Somogyi Hírlap, 1995. február (6. évfolyam, 27-50. szám)

1995-02-13 / 37. szám

1995. február 13., hétfő SOMOGYI HÍRLAP BELPOLITIKA 1 Koalíciós módszertan Dörnbach Alajos: Nem hatalomért, programért—Dr. Lamperth Mónika: Az egyeztetés időigényes Van új pénzügyminiszterünk és a Nemzeti Banknak elnöke. A koalíció feje felett gyüle­kező fekete felhők oszladozni látszanak, de még nem tiszta az ég. Hogyan értékeli a hely­zetet a kormánypárt két parla­menti tisztségviselője, dr. Lamperth Mónika, az MSZP frakcióvezető-helyettese és dr. Dombach Alajos, az SZDSZ Országos Tanácsának elnöke? — Valóban annyira akado­zik a kolalíció gépezete, mint amennyire az ellenzéki politi­kusok tudni vélik? Dombach Alajos: — Szerintem nem. Általá­ban azon vitatkozunk, hogy nem kellő ütemben halad a program végrehajtása, mellé­kes kérdésekkel foglalkozunk a sürgető problémák helyett. Recseg-ropog-e a koalíció, vagy sem? Túl végletes így fogalmazni. Egy részletesen kimunkált kormányprogramra kötöttünk szerződést, amelyet minden körülmények között szeretnénk végrehajtani. Lamperth Mónika: — Nem hiszem, hogy a Dr. Lamperth Mónika pénzügyminiszter lemondása megrengette volna a koalíciót. A parlamenti munkában lega­lábbis ennek a legkisebb jelét sem láttam. Ha az együttmű­ködés bizalmi elemeit tovább tudjuk erősíteni, akkor ez a koalíció a választási ciklus vé­géig működni tud. — Hogyan tovább? Dr. Dornbach Alajos Dorbach Alajos: — Politikai ellenfeleink azt mondják, hatalmi harc folyik a két párt között. Aki igazán odafigyel, az tudhatja, hogy nem a hatalomért, hanem egy program megvalósításáért „hadakozunk”. A kormány- program gazdasági fejezetében foglaltaknál még senki sem ja­vasolt jobb módszert a gazda­sági válságból való kilába­lásra. Késésben vagyunk, ha nem is behozhatatlan lemara­dásban. Lamperth Mónika: — A koalíciós együttműkö­désben fontos ponthoz érkez­tünk azzal, hogy a két frakció között is együttműködési megállapodás készül, amely­nek alapja a pártok koalíciós szerződése. A mi frakciónk már áldását adta rá, a Szabad Demokraták Szövetsége frak­ció vezetése is látta és egyetér­tett vele, reméljük a képvise­lők is elfogadják majd. Az egyes területekkel foglalkozó szakcsoportok már működnek. Ha megtalálják a közös hangot és korrekt módon egyeztetik nézeteiket, akkor szerintem sokkal kevesebb lesz kor­mányzati szinten is a nézetel­térés. Néha szemünkre vetik, hogy a kelleténél lassabban mennek az ügyek. Az egyezte­tés a koalíciós munkának szer­ves része, s ez bizony időigé­nyes dolog. (Koós) A polgári egyesület a helyi politikáról A tények visszaköszönnek A Balatonboglári Polgári Egye­sület az önkormányzati választás győztesenként kompromisszum kereső, nyílt és őszinte vitára hívta meg a helyi képviselőket, pártokat, társadalmi szervezete­ket. A sajtót ugyan nem invitál­ták ide, de végülis senki nem kérdőjelezte meg a jogát, hogy jelen legyen ott, ahol lényeges várospolitikai dolgokról folyik a párbeszéd, miután a választó- polgároknak joga van megtudni, miként politizálnak azok, akik­nek erre megbízást adtak. Gárdos Zoltán, az egyesület elnöke adta meg a beszélgetés alaphangját. Elmondta, arra a következtetésre jutottak, hogy Bogláron újra kezdenek kiala­kulni a frontvonalak, ezért sze­retnének valóban új évet kez­deni és a városért dolgozni a megbékélés jegyében. Dr. Szi- berth László képviselő arra fi­gyelmeztetett, hogy csak soroza­tos kompromisszumokkal, a pártháttért félretéve lehet a vá­rosért dolgozni, nem diktálással, amire a többség joga sem hatal­mazhat fel. A városi tornacsarnok ügye volt az alapvető beszédtéma. S ebben az ügyben az elmúlt hó­napokban röpködtek a plusz-minusz százmilliók Bog­láron, és a magyarázatok, ki-mire szavazott és mire nem. Mindez alkalmas volt arra, hogy ma a közvéleménynek alig van sejtése a valódi beruházásról. A tények előbb-utóbb