Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)
1995-02-18 / 42. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGÉ 1995. február 18., szombat Kerékpárral négy sivatagon át A vasember 37 napja Kényszerű „szerepcsere” az ausztrál sivatagban EM. soós GYÖRGY felvétele Mészáros János székesfehérvári mérnök kétszer vitt levelet, s egyszer egy személyes üdvözletét. Ezzel együtt világrekorder. Az első levél „kézbesítésekor”, 1992-ben Barcelonáig úszott 38 kilométert, kerékpározott 1800 kilométert és futott 420 kilométert. így adta át a tri- atlonisták kérelmét J. A. Sama- ranchnak, a NOB elnökének, hogy a sportág is kapjon olimpiai részvételi rangot. 1993— ban egy ugyancsak kimagasló teljesítmény árán, a kanadai Vancouver volt a cél, ahol az ott ülésező egészségügyi világ- kongresszust üdvözölte, s bejelentette, hogy alapítványt hozott létre „Egészségesek az egészségért” elnevezéssel. Mert nem pusztán a jó hírért, névért, nem is pusztán a sportág becsületéért, hanem karitatív szándékkal, a mozgáskorlátozottak, a sclerosis multiplexben szenvedők megsegítéséért vállalta megmutatni, hogy mire képes. Mire képes valaki, ha próbára teszi akaratát, testi-szellemi erejét. A triatlonista, aki titulusa szerint hazánk és a világ első tízszeres távú vasembere, továbbá tagja az újkeletű elnevezésű Megszállottak Klubjának is, a múlt évben Ausztráliába indult egy levéllel. Részint szükségképpen, részint véletlenül összejött körülötte a csapat: eM. Soós György nagyatádi fotóművész, dr.Herr Gyula, az itteni kórház belgyógyásza, szintén triatlonista, Bokodi Béla újságíró és Szipola Antal székes- fehérvári mérnök, a kerékpárok doktora. Ahogy a főszereplő visszagondol, a menedzselés megszervezése fárasztóbb és idegesítőbb volt, mint az út. Mert sok támogató kellett, s voltak szponzorok akik adtak volna pénzt, ha az út mindenekelőtt őket „menedzseli”... Mészáros János azonban a karitatív szándék mellett kitartva nem kötött elvtelen alkut... Az utat dokumentáló művészi fotókiállítás - eM. Soós György munkái - nagyatádi megnyitóján az élményei felől faggattam, de kitért:- Mindenki azt várja, hogy a sivatagról, a homokról, a próbatételekről beszéljek. Pedig soha nem felejtem el azt, amikor már ötvenedszer vagy hatvanadszor kellett visszaülni a kerékpárra, hogy igazából az ad erőt, amiért nekivágtam. Ha nem is mindig tudatosan, hát valahogy tudatalatti módon... Én a sérült emberek érdekében vállaltam, amit vállaltam. Ők, a mozgásukban korlátozottak egy életen át micsoda próbatételekkel néznek szembe, ha csupán a mosdóig vagy a vécéig, jobb esetben a boltig akarnak eljutni... Rájuk akartam irányítani ezzel a teljesítménnyel is a segítő figyelmet. Főként arra, amilyen hátránnyal küzdenek Kelet-Euró- pában vagy éppen Magyarországon... Szóval, ha ezt felvállaltam, akkor nincs jogom arra, ha kell harminchét napon át, ne tudjak újra felkelni, elindulni, megfogni megint a kormányt, ha kicsúszott a kezemből... Vagyis Mészáros Jánosból- aki ha atlétatermetűnek nem is mondható, inkább csendes szavú, szívósan kitartó „megszállott”- a vasemberség nem hoz elő sem öndícséretet, sem nagy eszmefuttatásokat. „Leszámítva”, amire a világon eddig egyedül volt képes, leginkább a munkáját végző, szorgos mérnök benyomását kelti. Hogy igazán mire képes, azt a nagyatádi művelődési házban látható fotókiállítás szemlélteti, amely Budapesten indult útjára. Dunaújváros következik majd, utána pedig Kaposváron is látható lesz. Aztán szemlélteti az a videofilm is, melyet remélhetőleg a televízió is műsorra tűz. Készül egy angol-japán-ma- gyar nyelvű album: az út krónikája. Mindezt valóban a krónikás, Bokodi Béla mondta el, aki a vasembert kísérő, négykerék meghajtású, „jobbkormányos” Toyota Land-Cruisert vezette, hol hátramaradva, hol jócskán megelőzve. Néhány, akár beszédesnek is mondható adat az ausztrál krónikából. Perth városában vételezték az útra a hálózsákokat, 500 liter vizet, konzerveket, száraztésztát, 7 kiló mézet, citromot, aztán 1994. szeptember 22-én, irány a négy sivatag. A Nagy Homok, a Gibson, a Nagy-Viktória és a Simpson, amelynek szélén tábla figyelmezteti az arrajárót: „Ne köpködj, mert később szükséged lehet rá. ” Nappal tikkasztó meleg, éjjel fogvacogtató hideg, harminchét nap és harminchét éjszaka. Hallgatva a dingók üvöltését, vigyázva a mérges kígyókkal, s ügyelve arra, hogy a homokban a Mountain-biket, a betonon a Campanoló-t tekerő vasember elfogyassza a napi hat-nyolcezer kalóriát. Ahol pedig a sivatag homokja nem engedte a kerékpározást, ott bizony Mészáros János vállán vitte a bringát. Az ausztrál tévé bemondónője végezetül tudtul adta, hogy a magyar csoport sikerrel vette a kihívást, volt olyan nap is amikor a magyar triatlonista 312 kilométert tekert le. Aki Sydney-ben, 7160 kilométer után, átadta a magyar triatlonisták köszönőlevelét Nick Grayernek, az ottani olimpiai szervezőbizottság elnökének, azért, hogy 2000-ben olimpiai lesz a sportág... Minderről Atádon, a somogyi „triatlon-városban” szinte magától értetődő természetességgel beszéltek. Mészáros János is terveit emlegette: készül az újabb világversenyekre, a próbatételekre, s makacsul vállalja tovább az önmagának adott leckét, a karitatív segítés példázatait, az, aki leckét adott négy sivatagon keresztül... Kérdeztem: a Nagy Teljesítmény valamiféle gyermekvagy ifjúkori álom valóra váltása?- Nem erről van szó. A teljesítés csupán alárendelt eszköz ahhoz a segítőszándékhoz, amelyet valóban a családból hoztam, s most negyvenhat évesen is meghatározó. 1956-ban a jeges ár elérte a falunkat, Dunaszekcsőt, ahol születtem, nevelkedtem. Bizony, úgy ahogy volt, elvitte a mi házunkat is. Most is előttem van édesanyám, aki nem siránkozott, nem jajveszékelt, hanem teát, védőitalt vitt az árral küzdőknek. Élelmiszert osztott a rászorulóknak, miközben mi is rászorulók voltunk... Igen, azt hiszem, ez az élmény meghatározó. Tröszt Tibor Építkezés - engedély nélkül maga alá temetheti a vállalkozót Tízmillió forintba kerülhet a pereskedés FOTÓ: CZENE ATTILA A siófoki Poós István engedély nélkül építkezik; eddig körülbelül 10 millió forintot fektetett új házába, amely javarészt temetkezési irodájának adna helyet. Idősb Fekete Istvánná, a szomszéd birtokháborítás miatt is feljelentette a vállalkozót. A polgármesteri hivatal a maximálisan kiszabható 10 ezer forintos végrehajtási bírsággal sújtotta az engedély nélküli építkezőt. A panaszt tevő szomszéd siófoki, kaposvári, pécsi és fővárosi hivatalokkal levelez, de a munkálatokat nem sikerült leállítani. — Nekem érvényes bontási és építési engedélyt adott az önkormányzat illetékes osztálya — mondta Poós István. — Akkor rögtön több mint 5 millió forintért építőanyagokat vásároltam és szerződésekkel leszerveztem a szakiparosokat. Elvi engedély Két oka van, hogy siettem: egyre emelkednek az árak, másrészt én üzemeltetem a városi temetőket és a régi, mindössze 14 négyzetméteres iroda bérleti joga lejárt. Három éve keresem azt a helyet, ami a hozzátartozóknak könnyen megközelíthető, ezért is vásároltam a kórházzal szemben telket. Hogy építkezhessem, az önkormányzat előírásait teljesíteni kellett; az ingatlan előtti vízelvezető árkot például le kellett csöveznünk és befedni, ami parkolóbővítést és járdakialakítást is lehetővé tesz. Három szomszéddal együtt kapott elvi engedélyt, közülük kettő most is arra vár, hogy elkezdhesse az építkezést. — A probléma akkor kezdődött Feketéékkel, amikor kérésükre nekik adtam a telken álló családi ház bontásának jogát. Abban egyeztünk meg: a Poós István háza munka fejében övék az összes anyag, de eltakarítják azt is, amit nem tudnak felhasználni. A fiúkkal, ifjabb Fekete Istvánnal egyeztem meg, és a család minden tagja bontotta a házat, amíg el nem fogyott az értékesíthető anyag. Amikor ott maradt a törmelék, szóltam: azt is takarítsák el. De ifj. Fekete István azt mondta: ebből nekik semmi hasznuk nincs. A vitát követően fellebbezték meg az építési engedélyt. — Valamikor, tavaly augusztusban mondta a fiam: Poós kérdezte tőle, hogy nem tud-e valakit, aki anyagáért a házat lebontaná — mondta idősb Fekete Istvánné. — János öcsém munkanélküli volt, boldogan vállalta. Dolgozott az egész család. Papír nem készült, sajnos, az egyezségről, de nem nekünk, hanem az öcsémnek, Szántó Jánosnak adta Poós a munkát. — Földig elbontottam az épületet, utána a járdát is velem akarta fölszedetni; de erről szó sem volt korábban — mondta Szántó János. — Poós cirkuszt rendezett, így mégis elvitettem 4 teherautónyi szemetet. 40 ezer forintom ha maradt... Idősb Fekete Istvánné több kilónyi papírköteget tett elém. Egyikre mutatva azt mondta: a városi önkormányzat 13/1994. sz. rendelete előírja: 600 négyzetméternél kisebb telekre nem lehet építeni. Poós István ingatlana a telekkönyvi kivonat szerint csak 539 négyzetméteres. A másik kitétel: legalább 14 méter szélesnek kell lennie a teleknek; ez mindössze 8,45 méter. Birtokvita — Azért akartak sorházat csinálni, mivel az átminősítés kiskaput jelent — mondta a felháborodott panaszos. — Poós csináltatott egy tervet, amely három szomszédra is vonatkozott, ezt aláírta a fiam és a másik két szomszéd. Az önkormányzat településfejlesztési bizottsága nem állt az elképzelés útjába. A fiamnak azonban csak egynegyed a tulajdona, az ingatlan nagyobb része a férjemé és az enyém. Mi pedig kifejezetten ellenezzük Poós terveit. Különben is ráépített a telkünkre. 80 éve tették le azt a fél méter magas bazaltkövet, ami a mezsgyénket jelezte. Amikor a lábazatot ásták, a munkások kidobták a helyéről és legalább 30 centivel átjöttek a területünkre... Novemberben a köztársasági megbízott kaposvári területi hivatala utasította a siófoki önkormányzatot, hogy az ügyben építésrendészeti eljárást folytasson le. Egy hónappal később a jegyző azt írta: „az építkezés leállítására a jogilag lehetséges intézkedéseket megtettük, és a jövőben is meg fogjuk tenni.” Poós István azonban a hatósági intézkedések ellenére is folytatta a munkát. Időközben a korábbi önkor mányzat utolsó testületi ülésén a képviselők is tárgyalták az ügyet. Dr. Pongor Tamás jegyző azt mondta: „A testületnek dönteni kell abban, hogy mi legyen a terület további sorsa. Ha az általános rendezési tervet módosítjuk, lehetőség nyílna az építkezés engedélyezésére. Ha nem, akkor el kell rendelni a kezdési engedély nélkül eddig épített építmény bontását.” A módosítást a testület 9 nem szavazattal, 4 igen és 4 tartózkodás mellett, elvetette. Idézzünk a testületi ülésen elhangzott véleményekből! Csizmazia Tibor tanácsnok: — Úgy tűnt, valamennyi ingatlantulajdonos kéri a beépítést. A benyújtott tervjavaslat alapján megállapítottuk, hogy az építkezéssel a város megjelenése pozitív irányba fejlődne. Riedl János települési képviselő: — Úgy érzem, hogy Poós István nagyon fegyelmezetlenül viselkedett, hiszen engedély nélkül kezdte meg az építkezést és a felszólítás ellenére tovább folytatta. A testület döntésének erkölcsi oldala is van, mivel az építtető valóban hatalmas ösz- szegeket épített már be. Vincze János képviselő: — A jogszabályokat mindenkinek be kell tartani, és nekünk kötelességünk annak a betartatása. Poós István elmondta azt is: két szakértő is igazolta (egyikük a pécsi geodéziától, másikuk a siófoki földhivataltól), hogy az építkezéssel nem ment át Feketéék telkére. Elvette a napot is — Emiatt mertem folytatni az építkezést a tervek szerint — mondta Poós István. — Igaz, hogy a kezdési engedélyt nem kaphattam meg a szomszédok perlekedése miatt, de ott álltak a szerződés alapján a munkások, garmadában a sokmillió forint értékű építési anyag, és közeledett a tél. Kénytelen voltam folytatni az építkezést; Feketéék cirkuszolását csak pillanatnyi rosszindulatnak gondoltam. Korábban, amikor a centimétereken vitatkoztak, hajlandó lettem volna úgymond „kártérítést” fizetni, csakhogy hagyjanak békén dolgozni. Az egész építkezés alatt nem engedtek rá egyetlen szakiparost sem a területükre, így a háznak az az oldala nincs bepucolva és nem tudtuk felrakni az esőcsatornát sem, ezért most oda folyik hozzájuk az összes esővíz. — Én már akkor megmondtam Poósnak, amikor itt üvöltözött az udvarunkon, hogy elmegyek a legmagasabb — mondta idősb Fekete Istvánné. — A férjem 40, én 37 évet dolgoztam; sosem volt fegyelmink vagy problémánk a szomszédokkal, nekünk nincs nyaralónk, telkünk, de most tönkretették az életünket. A nyugdíjunkból eddig 50 ezer forintot kellett erre az ügyre költeni. Az önkormányzatoknál van hatósági osztály, mégis másfelé kell járni. A siófoki önkormányzatnál hónapokig keresték a módot, hogyan lehet az épület fennmaradását megoldani. A Poós elvette tőlünk a napot is: kora reggel süti csak a ház egyik sarkát... Sokan ígérgettek nekünk a polgármesteri hivatalban, és a képviselők is, de telnek a hetek, hónapok, Poós meg egyre építkezik; lassan elkészül teljesen a ház. Dr. Mátrai Ferenc, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium építésügyi igazgatási főosztályának vezetője azt mondta: az 1994. július 1. után engedély nélkül épített házakat viták nélkül le kell bontani. Ha rámegy az életünk, akkor is végigvisszük ezt az ügyet, hogy másnak ne lehessen úgy tönkre tenni az öregkorát, mint a miénket. Beszédtéma a Balaton-parti városban a temetkezési vállalkozó építkezése. Az érvek megosztják a lakosságot. Van, aki azt mondja: szebb lesz általa a város. Mások attól tartanak: ha Poós István „megúsz- sza” a bontást, akkor az precedenst teremthet. Siófokon évente négy-öt ház kényszerbontását rendelik el. Ha a Poós-ügyben erre sor kerülne, akkor kártérítési igénnyel az építtető nem élhet, mivel kezdési engedély hiányában kezdett el építkezni, sőt a munkát a hivatal felszólítása ellenére is folytatta. Új eljárás A Somogy megyei Közigazgatási Hivatal lapzártakor érkezett határozata új eljárás lefolytatására kötelezi Siófok város elsőfokú hatóságát. Dr. Vörös Tamás osztályvezető indoklása szerint a siófoki polgármesteri hivatal több ízben is törvényt sértett... Dr. Pongor Tamás jegyző elmondta: szeretné, ha az elsőfokú építésügyi hatóság kezében lenne olyan, hatékony eszköz, amellyel meg lehetne akadályozni a hasonló, engedély nélküli építkezéseket. Czene Attila
