Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)
1995-03-14 / 62. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES VILÁG 1995. március 14., kedd A sosem volt birtok niklai gazdái Horváthék unokája tiszta otthonban cseperedik Térdig érő sár fogadja az iskolából hazatérőket — A Táncsics utcában kösse föl a szoknyáját, mert falkában járnak a mérges kutyák, és jobb lesz, ha kísérőt is visz magával! — igazított útba egy niklai férfi. A borongós estelőn, kerékragasztó sárból próbálunk kievic- kélni. Az esőben az ebek sem hederítenek ránk. Csak á második házig merészkedünk. A kapuban illedelmes modorú férfi fogad. Nyomában - karján kisgyerekkel - az asszony. — Horváth József — mutatkozik be a ház gazdája. A konyhában vendégmarasztaló meleg, tisztaság, friss levegő. — Nagyon nehéz itt az élet és én szeretnék segíteni az embereknek, hogy egy kicsit más legyen a sorsuk. Hogy legyen út, vízvezeték, villany. Horváth József és felesége rokkantnyugdíjas. Egyik gyermekük beteg, emiatt az asz- szony sohasem tudott munkát vállalni. Lányuk Bécsbe ment férjhez, csinos osztrák fiatalember húzta ujjúra a karikagyűrűt. A színes családi fotón, már az unoka is mosolyog, s ha hazalátogatnak, német nyelven köszönti a ház lakóit. A szebb életre vágyó Horváth József tagja lett a kisebbségi ön- kormányzatnak. Mint mondta: azt reméli, egy kis segítséggel sikerül a népet jobb belátásra, munkás életre bírni. — Huszonhárom „ház” van az utcában és 232-en élnek itt. Ház...?! — legyint — Egy-két tömés meg a vályog, a többi gunyhó. Átfúj rajtuk a szél. Némelyik család nyolcadmagával nyomorog egy helyiségben. Nincs vécé, vezetékes víz a gunyhóban, olykor még a köztéri csapot is körbe „illetik”. Hiába mondom, hogy kihívom a köjált, nem igen hederítenek rá. A dombon — mutat a falu felé — van egypár OTP lakás. Az ott élő cigányok már megművelik a háztájit, kicsit jobban megy a soruk. Adunk meszet is, annak aki akarja, kifestethetik tavaszra a házat. Én egyedül hiába megyek minden nap kipucolni a gyepüt, ha ők nem akarják rendbe tenni a környéket. Úgy gondoltuk — s ebben a jegyzőnő is a segített — hogy fölszántatjuk a háztáji földjüket, a kertet. Kapnak vetőmagot is, csak termeljék meg azt, ami a betevőjük. Mert itt még soha egy szem krumpli sem kelt ki a földből. Nem csak a felnőttek, hanem még a gyerekek is sokat éheznek, fáznak. Állat — a sovány ebeken kívül — nem él meg. A gyerekek rossz időben térdig érő sárban mennek iskolába, olyan rossz az út. Horváth József maga is érzi: nehéz terhet vett a vállára. Szerencséjére Bodrogi Sándor a marcali cigány kisebbségi önkormányzat vezetője segítette egy jó ötlettel. Fölajánlotta, hogy Marcaliban létrehoznak egy kosárkötő üzemet és betanítják a munkanélküli niklai cigányokat. A fiatalok hajlandóságot mutatnak a kezdeményezés iránt, némelyikük ügyesen elsajátította a szakma fortélyait. Többségük azonban nem képes erre. Brunnemé Szita Henrietta Nikla jegyzője is azon igyekszik, hogy megváltozzon a Táncsics utca élete. Abban bízik, hogy az új szociálpolitikai kedvezmény alapján nyújtható lakásépítési támogatás segít a nyomor fölszámolásában. Nem Kovács Lászlón, a marcali OTP vezetőjén múlik, hogy mindez mégsem valósulhat meg. — Hitelt is csak kemény kamatfeltételekkel adnának, a kedvezmény pedig csak az újonnan épített házakra érvényes — mondta a jegyzőnő. — Az sem segítene, ha az önkormányzat adna támogatást, mert csak a tulajdonjogilag bejegyzett telkeken lehet építkezni. A Táncsics utcában ilyen mindössze három van. A többi — mintha hivatalosan nem is létezne — csak amolyan hoci-nesze alapon cserél gazdát mióta világ a világ. Csupán azt tudjuk kezdeményezni, hogy a kisebbségi önkormányzat által Tegyük szebbé a környezetünket címszóval kiírt pályázat nyomán a meglévőt tegyék rendbe. Kétszázezer forintot tudtunk a kasz- szából elkülöníteni erre a célra, mert