Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-20 / 43. szám
1995. február 20., hétfő SOMOGYI HÍRLAP SOMOGYI TÁJAK 5 Kényszerből maradtak vagy önként választották Cserfekvés csöndje Dékány György né és egyik fia a konyhában fotó: TÖRÖK ANETT Húszházas Tatárvár Húsznál alig több ház simul a februári tavaszban fürdő dombhoz, a Buzsák-Lengyel- tóti határolta területen. Minden domb egy külön világ. Homok Lajosék Vas megyéből származtak ide. Mint gyorsított filmfelvétel pereg előttünk a történet. — Világtalan és járóképtelen volt a lányom, Katika — morzsolgatja hosszú évtizedek soha el nem apadó könnyét szeméből a hetven felé járó asszony. — A lába kifacsarodva, a bokája ott, hol a lábujjnak kéne lenni.. Háromhónapos korában mű- tötte meg egy pesti orvos... Szakadt is a verejték róla, mire befejezte, s ha keveset is, ha lassan is, de azóta, hálistennek, azért csak tud járni Katika. Katika ma már negyven- egynéhány éves. Idegent ritkán látó szemével kíváncsian gusztál bennünket, merthogy 13 évesen visszanyerte a látását is. — Hogyan? — Csodával, tessék elhinni! Az orvosok lemondtak róla, erre elvittük a vasvári Szentkúthoz, s ott mosdattuk. Lovaskocsival mentünk. Csak mosdattuk szegényt. Egyszer csak fölkiált: anyukám, egy néni integet kútból, hogy menjek le! Megyünk vissza a városba, jön szembe a körmenet; nézd anyukám — mutat a magasba tartott Madonnára —, az hívott engem odalent... — Harminchét évig forgalmistaként dolgoztam, de aztán jött a nyavalya, s abba kellett hagynom mindent — mondta Homok Lajos. — Kétszáz forint ellátmányt ad az önkormányzat a Katika után. Mi az, manapság? A nyugdíjakból meg a mozgáskorlátozottnak járó pénzből tengődünk. A mama jár ki kapálni az egy hold földre, mert a megmunkálás is olyan drága. Vezetékes vizünk sincs, de ha lenne se tudnánk kifizetni... A vasútállomásnál van egy artézi kút, oda járunk. Csak hát messze van, a város is, az orvos is. A szomszéd most vett egy kocsit, ha baj van, segít, hogy kitudunk mozdulni innen... Csíky K. Erika Buzsáki esélyegyenlőség Színesebb, hasznosabb lett az iskolai munka Boszkovics János könnyűzenei szakkörvezető zenei oktatáson, elektromos orgonával Cserfekvéssel mostohán bánt az élet. Majdnem fél évszázada közigazgatásilag Hosszúvízhez csatolták az akkor még száz lakosnak otthont adó települést. Pusztulásnak indult; húsz éve téglánként hordták el az iskolát. Pár éve már van gazdája Cserfekvésnek; önkormányzati tulajdonba került minden. Ez azonban csak kilenc embert érint: ennyi ma Cserfekvés lakossága. Akik itt élnek, kényszerből maradtak, elszigetelve a világ zajától. — Nem beszélgetünk mi senkivel, ha csak a szomszédos faluba el nem megyünk — mondta Dékány Györgyné, aki hét gyermeket nevelt fel itt, az isten háta mögötti tanyán. 63 éves; betegeskedő férjével és két fiával él az egyszoba-kony- hás házban, amelynek téglafalát még sosem takarta vakolat. Az otthon melegét egy kiszolgált sparhelt adja, fűtéséhez a fát pedig a közeli erdő. A konyha közepén kosárnyi kukorica. — A gyerekek elszéledtek, csak mi maradtunk — mondta .— Hova is mehetnénk innen? De hát megszoktuk, most már a faluban lenne furcsa. Hét éve még volt itt templom, iskola, bolt, de egyik is lement, a másik is... Most Mesztegnyőre járunk vásárolni, egy héten kétHollád község már mint a hol- lád-vörsi körjegyzőség teljes jogú tagja szeretne felzárkózni a fejlődésben előbbre tartó településekhez. Tennivaló van bőven, az anyagiak azonban itt is józan tervezésre intenek. Ezért úgy döntöttek a képviselők, hogy fontossági sorrendben oldják meg a legszükségesebb feladaszer. Azt a kis 7300 forintos nyugdíjamat nagyon könnyű elkölteni, pedig alig veszünk valamit. A krumpli, kukorica meg a zöldség megterem a földünkön, van pár tyúkunk is. Ha meg segítség kell, hát megkérjük a szomszédot... A szomszédban — majdnem egy kilométerre — Kovács Árpádék laknak. Nemrég költöztek ide a fővárosból. Lassan befejezik a mesébe (és környezetébe) illő faházuk építését. — Volt már faház nyaralóm, és beleszerettem — mondta