Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-06 / 31. szám
2 SOMOGYI HÍRLAP VILÁGTÜKÖR 1995. február 6., hétfő Növekednek a polgári lakosság terkel az orosz haderők további támadásaival a csecsen fővárosban. Fokozódik a félelem a légitámadásoktól és egyre elviselhetetlenebb az élet a pincékben. feb-reuters A csodával Határos módon élte túl egy ötemeletes ház összeomlását egy kétéves kisfiú Karachiban. Az önkéntes alakulatok még egy édesanyát és négy gyermekét mentették ki a romok alól feb-reuters Jalta: háromszögű hadszíntér Ötven évvel ezelőtt, 1945. február 4-én a Krím-félsziget egyik festői szögletében, Jaltában nyílt meg Churchill, Roosevelt és Sztálin történelmi találkozója, a második világháború befejező szakaszának legjelentősebb egyeztető és programadó koalíciós konferenciája. A „három nagy” 1943 végén Teheránban már körvonalazta a háború győzelmes befejezésének, a háború utáni béke és rendezés megalapozásának stratégiáját, még korábban, 1943 októberében pedig az első brit-amerikai-szovjet külügyminiszteri összejövetel a háború megrövidítését szem előtt tartva állást foglalt a legszorosabb katonai együttműködés mellett. Ugyanakkor a moszkvai külügyminiszteri találkozó világossá tette Sztálin számára, hogy a nyugati hatalmak nem készek egyértelmű kötelezettséget vállalni az európai „második front” megnyitására, viszont erőteljesen szorgalmazzák Németország teljes szétdarabolá- sát, Közép- és Kelet-Európa olyan föderatív államszervezetét, amely elég széles falat emelne a Szovjetunió és a Nyugat közé. Teherán meghozta Washington és London közös beleegyezését: 1944 májusában legalább egymillió főt partra tesznek Nyugat-Európában és nem a Balkánt részesítik előnyben, mint Anglia szorgalmazta. Churchill itt elvben már hozzájárult, hogy Königsberg a Szovjetunióé lesz. A jaltai döntéseket alapjában véve az határozta meg, hogy a Vörös Hadsereg akkorra már kiverte a németeket Kelet- és Közép-Európa jelentős részéből és érzékeltette, hogy minden lehetősége megvan a háború győzelmes befejezésére. Moszkva nem titkolta, hogy szövetségesei akkor már nyíltan nem helyezkedhettek szembe vele, s a Szovjetunió képes lett háromhatalmi szinten a maga számára kedvező döntések kieszközlésére. George Kennan, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetségének akkori tanácsosa — a hidegháború általánosan elismert ideológusa — a jaltai konferencia amerikai részvevőinek a következőket írta: „Teljes mértékben tudatában vagyok a háború realitásának, valamint annak a ténynek, hogy túlságosan gyengék vagyunk, semhogy a háborút Oroszország közreműködése nélkül megnyerjük. Elismerem, hogy Oroszország háborús eredményei ragyogóak és hatásosak, s bizonyos mértékig méltánylandók... Emellett azonban nem látom szükségét annak, hogy megkössük a kezünket egy olyan politikai programmal, amely egészében véve annyira ellentétes az atlanti közösség érdekeivel, annyira veszélyes mindarra nézve, amit Európában szeretnénk megőrizni.” Egy nappal a jaltai konferencia megnyitása előtt, 1945. február 3-án hívta fel a figyelmet a konzervatív angol Economist arra, hogy „a leglényegesebb kérdések nem a követségeken, hanem a pomerániai és brandenburgi harcmezőkön dőlnek el”. A katonai tényező Jaltában nemcsak az európai elképzelések kialakulását befolyásolta. Tény, hogy Nagy-Britannia és az Egyesült Államok érdekelt lett bizonyos szovjet javaslatok elfogadásában, attól tartva, hogy ha elmarad a megegyezés, tovább és ellenőrizhetetlenül erősödhetnek a Szovjetunió európai pozíciói. Ám a két nyugati nagyhatalom abban is érdekelt volt, hogy Sztálin hadat viseljen a japánok ellen. Edward Stettinius, aki 1944 novembere és 1945 júliusa között az Egyesült Államok külügyminisztere volt, visszaemlékezéseiben így írt: „Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a krími konferencia idején katonai tanácsadói azt sugallták Roos- velt elnöknek, hogy Japán kapitulációja nem következik be 1947 előtt, egyesek még későbbi időpontot jósoltak. Az elnökkel közölték, hogy Oroszország részvétele nélkül a Japán fölötti győzelem egymillió emberéletbe kerülne az Egyesült Államoknak.” Sztálin Jaltában elutasította Németország feldarabolását, ragaszkodott a feltétel nélküli fegyverletétel, a megszállás és ellenőrzés, az egyeztetett német-politika, Németország de- militarizálásának és demokratizálásának követeléséhez. Lengyelország kérdésében, amely a jaltai találkozón a legtöbb időt rabolta el, a határok és a kormány összetétele kérdésében olyan egység született, amely Moszkva elképzeléseit nagymértékben tükrözte. Lengyelszovjet határként — néhány kilométeres helyenkénti lengyel területnyereséggel — a Cur- zon-vonalat ismerték el, helyt adva annak az elgondolásnak, hogy Lengyelországnak északon és nyugaton kell jelentékeny területi növekedésben részesülnie. Roosevelt és Churchill Jaltában, de még Jaltát megelőzően is azon fáradozott, hogy a Szovjetuniót még a hitleri Németország leverése előtt háborúba vigye Japán ellen. Sztálin ezt az elképzelést elhárította és a tehe- ráni konferencián vállalt kötelezettséget megerősítve konkrét feltételeket szabott. Eszerint a Szovjetunió az európai háború befejezése után két-három hónappal hadat üzen Japánnak, ha fennmarad a status quo a Mongol Népköztársaság vonatkozásában, ha maradéktalanul visz- szaállítják Oroszországnak az 1904-es japán támadással megsértett jogait (Dél-Szahalin visz- szaadása. Port Arthur szovjet támaszpontként való helyreállítása, vasúti rendezés Kínával), végül, ha a Szovjetunióhoz kerülnek a Kuril-szigetek. Moszkva 1945. április 5-én felmondta a szovjet-japán sem- legességi egyezményt és augusztus 9-én hadiállapotba került Japánnal, segítve Amerikában évtizedekre megszabadulni veszélyes távol-keleti vetélytár- sától. Jaltában határozták el, hogy San Franciscóba összehívják az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapító konferenciáját, s ott véglegesítik a Biztonsági Tanács szavazati rendjét. Utóbbi a nagyhatalmak egyetértésének elvével a legfontosabb biztonságpolitikai döntések követelményeként rögzítette „átmeneti,, békeidőben is a háborús szövetséget, főként az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia „céljainak és cselekvéseinek egységét”. Orbán Balázs bronzszobra Többezres ünneplő tömeg jelenlétében szombaton leleplezték Székelyudvarhely főterén a református templom előtt, a „legnagyobb székely” Orbán Balázs (1830-1890) bronz szobrát. A két és fél órás avatóünnepségen a romániai magyarság vezetői mellett Magyarországról, a Felvidékről és Szabadkáról érkezett meghívottak is méltatták az összefogást, a nemzeti hagyományok őrzésének gondolatát. Ferenczy Ferenc, a város polgármestere megnyitóbeszédében elmondta, hogy a szoborállítással évszázados álom valósulhatott meg a romániai és a határon túli magyarság összefogásával. Sütő András író, a város díszpolgára arról beszélt, hogy a székelységnek vissza kell szereznie azt az univerzumot, amelytől az előző évtizedekben megfosztották. Kadhafi részvétnyilvánítása Moamer el-Kadhafi líbiai vezető telefonon részvétét fejezte ki Liamine Zerual algériai államfőnek a hétfői véres merénylet miatt Kadhafi ezredes biztosította az algériai népet országa támogatásáról „az arabsága, a biztonsága és a stabilitása ellen irányuló összeesküvéssel szemben”. Egy líbiai iszlám szervezet felszólított a negyvenkét halálos áldozatot követelő és 286 személyt megsebesítő merénylet tetteseinek meggyilkolására, a muzulmánokat befeketíteni igyekvő istentaga- dóknak tulajdonítva a véres akciót. Véres harcok Groznijnál Mintegy százötven csecsen fegyveres vesztette életét a hétvégén a Groznij délkeleti részén folytatott harcokban. Közben az NTV tévéhíradója jelentésében megerősítette a Szu-25-ös orosz vadászbombázó szombati lelövését. A gép orosz pilótája meghalt. Konferencia a biztonságról Magyarország szervesen be akar épülni az euroatlanti közösségbe, mert enélkül nem garantálható az ország gazdasági, társadalmi modernizációja és biztonsága sem — jelentette ki Kovács László külügyminiszter szombaton a hagyományos müncheni biztonságpolitikai konferencián. Hangsúlyozta, hogy Magyar- ország nem a szomszédok ellenében törekszik a NATO- tagságra és nem konkrét külföldi fenyegetés elleni védelmet keres az észak-atlanti szövetségnél. Emlékeztetett azonban, hogy az ország két válságövezet szomszédságában fekszik, és a NATO-csat- lakozás nélkül nem szavatolható Magyarország biztonsága. * FAK-csúcs és az integráció Egy héttel a kérdésnek szentelt FÁK-csúcstalálkozó előtt Ukrajna és Fehéroroszország szkeptikus a többi volt szovjetköztársasággal való gyors gazdasági integrálódást illetően — mutatott rá elemzésében a Reuter. Leonyid Kucsma ukrán elnök, aki pénteken Doneckban járt, rámutatott: valamennyi volt szovjetköztársaságnak először saját gazdaságát kell rendbe tennie, mielőtt nekilátna annak a folyamatnak, amely Nyugat-Európában is évtizedekig tartott. Peru-Ecuador: tűzszünet Peru és Ecuador küldöttsége elvi beleegyezését adta péntekre virradóra Rio de Janei- róban a két ország között közvetítő felek tűzszüneti javaslatához. Erről a vendéglátó Brazília külügyminiszter-helyettese, Sebastiao de Rego Barros adott tájékoztatást. Kalózvám Kína ellen Az amerikai kormányzati szombaton bejelentette, hogy a szellemi termékek tulajdonvédelmének elmulasztása miatt büntető vámokkal sújtja a kínai exportáruk egy részét. Az intézkedés február 26-án lép érvénybe, és durván egy- milliárd dollár értékű termékre terjed ki. A rendkívül drasztikus kereskedelmi lépés mögött a szellemi termékek és a márkanevek védelméről támadt vita húzódik meg. Washingtoni becslések szerint a Kínában gyártott hamis CD-k és lézerlemezek, műsoros videokazetták, hangkazetták és számítógépes programok több mint egymilliárd dollárnyi veszteséget okoznak az amerikai gazdaságnak. A washingtoni kormányzat huszonkilenc olyan kínai gyártól tud, ahol évente hetvenötmillió CD-t és CD-ROM-ot állítanak elő a szerzői és egyéb tulajdonjogok teljes figyelmen kívül hagyásával. A kalózlemezek közül csupán ötmilliót adnak el a hazai piacon, a többit külföldön értékesítik. Tőkés és a „belső diverzió” Tőkés László püspök, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tiszteletbeli elnöke pénteken bejelentette: véleménye szerint Tokay György, az RMDSZ képviselőházi frakciójának elnöke, illetve más „ismeretlen elkövetők” magatartásukkal fedezték, és elősegítették az RMDSZ képviselőházi csoportjában elindított „belső diverziót” — vagy éppen ők álltak mögötte. „A belső diverzió” megjelölés Nagy Benedek képviselő Tőkés Lászlót bíráló fogalmazványának ügyére utal. A szöveg úgy került nyilvánosságra, és váltott ki az RMDSZ egészét felkavaró vihart, hogy Borbély Imre képviselő Tőkés Lászlóval egyetértésben nyilvánosságra hozta azt, mert véleménye szerint különben a tiszteletbeli elnök ellenségei használták volna fel az írást a nekik legalkalmasabb módon. Nagy Benedek tiltakozott, mert csak a képviselőcsoporton belül terjesztette fogalmazványát, amelyet a későbbiekben az RMDSZ parlamenti csoportja és Tőkés László között lezajlott találkozón különben visszavont. Az RMDSZ legfőbb vezetőiből álló operatív tanács az ügyet a szövetség etikai bizottsága elé utalta, amely kedden ül össze. Ebben a tekintetben jelent új elemet, hogy Tőkés László közvetlenül Tokay György képviselő- házi frakcióelnök ellen nyújtott be időközben panaszt. Befagyasztott orosz csatlakozás Az előzetes várakozásoknak megfelelően az Európa Tanács Strasbourgban ülésező parlamenti közgyűlése befagyasztotta Oroszország felvételének megvitatását. A döntésre hosz- szas vita után került sor, s a befagyasztást a csecsenföldi katonai akcióval, az emberi jogok ottani orosz megsértésével indokolták. A határozat külön is leszögezi, hogy a parlamenti közgyűlés „minden fenntartás nélkül elítéli az orosz haderő válogatás nélküli, s eltúlzott bevetését, nevezetesen a polgári lakosság ellen”. Oroszország számára azért lett volna fontos az Európa Tanácsba való mielőbbi bekerülés, mert a szervezetbeli tagság az „Európához csatlakozásnak” a fokmérője. Balzsamozott híresség Újabb fejezettel gazdagodik az ukrán-orosz versengés: Ukrajnának is van egy bebalzsamozott híressége, aki régebben viseli a burkot, mint az oroszok Vlagymir Uljanovja. Ráadásul a szakértők szerint sokkal jobb állapotban van, mint vetély- társa, arról nem is beszélve, hogy őt egyelőre nem fenyegeti az áthelyezés veszélye. A Ki- jevszkije Vedomosztyi című fővárosi lap pénteki számában először közölte a Nyikolaj Pirogov híres múltszázadi sebészorvosról készített felvételeket. A csatolt exkluzív beszámolóból kiderült, hogy a Vöröskereszt oroszországi szervezetének megalapítója 1881. november 23-án hunyt el, szerető felesége, Alekszandr Antonovna azonban az utódokra hivatkozva úgy döntött, hogy bebalzsamoztatja férjét és szülővárosában, az ukrajnai Vinyicában, egy kriptában helyezi el. A munkát egy bizonyos Vi- vodcev nevű pétervári profesz- szor végezte el - kitűnően. Leninnel összehasonlítva például erőteljesebben megmaradtak arcvonásai, arckifejezése sem változott oly mértékben, mint a nála ismertebb, még Moszkvában fekvő társáé. A Lenint balzsamozó Nyikolaj Melnyi- kov-Razvegyennyikov profesz- szor bizonyosan felhasználta Vivodcev ismerteit. Az ukránok szerint azonban elképzelhetetlen, hogy az egyébként is nagyon központosított hatalmi rendszerben egy ilyen kényes ügy kapcsán ne néztek volna utána a „szakirodalomban” a dolognak. Mégsem vettek át mindent, talán szakmai féltékenységből, s ez meg is látszik a két „objektumon” - ahogy a Pirogov nevét viselő múzeum igazgatója nevezi a múmiákat. Pirogov kriptája fölé időközben egy szép kis kápolnát emeltek, ami alatt ma is működik a test konzerválásával foglalkozó laboratórium. Pénzt azonban csak ritkán látnak, az általában 10 évente szükséges újrabal- zsamozás pedig 10-12 millió rubelbe kerül. A következő akciót négy év múlva kell végrehajtani, addig viszont szponzort kell találni, mert a helyi tanácsnak erre már nincs pénze.
