Somogyi Hírlap, 1995. április (6. évfolyam, 77-100. szám)
1995-05-02 / 101. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE ~r 1995. április 1., szón ’vuí Dombóvári pillanatfelvétel a várossá válás 25. évében Negyedévszázados a szomszédvár Várossá nyilvánításának 25. évfordulóját ünnepli ma Dombóvár. A városalapító díszoklevelet 1970. április 1-jén Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át Vaszkó Szilveszter tanácselnöknek. A 22 ezer 500 lelkes tolnai település, amely Szekszárd után a megye második legnagyobb városa, az azóta eltelt időszakban komoly fejlődésen ment át. Hogy hol tart most? — ez a kérdés az ünneplők közül bizonyára sokakban felmerült. Egyfajta pillanatfelvételként magunk is a ma megfigyelhető állapotokat vettük górcső alá, habár e kép a lehetőségeiből adódóan nyilván esetleges, hiszen lehetett volna másképp, más megvilágításból és beállításból megörökíteni. „Olyan településből kellett igazi várost csinálni, ahol a belterületi utak mindössze 15,4 százaléka volt szilárd burkolatú...” — emlékszik vissza a régi időkre a Dombóvár című lap ma megjelent próbaszámában Vidóczy László, aki 1971-től a rendszer- váltásig volt a város tanácselnöke. A település jelenlegi első embere, Tóth Attila, aki az első közvetlenül a polgárok által választott vezető a településen, már egészen más kihívások előtt áll. — Dombóvár a fekvése miatt itt, Tolna csücskében, Somogy és Baranya határán sajátos helyzetben van — mondta a polgármester. — Mi mindkét szomszédunk közgyűlésével igyekszünk a lehető legjobb munkakapcsolatba kerülni. Somogy megyével már révbe ért ez az igyekezet (az együttműködési megállapodást ma írja alá dr. Kolber István, a közgyűlés elnöke és Tóth Attila Dombóváron). A somogyi-dombóvári kapcsolat a város egyik legégetőbb problémájában, a szemételhelyezés hosszú távú megoldásában is (a jelenlegi telep 3 éven múlva telítetté válik) segítséget jelenthet a városnak. A szűkös költségvetéssel ugyanakkor már a választott képviselőtestületnek kell jól sáfárkodnia. Gyöngyösi Tibor alpolgármester, aki nemrégiben még a somogyi önkormányzat sajtóreferense volt, erről elmondta: 1,5 milliárd forintos költségvetésüket javarészt az intézmények fenntartására emészti föl. Dombóvár „pénztárcájának el kell tartania” egy 450 ágyas, 700 embert foglalkoztató és ez évben 400 milliót igénylő városi kórházat, három középiskolát, a művelődési otthont a városi könyvtárral és a tévével, valamint a szociális intézetet. Működtetni kell öt óvodát, négy általános, valamint a kisegítő és a zeneiskolát, és — habár nem kötelező feladat, de — egy bölcsődét is. — Mindezen intézmények működtetése 1,1 milliárd forintba kerül. Ezzel kapcsolatban nemrégiben arról határozott a testület, hogy megteremti a pénzügyi-szakmai átvilágítás feltételeit — mondta Gyöngyösi Tibor. — Az intézményműködtetés racionalizálására, a vezetési struktúrák felülvizsgálatára feltétlenül szükség van. Az említett revízió érinti az 530 tolnai, baranyai, somogyi, fejéri és más megyékből érkezett diákokat foglalkoztató Apáczai Csere János posta- és vasútfor- galmi szakiskolát is. Az intézmény mindeközben ígéretes lépeseket tesz képzési profiljának átalakítására, aminek eredménye az általános képzésre nagy súlyt fektető, nemzetközileg elfogadott programú szakiskola lesz. — Eredményesen pályáztunk és 300 ezer dollár értékű taneszközt kaptunk abból a világbanki hitelből, aminek felhasználásával fokozatosan átalakul a szakképzésünk — mondta Horváth Sándor szakmai igazgatóhelyettes. — A meglévő szakjaink fokozatosan kifutnak, és két új szakmacsoport, a közlekedési és a köz- gazdasági veszi át a helyüket. Dombóvár testületé nag\ hangsúlyt helyez a vállalkozási kedv élénkítésére, ami által a munkanélküliség és a szociális feszültségek csökkenését, és lendületes fejlődést várnak. E cél szolgálatában rendezik meg júniusban, részint a somogyi tapasztalatokra, a nemzetközi Alpok-Adria vásárok kapcsolataira is támaszkodva a Dombóvári Regionális Kiállítást és Vásári. Ennek egyik résztvevője lesz a 130 embert foglalkoztató, dinamikusan fejlődő Kipszer Tűzi- horganyzó és Vasszerkezetgyártó Kft, amely forgalmának 70 százalékát az export teszi ki. — Állandóan keressük az újat, a piacbővítés lehetőségeit, mert csak így lehetséges a talponma- radás — vallotta Kovács Ákos. Az ügyvezető igazgató elmondta, hogy nemrég járt külföldön, s onnan német, svéd és osztrák „kapcsolatokkal érkezett haza”. Ez a fajta lendület nemcsak a gazdaságban, hanem a várospolitizálásban is jelen van: a testület több, már régóta húzódó akut problémának szeretne pontot tenni a végére. Címszavakban szólva ezekről: tervezik, hogy a kommunális szolgáltatásokat kiadják vállalkozásba; hogy értékesítik a volt szovjet laktanya területén lévő épületeket; hogy a már megépített, nagy kapacitású szennyvíztelepet tovább korszerűsítik; hogy egy vízforgató beruházásával és más fejlesztésekkel mind gazdaságosabbá teszik Dombóvár egyik nevezetességét, a gunarasi gyógyfürdőt; hogy az eddig a Somogyterv által ellátott főépítész feladatokra pályázatot írnak ki, és így tovább. Ez utóbbi már a város arculatát, köztisztaságát, az ottlakók közérzetét is érinti. Apropó, közérzet... — A piac, kérem, avval vannak itt a gondok, mert hát nem Látkép a város legmagasabb pontjáról, a víztoronyból A jövő dombóvári választópolgárai Tóth Attila polgármester tudják, hová tegyék el a mostani helyirül — mondta felesége teljes egyetértésével az egykori mozdonyfűtő, a 70 éves Pap Gyula. — Má' meg a templom mellé raknák el, vagy a vásártérre. Az egyik helyen randán nézne ki, a másik meg messze van nagyon... — vélték a 35 éve dombóvári nyugdíjasok. — Egy hatalmas uszoda kellene, meg egy négyemeletes bodycenter a mostani, művházas pincehelyiség helyett — vágta rá kérdésemre a két 17 éves fiatal. Keresztesi Pisti és a montain bike-os haver, Norbi egy húron pendültek abban is, hogy nem ártana egy szórakozási alternatíva a Victória diszkó mellé. Az említett fontosságokon, reális alapokra helyezve azokat, bízvást nem emelkedik felül majd a választott testület. Mi viszont felülemelkedtünk kicsit, ha nem is a problémákon, de a városon mindenképpen, amikor Csonka András, a vízmű káefté szakemberének pártfogásával igyekeztünk a 15 éve használaton kívül helyezett víztorony tetejére, megzavarva a szanaszét százszám heverő szürke szárnyasok örök álmát. A galambtemetőnek is nevezhető, régebben sátánista ifjak őrületének helyéül szolgáló torony a város legmagasabb pontja, a maga 35 méterével. Onnan még a dombóváriak sem mindennap vehetik szemügyre, miként gyarapodik, épül-szépül negyedévszázados városuk, a tolnai szomszédvár. Balassa Tamás Farkas Lajos legújabb figurájával FOTÓ: TÖRÖK ANETT Sörnyepusztán csírázott az Uborka Barsinét kétszer öntötték —A pénzügyminiszter homloka —Nem selejtezik a bábukat A vezető ülés mellé nem engedte őket. A csomagtartóban szállította Kaposvárra kedvenc bábuit Farkas Lajos szobrászművész, grafikus és karikaturista. Keleti György, Tor- gyánné Cseh Mária és Bokros Lajos szivacs-hasonmása kísérte gyermekkora városába az egyik legnézettebb televíziós műsor, az Uborka alkotógárdájának tagját. — Az első két osztályt So- mogysárdon jártam — Sömye- pusztán laktunk —, utána költöztünk Kaposvárra, s én a Rákócziba kerültem — meséli. Imre Lászlóné volt a rajztanárom. Szabadidőmben mindig rajzoltam, és jópár lépésre előrébb jártam a többieknél. Ha aszfaltrajzverseny, vagy országos pályázat volt, engem zavartak el, tőlem kértek munkákat. Nyolcadikban, amikor pályát kellett választani, én a pécsi művészeti szakközép- iskolát jelöltem be. Egyszer Zánkán nyaralhattam jutalomból. A szobrásztelepen különféle fejeket mintáztam, és szakemberek zsűriztek. Én pedig belahallgat- tam félfüllel az egyik beszélgetésbe, ahol megjósolták: e fiúból szobrász lesz. Pécsett kerámia szakon végeztem. A rajzórák mellett mintázni is tanultunk, ami nekem kapóra jött. A főiskolára csak másodszorra sikerült bejutnom. Amikor kirúgtak, elkeseredve jöttem haza Kaposvárra. Számítógép-kezelő voltam, de sokat mintáztam, szakkörbe jártam. A főiskola szobrász szaka után elvégeztem a művészképzőt is. Jelenleg az Aladdin Filmstúdió munkatársa vagyok. Ez a stúdió készíti az Uborka című szatirikus műsort. Most már tervezem, mintázom, festem, hajazom a figuráit. — Melyik bábukat tervezte ? — Ebben az évben kezdtem el tervezni. Régebben csak mintáztam és festettem. Keleti György, Torgyánné és Bokros Lajos figuráját én álmodtam ilyenre. — A politikusok nem hiszem, hogy modellt ülnének. Mi alapján dolgozik? — Fotók és videofelvételek segítenek. — Milyen visszajelzések vannak a valódi főszereplóktój ? — Általában elégedettek a bábukkal. Barsiné Pataky Etelka egy Uborka bulin panaszolta a vezetőknek, hogy szeretne magáról egy szebb bábut, mert amikor megjelenik a képernyőn az ő figurája, szegény gyereke sírva rohan oda hozzá; Anya, anya, ott a boszorkány! Aztán — hallgatva rá — megcsináltuk az új Etelkát. Lényegesen szebb, nőiesebb lett, kevesebb ránccal, de nyálasabb. Lement az első adás, jön a telefon: hogy merték így elrontani Barsinét. Egyébként a nézők is szeretik, hiszen egy statisztika szerint a Dallas, és a Szomszédok után az Uborka a legnézettebb műsor. Vitathatatlan, hogy az Uborka egy politikus népszerűsítő műsor, hiszen nem kerülhet bele akárki. Csak az, aki már letett valamit az asztalra. — Mint például Bokros úr, aki talán túl gyorsan, s meglehető- sen drasztikusan pakolta tele az asztalt. Amikor őt mintázta, mi motoszkált a fejében? — Egyszerűen ránéztem az arcára, s már láttam, milyen karikatúra fog belőle kisülni. Mindenesetre nem akartam olyat alkotni, ami nagyon okosnak mutatná. Ezért van kicsi homloka. — A miniszterek jön- nek-mennek, a kormány összetétele változik. Mi van a régi figurákkal? Leselejtezik őket? — Megvannak. — Akkor elég előrelátó a stáb, felkészül minden eshetőségre! — Igen. A régiek mellett újak készülnek; néhányan régóta szerepelnek. — Milyen stációi vannak egy-egy bábukészítésnek. A főnöke gyakran kritizálja őket? — Igen, van cenzúra nálunk. Amikor elkészül a bábu, akkor lejön a főnököm, s elmondja: túl nagy a bajusz, le kell vágni egy kicsit, alakítani kell a hajon. A Bokrossal meg volt elégedve. Torgyánné mintázásakor csak a második változat tetszett neki. Aztán amikor kiöntöttük, kifestettük, felhajaztuk — akkor elájult tőle, mert nagyon jól mozgott és humoros volt a figura. — Mennyi idő alatt lesz felvételre kész egy bábu ? — Attól függ, mennyi időt kapunk rá. Általában négy-öt nap elegendő, de volt már arra is példa, hogy két nap alatt kel-- lett megcsinálni. — Kik lesznek az Uborka új szereplői? — Valószínű, hogy Szekeres Imre lesz, de tervbe van véve Iliescu, Vranitzky és Surányi György is. — Milyen érzés politikusokkal kelni és feküdni? — Semmi különös. Nekem ezek csak bábuk, amiket rendbe kell tartani, újrafesteni, vagy újraönteni. Van, amelyiket 3-4 havonta, van amelyiket másfél évenként... Lőrincz Sándor
