Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-22 / 45. szám

1995. február 22., szerda SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Iskola közös kasszából Egyezkedik a falu és az alapítvány Külön utakon indultak, de várhatóan hamarosan ösz- szetalálkoznak a bodrogi önkormányzat vezetői és a Menedék Alapítvány helyi képviselői. Mind a falu, mind az alapítvány közeli céljai közt szerepelt egy is­kola, amelynek építésébe — egymástól függetlenül — mindketten belekezdtek. Azóta a bodrogiak épülete többé-kevésbé elkészült. Az alapítványénak az építése akadozik ugyan, viszont isko­lájuk szeptemberben mégis megkezdte működését az ala­pítvány bodrogi kastélyában. Addig mind a falusi, mind az alapítványi gyerekek Osz- topánba, Hetesre, Somogy- jádra jártak. Az alapítványiak most mind hazahozták a gye­rekeiket, és egy falusi kislány is az alapítványi iskolában kezdte mag az idei tanévet. Mint az iskolában megtudtuk: további három bodrogi család jelezte, hogy jövőre áthozná ide a gyermekét. Bodó Ferenc bodrogi polgármester el­mondta: hamarosan dönt a képviselő-testület arról, hogy létrehozzák-e a közös iskolát. Az egyetlen ésszerű megol­dásnak mindenesetre az együttműködés látszik, hiszen közösen jóval olcsóbb lenne az üzemeltetés: egyrészt a falu és az alapítvány iskolás korú gyermekei — az előb­biek harminchétén az utób­biak tizenöten vannak — együttesen kiadnák a műkö­déshez szükséges gyereklét­számot, másrészt az üzemelte­tés költségei is megosztaná­nak.- Heizler Kornél, a Mene­dék Alapítvány bodrogi veze­tője szerint ők is hajlanak a megegyezésre. A Menedék iskolájában je­lenleg összevont osztályok tanulnak. A falu építette isko­laépületben két tanterem van a földszinten, és a padlástér­ben még további két kisebb terem is kialakítható. Nagy László Walt Disney is betört már Felsőmocsoládra Elnémult ecsenyi trombiták Atmuzsikált évtizedek — Ezerhatszáz lakodalomban fújta Telente nem maradt el a disznóölés A tuti befutó az Aladdin. Szoro­san a nyomában Hófehérke, meg Robin Hood. Hiába, Walt Disney visszavonhatatlanul betette a lá­bát Felsőmocsoládra. A felnőttek meg főleg Daniel Steelt olvas­sák ronggyá. Mikszáth aránylag még jól tartja magát, és persze hasonlókat lehet elmondani Jó­kairól is. A többiek azonban végleg alulmaradtak korunk sikerköny­veivel szemben. Persze szó sincs arról, hogy bármelyiket is egy­más kezéből kapkodnák ki a mo- csoládi lelkes olvasók. A felső- mocsoládi könyvtár ebből a szempontból igazi tipikus falusi könyvtár. Naponta mindössze háromnegyed órán át tart nyitva, és ez a helyi olvasóközönségnek bőven elég. Nincs akkora forga­lom, hogy érdemes lenne hosz- szabb időre kinyitni, nem nagyon van idejük a mocsoládiaknak ol­vasásra — mondta Pintér Zsu­zsanna könyvtáros. A helybeli polgárok adományai­ból nemrég fölújított hajmási ka­tolikus templomban hetente két­szer hív misére a harang. A haj­dani általános iskolában már a 30-as években megszólaló orgona — 89 olvasója van a könyv­tárnak, ebből alig tíz a felnőtt. Ez a reggelente háromnegyed órás nyitvatartás is tulajdonképpen a gyerekek kedvéért van, hogy is­kolakezdés előtt bekukkanthas­sanak, ha valamire szükségük van, vagy ha csak ráérnek. Ilyen­kor felnőtt nem nagyon teszi be ide a lábát. Ők, ha jönnek, több­nyire csütörtök délután jönnek, amikor elsősorban a kedvükért vagyunk nyitva. Egy éve van újból könyvtár Mocsoládon. 