visszakö­szönnek. Félretéve a személyes­kedő hangokat, nézzük az ada­tokat, ahogy dr. Kovács Miklós polgármestertől hallhattuk. Mindenekelőtt a középiskolai tornacsarnok ügyében az elmúlt egy évben három lényeges dön­tést hozott az előző testület meghatározó többséggel: sike­res pályázatot nyújtott be állami céltámogatásra, beépítette az elmúlt évi költségvetésbe és szeptemberben arról is határo­zott, hogy nem az iskola terüle­tén, hanem attól jóval távolabb a kibontakozó sportközpontban építi meg, és az eredeti tervnél többet vállal, nemzetközi mér­kőzések szervezésére is alkal­mas csarnokot létesít. Ami ez­után következett, az a testületi döntés végrehajtása. Az ősszel parázslóit fel a vita a tornacsarnok helyét és költsé­geit illetően. A tisztánlátást ne­hezítette az egyik hivatalnok munkaanyaga „ '95-ös költség- vetési koncepcióról”, amelyet meg sem vitatott az előző testü­let, 66 millió forintos „hiánnyal” és a hírverés a város adósságá­ról, meg a hol 100,150, 200 mil­liós beruházásról. Hogy nincs a városnak adóssága, azt az újra­választott képviselők tudják a legjobban, hiszen nélkülük nem lehet hitelt felvenni. Az igaz, hogy decemberben átmeneti fi­nanszírozási zavarok jelentkez­tek, de ez nem fordulhat elő a jövőben, ha a testület a szerző­dések fizetési határidőit nem december 31-ben határozza meg, ugyanis jóval több volt a városi kassza kintlévősége, mint az átmeneti hiánya. A torna­csarnok pedig 98 millió forintba kerül két év alatt. Idén saját erő­ből 27 milliót kell költeni rá a 18 milliós állami támogatás mel­lett, jövőre nyilván jóval többet. Tegyük hozzá Boglárnak most névértéken 70 milliós részvény- csomagja van és százmilliós mozgatható vagyona, amit nem szükséges felélni, csupán jó döntésekkel gazdálkodni vele. Van aki most arra hivatkozik, félrevezették: a polgármester mondta szeptemberben, hogy ilyen tornacsarnokot Faddon megépítettek 60 millióból, ezért szavazott igennel. A laikus kép­viselőnél ez a magyarázat ért­hető, de egy építőmérnök pél­dául könnyen kiszámolja az ál­tala is megszavazott épület-ter­vezet adataiból a költségeit, amelyek mások egy '93-as szer­ződéskötésnél, mint '95-96-ra vetítve. Szerencse, hogy végre van a városnak főépítésze és profi lebonyolító szervezetre bízták a beruházás indítását, többek között ez is garancia arra, hogy az elvárt költségeken belül valósulhat meg. Hogy lesz-e tornacsarnok Bogláron, vagy ha lesz mekkora és hol az a keddi találkozó után is teljesen bizonytalan, mert természetesen lehet másként dönteni, de Kovács Miklóst idézve, a következmények be- láthatatlanok. A megbékélésre viszont reménytkeltő magatar­tást láthattunk, éppen a két el­lenérdekű lobbitól: nagyon oko­san félretéve sérelmeiket, felis­merve érdekeiket a középiskola igazgatója és a sportkör vezetői számtalan egymást segítő ötletet vonultattak fel a tornacsarnok megvalósításáért, az együtt- munkálkodásért, bárhogyan dönt a következőkben a testület. A jelenlévők felszabadultan gra­tuláltak nekik. A város polgárai is bizonyára szívesen üdvözöl­nék a képviselők hasonló csele­kedeteit. Gáldonyi Magdolna SZDSZ értékelés: koalíciós határvonal Az SZDSZ parlamenti frakci­ója hétvégi visegrádi ülésén a kormány eddigi tevékenységét tekintették át. Az SZDSZ-frak- ció a visegrádi felszólalások alapján úgy ítéli meg, hogy Bé­kési két héttel ezelőtti lemon­dásával a koalíció határvonal­hoz érkezett, és ezen a határon átlépve új esély nyílt meg arra, hogy a kormányprogramot meg lehet valósítani. Vasárnap a privatizációs törvénnyel kap­csolatos vita szerepelt a napi­renden, amivel kapcsolatban Pető Iván hangsúlyozta: a tör­vénytervezet eleve kompro­misszumok alapján készült, s technikai korrekciók, részlet- kérdésekben változtatások el­képzelhetők ugyan, de összes­ségében a törvénytervezettel kapcsolatban az SZDSZ-nek kialakult, egyértelmű állás­pontja van. Eszerint a legfonto­sabb szempont a privatizáció felgyorsítása. Keleti György balesete Keleti György honvédelmi mi­niszter péntek este 20 óra 10 perckor országgyűlési válasz­tókörzetéből haladt Budapest felé az Ml-es autópályán, ami­kor a 43-900 kilométerszel­vénynél az általa szabályosan vezetett személygépkocsi kor- mányozhatatlanná vált és a belső sáv mellett lévő szalag­korlátnak ütközött. Személyi sérülés nem történt, a gépko­csiban utas nem tartózkodott. A rendőrség a baleset vizsgálatát szakértők bevonásával meg­kezdte. Az elsődleges adatok alapján az állapítható meg, hogy a balesetet a gépkocsi jobb hátsó kerekében bekövet­kezett hirtelen nyomáscsökke­nés (defekt) okozta, amit felte­hetően az útburkolaton lévő tárgy váltott ki. Az Alkotmánybíróság kétnapos ülése Az Alkotmánybíróság ma és holnap teljes ülést tart. Ma az alkotmánybírák megvitatják azt az indítványt, amely szerint a családjogi törvény alkotmá­nyellenes módon nem teszi le­hetővé, hogy az azonos neműek házasságot kössenek, és nem ismeri el élettársi kapcsolatukat sem. Az ülés napirendjén a kö­vetkező témák szerepelnek: miért nem egyformán fizet ille­téket az ingatlanok cseréjekor az önkormányzat és a magán­fél?; a cégjegyzékből miért csak a jogerősen bejegyzett adatok nyilvánosak?; hátrányos megkülönböztetésnek minő­sül-e az, hogy a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátásokért nem minden jogo­sultnak kell térítési díjat fizet­nie? Holnap négy indítványt tárgyal meg az Alkotmánybíró­ság. Ezek a következők: sérti-e a piacgazdaság alkotmányos elvét, hogy a vállalat létesítésé­hez a pénzügyminiszter előze­tes egyetértése szükséges?; mi­ért nem lehet egyetemi tanszék vezetője az, aki betöltötte a 65. életévét?; figyelmen kívül hagyhatja-e az adóhatóság a szerződések minősítésekor a felek akaratát?; az alkotmányba ütközik-e, hogy a legfőbb ügyész utasításban szabályozta az ügyészek fegyelmi felelős­ségre vonásának kérdéseit? Orbán Viktor a kormányprogramról Soha ilyen kiszámíthatatlan nem volt a kormányzati poli­tika, mint most — jelentette ki Orbán Viktor pártelnök szom­baton Kecskeméten, a Fiatal Demokraták Szövetsége által összehívott önkormányzati konferencia alkalmából tartott sajtótájékoztatón. Orbán Viktor hangsúlyozta, hogy nem Békési László személye, hanem a ne­vével fémjelzett gazdasági program bukott meg, mivel nem állta ki a gyakorlat próbá­ját. A fiataldemokraták érdek­lődéssel várják, hogy a pénz­ügyi tárca új vezetője, Bokros Lajos, illetve a Magyar Nem­zeti Bank élére javasolt Surányi György milyen gazdaságpoliti­kát fog folytatni. A kormány­zatnak ugyanis előbb vagy utóbb el kell ismernie, hogy gazdaságpolitikája rossz. Családi tragédia Budapesten Holtan találtak egy 12 éves fiút és egy 8 éves lányt szombaton kora délután Budapesten egy szállodában. Haláluk oka egye­lőre ismeretlen. A rendőrség nem sokkal később megállapí­totta, hogy a két gyermek éde­sanyja azonos azzal a 33 éves pécsi lakossal, aki szombaton reggel 6.20 órakor az észak-déli metró Deák téri állomásán köz­lekedési baleset okozásával ön- gyilkosságot követett el. A BRFK az ügy kivizsgálását szakértők bevonásával meg­kezdte. Legkorábban ma adnak tájékoztatást a szombaton tör­tént budapesti családi tragédiá­ról. Halállal végződött fogolyszökés Füki László (32 éves) többszö­rösen büntetett előéletű buda­pesti lakos péntek délután elő­zetes letartóztatásából megszö­kött a Budafoki Rendőrkapi­tányságról. Üldözése során, mivel a többszöri rendőri fel­szólításnak nem tett eleget, el­lene fegyverhasználatra került sor. Ennek során Füki László a helyszínen életét vesztette — tájékoztatta a Rendőrségi Sajtó­iroda ügyeletese az MTI-t. Könyvárak és könyvtárak A szép gondolatnak, hogy le­gyen a könyvtár a város dol­gozószobája, Somogybán, s főleg Kaposváron hiteles ha­gyományai vannak. Ez nem­csak múltidőben érvényes, hanem jelenben is, akár rá­nézésre is konstatálható. Gyakori látvány, hogy tele a könyvtár nem csak könyvvel, olvasóval is. Igaz, a kölcsönzési arány - nem függetlenül a kényszerűen megemelt díjaktól- nem növe­kedett ilyen látványosan, sokkal inkább a helyben olvasás. Ez ér­tendő könyvekre, dokumentu­mokra, periodikákra egyaránt. Egyre több ugyanis az olyan mű, melyet az olvasó csak itt ve­het kézbe, mert a könyvtárnak is egyetlen példányra futja. A me­gyei-városi könyvtár úgyneve­zett A-típusú besorolása a régi, amelyhez „papíron” igen széles gyűjtőkör tartozik, a valóságos gyűjtésnek, a vásárlásnak a buksza, a költségvetés szab ha­tárt. A könyvtáraknak (is) job­ban kell gazdálkodniuk, s ez már régóta nem valamiféle pa­zarlás száműzését jelenti, sok­kal inkább a garas foghoz veré­sét. Mert bizony fogas kérdés, ha a növekevő energiaárakhoz kapott kompenzáció húsz száza­lékos, akkor hogy lehet a tény­leges költségeket kigazdál­kodni. Varga Róbert igazgató szerint ez még csak hagyján, mert az eneriaárakhoz képest a könyvárak emelkedése szinte a „gyorsuló idő” példázata. Az igazgató megerősítette, hogy a gazdaszerep ezért nem csak ne­kik nehéz, hanem a fenntartó két önkormányzatnak is. A múlt évben éppen a beszerzés érde­kében egyszeri támogatásként emelték a költségvetést, az idei tárgyalások nyomán, az elő­irányzatok viszont stagnálást, sőt visszalépést sejtetnek. Igaz lehet későbbi újrapótlás addigra azonban már előnytelen a hely­zet a könyvpiacon. Csupán egyetlen példát említ az intéz­mény vezetője. A harminc éve kiadott Magyar Irodalmi Lexi­kon 375 forintba került, a most megjelent új ára 5280 Ft. Érthető tehát, hogy a látvá­nyosan felfutott könyvtárhasz­nálat mögött ott van a radikáli­san csökkent vásárlóerő, a meg­sokszorzódott igényekkel. Mert nem csak úgy általában maradt meg és jellemző az olvasókedv, hanem a rendszeresen és alkal­milag szervezett képzések, to­vábbképzések, átképzések sza­kirodalma is tetemes, amelyet éppen azok tudnak a legkevésbé megvásárolni, akiknek a leg­szükségesebb. Érthető tehát , hogy sorbanállás van a könyv­tárban. Tetézi ezt jellemző mó­don a Pécsen, Budapesten vagy más városokban tanuló diákok hétvégére összegyűlő igénye is... Nagy tehát a nyüzsgés a vá­ros dolgozószobájában, amely­nek a könyvtáros szíve örül is. Még jobban örülne, ha a „dol­gozó-asztal lábai” valamelyest stabilak lennének. Mármint az állami kvóta és a fenntartói tá­mogatás...Igaz, eszébe jutott Varga Róbertnek éppen a műve­lődéstörténeti tanulmányai so­rán a századelő polgári gyakor­lata, miszerint egyéni támogatá­sokkal is növelhető a könyvtári vagyon. A múlt őszön létre is hozott tizenegy kaposvári könyvtáros egy alapítványt, melyhez várták-váiják a támo­gatást, a somogyi képzőművé­szek szép gesztusa volt, amikor műveik felajnálásával csatla­koztak. Varga Róbert „értékén” kezeli a dolgot, bár a kuratórium rendelkezik már némi kamatozó vagyon fölött, az egész ma még inkább gesztus. Gesztus a fenn­tartó felé: jelzés, hogy maguk is megtesznek mindent... Közben a könyvárak emelkednek, a be­szerzendő munkák szaporod­nak. Korábban még hatszáz új­ságra, folyóiratra futotta, ma már csak négyszázra telik. A változást jól szemléteti az Or­szágos Széchenyi Könyvtár kö­teles példány — szolgálatának jelzése, miszerint a néhány év­vel ezelőtti, talán tucatnyi ál­lami kiadóval szemben, most 1645 rendszeres és 2930 idő­szaki kiadó portékája van a könyvpiacon. Még a „nyomon követés” is sokba kerül, nem­hogy a régi gyűjtőiram tartása! A mostani évkezdet minde­nesetre még a verseny folytatá­sát ígéri, igaz egyre nehezebb feltételekkel. Ha kevesebb is a pénz, a könyvtáros szándéka maradt makacsul a régi, lehető­leg minél több olvasó maradjon azért nyertes. Tröszt Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents