Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-20 / 66. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP BELPOLITIKA 1995. március 20., hétfő Miniszterjelöltek A Magyar Szocialista Párt elnöksége egyetért azzal, hogy Horn Gyula miniszter- elnök Szabó Györgyöt, a Borsod megyei közgyűlés elnökét javasolja népjóléti miniszterré a lemondott Kovács Pál helyére, és Ni- kolits Istvánt, az MSZP frakcióigazgatóját jelölje a leköszönt Katona Béla utódjául a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszternek. Az elnökség köszönetét mondott Csintalan Sándornak, amiért vállalta a felkérést a titkosszolgálati miniszteri posztra, a testület azonban úgy ítélte meg, hogy az ügyvezető alel- nökre nagyobb szükség van a pártközpontban. Drágább Opelek A 9 százalékos forintleértékelés miatt csütörtöktől drágábbak az Opelek, és hétfőtől a vámpótlék hatását is érvényesítik a kereskedők, ami összességében átlagosan 17 százalékos emelést jelent. Bár az Astrákat Szentgotthárdon szerelik össze, a vámpótlék a korábbi nulla vámkulccsal behozott alkatrészekre is érvényes. A „csepegtetett” forintleértékeléssel kapcsolatban nincs még vállalati álláspont arról, hogy a mindenkori árfolyamingadozást milyen ütemben érvényesítsék. Áprilistól Találjuk ki Magyarországot Mai találkozónk résztvevői arra „szövetkeztek”, hogy segítenek megtalálni Magyarország 4-5 évszázada elveszített helyét és szerepét Európában - nyilatkozta szombaton a társaság megalakulását előkészítő megbeszélése után Hankiss Elemér, a Találjuk ki Magyarországot Klub megalakításának ötletadója. Elmondta: megróbálnak olyan stratégiákat kidolgozni, amelyek segíthetnek Kö- zép-Európa, Magyarország, vagy az egyes országrészek gazdasági és kulturális életének fellendítésében, „európaibbá” tételében. Hankiss azt is közölte: reményeik szerint áprilisi találkozójukon már megtörténhet a klub tényleges megalakítása. A klub somogyi tagja dr. Gyenesei István, aki hozzászólásában a vidék szerepét hangsúlyozva azt fejtette ki, hogy a magyar vidék és ne a vidéki Magyarország vegyen benne részt. Kríziskezelés és válságterápia Marcaliban A szegénység bajjal jár Depressziós, aki nem tudja az életét koordinálni, egyedülálló időskorú, akire még a piros betűs ünnepeken se néz rá a rokonság. Munkanélküli, aki egyre kevésbé képes megkapaszkodni az egzisztenciáját és önbecsülését kifordító világban, rokkantnyugdíjas, akinek házhoz jár a meleg ebéd. Családok, akik szégyenlősen takargatják szegénységük társadalmi rongyait, emberek, akik valós vagy képzelt betegségbe menekülnek a rájuk zúduló problémák elől. Betegek, akik rég túlvannak már a „szociális ivás” össznépi határán, apák és anyák, akik sérült lelkű gyermekeik szorongását oldanák, ha volna mivel. Rajtuk próbál segíteni — sokszor csak egy kiadós beszélgetéssel, egy krízishelyzeten átsegítő gesztussal, egy csomag élelemmel, vagy némi pénzzel a Családgondozási Központ. — Ahogy fokozatosan elveszíti korábbi — főként anyagi — pozícióit a család, úgy növekszik a mentális és pszichoszomatikus megbetegedések száma, s ezzel párhuzamosan nálunk is egyre többen kopogtatnak — mondja Radák Lászlóné, a marcali központ vezetője. — Sokan azzal kezdik, hogy nem tudják kifizetni a villanyszámlát, vagy képtelenek kijönni a feleséggel, gyerekkel, esetleg problémáik vannak a munkahelyen. Nem értem, néhányan miért csak akkor szánják rá magukat erre a találkozásra, amikor már tényleg nagy a baj, s több tízezer forint az OTP-hátralék? Szokványos eset, hogy a kérvények kitöltéséhez kémek tanácsot, vagy elhelyezkedési nehézségekkel küzdenek, de a legritkábban fordul elő, hogy valaki azzal kezdje: kérem én alkoholista vagyok, gyógyulni