Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-20 / 43. szám

1995. február 20., hétfő SOMOGYI HÍRLAP MŰVELŐDÉS 7 Garantált kérdőjelek Udvarias, de kissé felindult szülő kérdezte a minap, a fel­sőoktatásban „beígért” tan­díjkötelezettségről szóló ri­portunk kapcsán: honnan vesszük, hogy a Pécsett ta­nuló egyetemisták és főisko­lások számára több „mellé­kes” munkalehetőség van mint Kaposváron. Mondtam, ezt nem mi állítjuk, hanem egy kaposvári főiskolás látja így, meglehet a „nagy számok törvényéből” kiindulva. Valójában nem tudtunk vi­tatkozni, mert attól, hogy Pécs vagy Budapest nagyobb Kaposvárnál, egyáltalán nem biztos, hogy az annyival több hallgatónak, annyival több ta­nulás melletti munkalehető­sége is van... Szerintem sincs, de erről, azt gondolom, nem a főiskolai hallgatót kellene meggyőzni elsősorban. Hanem kit is? Nos például magam szeretném meggyőzni magam, hogy némely dolog­ban egyszer megtudhatom: mennyi, az annyi. Ugyanis, ha az arra hivatot­tak úgy döntenek, természete­sen tandíjat kell fizetni. Vagy a diák keresi meg a tanulás mellett a rávalót, vagy a szülő, vagy együtt. Ki hogy bírja. Ez másutt is így van. Itt és most azonban keményen kínzó kérdés: a befizetett tan­díj, s a vizsgák próbatételein is megszerzett diploma fejé­ben, azok akik előírják a tan­díjat, garantál(hat)ják-e lega­lább, hogy aki végzett, „en­nek fejében” munkába állhat. Tudom, ez az egyenleg naív, moralizáló, s rosszul kérde­zem: mennyi az annyi. Aztán azt is firtatta a rek­lamáló szülő, hogy akik jól el­lenőrizhető bérből, fizetésből élnek, vagy munkanélküli se­gélyből netán, meddig kell, hogy jópofát vágjanak a szemmel láthatóan magasabb jövedelmű családok, szemmel látható jómódjához. Mármint azokéhoz, akik viszont képe­sek a bűvészmutatványra , hogy papíron rászorulóbbnak mutatkozzanak. A kérdés, tu­dom, régi és naív, mert meg­int arra megy ki, hogy: meny­nyi az annyi. Rossz ezen meditálni, mert akarva-akaratlan kínálkoznak újabb és újabb garantált kér­dések. Például egy részletvá­sárlás esetén, amikor a vevő tudván tudja, hogy amit fi­zetni fog, az a termék ára, plusz a részlet fejében fize­tendő kamat a banknak... Ez rendben is volna, csakhogy ez utóbbinak, mert reszkíroz ugyebár, van, mert lehet, még egy kikötése. Ha úgy alakul­nak a dolgok (infláció, forint- leértékelés etc.) akkor emeli a kamatokat. Kérdené a a jám­bor vevő: mikor, s mennyire? Csak a kabaréból ismert po­énnal lehet válaszolni rá: amikor, amennyire. A mone­táris logikából fakadóan, bi­zony nehéz azt megmondani előre, hogy mennyibe kerül majd végül, aminek most annyi az ára... Sőt még ahhoz is újabb jópofát kell vágnia, ha a termék értéke a használat során természetesen csökken, miközben egyre többet fizet érte. Mert ugyebár a pénzfor­galom logikája, nem a forga­lomban levő köznapi logika pénze. Ha nem tetszik, nem kell vásárolni. Igaz, a régi típusú garan­ciák határideje lejárt, s vitat­hatatlan, hogy maradtak fize- tetlen vagy fedezet nélküli számlák. Az is igaz, hogy az egyénnek sokkal több garan­ciát kell adnia, akár a bőrére is. Hozómra aligha lehet tar­tósan berendezkedni, ideigle­nesen is csak szerencselova­goknak futja... ők meg futják a távot, ameddig lehet, s az ember a jó öreg filozófussal szólva, legfeljebb konstatál­hatja naponta, hogy a csel esze, mégsem az ész csele volt. S kénytelen rábólint a rá szabott garanciákra, a sokszor garantált kérdőjelekkel szem­ben is. Az annyiból, ennyi már biztos. Tröszt Tibor Zenekedvelők köre Egy éve alakult a Zenekedve­lők baráti köre. Vezetője, dr. Kerekesné Pytel Anna maga sem hitte