2200 könyvből áll a könyvtár állománya. A pénz, amit évente az ön- kormányzattól kapnak, 20 ezer forint. A könyvtáros tavaly eh­hez nyert még pályázaton to­vábbi 30 ezret. Ebből kellene futnia állománybővítésre, persze újságokra már nem telik. Az épü­let düledezik, beázik. A legtöbb somogyi faluhoz hasonlóan itt sincs pénz rendbe tenni. (Nagy) is itt kapott helyet. Hatler János polgármester több mint két évti­zede kántora a falunak: ő szólal­tatja meg a miséken az ódon inst­rumentumot. A falu lakosságának mintegy a fele jár templomba. Valamikor két zenekara is volt a zömmel svábok lakta Ecseny- nek. Ma egy sincs. Máj Péter, tősgyökeres ecsenyi kőműves három éve hagyta abba a mu­zsikálást. Három trombitája a nagyszobában lóg, a cimbalom falnak fordítva várja, hogy egyszer még felállítsák... — Kiöregedett már a mi csapa­tunk, azért széledtünk szét — meséli. — Pedig jól bírtuk ám a bálokban, a lakodalmakban. Ép­pen a minap számoltam össze: az elmúlt ötven évben ezerhatszáz (!) lakodalomban muzsikáltam. Nem mindennapos, hogy egy kőműves ért a zenéhez. Máj Pé­tert a kényszerűség vitte rá, hogy megtanuljon kottát olvasni. Mint mondja, egy kőműves általában áprilistól november elejéig dol­gozik, télen nincs munkája. Pénzt viszont akkor is kell keresni. Ezért — még inasként — azzal kereste fel Gyöngyössy József kazsoki karmestert, hogy avassa be a cimbalom és a trombita titka­iba. A fiatalember könnyen ta­nult, és ha tehette, muzsikált is. Amikor felhúzta a házfalakat vagy disznóólát épített, s tudta, hogy azon a héten újra lakoda­lomba megy, jóelőre gondolko­dott, milyen számokkal lepje meg a násznépet. Sosem maradt ötlet híján! A muzsika színt vitt éle­tébe, s így még a mesternél, a gazdaságban vagy a téeszben le­húzott évtizedek is könnyebben teltek. Most viszont, ha hívnák, se menne zenélni. Megfáradt már, nem vállalhatja az éjszakát, és a szeme is tiltakozik az apró kottafejek ellen. Otthon tesz-vesz. Mindig talál valami­lyen toldozni-foldozni valót. Tyúkokat tartanak, s most rendelt néhány disznót is. Mindig volt hízó az ólban, hiányoznak most. így csak a fényképek mesélhet­nek a disznóölésekről. De majd jövőre, amikor saját vágásból lesz tele a kamra! Gondosan be­kötött kották kerülnek elő. Meg­sárgult lapok a német és magyar dalokkal. Arról faggatom, van-e kedvenc a több száz mű között. Tizennyolc település több mint 12 ezer lakosa tartozik az 1993. június 1-jén létrehozott igali rendőrőrshöz. Fias Zsolt főhad­nagy, a kaposvári rendőrkapi­tányság területén másodikként létrehozott őrs parancsnoka el­mondta, hogy a területen két nyomozó, hét körzeti megbízott és öt járőr ügyel a rendre. A fő­hadnagy a tavalyi évet aránylag — Mindegyik az — vágja rá nevetve. Közösen betűzzük az egyik ismert szám apró betűit. Ezt a fo- xot ő is szerette: Kalauz Jutká­nál válts jegyet, ő a legszebb fütty ős lány... — Tudja, olyan átjáróház lett a mi falunk — kapcsolódik a be­szélgetésbe Máj Péterné. — Va­lamikor 1200 ember élt itt, most jó, ha vagyunk négyszázan. Oszt­rákok, németek, hollandok is vet­tek potom pénzért házat, hogy itt nyaraljanak. S hogy milyenek az ecsenyi emberek? — Nemigen törődnek a másik­kal, csak a maguk dolgával — véli a feleség, aki a már megszűnt hagyományőrző csoportot ve­zette. — Csak ritkán járnak ösz- sze, és csak a legszükségesebbe­ket beszélik meg. Régen felkap­csöndesnek és nyugodtnak mi­nősítette, gondot csak az igali fürdő „környékén” kialakult za­jos problémák okoztak. Tavaly a bűncselekmények 80 százaléka vagyon elleni volt; Igáiban egy emberölés , Göllében pedig egy