Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-07 / 6. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1995. január 7., szombat Több mint hatmillió forintot törlesztettek Dr. Kovács Pál népjóléti miniszter nyilatkozott a SOMOGYI HÍRLAP-nak Sorban állnak az adósok és tb is A központ követel, de helyben intézkednek Rendszerváltás küszöbén a magyar egészségügy Dr. Kovács Pál népjóléti miniszter Fotó: Lang Róbert Becze Jenő magyaratádi munkanélküli fiatalember háromnegyed órát várt a Somogy megyei Egészségbiztosítási Pénztár járulékügyintézőjénél sorára. Reklamálni jött. Kapott ugyanis egy értesítést, amelyben közölték: 30 napon belül fizesse be, a két hónapra esedékes járuléktartozását. Becze Jenő azonban már tavaly fölszámolta a vállalkozását és csekkekkel igazolta: az elmúlt évben minden hónapban, késedelem nélkül fizette a tb-járulékát. A dokumentumok átvizsgálását követően zöld utat kapott a vélt adós. Most már legföljebb csak azon kesereghet, hogy egy napja, és közel 200 forintja bánta a téves adatföldolgozásból eredő procedúrát. Az eset nem egyedi, a két ünnep között szinte elözönlöt- ték a pénztár ügyfélszolgálatát a valós vagy vélt sérelmeikkel jelentkezők. Voltak akik türelemmel, akadtak akik sűrűn szitkozódva vették tudomásul a tényeket. Csak a megerősített ügyfélszolgálat győzte a rohamot. Késő adatok — Nincs információnk arról, hogy hány ügyfélnek küldtek ki egyenlegközlőt, ezért a tartozás összegét sem ismerjük — válaszolta a Somogyi Hírlap kérdésére Maitzné Mórocz Etelka a Somogy Megyei Egészségbiztosítási Pénztár gazdasági igazgató helyettese. Ezeket ugyanis az Országos Egészségbiztosítási Pénztár postázta központi adatrendszeréből: mi csak az ügyfeleknél láttuk a csekkeket. A felszólításból is csak azután kaptunk egy példányt, miután kiküldték őket. — Reklamálni viszont itt lehet... — Az OEP-nek ugyanis nem állnak rendelkezésére részletes adatok, de a számviteli törvényből származó kötelezettségét teljesítette, amikor minden adósát értesítette a szeptember 30-i állapotnak megfelelő tartozásáról. Ezzel a mi vállunkról vette le a munkát. A dolognak azonban van egy szépséghibája: időben egy kicsit elcsúszott az értesítés. A szeptember 30-i helyzetről csak decemberben küldött ki egyenlegközlőt. Figyelmeztették ugyan az ügyfeleket arra, hogy az értesítő a korábbi időpontig lekönyvelt adatokat tartalmazza, de ez valószínű elkerülte a figyelmüket. Csak a tartozás — Az egyenlegközlő sem utal a befizetés elmaradásának időpontjára. — Csak a tartozás összegét közli megbontva: a járulékra és a késedelmi pótlékra, valamint egyéb tételekre. Emiatt sokan reklamálnak még mindig. Az akciót mégis eredményesnek tartom, mert a teljes adósállományra kiterjedő, átfogó rendezés nem volt még. — Lehet levélben is reklamálni? — Lehet, de a befizetést igazoló csekkek másolatát is be kell küldeni. A reklamációt a beérkezéstől számított harminc napon belül intézzük el. Ebben az esetben végrehajtási eljárást nem kezdeményezünk, hanem ha beigazolódik, hogy a követelés nem jogos, akkor töröljük az ügyfél tartozását. A tévedések ellenére is eredményes az akció: öt nap alatt 6 millió 314 ezer forint folyt be. Ez azt bizonyítja, hogy többségében jogos a követelésünk. Csak ügyviteli hiba, vagy az ügyfél mulasztása miatt nem mutat minden esetben valós képet a folyószámla. Hajthatatlanul — A nagy cégek hajlandók fizetni? — Szép számmal vannak olyanok, akik fölszámolás alatt állnak. Ők nem tudják rendezni az adósságukat. — Ilyen esetben meddig tart a méltányosság? — Csak a havi 4 százalékos késedelmi pótlékbírságra. A járulékfizetésből semmiképpen sem engedünk. A csődeljárás alatt álló adósainknál, munkáltatóinknál bent van az igényünk, de nekünk is sorba kell állni, be kell tartani a kiegyenlítési sorrendet. Várnai Ágnes — Meddig jutott a Pannon Agrártudományi Egyetem kaposvári karával tervezett környezetegészségügyi együttműködés, a nemzetközi program, melyben az egyetemnek őszi koppenhágai útja után jelentős szerepet szánt? — Az Egészségügyi Világ- szervezet négy országot, köztük