volna, hogy van igény ennek az énekkarnak a létreho­zására. Felléptek a zenei világ­nap alkalmából, ezt követte a Karácsonyi muzsika s a város napja alkalmából rendezett hangverseny a Pedagógus Női Karral. Olyanok csatlakoztak, akik valamikor énekeltek kórusban, s most hiányzik nekik ez a fajta közösség, s olyanok, akiknek iskolájában nem működik énekkar. Ma már csaknem öt- venen vannak. A kórus vezetője azt mondta, együtt tervezik el, hogy milyen műveket tanulja­nak. A legkedveltebbek: Las­sus, Palestrina, Bárdos Lajos és Járdányi Pál kórusművei-. A vi­lági művek mellett felcsendül­nek az egyházi zene dallamai is. (Jakab) Új könyv a vezetés elméleti és gyakorlati kérdéseiről Dr. Bayer József Vezetési modellek - vezetési stílusok című munkájáról. Vinton Kft kiadása; Budapest, 1995 A nyolcvanas évek végétől a magyar gazdaság minden egy­sége már közvetlenül szembesül a piac kihívásaival. Ettől kezdve a tapasztalatok egyre határozot­tabban utalnak arra, hogy csakis a jól vezetett vállalatok képesek helyt állni az élesedő piaci ver­senyben. Az elavult vezetési módszerekkel irányított vállala­tok pedig mind kilátástalanabb pénzügyi helyzetbe kerülnek. Következésképpen ma már a vezetést — elsősorban a gazda­sági vezetést — joggal tekintik életkörülményeink jövőbeni alakulása szempontjából döntő jelentőségűnek. Ezért alig ért­hető, hogy az elmúlt fél évtized­ben csak nagyon kevés gazda­sági szakember, egyetemi oktató és kutató vállalkozott nagyobb lélegzetű, átfogó vezetéstudo­mányi munka megírására. Amióta a magyar gazdaság nyitottá vált a piaci hatások be­fogadására, Bayer József nem először vállalkozik az új körül­ményekhez igazodó szemlélet- mód érvényesítéséhez szüksé­ges gazdaságvezetési követel­mények átfogó feltárására. Előbb a vállalati üzletpolitika új útjait mutatta meg (Piac, ver­seny, stratégia; Vinton Kft: Bu­dapest, 1991), most pedig a ve­zetési színvonal emelésével el­érhető hatékonyságnövelés kér­déseivel .foglalkozik új munká­jában, mégpedig tudományos igényességgel, de a gyakorlat­ban hasznosítható módszerek bemutatásával. Bayer József új könyve min­denekelőtt a különböző vezetési stílusokat mutatja be, mégpedig dimenziók szerinti tagolásban, kitérve azok hatékonysági vetü- letére és ösztönzési körülménye­ire. Ezt követően a vezetési mo­delleket olyan koncepcióknak tekinti, amelyek komplexen ér­vényesítik a vezetési elveket és technikákat. A szerző külön is foglalkozik a vezetéselméleti alapokkal és a vezetési techni­kákkal, nagyon széles szakiro­dalmi bázis felhasználásával. Az egész munkára jellemző az elméleti tisztaság és a gyakor­lati megközelítés. Az előbbi a fogalmak és módszerek tartal­mának egyértelmű meghatáro­zásában, az utóbbi pedig a tár­gyalt vezetési stílusok, modellek és eljárások előnyeinek és hát­rányainak objektív mérlegelésé­ben mutatkozik meg. A szerző tisztában van azzal, hogy a vilá­gon ma már kizárólag vegyes gazdaságok működnek, tehát egyszerre érvényesülnek a válla­latokban a piaci hatások és a hosszú távú tervezés megalapo­zására irányuló törekvések. A magyar, a német és az ame­rikai vélemények hosszú sora tükröződik a munkában. A láb­jegyzetekben a szerző minden­kor gondosan megjelöli a kü­lönböző állásfoglalások megje­lenési helyét és idejét, akár a sa­játjával egyező, akár azzal ellen­tétes véleményre utal. A széles szakirodalmi háttérre tekintettel nagyon hasznos volt a munkát részletes név- és tárgymutatóval kiegészíteni. A mű áttekinti az emberi kap­csolatok vezetési vonatkozásait (a humán menedzsmentet), a vezetés fejlesztésének távlatait, a környezeti hatások