Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-18 / 65. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP VELEMENYEK 1995. március 18., szombat Igazságosztó törvényt A Somogyi Hírlap Vadászok és bérkilövők harca címmel megjelent írással kapcsolat­ban kívánom elmondani a véleményemet. A cikkben egyet lehet érteni azzal a megállapítással: ha a gímszarvas vadászatát sürgő­sen életmentő tilalom alá nem veszik, megérhetjük a kipusz­tulását. Bocsássanak meg ne­kem a velem egyet nem értők. Ennek a nemes vadnak a ka­tasztrofális megfogyatkozása nem egyedül a törvényhozó­kon, még csak a törvényen sem múlott, hanem azokon a terüle- tes vadásztársaságokon, állami vadászterületek vadgazdálko­dásán, akik sok-sok aggódó vadász figyelmeztetése elle­nére télen-nyáron lőtték vagy lövették a szarvast. Az önzés szülte cselekedeteket mindig átkos körülmények követik. Nem egyszer a kárra, hamis vadlétszámra hivatkoztak, még akkor is, amikor már látható volt a katasztrófa. Nekem egy vadászat alkalmával a sze­membe mondták, amikor kér­tem a vadászmestert, hogy ne bántsák már a szarvast, hiszen alig van: — Hogyne! Azért hagyjuk meg, hogy jövőre ti lő­jétek meg? Az efféle gondolatok miatt érkeztünk el a mostani helyze­tig, amikor már felsírnak a va­dászok: mi lesz holnap, holnap után? Minden rossz, kellőkép­pen át nem gondolt intézkedés­nek, rendeletnek a következ­ménye a keserű kudarc. A sok tévedés, a koronás anyakancák exportra vagy vágóhídra kül­dése, a fejőstehenek levága- tása, a kocaállomány egyne­gyedére csökkenése az a gyá­szos örökség, ami már történe­lemmé erősödött, és ez „begyű­rűzött” a vadgazdálkodásba is. Most, amikor hosszabb távon érezhető bajban vagyunk, a hi­bát rá akarjuk testálni valakire. Hol vannak a virágzó, népes falvak, az erős paraszti birto­kok? Most a vidék megsegíté­séről szóló felhangtól félek. Ne hogy úgy jáijunk, mint a göllei ember, aki annyira szerette a csikóját, hogy agyonszorította. Visszatérve a vadgazdálko­dásra: nem azoknak kellett volna meglátni a rohamosan apadó vadállományt, akik nap mint nap együtt éltek vele? Nem nekik kellett volna időben abbahagyni a hetente ismétlődő les- és hajtóvadászatot? Bizo­nyára része lehet az orvvadá­szatnak is a létszám apadásban. de semmi esetre sem olyan mértékben, mint ahogy azt fel­tüntetik. A házitolvajnál nincs rettenetesebb, mert neki sok­féle lehetősége van. Az okok villogtatásával nem sokra me­gyünk. Igazságosztó törvény kel, amely majd rendezi ezt a tarthatatlan állapotot, miszerint az egyik magyar állampolgár 15-20 ezer hektáron szabadon vadászhat, a másiknak meg csak a vágyódás marad. A bérkilövők és független vadászok első kongresszusán Tatán, február 25-én az erdé­szeti főhatóság vezérigazgatója azt bizonygatta, hogy még mindig sok a gímszarvas; lega­lább 30 százalékos csökkenté­sére van szükség. A kongresz- szus nem értett vele együtt. Ahol eddig megélt a vad, ott ezután is élni fog. Annak a ke­zébe kell adni a terület kiadás jogát, akinek a területén a vad él, és a kár értéke is őt illeti. A fent említett kongresszuson olyan felszólalás is elhangzott: olyan törvény kell, amely sza­bályozza a vadászterületek nagyságát. Megfogalmazódott, hogy 6000 hektárnál nagyobb és 2000 hektárnál kisebb va­dászterület ne legyen. így az ál­lami területekből, a nagy társa­ságok területeiből ami leesik, abból a bérkilövők is területhez juthatnának. Minél előbb erős vadászati törvény kell! Az majd zabolát tesz azokra, aki­ket meg kell zabolázni. Akinek területe lesz, annak legyen mi­ért félteni a vadját, hiszen hosszabb távon a magáénak te­kintheti. A közös ló elmélete itt is