szeretnék. Számunkra már az is siker, ha adódik egy olyan félév az életükben, ami konfliktusmentes. A családi közeg hozzáállása persze nagyon fontos lenne, sajnos a többség túl későn kerül hozzánk, akkor, amikor már teljesen tönkremegy az egészsége. Az még a jobbik eset, ha hagy magán segíteni, de vannak reménytelen ügyek is. Ekkor mi mást tehetnénk, mint fölhagyunk a kudarcra ítélt munkával, s oda összpontosítjuk az erőinket, ahol el is érhető valami csekélyke javulás. A marcali családgondozási központ szerteágazó tevékenységéhez évi 22 millió forintot biztosít a fenntartó önkormányzat. Ebből csak a 180 főt ellátó szociális étkeztetés költsége ötmillió, s akkor még nem szóltunk a központ égisze alá tartozó két idősek klubjáról, a házigondozottak köréről, a családsegítő csoport kiadásairól, s arról a gondozóházról, amely idén februártól hétvégeken is üzemel. — A polgármesteri hivatallal együtt arra törekszünk hogy ameddig csak lehet, a gyámolí- tásra szorulók családi közegben maradhassanak, s ne kelljen gondozóházba vagy szociális otthonba vinni őket. — Radák Lászlóné 16 főállású és öt közhasznú munkát végző kollégájával igyekszik fölvállalni az önmaguk irányítására, ellátására képtelen — vagy a körülmények miatt azzá lett — embertársaik védelmét. — Jó az együttműködésünk az ideggondozóval, valamint a segélyek elbírálása kapcsán az önkormányzattal. Mindenki a maga területén próbál hozzájárulni a gyógyuláshoz, a válsághelyzetből való kilábaláshoz. Vannak emberek, akiknek elegendő az is, ha egyszer alaposan kiönthetik a szívüket, de akadnak olyanok is, akiknek hosszú ideig kell fogni a kezüket. A tapasztalat az, hogy az évek múlásával egyre inkább elfogadnak bennünket, s ellenérzés nélkül tárulkoznak föl előttünk. S ez fontos, mert segíteni csak azon lehet, aki maga is akarja a gyógyulást. Csíky K. Erika Mindennapi büszkeségem Mondja uram, most már büszkék lehetünk arra, hogy magyarok vagyunk? — kérdi egy kanadai hazánkfia kissé eltorzult kiejtéssel, miközben szemrevételezi a szülőföldi tájat. Miért ne, felelem gépiesen, s hozzáteszem: a büszkeség sosem árt. És rögtön — miután utánagondoltam kissé cinikusra sikeredett válaszomnak — visszaszívnám, hiszen nyilvánvaló: a puszta (véletlenszerű) tény, hogy magyarnak születtem, nem elég ok a büszkeségre. De lehetek-e büszke például a magyarság történelmére Árpád fejedelemtől Göncz Árpád köztársasági elnökig; egyrészt a sok hősiesen megvívott, ám rendszerint elvesztett csatára, szabadságháborúkra, másrészt az „önfia vágta sebek”-re, melyek nehezebben gyógyulnak, mint az idegen kardnyomok, s a mártírglóriával fényeskedő tragikus históriai személyiségekre? Igen, büszke lehetek, vagyok is, bár mostanában gyakran eszembe jut, hogy akkor sem lennék kevésbé büszke népem történelmére, ha kevesebb magasztos bukás, ám több sikeres végkifejlet, szerencse volna jellemző rá. Sors bona nihil aliud! Szerencse és semmi más, hajtogatta makacsul a magyar történelem egyik legszerencsétlenebb sorsú politikus-katona- és költőzsenije, Somogy megye egykori örökös főispánja, gróf Zrínyi Miklós. Gyerekkorom óta büszkeség tölt el, ha rágondolok, s vajon, ha szerencséje lett volna „véghezvinni” nagy eposza után nagy politikai terveit is, kevésbé lennék büszke rá? Kanadai hazánkfia nem firtatta a dolgot, pragmatikusabb lény annál, hogy töprengjen; üzletember, aki Kanadában vitte valamire. És miután vitte valamire, méltán büszke önmagára, aki egyébként magyar. Én pedig, aki sem pragmatikus alkat, sem üzletember nem vagyok, és itthon próbáltam vinni valamire, ha büszke akarok lenni egy kicsit, lám, visszaszaladok az időben, egészen gróf Zrínyi Miklósig. Pedig hát — jutott eszembe — néha a jelen is ad okot büszkeségre, csak figyelni kell a napi történésekre. Szinte szétfeszített a büszkeség például, amikor Teller Ede azt mondta a tv-riporter- nek, hogy ő néha verseket is írt, és meggyőződése, hogy verset csak magyar nyelven szabad írni. E nyilvánvaló túlzás kevésbé melengette volna a szívemet, ha a világhírű fizikus, aki több, mint fél évszázada járt utoljára Magyarországon, törte volna az anyanyelvét. De Teller Ede Arany János-i mondatszerkesztéssel, szóképekkel, s a legbonyolultabb gondolatokat is kristálytiszta egyszerűséggel kifejezve beszélt, mintha tegnap érettségizett volna jeles eredménnyel a 19. századi nagy magyar költők műveiből. (Kanadai hazánkfia valamikor a 60-as években hagyta el az országot, s lám, máris eltorzult a kiejtése!) És eszembe jutott, hogy ugyanilyen szépen beszélt Szent-Györ- gyi Albert, Wigner Jenő, Lánczos Koméi, s mondják, akik ismerték, hogy Neumann János is (a Nobel-díjas természettudós-Mi- kes Kelemenek), s rettenetesen büszke voltam. Büszke Teller Edére, Arany Jánosra, ama névtelen középkori szerzetesre, aki Ómagyar Mária-siralmat papírra vetette valahol Bolognában, a Tihanyi Alapítólevél deákszerkesztőjére, aki magyar szavakat csempészett a latin közé, egyszóval: nemzetfönntartó anyanyelvemre, amely varázserejű munkaeszközöm és mindennapi büszkeségem. Szapudi András Jó a lapjárás A hajnali látogató mindig pontos Budai Jánosáénak mindenkihez van egy-kétjó szava FOTÓ: LANG RÓBERT — Jöjjön be, üljön le, amíg átmelegszik. Szinte minden harmadik háznál kérik erre. Budai Jánosáé azonban nem ér rá: igyekezni kell, hogy a reggeli mellé oda kerüljön az újság, a Somogyi Hírlap. Budai Jánosné a Somogyi Hírlap kézbesítője Kaposváron. Mégpedig az egyik legjobb. Percre pontos mindig, pedig a város másik végéből jár a Pécsi utcába és Szent- jakabra. — Szükség van a pontosságra — mondja. — Sokan már a kerítésnél állnak, várják az újságot. Az időseknek egyik fő délelőtti elfoglaltsága az újságolvasás. Hajnali háromkor kel. Ötvenhárom évesen, több mint harmincötéves munkaviszonnyal a háta mögött gyakran kevesebbet alszik három-négy óránál. — Indulhatnék korábban is, de nem merek: akkor nekem túl sötét van még. Azért sem indulok korábban, mert bizony szeretek esténként sokáig tévéz- getni. Az újságot Kaposvár cigánytelepére is hordja. Azt mondja meg lehet itt nézni néhány portát: példát mutatnak tisztaságból. Ennek a környéknek tizenkét éve kézbesítője. Az a tény, hogy gyakran hívják arról is árulkodik, hogy szeretik. — Úgy érzem, hogy a cigányok is elfogadtak — mondja. — Ennek persze néha hátránya is vannak: nem tudok például elmenni szabadságra, mert bárki helyettesít, két-három napnál tovább nem bírja. Mit tud, amit más kézbesítő nem? Példaként azt, hogy nem mindegy, hogyan áll meg az ember a kapuban. Szükség van néhány jó szóra is. Dicsérni szokta az unokákat, érdeklődik, hogy meggyógyult-e már a nagymama, s miként fejlődnek a csirkék? És recepteket gyűjt a jó ételekről. — Az igazán kényes dolog a díj beszedése — mondja. — Mindig jó előre szólok, hogy mikor jövök. Azoktól akik rosszabb körülmények között élnek — és ilyenek, sajnos, sokan vannak —, megkérdezem: mikor lenne alkalmas nekik a fizetés? Tudom, hogy a postás körülbelül mikor viszi a bért, a nyugdíjat, a munkanélküli segélyt: igyekszem ehhez igazodni. Többnyire a hónap vége felé, 20-a környékén kellene szednünk az előfizetési díjakat, de éppen ekkorra fogy el az emberek pénze. Aki nem tud akkor fizetni, annak sokszor meghitelezem néhány napra. Inkább ezt teszem, minthogy lemondják az újságot. — Ilyen sok a „tartalék” pénze? — Pénzem nekem is kevés van, és a jótündért sem játszanám el, de ha jóravaló emberekről van szó, nem lehet kérdéses a segítség. A rákövetkező hónapban — amikor már nincs annyi fizetnivaló, hiszen a legtöbb számla többnyire kéthavonta jön — duplán szedem majd be tőlük az újság árát. Budai Jánosné mindig szerez új előfizetőt is. Azt mondja a vérbeli kézbesítőnek a saját újságjáról is le kell tudni mondania az ügy érdekében. Budai Jánosné pedig vérbeli kézbesítő. Ezért ilyen jó a lapjárása. Nagy László A kalocsai székhelyű KARAMELL Sütő- és Édesipari Részvénytársaságunkhoz főállású, két megyére (Somogy, Zala) TERÜLETI KÉPVISELŐT keresünk. Olyan felsőfokú végzettségű, lehetőleg megyeszékhelyen lakó, 25-35 év közötti személyt alkalmaznánk, aki személygépkocsival és vezetői engedéllyel rendelkezik. Feladatai: □ értékesítés támogatása, □ új termékek bevezetése, H piackutatás, □ piacbefolyásolás. A sikeres munkához a végzendő munka fontosságával arányos bérezést biztosítunk. Jelentkezni lehet a hirdetés megjelenését követő 10 napon belül, kézzel írott szakmai életrajzzal, fényképpel, amelyeket a következő címre kérjük: KARAMELL Rt. Sztankó Károlyné humánpolitikai és igazgatási osztályvezető 6300 Kalocsa, Pf. 33. (75910) Veszélybe sodorta az ellenőrző rendőrt Hivatalos személy elleni erőszak, közúti veszélyeztetés, közokirat-hamisítás, hamis vád, és bűnsegédként elkövetett lopás bűntettében mondta ki bűnösnek a 26 éves Tren- csányi Józsefet a Kaposvári Városi Bíróság Andorné dr. Ajkay Beáta tanácsa. Halmazati büntetésül négy évi börtönre ítélte. A közügyek gyakorlásától öt, a közúti járművezetéstől pedig három évre eltiltotta. Az ítélet nem jogerős. A siófoki születésű, büntetett előéletű fiatalember (lepsényi lakos) a tárgyaláson is elismerte: huszonötezer forintért járművezetői engedélyt vásárolt, amelybe saját adatait írták, és fényképét ragasztották be. Bosszúból tett terhelő vallomást két társára, akiket emiatt letartóztattak, majd bűncselekmény hiányában elengedték. Ám a tavaly január 11-én éjszaka történteket már nem vállalta magára teljesen. Az említett éjszakán egyik ismeretlen társát Enyingről a zamárdi gépállomáshoz vitte. Később ismét felvette. Közben az behatolt a balatonendrédi italboltba, ahonnan egy ITT videomagnót lopott el. A betörést jelentették a rendőrségnek. Amikor Trencsányi — hajnali 3 óra körül — Zamárdi belterületén haladt említett társával, a Siófoki Rendőrkapitányság két járőre „megállj” jelzést adva akarta ellenőrizni. Noha mintegy 3000 méterre el lehetett látni, a fóliacsíkoktól fénylő rendőrruha 40 méterről, a kivilágított járőrkocsi pedig már százhatvan méterről jól kivehető volt, a vádlott nem állt meg. A rendőr csakúgy úszta meg az elütést, hogy átugrott az ellenkező forgalmi sávba. Trencsányi újabb gázt adott, és az „Állj! Elsőbbség adás kötelező!” táblát figyelmen kívül hagyva kanyarodott a 70-es útra — hirtelen fékezésre és sávváltásra kényszerítve egy Ifát. Ezután mintegy százötven kilométeres sebességgel ráhajtott az M7-es autópályára, ahol sikerült őt megállítani az üldöző rendőröknek. Azt mondta: azért nem állt meg a rendőri jelzésre, mert azt a ködös idő miatt nem látta. Ám a bíróság a tanúk vallomását, a szakértői véleményt fogadta el. Nem volt azonban megalapozható, hogy Trencsányi a két lopásban tettesként vagy társtettesként vett részt. (Az említett balatonendrédi eset előtt történt, hogy a vádlott valakit Lepsényből a siófoki Balaton Autószerviz Kft-hez szállított, ahonnan az Honda kisgépeket lopott el.) Ezekben a cselekményekben „csak” bűnsegédnek minősült. Azt ugyanis is elismerte: tisztában volt vele, hogy mindkét esetben bűncselekmény elkövetéséhez nyújt segítséget. Szegedi Nándor
