Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-18 / 42. szám

16 SOMOGYI HÍRLAP SZÍNES HÉTVÉGÉ 1995. február 18., szombat Kerékpárral négy sivatagon át A vasember 37 napja Kényszerű „szerepcsere” az ausztrál sivatagban EM. soós GYÖRGY felvétele Mészáros János székesfehér­vári mérnök kétszer vitt levelet, s egyszer egy személyes üdvöz­letét. Ezzel együtt világrekor­der. Az első levél „kézbesítése­kor”, 1992-ben Barcelonáig úszott 38 kilométert, kerékpá­rozott 1800 kilométert és futott 420 kilométert. így adta át a tri- atlonisták kérelmét J. A. Sama- ranchnak, a NOB elnökének, hogy a sportág is kapjon olim­piai részvételi rangot. 1993— ban egy ugyancsak kimagasló teljesítmény árán, a kanadai Vancouver volt a cél, ahol az ott ülésező egészségügyi világ- kongresszust üdvözölte, s beje­lentette, hogy alapítványt ho­zott létre „Egészségesek az egészségért” elnevezéssel. Mert nem pusztán a jó hírért, névért, nem is pusztán a sportág becsületéért, hanem karitatív szándékkal, a mozgáskorláto­zottak, a sclerosis multiplexben szenvedők megsegítéséért vál­lalta megmutatni, hogy mire képes. Mire képes valaki, ha próbára teszi akaratát, testi-szellemi erejét. A triatlonista, aki titulusa szerint hazánk és a világ első tízszeres távú vasembere, to­vábbá tagja az újkeletű elneve­zésű Megszállottak Klubjának is, a múlt évben Ausztráliába indult egy levéllel. Részint szükségképpen, részint véletle­nül összejött körülötte a csapat: eM. Soós György nagyatádi fo­tóművész, dr.Herr Gyula, az it­teni kórház belgyógyásza, szin­tén triatlonista, Bokodi Béla új­ságíró és Szipola Antal székes- fehérvári mérnök, a kerékpárok doktora. Ahogy a főszereplő visszagondol, a menedzselés megszervezése fárasztóbb és idegesítőbb volt, mint az út. Mert sok támogató kellett, s voltak szponzorok akik adtak volna pénzt, ha az út minde­nekelőtt őket „menedzseli”... Mészáros János azonban a kari­tatív szándék mellett kitartva nem kötött elvtelen alkut... Az utat dokumentáló művészi fo­tókiállítás - eM. Soós György munkái - nagyatádi megnyitó­ján az élményei felől faggat­tam, de kitért:- Mindenki azt várja, hogy a sivatagról, a homokról, a próba­tételekről beszéljek. Pedig soha nem felejtem el azt, amikor már ötvenedszer vagy hatvanadszor kellett visszaülni a kerékpárra, hogy igazából az ad erőt, amiért nekivágtam. Ha nem is mindig tudatosan, hát valahogy tudata­latti módon... Én a sérült embe­rek érdekében vállaltam, amit vállaltam. Ők, a mozgásukban korlátozottak egy életen át mi­csoda próbatételekkel néznek szembe, ha csupán a mosdóig vagy a vécéig, jobb esetben a boltig akarnak eljutni... Rájuk akartam irányítani ezzel a telje­sítménnyel is a segítő figyel­met. Főként arra, amilyen hát­ránnyal küzdenek Kelet-Euró- pában vagy éppen Magyaror­szágon... Szóval, ha ezt felvál­laltam, akkor nincs jogom arra, ha kell harminchét napon át, ne tudjak újra felkelni, elindulni, megfogni megint a kormányt, ha kicsúszott a kezemből... Vagyis Mészáros Jánosból- aki ha atlétatermetűnek nem is mondható, inkább csendes szavú, szívósan kitartó „meg­szállott”- a vasemberség nem hoz elő sem öndícséretet, sem nagy eszmefuttatásokat. „Le­számítva”, amire a világon ed­dig egyedül volt képes, legin­kább a munkáját végző, szorgos mérnök benyomását kelti. Hogy igazán mire képes, azt a nagyatádi művelődési házban látható fotókiállítás szemlélteti, amely Budapesten indult útjára. Dunaújváros következik majd, utána pedig Kaposváron is lát­ható lesz. Aztán szemlélteti az a videofilm is, melyet remélhető­leg a televízió is műsorra tűz. Készül egy angol-japán-ma- gyar nyelvű album: az út króni­kája. Mindezt valóban a króni­kás, Bokodi Béla mondta el, aki a vasembert kísérő, négykerék meghajtású, „jobbkormányos” Toyota Land-Cruisert vezette, hol hátramaradva, hol jócskán megelőzve. Néhány, akár beszédesnek is mondható adat az ausztrál kró­nikából. Perth városában véte­lezték az útra a hálózsákokat, 500 liter vizet, konzerveket, száraztésztát, 7 kiló mézet, cit­romot, aztán 1994. szeptember 22-én, irány a négy sivatag. A Nagy Homok, a Gibson, a Nagy-Viktória és a Simpson, amelynek szélén tábla figyel­mezteti az arrajárót: „Ne köp­ködj, mert később szükséged le­het rá. ” Nappal tikkasztó me­leg, éjjel fogvacogtató hideg, harminchét nap és harminchét éjszaka. Hallgatva a dingók üvöltését, vigyázva a mérges kígyókkal, s ügyelve arra, hogy a homokban a Mountain-biket, a betonon a Campanoló-t te­kerő vasember elfogyassza a napi hat-nyolcezer kalóriát. Ahol pedig a sivatag homokja nem engedte a kerékpározást, ott bizony Mészáros János vál­lán vitte a bringát. Az ausztrál tévé bemondónője végezetül tudtul adta, hogy a magyar cso­port sikerrel vette a kihívást, volt olyan nap is amikor a ma­gyar triatlonista 312 kilométert tekert le. Aki Sydney-ben, 7160 kilométer után, átadta a magyar triatlonisták köszönőlevelét Nick Grayernek, az ottani olimpiai szervezőbizottság el­nökének, azért, hogy 2000-ben olimpiai lesz a sportág... Minderről Atádon, a somo­gyi „triatlon-városban” szinte magától értetődő természetes­séggel beszéltek. Mészáros Já­nos is terveit emlegette: készül az újabb világversenyekre, a próbatételekre, s makacsul vál­lalja tovább az önmagának adott leckét, a karitatív segítés példázatait, az, aki leckét adott négy sivatagon keresztül... Kérdeztem: a Nagy Telje­sítmény valamiféle gyermek­vagy ifjúkori álom valóra vál­tása?- Nem erről van szó. A telje­sítés csupán alárendelt eszköz ahhoz a segítőszándékhoz, amelyet valóban a családból hoztam, s most negyvenhat évesen is meghatározó. 1956-ban a jeges ár elérte a fa­lunkat, Dunaszekcsőt, ahol szü­lettem, nevelkedtem. Bizony, úgy ahogy volt, elvitte a mi há­zunkat is. Most is előttem van édesanyám, aki nem siránko­zott, nem jajveszékelt, hanem teát, védőitalt vitt az árral küz­dőknek. Élelmiszert osztott a rászorulóknak, miközben mi is rászorulók voltunk... Igen, azt hiszem, ez az élmény meghatá­rozó. Tröszt Tibor Építkezés - engedély nélkül maga alá temetheti a vállalkozót Tízmillió forintba kerülhet a pereskedés FOTÓ: CZENE ATTILA A siófoki Poós István enge­dély nélkül építkezik; eddig körülbelül 10 millió forintot fektetett új házába, amely ja­varészt temetkezési irodájá­nak adna helyet. Idősb Fekete Istvánná, a szomszéd birtok­háborítás miatt is feljelentette a vállalkozót. A polgármes­teri hivatal a maximálisan ki­szabható 10 ezer forintos vég­rehajtási bírsággal sújtotta az engedély nélküli építkezőt. A panaszt tevő szomszéd sió­foki, kaposvári, pécsi és fővá­rosi hivatalokkal levelez, de a munkálatokat nem sikerült leállítani. — Nekem érvényes bontási és építési engedélyt adott az önkormányzat illetékes osztá­lya — mondta Poós István. — Akkor rögtön több mint 5 mil­lió forintért építőanyagokat vá­sároltam és szerződésekkel le­szerveztem a szakiparosokat. Elvi engedély Két oka van, hogy siettem: egyre emelkednek az árak, másrészt én üzemeltetem a vá­rosi temetőket és a régi, mind­össze 14 négyzetméteres iroda bérleti joga lejárt. Három éve keresem azt a helyet, ami a hozzátartozóknak könnyen megközelíthető, ezért is vásá­roltam a kórházzal szemben telket. Hogy építkezhessem, az önkormányzat előírásait teljesí­teni kellett; az ingatlan előtti vízelvezető árkot például le kel­lett csöveznünk és befedni, ami parkolóbővítést és járdakialakí­tást is lehetővé tesz. Három szomszéddal együtt kapott elvi engedélyt, közülük kettő most is arra vár, hogy el­kezdhesse az építkezést. — A probléma akkor kezdő­dött Feketéékkel, amikor kéré­sükre nekik adtam a telken álló családi ház bontásának jogát. Abban egyeztünk meg: a Poós István háza munka fejében övék az összes anyag, de eltakarítják azt is, amit nem tudnak felhasználni. A fiúkkal, ifjabb Fekete István­nal egyeztem meg, és a család minden tagja bontotta a házat, amíg el nem fogyott az értéke­síthető anyag. Amikor ott ma­radt a törmelék, szóltam: azt is takarítsák el. De ifj. Fekete Ist­ván azt mondta: ebből nekik semmi hasznuk nincs. A vitát követően fellebbezték meg az építési engedélyt. — Valamikor, tavaly augusz­tusban mondta a fiam: Poós kérdezte tőle, hogy nem tud-e valakit, aki anyagáért a házat lebontaná — mondta idősb Fe­kete Istvánné. — János öcsém munkanélküli volt, boldogan vállalta. Dolgozott az egész család. Papír nem készült, saj­nos, az egyezségről, de nem nekünk, hanem az öcsémnek, Szántó Jánosnak adta Poós a munkát. — Földig elbontottam az épületet, utána a járdát is velem akarta fölszedetni; de erről szó sem volt korábban — mondta Szántó János. — Poós cirkuszt rendezett, így mégis elvitettem 4 teherautónyi szemetet. 40 ezer forintom ha maradt... Idősb Fekete Istvánné több kilónyi papírköteget tett elém. Egyikre mutatva azt mondta: a városi önkormányzat 13/1994. sz. rendelete előírja: 600 négy­zetméternél kisebb telekre nem lehet építeni. Poós István ingat­lana a telekkönyvi kivonat sze­rint csak 539 négyzetméteres. A másik kitétel: legalább 14 méter szélesnek kell lennie a te­leknek; ez mindössze 8,45 mé­ter. Birtokvita — Azért akartak sorházat csinálni, mivel az átminősítés kiskaput jelent — mondta a felháborodott panaszos. — Poós csináltatott egy tervet, amely három szomszédra is vonatkozott, ezt aláírta a fiam és a másik két szomszéd. Az önkormányzat településfejlesz­tési bizottsága nem állt az el­képzelés útjába. A fiamnak azonban csak egynegyed a tu­lajdona, az ingatlan nagyobb része a férjemé és az enyém. Mi pedig kifejezetten ellenezzük Poós terveit. Különben is ráépí­tett a telkünkre. 80 éve tették le azt a fél méter magas bazaltkö­vet, ami a mezsgyénket jelezte. Amikor a lábazatot ásták, a munkások kidobták a helyéről és legalább 30 centivel átjöttek a területünkre... Novemberben a köztársasági megbízott ka­posvári területi hivatala utasí­totta a siófoki önkormányzatot, hogy az ügyben építésrendé­szeti eljárást folytasson le. Egy hónappal később a jegyző azt írta: „az építkezés leállítására a jogilag lehetséges intézkedése­ket megtettük, és a jövőben is meg fogjuk tenni.” Poós István azonban a hatósági intézkedé­sek ellenére is folytatta a mun­kát. Időközben a korábbi önkor mányzat utolsó testületi ülésén a képviselők is tárgyalták az ügyet. Dr. Pongor Tamás jegyző azt mondta: „A testület­nek dönteni kell abban, hogy mi legyen a terület további sorsa. Ha az általános rendezési tervet módosítjuk, lehetőség nyílna az építkezés engedélye­zésére. Ha nem, akkor el kell rendelni a kezdési engedély nélkül eddig épített építmény bontását.” A módosítást a testület 9 nem szavazattal, 4 igen és 4 tar­tózkodás mellett, elvetette. Idézzünk a testületi ülésen el­hangzott véleményekből! Csizmazia Tibor tanácsnok: — Úgy tűnt, valamennyi ingat­lantulajdonos kéri a beépítést. A benyújtott tervjavaslat alap­ján megállapítottuk, hogy az építkezéssel a város megjele­nése pozitív irányba fejlődne. Riedl János települési képvi­selő: — Úgy érzem, hogy Poós István nagyon fegyelmezetle­nül viselkedett, hiszen engedély nélkül kezdte meg az építkezést és a felszólítás ellenére tovább folytatta. A testület döntésének erkölcsi oldala is van, mivel az építtető valóban hatalmas ösz- szegeket épített már be. Vincze János képviselő: — A jogszabályokat mindenkinek be kell tartani, és nekünk kö­telességünk annak a betartatása. Poós István elmondta azt is: két szakértő is igazolta (egyi­kük a pécsi geodéziától, mási­kuk a siófoki földhivataltól), hogy az építkezéssel nem ment át Feketéék telkére. Elvette a napot is — Emiatt mertem folytatni az építkezést a tervek szerint — mondta Poós István. — Igaz, hogy a kezdési engedélyt nem kaphattam meg a szomszédok perlekedése miatt, de ott álltak a szerződés alapján a munká­sok, garmadában a sokmillió forint értékű építési anyag, és közeledett a tél. Kénytelen vol­tam folytatni az építkezést; Fe­ketéék cirkuszolását csak pilla­natnyi rosszindulatnak gondol­tam. Korábban, amikor a cen­timétereken vitatkoztak, haj­landó lettem volna úgymond „kártérítést” fizetni, csakhogy hagyjanak békén dolgozni. Az egész építkezés alatt nem en­gedtek rá egyetlen szakiparost sem a területükre, így a háznak az az oldala nincs bepucolva és nem tudtuk felrakni az esőcsa­tornát sem, ezért most oda fo­lyik hozzájuk az összes esővíz. — Én már akkor megmond­tam Poósnak, amikor itt üvöltö­zött az udvarunkon, hogy el­megyek a legmagasabb — mondta idősb Fekete Istvánné. — A férjem 40, én 37 évet dol­goztam; sosem volt fegyelmink vagy problémánk a szomszé­dokkal, nekünk nincs nyara­lónk, telkünk, de most tönkre­tették az életünket. A nyugdí­junkból eddig 50 ezer forintot kellett erre az ügyre költeni. Az önkormányzatoknál van ható­sági osztály, mégis másfelé kell járni. A siófoki önkormányzat­nál hónapokig keresték a mó­dot, hogyan lehet az épület fennmaradását megoldani. A Poós elvette tőlünk a napot is: kora reggel süti csak a ház egyik sarkát... Sokan ígérgettek nekünk a polgármesteri hiva­talban, és a képviselők is, de telnek a hetek, hónapok, Poós meg egyre építkezik; lassan el­készül teljesen a ház. Dr. Mát­rai Ferenc, a Környezetvé­delmi és Területfejlesztési Mi­nisztérium építésügyi igazga­tási főosztályának vezetője azt mondta: az 1994. július 1. után engedély nélkül épített házakat viták nélkül le kell bontani. Ha rámegy az életünk, akkor is vé­gigvisszük ezt az ügyet, hogy másnak ne lehessen úgy tönkre tenni az öregkorát, mint a mi­énket. Beszédtéma a Balaton-parti városban a temetkezési vállal­kozó építkezése. Az érvek megosztják a lakosságot. Van, aki azt mondja: szebb lesz ál­tala a város. Mások attól tarta­nak: ha Poós István „megúsz- sza” a bontást, akkor az prece­denst teremthet. Siófokon évente négy-öt ház kényszer­bontását rendelik el. Ha a Poós-ügyben erre sor kerülne, akkor kártérítési igénnyel az építtető nem élhet, mivel kez­dési engedély hiányában kez­dett el építkezni, sőt a munkát a hivatal felszólítása ellenére is folytatta. Új eljárás A Somogy megyei Közigaz­gatási Hivatal lapzártakor érke­zett határozata új eljárás lefoly­tatására kötelezi Siófok város elsőfokú hatóságát. Dr. Vörös Tamás osztályvezető indoklása szerint a siófoki polgármesteri hivatal több ízben is törvényt sértett... Dr. Pongor Tamás jegyző elmondta: szeretné, ha az első­fokú építésügyi hatóság kezé­ben lenne olyan, hatékony esz­köz, amellyel meg lehetne aka­dályozni a hasonló, engedély nélküli építkezéseket. Czene Attila

Next

/
Thumbnails
Contents