Kovács Árpád. — Teljesen más, mint egy téglaépület. Más az illata, mások a zörgések. Ebben meg kell tanulni élni. A bőrdíszműves házaspár márciusban kezdi újra az ipart, addigra talán a műhelyük is elkészül. — A vidéki életet azért vállaltuk, mert a 14 éves lányunk állatorvos szeretne lenni, és falun több a lehetőség ahhoz, hogy állatokkal foglalkozzon, már az egyetem előtt is — magyarázták a szokványosnak nem nevezhető családi döntést. — Szemben lakik a nagybátyám, gyakran lejártunk hozzá, s megkedveltük a környéket. Aki Pesten élt, becsülni tudja ezt a visszafogottabb életet. Arra törekedtünk, hogy nyugalmat találjunk. Boldizsár Beáta tokát. Először egy autóbusz-várót vásárolnak, s ezt a Kossuth Lajos utcában állítják föl. S még ebben az évben korszerűsítik a közvilágítást is, a társközségben ugyanis jól beváltak az energiatakarékos lámpák. Régi hiányt pótolnak azzal is, hogy helységjelző táblákat helyeznek el a kis falu bejáratainál. Buzsákon Goóz Mihály az általános iskola igazgatója. 15 pedagógus oltalma alatt 137 gyerek tanul itt, a szakköröket is figyelembe véve 12 csoportban, lényegében folyamatosan javuló, de még nem igazán jó körülmények között. — Esélyegyenlőséget szeretnénk biztosítani tanulóinknak — mondta Goóz Mihály, s nem titkolta: ennek nehéz eleget tenni a buzsáki iskolában. — A személyi feltételekre, a nevelői kar felkészültségére aligha lehet kifogás. Az elsajátítható ismeretek köre is bővült az utóbbi években... Idegenforgalmi célközségként nyomasztó volt, hogy megfelelő szakember híján nem taníthattunk németet. Négy éve ez is tantárgy már, s a mostani tanévtől a zeneoktatás is polgárjogot nyert iskolánkban. Ami a német nyelv oktatását illeti, azt a sok németajkú vendég érkezésén túl már Buzsák holland kapcsolata is indokolja. A gorselliek látogatása az iskolára is hatott: a „hatosztályos” Harisén településsel kötöttek hasznosnak bizonyuló barátságot. A hollandok anyagilag is támogatják a buzsákiak német nyelvtanulását, akár iskolásokról, akár felnőttekről van szó. A zenetanulás szintén régi igény. Némi erőfeszítéssel sikerült elérni, hogy bevezethették a komoly- és a könnyűzene fakultatív oktatását. Pianínójuk és elektromos orgonájuk is van, s a gyerekek mind jobban eligazodnak a zene világában. A buzsáki végzősök szakközépiskolákban és szakmunkás- képzőkben folytatják tanulmányaikat, néhányan pedig gimnáziumban. Emellett rendkívül sikeres a buzsáki hagyományok ápolása, a régi népi szokások és használati eszközök őrzése. S ez a szülőfaluval való azonosulás igen sokat jelent. Kun G. Tibor Hét „hollandi” Marcaliban — A biztosítási ügynökök valaha nem voltak kedvelt emberek, a rámenősségük miatt; az efféle ítélet azonban már a múlté — állítja Hottó István, az N-N Magyarországi Biztosító Rt üzleti igazgatója. — Huszonhét éve dolgozom a szakmában, s van némi tapasztalatom. Úgy vélem, a Natio- nale-Nederlanden munkatársai inkább a család pénzügyi szak- tanácsadói, így egészen más megítélés alá esnek. — Mire alapozza ezt? — Arra, hogy márka a nevünk. A világ 50 országában vagyunk jelen, Magyarországon csak 1991-től, de a tavalyi kimutatások szerint ügyfeleink száma már meghaladta a kétszázezret, biztosítottjaink átlagdíja az évi ötvenezer forint... — Marcaliban? — A hírnév kötelez, és mi igyekszünk megfelelni neki. Heten dolgozunk ezen a területen. — S elmondta: — A követelmények magasak; munkatársainknak a többsége tanári diplomával a zsebében jött az N-N-hez, de van köztük állatorvos is. Ami pedig ügyfeleinket illeti: a társadalmi hierarchiában valahol a felső 30 százalékban foglalnak helyet. A „vicces vigécek” náluk nem élnek meg: komoly, jó kapcsolatteremtő készséggel rendelkező emberekkel dolgozunk. Ez azt jelenti, hogy előzetes bejelentés nélkül senkire rá nem törnek. — Kik kopogtathatnak a holland biztosítónál? — Jól képzett, nyugodt családi háttérrel rendelkező, már nem tinédzser korú, jó erkölcsű, nagy munkabírású emberek. S hogy úgy mondjam, nekik meg is éri. A manapság oly ritka sikerélmény itt egyáltalán nem elképzelhetetlen, bár meg kell dolgozni érte... — Végül is: egy rossz biztosítás ellen mit ajánl? — Egy jó biztosítást. Kun G. Tibor HoUád is felzárkózik Támogatás a gyógy- testnevelésre A buzsáki általános iskola 45 ezer forintot nyert azon a pályázaton, amelyet a Nemzeti Sportalapítvány egészséges életmódért meghirdetett felhívására nyújtott be. A pénzből azoknak a gyógytestnevelésre szoruló tanulóknak az úszásoktatását finanszírozzák, akiket már az első félévben is Kaposvárra hordtak. Az oktatás tavasztól folytatódik, s már nem a szülők állják ennek költségeit. Jelmezes farsang a postaközben Emlékezetesen kellemes farsangi mulatságot rendezett a hét végén a marcali „postaközi” óvoda: az ötletesen feldíszített, szín- és táncházzá átalakított foglalkoztató-termekben vagy száz apróság sürgött-forgott, szórakozott, s büszkélkedett titokzatos jelmezével. Ez az óvodások farsangján ugyanis kötelező volt. Be is öltöztek a gyerekek, és úgy szórakoztak. A Dédásszal közösen gallyazzák a fákat A marcai gamesz hattagú brigádja már egy hónapja dolgozik a város különböző pontjain; a közterületi fákat a Dédász szakembereivel közösen tisztítják meg. Főként a vezetékeket és így az áramszolgáltatást veszélyeztető fák ágait nyesik le alaposan. A hulladék gallyak elszállításáról is a marcali gamesz gondoskodik. A tavaszi munkákkal párhuzamosan a város belvízelvezető árkait is megtisztítják. A vízfolyást benövő cserjék és bozótok folyamatos irtását azonban csak abbahagyni lehet, befejezni szinte soha. A munkát megkönnyíti, hogy a 61-es főút mentén sok helyütt cementlapokkal bélelték ki és megnagyobbították a csapadékvízlevezető gödröket. Féfiszes találkozó a Kis-Balatonnál Remekül sikerült találkozót szervezett tagjai számára a múlt hét végen a Féfisz, a falun élő fiatalok szervezete. Mintegy 250 résztvevő tanácskozott közös dolgaikról a balatonszentgyörgyi művelődési házban, majd a Kisbalaton táncegyüttes műsorában gyönyörködtek. A folytatásként ügyességi vetélkedő következett, majd hálóztak, diszkóztak. Volt sok finom falat, és késő estig szórakoztak. Mazsola és Manócska az óvodásoknak A legifjabb marcaliak, az ovisok népesítik be ma délelőtt a kulturális központot. Fél 11 órai kezdettel ugyanis a budapesti Fabula bábszínház művészei adják elő Marcaliban a kicsik által olyannyira kedvelt Mazsola és Manócska történetét megelevenítő mesejátékot. A marcali tévé heti műsora Hétfő 19.00: Tangó - angol sorozat. 19.50: Ők is a fejükre estek - amerikai vígjáték. Kedd 19.00: Marcali híradó. 19.15: Tele-találat - vetélkedőműsor. 19.45: Sporthíradó. 20.00: A hölgy egy kissé bogaras - magyar vígjáték. Szerda 19.00: Marcali híradó - ism. 19.15: Tele-találat - vetélkedőműsor. 19.45: Sporthíradó - ismétlés. Csütörtök 19.00: Csengetés - pedagógiai magazin. 20.00: Vakvágány - angol játékfilm. Péntek 19.00: Csengetés - a pedagógiai magazin ismétlése. Három falu testületé döntött az orvosról A nyugdíjba vonulás szokatlan módját választotta dr. Kocsis László, Somogysámson orvosa: a diplomamegszerzéstől mind ez ideig viselt fehér köpenyt polgármesteri székre cseréli. Az előzmény egyszerű: a február 28-tól nyugdíjba vonuló doktor nem sokkal korábban polgármester-jelöltként indult a szomszédos községben, Somogyzsitfán, s el is nyerte a választók bizalmát. Ez ideig mindkét tisztét együtt látta, illetve látja el - február végéig. Mindez külön napirendi pontként szerepelt a múlt héten a sámsoni, a zsitfai és a csákányi képviselő-testület együttesen megtartott ülésén. Mint Somogyi Magyar József, Somogysámson polgármestere elmondta: ugyanitt döntöttek arról, hogy dr. Kocsis László nyugalomba vonulásával párhuzamosan elfogadják egy tápiószelei fiatal orvos, dr. Vári Csaba pályázatát. így március 1 -jétől ő lesz a három falu doktora. Döntöttek a képviselők a közös fenntartású intézmények idei - szűkös - költségvetéséről is. Eszerint az iskola működtetésére huszonhárommillió forintot, az óvodáéra négymilliót, az egészségügyre pedig ötmillió forintot tudnak áldozni. (Kun)