Magyarországot kérte fel arra, hogy részt vegyen ebben a környezetegészségügyi programban. A hónap végén itt nálunk lesz ennek az európai programnak a szakmai indító értekezlete. Ezt követően áll majd össze a magyar csapat. Biztos vagyok abban, hogy a kaposvári egyetemtől megkapjuk majd az e munkához ígért támogatást. Aligha nélkülözhetnénk az ő tudásukat, kutatási tapasztalataikat. — Milyen változások várhatók az egészségügyi finanszírozásában? Hogy jelenik majd meg a minőségi és teljesítmény érdekeltség az egészségügyi intézményekben? — A teljesítményelv szorosan kapcsolódik a minőségi betegellátáshoz. Ez a nagy hibája a magyar egészségügyi reformnak. A csaknem három éve bevezetett teljesítményfinanszírozáshoz ugyanis nem kötődtek minőségi elemek, és ezeknek az ellenőrzése. Ez a minőségbiztosítási rendszer kiépülőben van, bár a legtöbb intézményben inkább csak a körvonalai érzékelhetők. E cél érdekében a Népjóléti Minisztérium szakfelügyelői rendszert hoz létre, amely az orvosi szakmák által létrehozott minőségi mérce alapján folyamatosan elvégzi majd a kontrollt. Ez persze azzal is jár, hogy egyes kollegákról vagy éppen kórházi osztályokról ki fog derülni, hogy munkájuk megfelel-e a követelményeknek. Akár igen, akár nem, ennek anyagi következményei is lesznek. — Ha az egészségbiztosító önmaga dönthet arról, hogy melyik intézménnyel miként szerződik, az nem okozza-e majd kórházak csődjét? — Az egészségbiztosító ebben nem teljesen önmaga dönt. A mostani megállapodásunk épp azt erősíti, hogy az egészségbiztosító egy bizonyos — a lakosság egészségi állapota által indokolt — ellátási szintig köteles szerződést kötni. Efölött pedig a népjóléti miniszter egyetértésével születhet döntés. — így egyes kórházi osztályokról kiderülhet, hogy feleslegesek... — Nem kell feltételes mód, ki fog derülni, ha nem is egész osztályokról, de azok egyes részlegeiről bizonyosan. Helyenként tapasztalhatóan túl nagy, ezért rosszul kihasznált a kapacitás. — E kérdéstől már nincs távol az orvos-munkanélküliség lehetősége. — Sajnos, bár csökkent, máig is orvostúlképzés tapasztalható. Rontja a helyzetet, hogy sok diplomás külföldi orvos is dolgozik Magyarországon. Ezt is kontrollálni kell és megszigorítani. Vannak olyan orvosi területek, például a háziorvoslás, ahol még sok szabad álláshely lenne, míg egyes „divatosabb” orvosi ágakban túlzott a létszám. Valószínűleg egy, az orvosi szakmán belüli foglalkozási szerkezetváltás is elkerülhetetlen. Ez nem azt jelenti, hogy aki húsz éve belgyógyászként dolgozik, annak holnaptól a műtőasztal mellé kell állnia. Előfordulhat, hogy lesznek állás nélkül maradó orvosok, most azért kell dolgoznunk, hogy ez a gond semmiképp se válhasson tömegessé. — Várhatóan már a tavasszal változik a gyógyszertámogatási rendszer. Az előző parlamenti ciklusban önök — még ellenzékiként — keményen bírálták a kormányt a szociális érzékenység hiánya miatt. Valószínűnek látszik, hogy most a jelenlegi ellenzék veti majd ugyanezt az önök szemére. — Ez nem valószínű. Teljesen biztos, hogy ezt fogják tenni. Ettől azért nem tartok, mert a várható lépésekre nem valamiféle ötlet alapján kerül sor. A lényeg, hogy a tervezett 62-63 milliárd forintnál több pénzünk nincs a gyógyszer- támogatásra. Ha így van, azt kell először megnéznünk, hogy kinek tudunk a legtöbbet segíteni, kinek a legnagyobb a gyógyszerszámlája. Nyilvánvalóan azoknak, akik hosszan tartó betegségük — magas vérnyomás, cukorbetegség — miatt éveken át valamilyen gyógyszerre szorulnak. Elsősorban őket kell támogatnunk, s kevesebb jut a támogatásból azokra, akiknek valamilyen egyszeri, néhány napig tartó betegségük van. Egy influenza gyógyszerköltségeit könnyebb elviselni, mint egy sok éven át tartó kiadást. Az is nyilvánvaló, hogy a krónikus betegek zöme az idősebbek közül kerül ki, akik amúgyis több támogatásra szorulnának. Ha tehát valaki minderre azt mondja, hogy ezt a pénzt ne így osszuk el, akkor nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi mást javasol. — Jelenlegi feladata részben olyan, mint az orvos munkája, hiszen amerre csak jár panaszokról és aggodalmakról hall, és mindenki megnyugtató szavakat vár. A vizesborogatáson kívül mi egyéb van a kezében a magyar egészségügyi gyógyítására? — Annál azért többel rendelkezem, ha nem is sokkal. Van vizesborogatás is, meg egy-két gyógyszer is. Ami biztatóvá teszi az ügyet az az, hogy ahol csak jártam eddig, sehol sem tapasztaltam azt a korábban nem ritka hozzáállást, hogy „nekem van egy gondom és te old meg”. Az ősszel elindult három-négy nagy programunkban kitűnő az együttműködés a tárca és az intézmények között. — Nem kívánom önnek, de ha mégis úgy adódna, hogy egyszer komolyabban megbetegszik, melyik kórházba feküdne be szívesebben? — Az ember mindig a lakásához legközelebb álló kórházba akar menni. Nekem három helyen van lakásom: Pesten, Dunaújvárosban és az autómban. Kérdés, hol betegszem meg... — Rossz nyelvek szerint, ha kórházi ellátásra szorulna, Marcalit választaná... — No, azért nem. Az viszont igaz, hogy mindig szívesen megyek Marcaliba, mert dr. Borsos Sándor volt egyetemi csoporttársam ott van, és mert ő a barátom. Hála istennek, eddig nem sokat költött rám a társadalombiztosítás. — Kívánjuk, hogy ezután is így legyen. Bíró Ferenc Három évtized a Stúdió 11-gyel A sztárok „árnyékában” A közönség a szólistát figyeli: a „főszerep” nem a kíséreté. A közös produkcióban azonban ugyanolyan rangos szerep jut a kíséretnek, mint a dallamnak. Ezt Dobsa Sándor, a Stúdió 11 zenekar vezetője mondta, amikor „másod- hegedűsi” szerepéről kérdeztem. — Harmincegy éve együtt vagyunk a Stúdió 11-gyei. Szinte valamennyi magyar énekessel összehozott bennünket a sors. Az újjáalakult együttesnek most a célja az, hogy a hátteréből egy kicsit előbbre lépjen: jusson a tapsokból nekünk is. Egy zenekar megítélésekor sokat jelent, hogy mennyit játszik önállóan, van-e profilja, van Dobsa Sándor, a Stúdió 11 zenekar vezetője Fotó: Török Anett nak-e nevével fémjelzett számai, slágerei. A rádió ehhez mindent megad. Októberben is, novemberben is volt egy élő adásunk. A gyakoriságból következtetni lehet arra a szándékra, havonta, de legalább kéthavonta saját produkcióinkkal lépjünk közönség elé. — Könnyű megbirkózni a művészrigolyákkal? — Szinte minden művésznél rutinosabb vagyok. A véleményemet mindig elmondom. Néha vitatkozunk, de többnyire adnak a szavamra. Miért mondanék rosszat, hiszen tudom azt is, hogy valaki amikor ő volt a csúcson tíz éve, hogy csinálta ugyanazt. Egyébként természetemnél fogva nemigen kerülök senkivel összetűzésbe: jóban vagyok a szakmával. — Vannak-e kedvencei? — Igen. Ambrus Kirytől Zoránig — A-tól Z-ig — mindenki. Szuiák Andreával any- nyit dolgozunk együtt, hogy már kotta sem kell. — Mi történik akkor, ha hibázik az énekes? — Ha szöveget felejt el, akkor tehetetlen vagyok. Gyakran a saját szerzeményeim szövegét sem tudom. Ha zenei tévesztés van, azt erősebb dallamaival a zongora korrigálhatja, akkor ezt rögtön megteszem anélkül, hogy a közönség ezt észrevenné. — A sztárteremtésben része van a kísérőzenekarnak... — A kísérő játékán nem érződik az idő múlása annyira mint az énekesek produkcióján A kísérő akkor jó ha azt tudja nyújtani, amit kell. Ha erre képtelen már, akkor levonja a következtetést és nem próbál annyit szerepelni. — Több évtizeddel a háta mögött biztosan őriz emlékei között egy jellemző történetet... — Kelet-Németországban koncerteztünk Szilveszter éjjel. A rendező odajön hozzánk: Tudjuk-e a német himnuszt. Mondtuk, hogy tudjuk. Akkor éjfélkor játsszuk el. Zsoldos Imre kétségbeesve közli velem, hogy csak a nyugatnémet himnusz jut az eszébe. Én is elfelejtettem. Már majdnem éjfélt ütött az óra, amikor leszaladtam az egyik táncos párhoz, hogy megkérjen őket, dúdolják el az első sort. Mondom: pardon. A férfi azt hitte, hogy le akarom kérni a nőt. Meg is kaptam. Irtó kínos volt, és hiányos német tudásommal kezdtem neki magyarázni, hogy nem akarok én vele táncolni, inkább fütyülje el nekem a himnuszt. Azt hitte, hülye vagyok, de azért elfütyülte. Mi meg éjfélkor eljátszottuk. Lőrincz Sándor