életve­szélyt okozó testi sértés bor­zolta a kedélyeket. Mindkettő gyanúsítottját felderítette a tűk a pipicset, négyen-öten felke­rekedtünk, s mindig másnál gyűl­tünk össze. Kötöttünk, horgol­tunk, beszélgettünk, kártyáztunk, viccelődtünk. Istenem, milyen jó is volt! Májék két fiút neveltek. Az egyik Mernyén, a másik Buda­pesten él. A gyerekek hívták őket, költözzenek hozzájuk, ők azonban nem mennek. A több mint százéves, háromszobás ház, a kert, a kis udvar a mindenük. Meg a szép táj, a jó levegő. Ak­kor sem mentek, amikor kihirdet­ték a kilakoltatottak listáját. Igal- pusztán húzták meg magukat, majd visszaköltöztek falujukba. — Az embernek az a vidék a legkedvesebb, ahol született — mondja a házigazda. — S ha nem volt semmi bűnünk, minek men­tünk volna innen el? Lőrincz Sándor rendőrség. Az őrshöz tartozó területet nem jellemzik sem a villa-, sem pedig a pincebetörés sorozatok, bár egy-két eset elő­fordult — hangsúlyozta Fias Zsolt. Működésüket egy — az önkormányzatok által vásárolt — Lada Niva terepjáró, vala­mint három személyautó, két segédmotorkerékpár és egy MZ motorkerékpár segíti. Kevés a pénz Mezőcsokonyán A mezőcsokonyaiak remélik, hogy még az idén megcsör- rennek a település krosszbar telefonjai. A Matávval történt megállapodás alapján de­cember 31-éig elkészült a há­lózat; tavaszig a vonal is kié­pül. Arról azonban még nem született döntés, hogy a lakos­ságnak mennyivel kell hozzá­járulnia a költségekhez. Vagladiné Kovács Mária jegyző szerint meglehetősen rossz anyagi helyzetben van a falu lakossága, és az önkormány­zatnak is csak a legszükségesebb kiadásokra futja; a fejlesztésre alig marad pénz. Tavaly befejez­ték az iskola építését; a tornate­rem falai és a tetőszerkezet is el­készült, de elfogyott az önerő, s nem tudják folytatni a munkát, amíg újabb forrásra nem lelnek. Erre a célra egyébként 16 millió forintot terveztek. Egy részét cél- támogatásból, hatvan százalékát magánerőből kellene előteremte­niük. A legtöbb pénzt az intézmé­nyek működtetésére kell fordíta­niuk. Harmincmillió forintos éves költségvetésükből 15 milliót költenek az iskolára és az óvo­dára, további egymillióval egé­szítik ki az egészségügyi ellátás költségeit, amelyet az ügyeleti és készenléti díjak kifizetése is nö­vel. A hetesi fogorvosi körzet működtetéséhez az idén 268 ezer forinttal kell hozzájárulniuk. A szűkös anyagiak ellenére is szeretnék fölújítani a ravatalozót. Erre 400 ezer forintot szánnának. Gondot jelent továbbá, hogy nincs a településen művelődési ház, a fiatalok a polgármesteri hivatal egyik helyiségében jön­nek össze. Tervezik, hogy a mozi épületét alakítják át erre a célra. Az 1210 lakosú településen nagyon sok, mintegy 60 regiszt­rált munkanélküli él; 12-en pedig már jövedelempótló támogatás­ban részesülnek. A munkahelyte­remtés — pénz híján — egyelőre csak a tervekben szerepel. S bár egyre többen igénylik a támoga­tást, a mintegy 3 millió forintra tervezett segélykeretből is le kel­lett faragniuk. (Várnai) Harangszó Hajmáson Csöndes évet zárt Igái Állandó kiállítás Somogyjádon Állandó és mégis változó kiállí­tást tekinthetnek meg a somogy- jádiak a polgármesteri hivatal­ban. Molnár Pál somogyjádi mű­vész-tanár állandó kiállítását he­lyezték el itt, amelynek érdekes­sége, hogy havonta felkerül né­hány új kép is a régebbiek mellé. A művész elsősorban a falu és környéke jellegzetes pontjait örökítette meg a vásznain. Nagybajomi Csokonai-napok Ebben a tanévben is megrende­zik a Csokonai-napokat Nagy­bajomban. A Csokonai Vitéz Mihály Általános Iskolában ma délután az 5-8. osztályosoknak meghirdetett matematikaver­sennyel kezdődik a színes prog­ramsorozat, amelyben rajzkiál­lítás, meseíró-, valamint vers­és prózamondó-verseny éppúgy helyet kapott, mint az álarc ké­szítés vagy a kaposvári Katoli­kus Gimnázium énekkarának műsora. A Csokonai-napok szombaton Kobzos Kis Tamás előadói estjével érnek véget. Munkanélküliek Kadarkúton Kadarkút csaknem háromezer lakójából 116 a munkanélküli, s ebből mintegy ötvenen már jö­vedelempótló támogatást kap­nak. Sajnos, sok pályakezdő ke­rül ilyen kényszerű pihenésre, az önkormányzat az idei költségve­téséből több mint 3 millió forin­tot szán jövedelempótló támoga­tásra. Jelenleg 8 embert foglal­koztatnak közhasznú munkán; hatan ároktisztítást, parkgondo­zást, szemétszállítást végeznek havi bruttó 13 ezer forint fizeté­sért. Ketten szociális munkás­ként dolgoznak, s ők egy ezressel többet kapnak. Bérük 70 száza­lékát a munkaügyi hivatal, a fennmaradó összeget az önkor­mányzat állja. Felsőmocsoládi szemétszállítás Eddig havonta egyszer szállí­tották el a szemetet a felsőmo­csoládi portákról; február 1-jé- től kéthetente áll meg az ön- kormányzat szemeteskocsija a házak előtt, hogy a helyi telepre szállítsa a háztartási hulladékot. A falu lakóinak nem kell fizet­niük e szolgáltatásért. Az ön- kormányzat kasszájából évente körülbelül százezer forintot költ a szemétszállításra. Terv a belterületi vízrendezésre A sántosi önkormányzat leg­utóbbi ülésén arról is döntött, hogy hamarosan címzett támoga­tási kérelmet nyújtanak be a bel­területi vízrendezésre. A község már 1990 óta szeretné megoldani ezt a gondot, hiszen egy-egy nagy esőzés szinte elmossa a zse­lici falut. A vízrendezésre min­tegy 20 millió forintra volna szüksége a településnek. • Nyelvi labor Szennában A gyerekek idegennyelvi nevelé­sére is gondot fordít a szennai önkormányzat; januárban 200 ezer forint értékű nyelvi labort vásárolt az általános iskola ré­szére. A használtan vett berende­zésekkel egyszerre 12 diák ta­nulhatja a német és az angol nyelvet, amelyet már első osz­tálytól oktatnak. Ideiglenesen a könyvtárban kap helyet a labor, de az iskola vezetői bíznak ab­ban, hogy a technikai berende­zésnek a nyáron kialakíthatnak egy külön termet. Négy generáció egy fedél alatt A tavaszt idézi Herczeg Istvá- nék szentbalázsi portája. A ház előtti kis virágoskert kitisztítva, elgereblyézve. Pedig Herczeg Istvánná rokkantnyugdíjas, ne­hezen bírja már a munkát. — Heten élünk ebben a ház­ban, négy generáció egy fedél alatt. A két lányom férjhez ment, elköltözött; a fiamék ma­radtak itt, két kisgyerekkel. Ő maradni akart, igaz, nem is lenne miből építkezni. Velünk él a 83 éves dédi is; nemrég volt combnyaktörése, alig tud mo­zogni. A család gondja-baja az én vállamon van. A menyem is le van százalékolva, 33 évesen... Egyedül végzem a ház körüli teendőket. Van egy kis kert, ahol sok minden megterem. Van néhány jószág is: baromfi, disznó meg két tehén. — Régebben több volt, most már csak ennyit bírok. A tejet leadjuk a csarnokban, de csak hónapok múlva fizetnek. Pedig kellene az a pénz, mert nagyon nagy a rezsi, és a gyógyszerekre is sokat költünk. Támogatást csak egyszer kaptunk az ön- kormányzattól. Nem tudom, mi lenne a gyerekeinkkel is, ha mi nem segítenénk... De milyen világ az, ahol az öregeknek kell segíteni a fiata­lokat, holott ők szorulnának tá­mogatásra...? (Jakab)

Next

/
Thumbnails
Contents