Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-18 / 65. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGÉ 1995. március 18., szombat A halott kisgyermek újra életre kelt Egy 15 hónapos és az orvosok ál­tal halottnak nyilvánított gyer­mek hirtelen ismét lélegzeni kezdett a kaliforniai Sacramento egyik kórházában - jelentette a dpa. A kisfiút két órával azelőtt találták egy tóban, arccal lefelé. Egy nővér figyelt föl rá, hogy a halottnak vélt gyermek a túlélé­sért küzd, s arcszíne megválto­zik. A kisfiú állapota még min­dig válságos, kómában van. Pápai zarándokút a Szentföldre II. János Pál pápa az évezred végéig zarándokutat tesz a Szentföldön: fölkeresi Izraelt, a Sínai-félszigetet, Irakot (az egykori Mezopotámiát), Egyip­tomot és Szíriát - közölte Joa­quin Navarro Valis, a pápa szó­vivője abban a televíziós adás­ban, amely néhány órára össze­kapcsolta a két szent várost, Rómát és Jeruzsálemet. A tele- hidat az olasz katolikus Tele- pace és a világi Telemontecarlo tévéadók létesítették a 2000. év közelgő jubileuma alkalmából. Elena infánsnő ékes esküvője Spanyolország nagy esemény elé néz: ma délben Sevillában féijhez megy I. János Károly nagyobbik lánya, Elena in­fánsnő. 1906 óta ez lesz az első királyi esküvő Spanyolország­ban (a mostani király apja s ő maga is külföldön, száműzetés­ben házasodott). A meghívottak száma 250 az infánsnő búcsú­vacsoráján, 1300 megy az es­küvői ebédre. A királyi ház állja a virágdíszek költségét is: amerre a menet végigkocsizik, az utcák liliomból, narancs- és citromvirágokból álló díszköl­temények ékesítik az utcákat. Garbo - az „isteni”, házi pongyolában Greta Garbo filmszerepeiben ugyan a romantikus erotika jel­képe lett, magánemberként azonban szerelmi élete nem volt különösebben felkavaró. Ezt írja „Garbo” című életrajzi regényében Barry Paris, akinek műve rövidesen megjelenik az Egyesült Államokban. Szerinte az isteni Garbo egész minden­napi nő volt: nem unalmas, de nem is erotikusán varázslatos. Claudia Schiffer és a szőrmék Claudia Schiffer, a világ egyik legjobban fizetett szupermanö­kenje búcsút mondott a szőr­mének. A feltűnést keltő hírt a PETA állatbarát egyesület (Pe­ople for the Ethical Treatment of Animals) szóvivője, Amanda Bate jelentette be; ezt vala­mennyi nagy divatszalonnak megküldték. Az AFP emlékez­tet rá, hogy már olyan híressé­gek is megtagadák a szőrmék reklámozását, mint Naomi Campbell, Cindy Crawford... E manökenek magánemberként sem hajlandók szőrmét viselni. A bánat és a női agy rejtett működése A szomorú nők agyműködése nyolcszor olyan élénk, mint a szomorú férfiaké - írja az Ame­rican Journal of Psychiatry legfrissebb száma. Az Egyesült Államok Mentálhigiéniai Inté­zetének munkacsoportja érzé­keny műszerekkel vizsgálta az agyműködést, s a szomorú nők agyának bal homloklebenyében és mélyebb rétegeiben lényege­sen élénkebb idegi tevékenysé­get mutatott ki, mint a férfiaké­ban. Dr. Mark George, a vizs­gálat vezetője úgy véli: épp ez a fokozott aktivitás magyarázhat­ja azt is, miért gyakoribb a nők körében a tartósabb depresszió. Robotmisszió-tervek: indulás a Holdra Az Egyesült Államok űrhajó­zási hivatala robotmissziót me­neszt a Holdra, hogy újabb inf- romációkat szerezzen a Föld legközelebbi „űrtársáról”. Az AP szerint ez meglehetősen ol­csó lesz: mindössze 59 millió. A tervezett start 1997 júniusá­ban lesz. Az „embertelen” űr­hajó a Hold