Somogyi Hírlap, 1995. március (6. évfolyam, 51-76. szám)

1995-03-09 / 58. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP MEGYEI KORKÉP 1995. március 9., csütörtök Tolna peremén, Somogy határán Dr. Budavári Lajos Attala jegyzője: csak a túlélésre rendezkedhetünk he... A kétcsoportos óvodába 35 gyermek jár fotó: kovács Tibor Attala a somogyi-tolnai me­gyehatárt jelző táblától alig száz méterre fekszik. A telepü­lést 20 éve csatolták el Somogy megyétől, és ma már jobbára tolnai emberek lakják, ha so­kuk gyökere somogyi is. Ho­vatartozásukat négy évvel ez­előtt népszavazáson erősítet­ték meg, a szavazatarány 3:1 volt, Tolna, javára”. Túlzás lenne állítani, hogy a megyék érintkezésénél, köz- igazgatási periférián fekvő 939 lelkes település lakói nap nap után az identitásukról beszél­nek. Ezt a témát kérdéseinkkel magunk igyekeztünk fölplan- kolni, puszta kíváncsiságból. Előrebocsátandó a tapasztala­tot: az attalaiak lokálpartio- tizmusa, eléggé el nem ítélhető módon javarészt „kényelmi szempontokon” nyugszik. Dr. Budavári Lajos attalai jegyző véleménye szerint a szavazás­kor nem a megyéhez, hanem a városhoz tartozás döntött. — Ha esetlegesen Dombó­vár és Kapospula is „menne,,, nyilván többen voksolnának a Somogyhoz csatlakozásra — mondta a falu jegyzője. — Dombóvárra száz forin­tért visz el a busz, Kaposvárra a duplájáért, és ez bizony nem egy utolsó szempont — ma­gyarázta a polgármesteri hiva­tal előtt Nyíró Józsefné. Az indokok között egész szokatlanok is felmerültek. — A szekszárdi busz éppen a megyei kórház tövében áll meg, a kaposvári megállótól pedig még sokat kell talpalni, míg a kórházhoz odaér az em­ber — példálózott dr. Fabó Tibomé. Tőle affelől is érdek­lődtünk: hová húz a szíve? — Én a Somogyi Hírlapot járatom, mert a családom jóré­sze somogyi, és sok ismerősön is ott él — mondta Fabóné. — A halálozási rovatban, sajnos, még mindig sok olyan névvel találkozom, akit egykor jól is­mertem. Az attalai nyugdíjas asz- szony, aki 35 éve él a települé­sen, somogyinak érzi magát. Viszont annak idején, a fen­tebb említett okok miatt még­iscsak Tolnára szavazott. Csakúgy az a két asszony, akik éppen a munkahelyükre, a mosdósi tüdő- és szívkórházba igyekeztek. — A szociális ellátástól kezdve az oktatási intézmé­nyeken át minden, a szolgálta­tások is inkább a pár kilomé­terre lévő Dombóvárhoz köt­nek minket, mint a 26-ra eső somogyi megyeszékhelyhez — fejtette ki Mocker Mihályné és Hegedüsné. A két asszony láthatóan nem szívesen szólt efféle érzelmeiről, sűrűn te­kingettek a megváltást hozó busz irányában. A 61-es út váróval szem­közti oldalán áll a tősgyökeres attalai Kovács Mihály háza, az a ház, amit 1968-ban még So­mogyinak építettek. A 64 éves Misi bácsi, mint mondta, el sem ment az egykori szava­zásra. — Miért is mentem volna, tudtam úgy is az eredményt — vallotta meg. — Pedig én a Somogyit járatom, Szekszár- don csak egyszer voltam éle- tömben a vegyeskarral da- nolni. Kaposvárt jobban szere­tem. — Misi bácsi olyan régen volt Kapósban, hogy szerintem el is tévedne — vélte a falu postása, Illés Gyuláné. — Persze, hogy régen vol­tam, nem bírom én már az uta­zást egészséggel — vágta ki magát Misi bácsi. — Hat-hét­féle gyógyszert szedek, kérem, havi ezerben van ez nekem. Illés Gyuláné, akit 16 éve lesnek minden délelőtt a le­vélre és sajtóra éhes attalai né­pek, úgy tartja, ha nem is min­dennap, de azért gyakorta föl­merül: melyik megye peremén lenne jobb élni? — Mindegyik oldalról hangzanak el érvek, hogy pél­dául Somogybán több helyütt és olcsóbban szereltek tele­font, mint nálunk, ugyanakkor a kaposvári vízdíj duplája az itteninek — fejtegette Illésné. Dr. Budavári Lajos jegyzőt érthetően sokkal inkább fog­lalkoztatja a falu költségve­tése, mint a hovatartozás kér­dése. Az idei a második év, hogy a központi támogatásaik és bevételeik pusztán a műkö­dési kiadásokra sem elegen­dőek. — Mintegy 4 millió forint hiányunk lesz ez évben, ami­nek pótlására kénytelenek le­szünk indulni az önhibáján kí­vül hátrányos helyzetű telepü­lések pályázatán — mondta a jegyző. — Közel 30 milliós költségvetésünk jórésze, mint sokhelyütt, az intézményeink működtetésére megy el. Attala alsótagozatos iskolá­jába, amely tavaly augusztus­ban vált külön a dombóvári Zrínyi iskolától, 28 gyerek jár. Az állami normatíván kívül százezer forintba kerül minden diák az önkormányzatnak, ily módon az iskola fenntartása 4 milliót visz el. A kétcsoportos, 35 fős óvoda működtetése 4,5 millió forintot igényel évente, a 23 fős idősek klubjáé bő kétmilliót. A legnagyobb gond a fenntartásukban az, hogy kis létszámú intézményekről van szó. Mindebből az is követke­zik, a település elöregedőben van, lakossága mindegyre fo­gyatkozik. — Az aktív lakosság 429 főt tesz ki Attalában, magas tehát az idősek száma — mondta Budavári Lajos. — Ezzel kap­csolatosan az a nagy kihívás számunkra, hogy Dombóvár óriási lakosság-elszívó erőt je­lent. E kihívásra, mint megtud­tuk, még nem találták meg a megfelelő választ. A kedvez­ményes, esetleg ingyenes te­lekvásárlási lehetőség egysze­rűen azért nem jöhet szóba, mert egyáltalán nincs igény a telkekre. Amivel a letelepedést ösztönözni kívánja az önkor­mányzat — vagy legalábbis nem akar hatni ellene — az az, hogy a helyi adókat csak a szükséges mértékben vetették ki. A magánszemélyeknek és a vállalkozásoknak kell kom­munális adót fizetni. — A két adónemre márcsak azért is szükség volt, mivel az „önhibás” pályázaton való sze­repléshez több esélyt ad ne­künk — emelte ki a jegyző —, hiszen mutatja: mi már megtet­tük, amit megtehettünk... Visszaemlékezve az első önkormányzati ciklusra, a jegyző — aki csak 1992-től áll a település szolgálatában — elmondta: jó kondíciókkal vágtak neki a helyhatósági fel­adatoknak. Hatmillió forintos beruházásban sikerült „vizet fakasztani” a külterületi Szen- tivánpusztán, ahol mintegy nyolcvanan élnek jelenleg. Az ottani vízminőség olyannyira jónak bizonyult, hogy 3,2 mil­liós beruházásban összekötöt­ték a szentiváni kutat a két at- talaival. A jegyző elmondhatta azt is, hogy egyetlen földesút sincs a településen. — Nagy fejtörést okoz ne­künk most a vezetékes gáz, aminek kaposvári-sásdi kivite­lezéséről évek óta keringenek a hírek —jegyezte meg Buda­vári Lajos. — Ha ezt, és a min­tegy száz igénylő által a nyárra várt telefont valahogy kibek- keljük, elégedettek lehetünk — tette hozzá. A napjainkban jelentkező működési problémákra utalva az attalai jegyző annyit mon­dott: — Másra nem, csakis a túlé­lésre rendezkedhetünk be... És ezt a túlélést, lett légyen Attala akár tolnai, akár somo­gyi település, valamely megye peremén lesz kénytelen átvé­szelni. Balassa Tamás Nagyszabású parkosítási program kezdődött A mediterrán Fonyódért Fát ültettek tegnap Fonyód központjában, a kollégium melletti terecskén. Francsics Zoltán polgármester