bevált. Bebizonyosodott, hogy az állam a legrosszabb gazda. Cséplő József, Fonó Bizalmatlan parkolóőr A közelmúltban Kaposváron az Ady Endre utcai parkoló­ban. Fizetni akartam, de csak 1000 forintosom volt. Azt mondta az őr, hogy nem fo­gadhatja el sem az 1000, sem az ötszáz forintost — a főnök megtiltotta —, mert ha­misítják. Kérdeztem: mi le­gyen? Közölte velem: addig nem mehetek el, ameddig va­lahol fel nem váltatom az ezre­semet. Mivel az ember ideje pénz — remélem, nem hamisított — azzal töltse, hogy egyik boltból a másikba futkos pénzt vál­tani? Gondolom, autós társaim is jártak már így. Kérem, nézze­nek utána a dolognak, vagy ál­lítsanak fel parkolóórát. Zag Patrícia Kaposvár, Kereszt u. 1. 3/1. Ne nagypénteken! Köszönet a gyorsaságért Az elmúlt időben sok pa­naszos levelet olvastam a lakossági szolgáltatások­kal kapcsolatban. Én en­nek az ellenkezőjét tapasz­taltam. Február 28-án reggel tele­fonon felhívtam a balaton- boglári Kögáz kirendeltsé­gét, hogy elromlott a gáz­mérő órám, és nem tudok fűteni. Tíz percen belül ket­ten kijöttek hozzám, és elhá­rították a hibát. Molnár Géza Balatonboglár, Szomoly u. 30. Burgenlandban nemrég négy cigány meggyilkolása miatt az egész országban egy percre megállt az élet. Vezető politi­kusok jelentek meg a temetés színhelyén, kifejezve a ki­sebbség megbecsülését, el­ítélve a tettet. Naponta hallható, olvasható, látható kisebbségi problémák megoldása a rádióban, tv, újsá­gokban. Negyedik osztályos gimnazista lányom szalagavató bálján szép nyitótánccal szere­peltek, ami fellelkesítette és felbátorította őket, hogy jelent­kezzenek egy országos pályá­zatra. A pályázatot Ballagó bál 1995 címmel hirdettek meg Budapesten a Kongresszusi Központban — egész napos versenyműsorral. Felháborodott és kétségbe­eső kérdésem: ki védi meg ma Magyarországon a gyakorló keresztények kisebbségét? A versenyt ugyanis a kereszté­nyek legnagyobb emléknapján, nagypénteken kívánják meg­rendezni ! Elméletben szabad val­lásgyakorlás van hazánk­ban. Ezzel szemben a verseny időpontjának kijelölésével ki­rekesztik keresztény gyereme- kinket a versenyen való részvé­telből. Juhász Zoltán Kaposvár, Táncsics u. 65. Ujjééét Mi Jéééí Nyílik az új DISZKONT Március 22-én Kaposváron, a 48-as ifjúság útja 31. alatt nyílik a Jééé Diszkont áruházlánc legújabb tagja! Kedvező árak, széles áruválaszték! Jééé Mennyi! ^ És csak ennyi! Jééé Diszkont. Kaposvár, 48-as ifjúság útja 31. Alea (avagy Aqua) iacta est... A kocka el van vetve. Fo­galmazta a nagy hadvezér, de megtette ugyanezt a So­mogyi Hírlap március 2-án és 3-án, amikor a Megyei Jogú Város és a Kaposvári Vízművek Kft vezetése a tisztifőorvos szakmailag alá nem támasztott vélemé­nyére alapozva ex katedra kinyilatkoztatta híranyaga­iban, hogy nem kér a mér­gezett Balaton vízből, mert a város alatt annyi a víz, hogy többé hallani sem akarnak arról ami a távve­zetékről érkezik. Nem csak, hogy hallani, fizetni sem. íme a piacgazdaság! Én szolgáltatok, aminek költsé­gei vannak, Ő elosztja, ka- szíroz, és jelentős haszonra tesz szert. Ez ismerős magatartás, egyesek szerint szinte már természetes velejárója az át­meneti időszaknak. Uraim! Irány Európa! Különös egybeesések fi­gyelhetők meg az utóbbi idő­szakban. Kaposvár önállósítja magát, önálló vízellátásra rendelkezik be — mondván, a város polgárait nem kívánja terhelni a DRV Rt magas díja­ival. Ugyanakkor súlyos tíz­milliókért kutakat furat. A fonyód-kaposvári táv­vezeték a létesítményeivel együtt 800 milliós értéket képvisel, s bezárásra ítélik. Vajon 1981-ben kinek az ér­dekében és kinek a pénzén épült? Igen, a megyeszékhely polgárainak