talajának összetéte­lét elemzi, és megpróbál jeget keresni a Hold sarkvidékein. Az idegenforgalom a napos oldalon A nap, úgy tűnik, ismét rára­gyog az európai idegenforga­lomra, s még a nagyon megdrá­gító valutaforrongás sem homá- lyosítja el az idei kilátásokat - írja a The Wall Street Journal. A légitársaságok utasforgalma messze meghaladja kapacitás- bővülését, a szállodások, akik nemrég még a túlélésért küz­döttek, most újra beruháznak. Az év mesés hasznot ígér, s a tanulmány szerint az európai idegenforgalom forgalmi értéke eléri az 1,1 ezer billió dollárt. A csodás kecskebak varázsos teje Egy csodabakkecske felbukka­násáról adott hírt minap a Jediót Ahronót című izraeli lap. Ez a kecskebak hím ivarszervei elle­nére ugyanis tejet ad, méghozzá olyat, amelynek potencianövelő hatása van. A kecskét naponta fejik, s tejét borsos áron adják el. Annál inkább, mert - mint gazdája, Abu Muszad állítja - a tej a meddő férfiakon is segít. Egy liter ára 100 sékel: átszá­mítva kb. 50 német márka. Abu- nak egyébként 11 gyereke van. 1948 - Gyalogság Somogyi Győző festőművész grafikáiból nyílt kiállítás a ta­vaszi fesztivál nagyatádi jeles eseményeként a művelődési házban. Az alkotásokat Géger Melinda művészettörténész kedden este ajánlotta az érdek­lődők figyelmébe. A tárlatlátogató, elmélyülve Somogyi Győző nagy mű­gonddal kidolgozott grafikái­nak apró részleteiben, meg­Ma már nem kérdés, amit Pe­tőfi 147 éve feltett: „Rabok legyünk, vagy szabadok?” Az én válaszom: Legyünk rabok! Legyünk rabjai hitünknek! Hit nélkül, ha lehet is, nem ér­demes élni. Hit nélkül nem ember az ember. Mondhatnám úgy is, hogy a hit tette az em­bert emberré. Mindenkinek hinnie kell valamiben vagy va­lakiben: a társában, az alkotás­ban, a munkában, a szépség­ben, a szerelemben, a család­ban, Istenben; abban, hogy nem cél nélkül jöttünk e vi­lágra... Legyünk rabjai hivatásunk­nak! Valami rettenet lehet an­nak az élete, aki csak azért dol­gozik, hogy minél többet gyűjtsön össze. Akkor lesz iga­zán Kánaán ebben az ország­ban, ha a többség számára a munka egyenlő lesz a hivatás­sal. Hogy ez sohasem valósul meg? Törekedni kell rá. Hatalmas feladat ez valamennyiünk szá­mára; de a családok, az iskolák, győződhet róla, hogy az érzé­kenyen alkalmazott művészi túlzás, a lényeg kiemelésének nagy felelősséget jelentő lehe­tősége miképp teszi olykor még a fotográfiánál is „élet- hűbbé” egy-egy téma feldol­gozását. Ettől, Somogyi műveinek megismerésétől kezdve nem igazán lehet kérdéses, hogy egy elgyötört, a jelszavakban az egyházak, a pártok számára ennél nemesebb célkitűzést ne­hezen tudok elképzelni. Ez mindent felölel, amit meg kell oldanunk. Legyünk rabjai érzelmeink­nek! Sivár életet él az, akit mindig csak az ész vezérel. Csak akkor születhetnek jó dolgok, szép dolgok, nagy dol­gok, emberi dolgok, ha „ál­dozni tudó szív nemesíti az észt.” Hol van a lelkesedésünk, hol van az őszinteségünk, hol vannak az álmaink? Ki fog, ki tud ma érzelmektől fűtötten szólni nagyszerű vagy éppen nem tetsző gondolatokról, tet­tekről? Divat lett az objektivi­tás. Legyünk szubjektivek! Higgyünk magunkban! Legyünk rabjai egymásnak! Ismerjük el, becsüljük még mások tetteit, eredményeit! Tudjunk velük együtt örülni. Legyen a mi sikerünk az övék is. Vegyük észre, hogy egymás nélkül nem megyünk semmire. Nem egymás ellen, egymást akadályozva kell tevékenyked­és ideológiákban némileg csa­lódott és egy lövészárok ol­talmát élvező honvéd mennyi­vel elgyötörtebb és kiábrándul- tabb tud lenni, egy grafikán, mint egy fotón. Hasonlókép­pen így van ez egy annak a mi- cisapkás munkásnak az eseté­ben, akinek arcát a grafikus kismillió beszédes barázdával összeráncolta, jóllehet ennyit azért bizonyára nem szereztek nünk, hanem összefogva, egy­másért. Legyünk rabjai ma­gyarságunknak! Ne feledjük, minden nagy nemzet a saját maga erejére, tehetségére, tu­dására támaszkodva lett nagy- gyá. Ne hajbókoljunk se a Nyugat, se a Kelet előtt. Van­nak nekünk, lesznek nekünk olyan tehetségeink, akikben bízhatunk. Csak ne tagadjuk meg magyarságunkat, ne en­gedjük a múlt homályába veszni nyelvünk szépségeit, a népdalokat, a népmeséket, a szokásokat, a magyarság nagy alakjait. Ne engedjük, mert akkor lesz csak biztos, stabil jövőnk, ha abban ott lesznek múltunk értékei. Sőt, akkor lesz csak jö­vőnk, ha magyarok maradunk. Legyünk rabjai önmagunk­nak! Ismerjük meg magunkat; tudjunk eredményeinkről, hibá­inkról; mert ez biztosítja csak, hogy mindenki optimális mér­tékben építhesse fel egyénisé­gét, személyiségét. Ez érdeke az egyénnek, de érdeke a ki­sebb és nagyobb közösségek­nek! a munkásosztálybeli élet örömei. Ugyancsak jó érzékkel bá­nik a grafikus a tömörítés esz­közével, képein kontrasztosan kerülnek egymás mellé az amúgy egymástól távoli jelen­ségek. Ebben és Somogyi Győző Erdély iránti olthatatlan szerelmében március 29-ig lelheti örömét mindaz, aki a tárlatra ellátogat. B. T. nek, a családnak és a hazának egyaránt. Legyünk rabjai az örömnek! Tudom, több mint furcsa öröm­ről beszélni akkor, amikor bi­zony inkább lenne okunk bá­natra, sírásra. Apró dolgoknak is lehet örülni. Ne mindig a ne­gatív oldaláról közelítsük meg a dolgokat; mert akkor vissza­fordíthatatlanul csalódott, cini­kus, önbizalom nélküli nem­zetté válunk; s akkor — önbi­zalom hiányában — nem tu­dunk mit kezdeni az immár több mint fél évtizede ránk szakadt szabadsággal sem. Ma már nem kérdés, amit Petőfi 147 éve feltett: „Rabok legyünk, vagy szabadok?” Nem kérdés, ha tudjuk, hogy a szabadság bizony kötelezett­ségekkel, szolgálattal, megol­dandó feladatokkal, önzetlen tettek vállalásával jár együtt. Akiknek ez nem válik vé­révé, akiknek nem ezek jelen­tik az éltető levegőt, azok soha nem ismerhetik meg a szabad­ság mámorító állapotát. Mihályfalvi László Rabság és szabadság Földvártól Füredig N yáron történt, a földvári hajóállomáson, július­ban. Rekkenő meleg volt: az ég szinte fehéren kék­lett, s mi ott tolongtunk vagy százötvenen a kis fehér hajó előtt, amely alig látszott na­gyobbnak, mint egy kiadós ten­geri matrózcsónak. Hogyan fo­gunk mi ebben a sajkában el­férni? Nyomtuk is izgatottan egymást felszálláskor, a nők szoknyájukhoz szorosan tapad­tak a férfiak sortjai, a suhancok még élvezték is az alkalmat, úgy álltak, hogy lehetőleg fiatal nő kerüljön eléjük. Egyik-má­sik férfi a vállára ültette a cse­metéjét, nehogy elgázolják. De azért jó hangulat volt. Min­denki kiabált, lökdösődött, bo­csánatot kért vagy pofonokat ígért a tolakodóknak, ám azért senki sem vette komolyan a dolgot. Végre bevagoníroztunk. A hajó balra dőlt, szinte nyö­gött az emberáradattól, s a pa­dok megteltek fiatalokkal, turis­tákkal. A korosabbak meg áll­tak, egymáshoz tapadva. Egyik-másik idős asszony per­lekedni kezdett a fiatalokkal, hogy miért nem ők állnak, de az egyik kopaszra borotvált sihe- der mindjárt magyarázatot is adott a jelenségre: — Verseny az élet, nyanya; aki bírja, marja. Mi ketten a feleségemmel nem vettünk részt a verseny­ben, csak álltunk, és néztük a nyüzsgő tömeget. Mindenki iz­zadt, szomjazott, a kisgyere­keknek egyszerre vécére kellett menniük, fölöttünk és mellet­tünk röpködtek a kóláspoharak, mint valami nedvet lottyantó fehér madarak, de nevettünk és némán letöröltük a vállunkról a barna lét. A hajó orrában az egyik pádon hárman feszeng­tek: egy nagyon csinos szőke lány, mellette egy izmos, sortos fiú és egy meglett korú férfi. A lány miniszoknyában volt, szép combja olyan barnára sült, mint a maláji lányok bőre, s finom kis orra hetykén a semmibe me­redt. Időnként igyekezett ösz- szébb húzódni, de ez nem sike­rült a szűk pádon, persze mel­lette a fiú sem igyekezett a szép lábaktól távol lenni. így ültek hárman, mint a he- ringek, szorosan és békésen. A baj akkor kezdődött, amikor a meglett férfi felkelt a pádról, és egy élelmes, izmos német gyor­san letelepedett az üres helyre. Csakhogy a német másfél má­zsás volt, afféle birkózóbajnok, s úgy összenyomta a két fiatalt, mint amikor a harmonikából kimegy a levegő. A szép szőke lány nyögött egyet, a fiú is to­vább tolódott, de inkább sóhaj­tott. A lány félig-meddig szinte már a fiú ölében ült. A lány rá­nézett a fiúra. A szeme kék volt, és dühös. — Mondja, maga rajtam akar Füredig utazni? — Bo-bocsánat — hebegte a fiú. — Nem tehetek róla, ez a vastag német nyomott össze bennünket. Bo-bocsánat! — Nicht nemet, sondern Ös­terreicher! — mondta kedélye­sen a testes férfi, és még jobban elterpeszkedett. A fiú a lökéstől a lány vállára borult, s talán nem is igen bánta. És ekkor elszakadt a húr. A lány rózsaszín kis tenyere nagyot csattant a fiú arcán. A szokatlan zajra mindenki föl­kapta a fejét. A suhancok rö­högtek, az asszonyok buzgón helyeseltek, hogy így kell az ilyen huligánokkal elbánni, né­hány magányosan utazó csú­nyácska lány irigykedve és rosszallva tekintett a fiatal vi­askodó párra, hiszen nyár van, tömeg van, mindenki boldog és vidám, s akkor ez a nyavalyás szőke démon még pofon is vágja ezt a jóképű, fekete hajú fiút. Aztán megérkeztünk Fü­redre, mindenki kiszállt, és csak annyit láttunk, hogy a szőke szépség mögött ott kul­logott reményt vesztve a fiú, s egyre mondta a bocsánatkérést, amire persze a lány rá se bederí­tett. A következő nyáron a fel­eségemmel megint Földvárról Füredre utaztunk. Újra ugyanaz a kis hajó, ismét akkora tömeg, hogy két ilyen balatoni kagyló is tele lett volna vele. Az utas­térben azonban különös megle­petés várt bennünket. Az egyik pádon, talán ugyanazon, mint tavaly, ismét az akkori pár ült, szorosan egymás mellett, de most már német nélkül; a hirte­len tenyerű, szőke lány és mel­lette, talán még szorosabban, mint tavaly, a sortos, fekete hajú fiú. Hát ezeket mi lelte? Csak nem akarják újra elját­szani a tavalyi jelenetet? Nem, nem akarták. A lányon hosszú, bő szoknya volt, amely elta­karta, hogy terhes. Kezén kari­kagyűrű csillogott. A fiú kezén is. És a fiatal pár boldogan né­zett egymásra. — Émlékszel? — mondta a fiatalasszony. — Emlékszem — súgta a férj, és megszorította az asz- szony kezét. Úgy látszik, az a tavalyi ak­ii. ' mégiscsak sorsfordító, hásLíos pofon volt. Tari János A.z „élettelen” grafika élethűsége Krúdy-illusztráció

Next

/
Thumbnails
Contents