kezelését, valamint a vállalati vezetés spe­cifikus kérdéseit. Különösen fi­gyelemre méltó a könyvnek a konfliktusok megoldásával, ille­tőleg a környezeti kapcsolatok­kal foglalkozó része. Bayer József legújabb mun­kája végig tekintettel van a ma­gyar gazdaság jelenlegi körül­ményeire. Érzékelteti: a gazda­sági növekedés kibontakozása jelentős mértékben múlik azon, hogy milyen hatékonysággal működnek vállalataink. Meg­győzően mutat rá arra, hogy a növekedés feltételei csakis ak­kor teremthetők meg, ha a válla­latok saját lehetőségeik őszinte mérlegelésével igazodnak a környezetükhöz, és képesek reá­lisan alkalmazni a könyvben bemutatott vezetési elveket és módszereket, megvalósítva azt, amire a mű alcíme utal: a veze­tési színvonal emelésével nö­velni a hatékonyságot. (A szakkönyv megvásárolható az Unió Kiadó fővárosi és vi­déki szakkönyv- és nyomtat­ványboltjaiban, illetve bizomá­nyosainál.) Kaposvári diákok Svédországban, Norvégiában A fiatal muzsikusok északi sikerei A kaposvári Liszt Ferenc Zene­iskola Ifjúsági Vonószenekara a svédországi Are megye vendége volt nemrégiben. Az 1994-es Tavaszi Fesztiválon vette fel a kapcsolatot Kokas Ferenc, a zeneiskola igazgatója a svéd Járpen város körzeti zeneiskolá­jának igazgatójával, Max Tho- ursie-val. Az ő meghívásának eleget téve utazott 34 növendék az északi országba. Az ország közepén, a hegyek közt található a ritkán lakott „kommuna”. Festői, csendes és nagyon tiszta levegőjű környék, ahol gyorsan változik az időjá­rás: egyszer napsütés, egyszer hóesés. Megérte a többnapos út, a távolság többezer kilométer! A kényelmes, emeletes Neoplan autóbusz azonban minden igényt kielégített; a videonézés- től a virslifőzésig. A mindig mosolygós vendég­látók gazdag programot szervez­tek: kipróbálhattuk milyen mo­toros szánon ülni, sőt, szágul­dani és vezetni, síelhettünk, utazhattunk még kutyaszánon is. Megnéztük Tännforsen lélegze­telállító vízesését. Akkor ugyan félig befagyott, de így talán még érdekesebb volt. A vonószenekar Ludmány A zeneiskolások a tünnforseni vízesésnél Géza vezetésével összesen négy koncertet adott. Az elsőt Norvé­giában, a Trondheimhez közeli, viking emlékű Stiklestad váro­sában, a norvég vonósokkal együtt. A második már Svédor­szágban, Duvedben, egy iskolá­ban „déli muzsikaként” hang­zott el, a harmadik pedig Jär- penben, az ottani vonószenekar­ral közösen. Mozart Német tánca, Dvorak Humoreszkje és a Rózsaszín párduc volt a közös produkció. Az utolsó koncert soron kívüli volt. A magas szín­vonalú produkciókra való tekin­tettel megkérték a zenekart, hogy Östersundban is játssza­nak, Kokas Katalin (hegedű) és Vörös Katalin (zongora) kon­certjének első részében. Corelli Karácsonyi concerto grossoját csodálatos interpretációban ad­ták elő, a szólisták Tapai Zsu­zsanna, Papp Dániel és Kurucz Krisztián voltak. Kaposvár önkormányzata, 14 általános iskola igazgatója, a zeneiskola vonós tanszakának minőségi munkája és a szponzo­rok tették lehetővé, hogy a ka­posvári Ifjúsági Vonószenekart megismerjék Svédországban és Norvégiában, öregbítve zenei kultúránk, oktatásunk hírnevét. Nagy Gabriella Diák írók és költők találkozója A diák írók és költők országos találkozóját a tavaszi szünet­ben rendezik. A sárvári Tinódi gimnázium, valamint az írók Szakszervezete ez alkalomból pályázatot hirdetett az ország valamennyi középiskolásának vers, próza és irodalmi tanul­mány kategóriában. A pályáza­tokat február 20-ig az író­szakszervezet címére (1068 Budapest, Városligeti fasor 38.) postán lehet elküldeni. A kiválasztott művek szerzőit hívják meg ide a