a központi támogatás még nem érkezett meg. Ösztönzésképpen kidolgoztunk egy pont- rendszert: azok közül, akik eleget tesznek a kívánalomnak a legjobbat, 20-30 ezer forintos díjjal jutalmazzuk. Akik nem vetik be a földjüket és nem gondozzák, azokkal visszafizettetjük a szántásért járó összeget. — Most mindenki csak a szociális segélyért ácsingózik — panaszkodik Horváth József. — Nem értik meg, hogy amíg nem tesznek ők is valamit a jobb létükért, addig nem várhatnak mást. Nagyon nehéz időket élünk, de ha kijön a tavasz, megkezdődik a gyomnövénygyűjtés, jut étel a cigányok asztalára is. Várnai Ágnes Csak a rendező nem komputer A napokban mutatták be Angliában a világ első, kizárólagosan computemimációval készült filmjét. A különleges rajzfilmsorozat története is egészen újszerű: a cselekmény egy számítógép belsejében játszódik, s a színhelyhez alkalmazkodik nyelvezete és képi világa is. Áz életre kelt computervilág szereplői a szaknyelvből kapták neveiket, s tetteik is a számítógépes játékok szabályait követik, így például a gonosz Megabyte ezúttal nem halt meg, csupán kitörli a memória. A sorozat első epizódjának fogadtatása egyértelműen kedvező: az elektronikus játékokon edződött gyerek-közönségnek ugyanis egy pillanatig sem okozott gondot a történet megértése. A különleges technika és a sajátos látásmód mellett egyetlen dologban ragaszkodtak a tradíciókhoz az alkotók: a mese most is a jók és a gonosz erők között folyó harcról szól, amelynek kimenetele is a klasszikus mesék befejezését követi. Atlanti vízibiciklizés A tekerés világbajnokainak is lehetne nevezni két angol fiatalembert, Steve Smith-et és Jason Lewist. A vállalkozó szellemű kettős ugyanis az elmúlt évben június és október között tizennyolc országon kerékpározott keresztül. Most pedig nekivágnak az Egyesült Államoknak: terveik szerint Keletről Nyugatra kerekeznek át a hatalmas országon. Egyébként október és február között sem pihenhettek sokat. Ezt az időt használták ugyanis arra, hogy egy speciális vízibiciklivel átkeljenek az óceánon. Azt mondják, nem volt fárasztó, csak borzasztó unalmas. Feketelista a tápszereknek Csaknem másfél évtized óta először született ellenszavazat nélküli, egyhangú döntés az Egészségügyi Világszervezet közgyűlésén. Az általános igennel azt erősítette meg a tekintélyes terület, hogy világméretű kampányt kell indítani az anyatejet helyettesítő tápszerek reklámjának és forgalmazásának visszaszorítására. A holnap nemzedékének elemi érdeke, hogy az anyák legalább 6 hónapig szoptassák csecsemőiket. Az erről szóló dokumentum felhívja a Világszervezet tagországainak kormányait: ne engedélyezzék a gyártóknak azt a reklámfogást sem, hogy a tápszerek, a cumik, a cumisüvegek termékmintáit ingyen vagy leszállított áron osztogassák. Az egészségügy nemzetközi csúcs-szervezete szerint az anyák 90 százaléka megfelelően tudná szoptatni újszülöttjét, ha rendelkezne a csecsemőtáplálás alapismereteivel. Ezért az idén megszervezik a szoptatás világhetét. Erdő-statisztika Ha a jelenlegi pusztulást nem sikerül megállítani, alig öt évtized alatt az összes erdő kipusztulhat bolygónkon. A riasztó adat annak kapcsán került nyilvánosságra, hogy 1995-öt Európában a termé- szetévdelem évének nyilvánították. Az adatok szerint földrészünk átlagos erdősültsége ma még harminckettő százalékos, ám ez a szám egyre csökken. Magyarország egyébként ezen a téren jócskán elmarad az európai átlagtól, hiszen hazánknak mindössze tizennyolc százalékát borítja erdő. A világbajnok esete a csalóval Konrad Kujaut akkor ismerte meg a világ, amikor sok-sok évvel ezelőtt a Spiegel magazin közreadta Adolf Hitler titkos naplóját, amiről hamarosan kiderült, hogy hamisítvány. A kézírás nem Hitleré, csak annak tökéletes mása, Kujau munkája. A ma 59 esztendős csalót persze keményen megbüntették, de megszerzett hírnevét jól kamatoztatta. Kiderült ugyanis, hogy festményeket is ügyesen másol, sok gyűjtő jó árat fizet egy klasszikus mű Kujau-féle másolatáért. Michael Schumacher is szimpatizálhat honfitársával, hiszen képet rendelt tőle. De nem egy másolatot, hanem egy eredetit. A Forma-1 ügyeletes világbajnoka negyvenezer márkát hajlandó fizetni a műért, amely — őt fogja ábrázolni. Öreg lugasban - új rügyek Régi idők mozisa Csodás istenáldása a mozi. Csoda száz esztendővel ezelőtti megszületése első pillanatától a mai napig. S nemcsak annak okán, hogy megvalósította az addig hihetetlent: általános ámulatra — mozgó képsorokat készített. (Istenem, mily furcsán, mily kacagnivalóan gro- teszkül ugráltak-gyorsultak, vibráltak a képek, micsoda figura volt a vásznon, példának okán az automobilból kiszálló, vadászruhás Ferencz József...) És hát, ugye gyorsan a művészet, az álmok, a vágyak, a szerelem csodája lett a mozi, s csak ez utóbbinál megmaradva: ott volt jó félhomály, s — lett légyen bármilyen is a sztori — ott lehetett csak összebújni, álmokról, vágyakról suttogva, félszavakat szólni. Régi idők mozija! — le- gyinthetnénk egy immár húsz-harminc esztendős, jó magyar mozira utalva a kéthe- lyi Kovacsics Jánossal. Aki életének 71. esztendejében jár, s aki hét évtizedből úgy fél évszázadon át pergette előbb a keskeny-, majd a normálfilmeket, és mire észrevette — a régi idők mozisa lett.- Fenéket... — szól szelíden a ma is szikár, magas és erőt sugárzó férfi - arról van szó csupán... hogy is mondjam...? hatelemis parasztgyerek voltam, noha 450 éves családfával ide kötődő, de nem több, semmiképp. Ha csak annyival nem talán, hogy érdekelt a dolog. Volt itt, nevezett Klenovics Imre, még a régi, rossz épületben - hej, de rég! - ő vetített. Én meg kotnyeleskedtem körülötte. Aztán Császár Jóska csinált itt mozit, de eladósodott és tönkrement, után senki sem maradt, aki értette volna, mígnem 1950-ben, ha jól emlékszem, Kéthely úgy döntött, hogy kell a mozi. Áz akkori vezetők, mint egyetlen „szakembert”, engem küldtek a fővárosba, egy félesztendős tanfolyamra. Elvégeztem, hazajöttem, s a ritka, hétvégi mozis napokon vetítettem.- Milyen filmekre emlékszik?- A Csavargó, meg a 420-as urak, két remek indiai mozi, ezekért akkoriban rajongtunk. Meg a humoros filmekért. Ha Chaplint hoztak, annak mindig teltháza volt, de ha például a Fel a fejjel ment (Latabárral, Pongráczcal...?), akkor is sokan kinnrekedtek. Emlékszem, volt úgy, mondhatni a fél falu kivárta, ott az előtérben, és nekem másodszor is be kellett fűzni és levetíteni. Este 11 lett, mire végeztem, de örültem, hogy örömére lehettem a fa- lumbelieknek. A fejlődést az jelezte, hogy a keskeny filmeket felváltotta a normál, s a régi, rossz épületből a mozi átköltözött a kultur- házba. Akkor stábja is volt a helybéli filmművészetnek: a gépész mellett egy tekercselő, egy pénztáros -és két jegykezelő. A hatvanas évek kezdetén volt a csúcs, amikor a faluban - hétfő kivételével - mindennap volt vetítés. Aztán berobbant a tévé, egyre kevesebb lett a néző, ma pedig: takarékossági szempontok szüneteltetik a mozit.- Azért - úgy hallom és hiszem is -, lesz itt is tavasz, lesznek filmek, lesz folytatás.- Remélem - mondja az életét egyedül, asszony nélkül leélt Kovacsics János -, de az már nem az én gondom. Kis hegyem, szőlőm, vetésem van, azt kell hogy ápolgassam, meg itt, a háznál, udvarban a baromfi- kat, és ezt a öreg lugasomat. Látja, itt ez a sok, szép, meleg, tavaszias február végi nap, és én még meg sem metszettem. Nem sokat hagyok rajta, a régi vesszőket kivágom, s marad két, itt-ott három szem az új hajtásokon. Elég az. Inkább kevesebb, de jó legyen, és ezt tudnám tanácsolni a ma filmeseinek. r* Holtbiztos mozdulattal metsz le egy szőlővesszőt, már a következőt fogja, s újra vág a lugasban - a régi idők mozisa. Kun G. Tibor A régi filmek leperegtek, itt, a lugasban - új rügyek