érdekében, ami­ben a megyének is súlyos százmilliói vannak. S akkor találnak egy fémet, az alumíniumot, meg egy kórt (Alzheimer) és riogatják a la­kosságot. Persze a kaposvári vas az más, az helyben van, meg kü­lönben is már megszokta a fogyasztó. Ha a DRV Rt „ki­űzetett” a városból, talán még akkor is minden baj okozója­ként a fogyasztók mumasa marad? Kétségtelen tény, hogy vita van a Kaposvári Vízművek Kft vezetése és a DRV Rt kö­zött, ami normális piacgazda­ságban elfogadott. Csak a sárdobálás nem. Az sehová sem vezet. Illetve oda, hogy a sajtóban üzengetünk egymás­nak, úgy, hogy a „hírbe ho­zott” cég, az egyébként is ér­zékeny víziközmű szolgálta­tás hitele kérdőjeleződik meg és nem csak Kaposváron. Mert van egy Balatonunk is, ahová vendégeket hívunk, vá­runk itthonról, külföldről. S a vendég figyel, tájékozódik és lehet, hogy otthon marad. A szezon végén siránkozunk, hogy a nemzetgazdaság bevé­telei elmaradtak. Bizonyára a sajtó jeles képviselői akkor is jelen lesznek. A végére csak annyit: a távvezetékről átadott víz va­lóban drága, mert tisztítás után 60 kilométerről kell szál­lítani, mint ahogy minden, ami manapság körbe vesz bennünket. De nem mérgező, amit az erre illetékesek (OKI, ÁNTSZ) bizonyítani fognak. Ilyenkor jut eszébe az ember­nek az egyszeri lány esete, akit hírbe hoztak, aztán kide­rült róla, hogy ártatlan. De erre már ki figyel oda? Jánossy Gábor Dunántúli Regionális Vízmű Rt titkárságvezető, tájékoztatási referens Vízdíj Barcson A Somogyi Hírlap 1995. március 3-i számában a cím­oldalon megjelent „Kapos­vár nem kéri a Balaton-vi- zet” című cikk hatására ha­tároztam el levelem megírá­sát. Minden elismerésem Kapos­vár város önkormányzatának, a polgármesternek. Nem fo­gadják el a DRV intézkedését, azt, hogy 38,90 forintról 55 forintra akarják emelni az ivó­víz árát. Ebből adódik, hogy 1995 évben vízdíj emelés nem is lesz Kaposváron. Merőben más a helyzet Barcson. Ugyanis az ivóvíz árát az 1994 évi 47 forintról 78 forintra emelték, amely 66 százalékos emelést jelent. A csatorna díjat 32,30 forintról 48 forintra emelték, amely 49 százalékos emelkedést mutat, áfa nélkül. A barcsi képviselő-testület a fenti drasztikus emelést el­fogadta. Az emelés mértékét a DRV a víz minőségének javí­tásával indokolta. Mi, vízfo­gyasztók nem tapasztalunk oly mértékű javulást, amely indo­kolta volna a fenti mértékű emelést. A fentiekből levon­ható tanulság, hogy a lakos­ságnak olyan képviselő-testü­letet kell választani, amely minden érdek elé a lakosság érdekét helyezi. Mezei József Barcs Csábító munkaajánlat keserű tapasztalat Alacsony nyugdíjam arra kény­szerít, hogy állandóan figye­lemmel kísérjem az újság állás- hirdetéseit, és az adandó alkal­mat megragadva válaszoljak a felhívásra. Ezt tettem február 13-án is, amikor válaszoltam a a Rész- munkaidőben címmel megje­lent hirdetésre. Hadd ne írjam le a hosszú hirdetés szövegét, de a csábító ajánlat a százötven forintos térítési költség volt, melynek reményében azonnal tollat ragadtam, írtam és vár­tam. Az eredmény kissé lehan­golt, ugyanis egy fénymásolt papírt kaptam. Ebben az állt, hogy fizessek be nyolcszáz fo­rintot adminisztrációs díjra, és eztután választhatok a zacskó­ragasztás és a gyöngyválogatás között, de előzőleg fizessek be tízezer vagy tizenötezer forin­tot. Azt már nem írta, hogy mi­ből. Ez úton szeretném felhívni sorstársaim figyelmét: csak azt a hirdetést vegyék komolyan, amelyik feladója nem válaszbo­rítékot kér, hanem kizárólag munkát ajánl, mert a előbbi csak a feladónak hoz pénzt, és nem a dolgozni akaró személy­nek. Tönköl Gáborné Biissü

Next

/
Thumbnails
Contents