találkozóra. Hemingway-összes kínai nyelven Egy sanghaji kiadóvállalat megvásárolta Ernest Heming­way Nobel-díjas amerikai író összes művei kínai nyelvű ki­adásának jogát. A kínai He­mingway-összes 33 kötetes lesz. Jelenleg tárgyalások folynak az Egyesült Államok és Kína között a szerzői jog érvényesítéséről s a kalózkia­dások megfékezéséről. Kíná­ban ugyanis tengernyi iro­dalmi és képes-hangos anyag kerül forgalomba a szerzők vagy jogutódaik engedélye, tehát a jogdíj fizetése nélkül. A Rolling Stones Santiagóban Dél-amerikai kőrútjának bú­csúhangversenyét a Rolling Stones együttese tegnap adta a chilei fővárosban, Santiagó­ban. Előtte két nappal csaknem 70 ezer ezer rajongója ünne­pelte a rockegyüttest Buenos Airesben adott ötödik s egyben utolsó koncertjén. Mick Jag- ger, Keith Richards, Ron Wood és Charlie Watts utolsó argentínai koncertjét egyenes adásban közvetítette a rádió és a televízió is, s a rock brit vete­ránjainak öt fellépésén 300 ezer lelkes rajongó tombolt. Sartre műve a „furcsa háború”-ról Jean-Paul Saite eddig ismeret­len írását jelentette meg a francia Gallimard kiadó. 1939-ben az akkor 34 éves Sartre, „Az undor” és „A fal” szerzője, már tekintélyes író. A mozgósítás után Elzászba vezénylik, ahol a szabadidejét naplóírással tölti. Tizenöt füze­tet ír tele. Öt füzet már megje­lent 1983-ban, az író halála után. Az új kiadás a legelső, az 1939 szeptember-októberében írt füzet 180 oldalát bocsátja az olvasók elé. (A többi kilenc füzet valószínűleg elveszett.) A „furcsa háború” - Sartre ki­fejezésével: kafkai háború, ár­nyékháború - ihlette a filozó­fus-drámaíró e kis művét, az az időszak, amikor az egymás­sal szembeálló német és fran­cia hadsereg csak felvonult, de ott nem kezdett hadműveletbe. Brunszvik Teréz naplójegyzetei Brunszvik Teréz válogatott naplójegyzeteinek megjelente­tését készítik elő Martonvásá- ron. Történelmünk kiemel­kedő nőalakja 61 füzetben örökítette meg kora esemé­nyeit németül és franciául, s valóságos krónikásként adott számot a családban, az ország­ban és a határokon túl történ­tekről. A kötet szerkesztői az utolsó nyolc füzetben az 1850- es évek végéig rögzített érde­kes feljegyzéseiből válogattak. A koponyák barlangja Amikor tavaly áprilisban négy amatőr kutató Honduras észak- nyugati részén egy barlangban emberi csontvázakba botlott, fogalmuk sem volt a lelet jelen­tőségéről. Pedig még a régé­szek is szenzációsnak találták az azóta elvégzett vizsgálatok eredményét - a Mosquitia ős­erdőben talált csontok, a sír­kamrákban meglelt edényekkel és jade-ékszerekkel együtt egy eddig ismeretlen, Krisztus előtt 1000 körül létezett civilizáció hírmondói. A Rio Talgo mentén végzett ásatások során sírkamrákat ta­láltak, bennük a zseblámpák fényénél kísértetiesen világító koponyákkal. Kiderítették, hogy a koponyákat foszforesz- káló kalciumkristályokkal von­ták be, s ezért a régészek a he­lyet „a világító koponyák bar­langjának” nevezték el. James Brady, a George Washington egyetem profesz- szora, aki tavaly nyáron az ása­tásokat vezette, először Krisz­tus előtt 500-ra tette a leletek keletkezésének időpontját. Ké­sőbb azonban a Miamiban el­végzett laboratóriumi vizsgála­tok kimutatták: a csontvázak és a fejlett kézművességtől tanús­kodó tárgyak ennél fél évez­reddel idősebbek. A régészek megállapították, hogy a mintegy kétszáz halott csontmaradványait a barlang­ban történt elhelyezés előtt vö­rösesbarna festékkel kenték be. Az ismeretlen kultúra emberei­nek fő tápláléka nem a kukorica volt, hanem egy trópusi nö­vény. i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents