Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-04 / 30. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGE 1995. február 4., szombat Egy tárlatnyitó históriájából - York napsütése hosszú életet ígér Köszönhetően a Szín-Folt Galériának Csiszár Elek festőművész ismét bemutat­kozhat Kaposváron. Kö­szönhetően Csiszár Eleknek is (mint ezt Pogány Gábor műtörténész a megnyitóban elárulta), aki felmérte a te­repet és alaposan végiggon­dolta, mérte, vizsgálta, hogy az utóbbi félév terméséből mit mutathat be. Hogy mégis az egészről szóljon az üzenet. A két tucatnyi festmény ezért hozhatott el a siófoki Fő utca emeleti lakásából, a műte­remnek kinevezett szobából nagyon sokat. Jóval többet, mint a képek száma... Okkal számítva arra, hogy igen sűrű lesz a publikum, jó­val a nyitás előtti csendben néztem a képeket. Konsta­tálva, hogy természetesen új itt minden munka, Csiszár Elek mégis az, aki volt. S feltehe­tően most már az is marad. Ki­fog az időn - anélkül, hogy ismételné magát. A jellegzetes stílusjegyekben mindig felfe­dezhető az eredetiség ereje és egy magatartás makacs azo­nossága. Üzen a magányról úgy, hogy szembesíti nézőjét, hogy önmagában talál-e vissz­hangzó „olvasatot”. Ott van a háború végén hazarobogó ka­tonavonat. Bármily ismert is a „téma”, mégis elevenbe vá­góan jelenidejű a mozdony hómező fölötti füstje, a vago­nok tetején kuporgó katonák halmaza. Torokszorító me- mentó, akár a Szezonvég Bala­tonból kilábaló emberpárja, mint a Paradicsomból való ki­űzetés... Vagy a Furcsa madár önvalló és önvallató mélysé­ges humanizmusa, természet­féltése. Igen, ez Csiszár hűsé­ges világa, amelyben mindig megjelenik a világért való ag­godalmas hűség. A képekben protestáló gondolat a minden­napi képtelenségekkel szem­ben... S közben megérkezett Csi­szár Elek is. Nagyon elegán­san, s nagyon feszülten mert évtizedek alatt sem oldódnak fel, mint mondta, a vemiszázs görcsei. Természetesen örült a Szín-Folt nyújtotta lehetőség­nek, gesztusnak, de panaszolta a Somogyi Képtár hosszú hiá­nyát, s latolgatta kételyeit, ho­Csiszár Elek festőművész gyan lesz ott ezután. Kérdez­tem inkább a múltról. Emlék­szik-e még az első, az 1961-es kaposvári tárlatra? S hogyan? A háta mögé mutatott a nagy­méretű képre, amelynek kö­zéppontjában a kaposvári Rippl-Rónai szobor fehér tömbje áll. Ez annak a tárlat­nyitást követő éjszakának a mostanra fogalmazott emléke. S az akkori múzeumparki fák éjszakai indás, varázslatos sö­tétjében, abban a bizonyos pi­ros fejfedőben elmenőfélben van a „másik” Rippl-Rónai. Aztán egy szakállas, joviális úrra mutat a festő, aki elegáns öltözetben áll a Balatonban.- Ezen a képen Glatz Hen­riknek a Siófoki-Balatoni Für­dőegyesület alapítójának állí­tottam emléket. Igazából nem tudom, hogy nézett ki, volt-e sétapálcája, dohányzott-e... Aranyozott óralánca biztosan volt. És akkor még olyan tiszta volt a víz, hogy átlátott rajta az ember, nem úgy, mint most. Szóval derűsen képzelem én el ezt a múltat. Noha bizonyosan nem pantallósan lépett akkor a vízbe, de olyan szép remé­nyekkel, hogy kezdjünk ezzel a Balatonnal valamit... Azért fordulok vissza ebbe a múltba, s éppen hozzá, mert mai hét­köznapjaink mogorvák és rosszkedvűek. És azt várom, hogy rosszkedvűnk telét York napsütése tündöklő nyárrá vál­toztatja át... - mondta Shakes- peare-t idézve. Közben egyre sűrűbben kö- szöngetett, s félmondatokra fu­totta már... Még hozzátette, mikor York vágyott napsütésének idejéről kérdeztem:- Azt nagyon szeretném megérni! Mert akkor bizonyos lehetek abban, hogy igen hosz- szú életű leszek... Módom volt figyelemmel kísérni a tó lassú, de biztos pusztulását... Nincs ma már a Balatonnak romanti­kája... Nem új mondatok ezek, el­hangozhatnak naponta tanács­kozásokon is vagy csak úgy, beszélgetés közben egy pohár sör mellett. Csakhogy Csiszár Elektől ezek nem megszokott sirámok, mert azt tartja, hogy a tó állapota meghatározza nem­csak az úgynevezett művészi közérzetét, hanem alapvető ál­lampolgári közérzetét is. Gon­dolatai pedig képekben folyta­tódnak, amelyek tört színek- kel-formákkal, belénk hegye- ződő ékeikkel, torzókkal és álomvilágot idéző zuhatagok- kal protestálnak. Olykor rekvi­emszerű teljességgel, olykor acélkemény ráébresztő kegyet­lenséggel. „York napja” első fénysugarát az jelentené, ha a FOTÓ: KOVÁCS TIBOR hangzatos, ismételt ígéreteket végre komolyan vennék, mert - s megint őt idézem - túl sok­szor tölti el a deja vu, a láttuk már, hallottuk már lehangoló érzete... A sarokban van egy szeré­nyen „eldugott” képe, amely előtt lecövekel az ember. A címe: Elválás. A félhomály­ban, háttérben az öreg temp­lomtoronnyal, egymáshoz si­mul utolsó találkozásként egy pár. A festő jóváhagyja feltéte­lezésemet, igen, ha úgy tetszik, idézheti Krúdyt is, hiszen a szerelem hozta a Balatonhoz... De idézhet sokak személyes „hullámhosszán” fakuló vagy újra fájó elválásokat is. Nem állhattam meg, mikor már lassan ritkult a gratuláló közönség, hogy meg ne kér­dezzem, mennyi múló-meg- újuló élmény sűrűsödött itt képpé. Nem tudom eldönteni, hogy tréfásan vagy komolyan, meglehet mindkét „szólam­ban” ezt válaszolta:- Kevesebb, mint amennyi kellett volna... A festészet igen munkaigényes, sok időt vesz el az embertől. Szóval, őszintén mondva jóval kevesebbet tud­tam fájdalmasan szakítani, mint amennyi megilletne en­gem... Tröszt Tibor Hazatértek Pécsre Csontváry vásznai Csontváry Kosztka Tivadar világhírű fest­ményei európai kőrútjukról a hét végére tér­tek haza Pécsre. A Csontváry Múzeum meg­szépülve, felújítva fogadta a kontinens há­rom országában megcsodált képeket, termeit kifestették, világítását és biztonsági rendsze­rét korszerűsítették. Először láthatja majd együtt a nagyközönség a nevezetes életmű csaknem minden alkotását, közöttük a „Ba­albek romjait” és a „Mária kútja Názáret­ben” című festményt, továbbá magángyűj­teményekben és más múzeumokban őrzött képeit. A február végén nyíló páratlan Csontváry-tárlat egészen június végéig várja a képzőművészet barátait Pécsett. PAP GÁBOR A vers álom? A vers előttem fekszik. Mozdulatlan. Színes éjről álmodik. Maga az álom betűkké válton ? Böngészem egyre sorait. Bennem még éjjel újra betűkké lesz. így forog körbe a világ. Késéles, rikító, vidám színek, máskor esdeklő, térdeplő imák. Ilyen az élet, tavasztól őszig, egyre halkabban mutatja magát, majd jön a tél, a visszavonhatatlan, s a volt jelen már odaát. KIÁLLÍTÁS A MEGYEI KÖNYVTÁRBAN Selyemköltészet Macskássy Izolda festőművész egyre gyakoribb kiállító So­mogybán. Jelenleg a kaposvári Megyei és Városi Könyvtár előadótermében látható negy­ven alkotása. A budapesti mű­vész elsősorban technikájával képvisel egyéni színt a magyar képzőművészetben. Sejtelmes selyemkollázsok­kal, selyemgrafikákkal találko­zik a látogató. Macskássy sze­rint ez az anyag a legalkalma­sabb művészi mondandója megfogalmazására. Miről be­szélnek a képek? Általános ér­tékekről: a szeretetről, a szere­lemről, a családról és a hitről. Számára ezek az elsődleges, tiszteletet parancsoló emberi ér­tékek, amelyeket Erdélyből ho­zott magával. Mint ahogy a virág illatot is, a szülői ház kertjéből. Ezért kedveli a gyöngyvirágot, a tuli­pánt, az íriszt. S a büszkén bó­logató napraforgókat... Szépségközpontú ez a se­lyemköltészet. Képei a női lé­lek finom rezdülései egy vá­gyott világról. Olyanról, amelyben harmónia uralkodik. Ezért vallja Macskássy Izolda is: a képzőművészetben nincs helye az indulatoknak. Macskássy Izolda kiállítása február 13-ig tekinthető meg. (Lőrincz) Mózes a kőtábláhkal (selyemgrafika) Otvenen innen, az álmokon túl Az ötven felé közelgő nő fölnevelte fiát, el­temette kislányát és férjét. Súlyos betegségből cso­dával határos módon fölgyó­gyult. Mikor három és fél éve elhagyta a kórházat, örült, hogy a közelben lakó író arra kérte, gépeljen neki. A közös munká­ból szerelem lett, még ha fájt is a nőnek, hogy az író ünnepna­pokon, szombat-vasárnap visz- szajár volt feleségéhez, akitől tizenöt esztendeje elvált. Elfogadta a helyzetet. Miközben gépelt, itt-ott javí­tott a kéziraton, hiszen mielőtt újságíró lett, az egyik legna­gyobb könyvkiadó író-igazga­tójának a titkárnője volt, aki erre kifejezetten kérte őt. Az igazság az, hogy az író­nak — bár több kötete napvilá­got látott — játszották tévéjáté­kát és számtalan rádiójátékát, nem igazán tagja az írótársada­lomnak. Lehet, hogy hangsú­lyozott dzsentri származása, erőszakossága, kötekedő ter­mészete az oka? Vagy pedig a mondandója hiteltelen? Az igazság bajnokaként tetszeleg, ám önös érdekei a legfontosab­bak számára. Az, hogy volt fel­esége elintézze a tévévásárlást, hogy veje szereljen nála, hogy a hétköznapi barátnő minden este vacsorát varázsoljon az asz­talra, gépeljen, varrjon, pitiáner pénzügyek miatt sírjon. Érthetően a nő szabadulni akart a kapcsolatból. Mindent megpróbált. Normálisan meg­beszélni nem lehetett a dolgot, hiszen az író ordibált, fenyege­tőzött, verekedett. Később le­véllel próbálkozott a menekülő — hasztalan. Telefonzaklatá­sok, kapucsengő „viccek” vol­tak a válaszok. Miután egyre több nyugtatót, altatót szedett a szerencsétlen, megkereste az író barátját, térítse jobb belá­tásra. Hasztalan. Erre a nő kitalálta, hogy férj­hez megy. Az író nem hitte el. A nő földszinten lakott, s amikor az író sokadszor „ráfe­küdt” a kapucsengőjére, meg­kérte „jövendőbelijét”, hogy ő nézzen ki az ablakon. No, ekkor szabadult el a po­kol... Az éj leple alatt a nő ösz- szes ablaka szilánkokká válto­zott. Telefonált a rendőrségre, de a rendőrök nem jöttek ki. Hajnali ötkor rosszul lett. A jövendőbeli taxival vitte albér­letébe, ahol délutánig kimerül­tén aludt a sok nyugtatótól. Miután magához tért, hazaó­vakodott. Ekkor már csak más­napra kapott üvegest. A szom­széd fumérlemezzel szögezte be az ablakot. Hatezer-ötszáz forintba ke­rült az üveg, de még másik ha­tezerért redőnyt is csináltatott a rettegő nő. Természetesen köl­csönből, hiszen tizenegyezer forint a rokkantnyugdíja. Feljelentést nem tett. Tudta, gyenge idegzete nem bírja a csatát. * Később az író kétezer forin­tot adott a nőnek, mondván, hogy ő is munkanélküli jára­dékból él, nincs több pénze. Sajnálja a történteket, de min­dennek a szerelem az oka... És különben is: pusztuljon a kör­nyékről, mert pokollá teszi az életét. Gombos Jolán Csiszár Elek hűséges aggodalmai

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents