell a hatalomból, ám 1993-ban, az újabb, s ekkor már igazán óriási arányú vá­lasztási győzelem után ismét a gaulle-isták adhatják a kor­mányfőt, s ekkor Chirac saját maga helyett Balladurt java­solja. így utólag nézve kétség­telen, hogy Balladur már 1993- ban is készült az államfői poszt megpályázására. Korábbi, két esztendős miniszteri működését az ultraliberalizmus, a túlhajtott privatizálás, s saját híveinek kulcsposztokba való helyezése jellemezte; a kormányfői évek alatt azonban csak ez utóbbi szokását őrizte meg, egyébként törekedett a centrista politizá­lásra. Kulcsszava az volt, hogy ő „tömöríteni”, „egységbe for­rasztani” akarja a franciákat: ennek megfelelően igyekezett jól kijönni a másik nagy politi­kai erőt, a baloldalt képviselő Mitterrand államfővel, s óva­kodott minden olyan lépéstől, ami a társadalom valamely ré­tegében komoly felzúdulást kelthetett. Ez az állandó komp­romisszumkeresés tulajdon­képpen meghátrálások soroza­tát jelentette: mindezt saját tá­borának egyes tagjai, Chirac- kal az élen nem vették jó néven, a társadalom viszont elismerte, díjazta. Másfél éven át tartó, kivételesen magas népszerűsé­gét persze nem csak ez a straté­gia magyarázta: a Balladur-ka- binet a GATT-tárgyalásoktól kezdve egészen a tavaly kará­csonyi túszdráma lezárásáig számos igazi sikert is aratott. Hogy akkor mégis mi ma­gyarázza a közvélemény egy részének elpártolását? Kétség­telen, hogy szerepet játszottak benne az ellenfeleknek, minde­nekelőtt Chirac híveinek övön aluli ütései (például a korábbi cégéhez fűződő kapcsolatainak firtatása), a megfelelő, őt támo­gató pártgépezet hiánya, no meg saját hibái (a januári úgy­nevezett „lehallgatási ügy” s az is, hogy túl sokáig távol tartotta magát a kampánytól, azt híve, hogy miniszterelnöki népszerű­ségével szinte automatikusan eljuthat a célvonalig). Ugyan­akkor a döntő tényező az lehe­tett, hogy a francia társadalom jelentős része a választási had­járat során rádöbbent: az óvatos reformoknál, a folytonosságnál radikálisabb változtatásokat kí­ván. Márpedig ennek megteste­sítője nem Balladur, hanem Jacques Chirac... S. Tóth László Megnyílt a barcelonai turisztikai kiállítás Katalónia új arca Ramon Bagó Agulló, a SITC elnöke, volt kataláni idegenfor­galmi miniszter ajánlotta az ér­deklődők figyelmébe a turiszti­kai kiállítást. Mint mondta, ör­vendetes, hogy az idén tovább nőtt a résztvevő országok és a cégek száma, akik között egyre több a magánvállalkozás. Itt van például Malajzia, Kame­run, Kuba, sőt a szomszédos Horvátország és Románia is képviselteti magát. Spanyolország szinte minden régiója új turisztikai program­mal rukkolt elő az idén. Ezek közül újdonságként a Hétvégék Katalóniában címet viselő programot emelte ki Ramon Bagó. Azt is hozzátette: minden korábbitól több lehetőség közül választhatnak a pihenni vá­gyók, azok, akik hosszabb-rö- videbb szabadságukat töltik a csodálatosan szép Katalóniá­ban. Van mezőgazdasági«és sport­turizmus, s emellett akár ka­landutazásra is rászánhatják magukat a vállalkozó kedvűek. Ramon Bagó jó ismerője a ma­gyar idegenforgalmi cégeknek. Az idén részt vett a budapesti Utazás ’95 kiállításon, majd ezt követően az Eurotours díszva­csoráján is, ahol több vezető magyar idegenforgalmi cég képviselőjével is találkozott. Nem véletlen hát — mondta ifjabb Kenessey Gábor, az Eu­rotours értékesítési igazgatója —, hogy az Eurotours újra itt van a kiállításon. Azt is hozzá­tette: 4 év tapasztalatai bizo­nyítják, hogy egyre több lehe­tőség áll a pihenni és kikapcso­lódni vágyók rendelkezésére. Bár Magyarország hivatalosan nem képviselteti magát, az egyik legnagyobb magyar ki­utaztató — az Eurotours — nem teheti meg, hogy ne tájé­koztassa leendő utasait és part­nereit az új lehetőségekről. Ezekből az új lehetőségekből ad jó válogatási lehetőséget a barcelonai kiállítás. Lengyel János Markó Béla vállalja újra az elnökséget Markó Béla bejelentette, hogy vállalja a jelöltséget az RMDSZ elnöki tisztségére és indulni kíván a májusi kong­resszuson egy újabb mandátu­mért. A Romániai Magyar De­mokrata Szövetség elnökét az 1993. januári 3-ai kongresszu­son választottak meg erre a tisztségre. Markó Béla elmondta: nyil­vánvaló, hogy ez nem volt könnyű döntés két év nehéz ta­pasztalatai után. Látszólag for­mai igény, hogy egy tagszerve­zet támogatása szükséges a je­löltséghez. Számomra alapvető volt, hogy a saját szervezetem, a Maros megyei támogat-e vagy sem. A politikus kommen­tálta azokat, a találgatásokat is, hogy az RMDSZ jövőre saját jelöltet indít az államfői tiszt­ség elnyerésére. Elmondta, hogy korainak tartja még ezt a kérdést felvetni, a szövetség pedig még nem határozott eb­ben az ügyben. Szakszervezeti vezetőket kísérnek a rohamrendő­rök a főváros katonai repülőterére, ahonnan egy távolabbi internáló táborba szállítják őket. A bolíviai kormány rend­kívüli állapotot hirdetett ki és elrendelte a 38. napja sztrájkoló pedagógusok és egyéb dolgozók vezetőinek le­tartóztatását. FEB-REUTERS Fegyvertelen marad az angol bobby Határozottan elvetette a brit belügyminiszter a hagyomá­nyosan fegyvertelen közrend­őrök felszerelését lőfegyve­rekkel. Michael Howard an­nak nyomán látta szükséges­nek megerősíteni álláspontját, hogy szerdán Londonban egy fiatal rendőrt pisztolylövé­sekkel terített le egy kábító- szeres banda. A rendőrgyil­kosság ritka bűncselekmény Nagy-Britanniában, ennek megfelelően óriási felzúdulást keltett a 28 éves Phillip Wal­ters halála, s egyre-másra olyan véleményeket lehetett hallani, amelyek szerint szakí­tani kell a hobbyk fegyverte- lenségének tradíciójával. Az ellenzék vezető ereje, a Mun­káspárt egyik sarkalatos kam­pányfogása a bűnözés mere­dek emelkedésének rendsze­res hangoztatása, a Labour vezére, Tony Blair azonban maga sem tartotta üdvösnek a revolverek megjelenését a rendőrök oldalán. Howard belügyminiszter kijelentette: nem hiszi, hogy a rendőrök fegyvert akarnának ragadni, s azt sem, hogy a lakosság ezt akarná. A hatóságok hálóján eddig két tettes akadt fenn; harma­dik cinkosuk után, aki bi­linccsel a kezén oldott kere­ket, folyik az országos hajtó­vadászat. Bosznia elutasítja a tűzszünetet A boszniai kormány tegnap hivatalosan is elutasította az április 30-án lejáró tűzszüneti egyezmény meghosszabbítá­sát. A szarajevói kormány ál­láspontját Haris Silajdzic kor­mányfő ismertette az Akasi Ja- szusi ENSZ-különmegbízottal folytatott szarajevói tárgyalá­sokon. Elmondta: addig nem lehet szó a fegyvemyugvásról, amíg a szerbek nem fogadják el a nemzetközi összekötő csoport felosztási tervezetét. Napvonat Bécsből Siófokra A magányos és szükséget szenvedő fogyatékosok 30., jubileumi „Napvonata” az idén Siófokra megy, ahol a kirándu­lás résztvevői május 25-e és 28-a között üdülnek majd. Az akció védnöke ezúttal Göncz Árpád magyar és Thomas Klestil osztrák államfő. Az APA osztrák hírügynökség je­lentése szerint a vonat Bécsből indul. A 15 országból érkező, mintegy 280 résztvevőt szá­mos osztrák segélyszervezet 100 önkéntes orvosa és segí­tője kíséri majd el. Vádemelés a merénylők ellen Illegális fegyvertartás miatt vádat emeltek a Fülöp-szige- teken hat iszlám szélsőséges ellen. Azzal is vádolják őket, hogy közük van a New York-i Világkereskedelmi Központ­ban (WTC) elkövetett pokol­gépes merénylet ügyében bíró­ság elé állított személyekhez. A hat férfi azt állítja, hogy va­lakik a manilai szállodai szo­bájukba csempészték azokat a fegyvereket és robbanóanya­gokat, amelyeket a rendőrség április 1-jén ott megtalált. Letartóztatások Bolíviában A rendkívüli állapot első nap­ján több mint 300 szakszerve­zeti vezetőt tartóztattak le Bo­líviában. A letartóztatottak kö­zött van a gazdasági reformo­kat követelő Bolíviai Mun­kásszövetség főtitkára is. Ez a szakszervezet az utóbbi hetek­ben országszerte tömeges sztrájkokat és tiltakozásokat kezdeményezett. Palesztin megbékélés Az Iszlám Dzsihád szélsősé­ges szervezet tárgyalásokat kezdett a PFSZ-szel a merény­letek leállításáról a Gáza-öve- zetben, s ezzel csatlakozott a Palesztin Hatóság és a Hamász között folyó, a palesztinok kö­zötti megbékélést célzó meg­beszélésekhez. Az Iszlám Dzsihád szabadlábon lévő ve­zetői Arafat helyettesével Ta- jeb Abdel Rahimmal találkoz­tak. Algériai-líbiai csúcsértekezlet Algériai-líbiai csúcsértekezlet kezdődött a dél-algériai Ain Amenasz városában. Liamine Zerual algériai elnök és Moa- mer el-Kadhafi ezredes, a lí­biai forradalom vezetője fő­ként kétoldalú együttműködési kérdéseket vitat meg kétnapos tanácskozásuk során. Zerual és Kadhafi hét hónap leforgása alatt most találkozik egymás­sal másodszor.

Next

/
Thumbnails
Contents