is meg­fogta az ásó nyelét és példa­mutatóan együtt dolgozott az áldozatkész társasággal. Sab- ján László nemesbükki kerté­szetéből hozták az atlasz céd­rust, a szíriai borókát és az arizóniai ciprust. A három szép fát rövidesen virágzó babérmeggy bokrokkal ültették körbe. A kétkezi mun­kát a város javára vállalták, és a kertész ceruzája is igen véko­nyan fogott, mert mindössze 34 ezer forintba kerültek az érté­kes növények. Jelképes kezdete volt ez a faültetés egy nagysza­bású parkosítási programnak, amelynek különlegessége, hogy civil kezdeményezés. Komlai Antal kertészmérnök, Gimesi Attila erdész, valamint Dezső József, Lepenye János és Deákvári Antal vendéglátós szakemberek elképzelései köl­csönösen társra leltek a pol­gármester szándékaival, ugyanis gyökeresen szeretnék átalakítani és szépíteni a város köztereit. A jószándékukhoz azonban nemcsak a tettre kész­ségüket, hanem a szakmai hoz­záértést is adják. A Balaton part ugyanis a tudományos megfo­galmazás szerint szubmediter- rán klímájú, ezt igazolja pél­dául a hagyományos szőlőkul­túra is, csakhogy a kertekbe, parkokba telepített növények valami egészen más kultúrát képviselnek. Fonyódon is szemmel láthatóan betegen és halódva próbálnak fennma­radni. Holott a Balaton éghaj­lati ikertestvére az adriai táj, az ott honos növények tudnak életképesen kibontakozni és a környezetüket szépíteni ezen a vidéken is. Nos, Fonyódon a parkosítási programnak ez az alapja: a táj adottságainak, a vidék éghajla­tának megfelelő fákat, örökzöl­deket, virágzó bokrokat és cser­jéket szeretnének a közterüle­tekre ültetni. A civil társaság vállalta, hogy társadalmi mun­kában elkészíti a részletes par­kosítási tervet. Amint tegnap bizonyították e szép cél érde­kében a kétkezi munkától sem riadnak vissza. Ha társakra lel­nek, akkor rövidesen felöltöz­tethetik a várost egész évben zöldbe. (Gáldonyi) Halállal végződött az ittas dulakodás Szíven szúrta élettársát A Somogy Megyei Bíróság dr. Halász Etelka tanácsa emberö­lés bűntettében mondta ki bű­nösnek a nemesdédi Kovács Ju­liannát. Hét évi, hat hónapi börtönre ítélte, és elrendelte kényszergyógyítását is. Az ügyész 3 nap gondolkodási időt tartott fenn. A vádlott és védője enyhítésért fellebbezett. Az asszony tavaly október 24-én este vacsora főzés köz­ben otthonában megölte élettár­sát Horváth Ferencet. „Anyu szíven szúrta aput. Az ágyon fekszik, és a melléből bugyog a vér...” — vitte a tragikus hírt a szomszédoknak 9 éves kislá­nya. Eközben fiú testvére orvo­sért és mentőért szaladt. A fiú most is próbálta szétválasztani az ittas dulakodókat. Már azt hitte, vége a marakodásnak, ám anyja kezében villant a nagy konyhakés, és a penge a férfi szívkamarájában kötött ki. A nő a bíróságon beismerte tettét, ám minden igyekezetével azt akarta bebizonyítani: a férfi támadott. Csakhogy majdnem minden tanú azt vallotta: ha Horváth ivott, az asszony volt az erősebb. Többször meg is verte. De a tanúk arról is be­széltek: volt, hogy az asszony­nak kellett hazulról menekülni gyerekestől. Egy biztos: a kez­deti boldogság törékeny hajója egyre messzebb úszott, majd végleg eltűnt az „alkohol-ten­geren”. Az asszony védője, dr. Tanai Marianna azért talált mentő körülményeket. Egye­bek mellett az asszony korlátolt szellemi képességeire, élettár­sának durva magatartására hi­vatkozva kért méltányos bünte­tést a bíróságtól. Dr. Sándor Gyula főügyészségi ügyész azonban a beismerő vallomá­son kívül nem igen talált eny­hítő körülményt. Súlyosbítót annál inkább. Ezek között emlí­tette: Kovács Juliannát a bíró­ság egyszer már elítélte — ép­pen élettársa sérelmére elköve­tett — életveszélyt okozó testi sértés miatt. A bíróság a vádi- rati tényállást fogadta el, és az adható büntetés minimumát va­lamivel meghaladó szabadság- vesztést szabott ki. Kovács Ju­lianna az ítélethirdetés után rezzenéstelen arccal tűnt el két fegyőr között a folyosó forduló­jában. Csak az a nő könnyezett, aki a vádlott gyermekét hozta tanúként a tárgyalásra. Nem tudni, kit sajnált jobban. Juli- annát-e, vagy az élet poklait már megjárt három kiskorú gyermeket. Szegedi Nándor Vaskohászati félkésztermékeket forgalmaz évi százmilló forint értékben a kaposvári Győri kft. A különféle betonacélokért, zártszelvényekért, idomacélokért és leme­zekért a szomszédos megyékből is jönnek a már hat éve működő telepre a felhasználók fotó: török anett Határsértők Gyékényesen Gyékényesen az elmúlt hetek­ben sem csökkent a határsértők száma. A határőrök hét nap alatt hét potyautast szállítottak le a Horvátországba tartó exp- resszvonatról. A potyautasok valamennyien a vagon padlás­terében próbáltak megbújni és mindanyian román állampolgá­rok voltak. Közalapítvány a „Vonzóbb Tabért" Kétszázezer forint induló va­gyonnal Tab város önkormány­zati képviselő-testülete — mint alapító — közalapítványt ho­zott létre Vonzóbb Tabért címmel. A napokban rendkívüli helyhatósági ülést tartottak a tabi képviselők, melyen elfo­gadták az alapító okiratot és megválasztották a kuratórium tagjait. Az alapítvány célja a város infrastruktúrájának javí­tása, a környezetkultúra, telepü­lésesztétika fejlesztése, a tabi művelődés, oktatás és egész­ségügy támogatása, illetve a sportolási és szórakozási lehe­tőségek körének bővítése, ma­gasabb színvonalra emelése. Ladi támogatások A ladi önkormányzat költség- vetésének csaknem negyedét, 10 millió forintot fordít a támo­gatások, segélyek kifizetésére. Rendszeres nevelési segélyre például 600 ezer, eseti nevelési segélyre 900 ezer forintot szán. Munkanélküliek Ke kúton Kőkúton huszonötén részesül­nek jövedelempótló támogatás­ban, a faluban egyre több a munkanélküli. Míg 1991-ben egymillió hétszázezer forintot emésztett fel a költségvetésből a támogatások összege, ez a szám az idei évben már kétmil­lió hatszázezer forintra emel­kedett. A Kapos Art Nagyváradon „Ideális őrültek” címmel a Ka­pos Art Képző-és Iparművé­szeti Egyesület ma kiállításon mutatkozik be Nagyváradon. A Tibor Ernő Galéria által szer­vezett tárlat március 23-ig te­kinthető meg. Szerencsejáték a zeneiskolának A nemrégiben Barcson megtar­tott lottósorsoláson a helyi ze­neiskola nyerte a Szerencsejá­ték Rt negyedmillió forintos támogatását. Az intézmény szűkös gazdálkodásához jókor jött ajándékot be is építették a zeneiskola költségvetésébe. Péterhidai gázprogram Péterhidán nagy terheket ró az önkormányzat költségvetésére a gázprogram. A csaknem 13 millió forintos beruházáshoz a település 5 millió forintos hitelt vett fel. A kölcsönt három évig törlesztik, ezalatt kell kifizetni a milliós tartozást. Támogatások Aracson Somogyaracson tizennyocan részesülnek jövedelempótló támogatásban, az utóbbi időben emelkedett a munkanélküliek száma. A faluban 110 nyugdí­jas él, közülük is egyre többen igényelnek támogatást az ön- kormányzattól.

Next

/
Thumbnails
Contents