Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-02 / 1. szám

1995. január 2., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 7 Göncz Árpád újévi köszöntője Reménység és türelemtartalékok (Folytatás az 1. oldalról) Az esztendő politikai sikeré­nek, nagy előrelépésnek ítélte Göncz Árpád, hogy a helyi ön- kormányzatok mellett a fél­ezernyi nemzetiségi önkor­mányzat létrejöttét. — Szívemből remélem — mondta —: ezek közös ha­zánkban élő nemzeti kisebb­ségeink kulturális autonómiá­jának megalapozói, nemzeti hagyományaik védelmezői lesznek. — Mindennapjaink 1994-ben nem lettek könnyebbek — mondta újévi köszöntőjében Göncz Árpád köztársasági el­nök —: sok család sok minden­ről volt kénytelen lemondani, hogy hétköznapjai törékeny egyensúlyát, fiai-lányai tanulá­sát, olykor napi betevő falatját biztosítsa. Az ország nyugati és keleti fele közt sem csök­kent a különbség. 1994-et az ENSZ a Család évének minősítette. Ideje hát tudomásul vennünk, hogy gaz­daságpolitika, iparpolitika, la­káspolitika, oktatáspolitika, if­júságpolitika, foglalkoztatáspo­litika, egészségpolitika, szoci­álpolitika mind egyetlen egy­ség, amelynek valamennyi eleme végsősoron közös célt kell, hogy szolgáljon: az emberi kis közösség, a család érdekét, amely egyaránt nyújt védelmet munkaadónak és munkaválla­lónak, fiatalnak-öregnek, a jö­vőnek — amelynek gyermeke­ink — sajnos egyre fogyatkozó számú gyermekeink — a leté­teményesei. Mint ahogyan ideje tudomá­sul vennünk, hogy az ország polgárainak jókora hányada a társadalomból kirekesztve él. Súlyos és veszélyes kérdés ez: megoldásának halogatása a társadalom egészére üt vissza. Helyzetünk a világban — ha változott — a javunkra válto­zott. Mindinkább részesei va­gyunk egy történelmi folyamat­nak, az európai egység létrejöt­tének. Menetrend birtokában vagy anélkül, leszögezett alap- feltételek ismeretében vagy azok nélkül, NATO-n belül vagy kívül, Közép-Európa többi népeivel vagy egymás után, tetszik vagy nem tetszik, de napról napra, visszafordíthatat­lanul közelebb kerülünk a poli­tikai Európához, az Európai Unióhoz. Magunk sem vesszük észre: közelebb kerül a tör­vényalkotásunk, gazdasági szerkezetünk és kapcsolat- rendszerünk, tudományos éle­tünk, társadalmi tudatunk és értékrendünk. Van ebben jó és van ebben rossz: ideje volna végiggondolnunk csatlakozá­sunk várható gazdasági, tár­sadalmi és kulturális követ­kezményeit. Ideje volna elké­szítenünk valószínű mérlegét, és felkészülnünk mindarra, amit nyerünk és veszítünk rajta. Mert, hogy nyerünk is, veszítünk is, az biztos. Csak egyvalamit nem engedhetünk meg magunknak: hogy önma­gunkat nemzeti énünket ve­szítsük el. Ezután így folytatta: — Közelebb kerülünk a poli­tikai Európához azért is, mert szomszédainkkal közösen, a közös történelmi kényszer nyomása alatt, vonakodva vagy sem, de mindinkább érezzük annak szükségét, hogy rendezzük végre közös dolgainkat. S ez magában fog­lalja határainkon kívül élő vére­ink sorsát és szabadságjogait. Ez a gyorsuló, mindannyiun­kat, mindennap nehezen elfo­gadható és nehezen irányít­ható feladatok elé állító átala­kulási folyamat határozza meg évek óta társadalmunk állapo­tát és közérzetét. Ami rosz­szabb, mint az állapota. Mert egy kialakulatlan versenytár­sadalom létbizonytalanságát a kényszerű alkalmazkodás szo­rongását tükrözi. A jövőkép hi­ányát. Aminek csak része a gazdaság állapota. Amely — most az év végén úgy tetszik — jobb mint amilyennek érez­zük. Úgy tetszik, 1994 nem­csak a politikai élet, hanem a társadalom és a gazdaság ál­lapotát tekintve is az érlelődő fordulat éve volt. A gazdaságról szólva azt mondta Göncz Árpád: — Annyi már megállapít­ható, hogy hosszú és meredek hanyatlás után ipari termelé­sünk közel 10 százalékkal emelkedett. A korábbinál fél százalékkal kevesebb energia- fogyasztás mellett. S termelé­kenysége a térségünkben kie­melkedően a legjobb. Mező- gazdaságunk eredménye — nehéz helyzete és értékesítési gondjai ellenére is — lényege­sen jobb, mint 1993-ban volt. Az állatállomány csökkenése megszűnt, sőt, megindult a nö­vekedése. Mindezek hatására joggal számíthatunk rá, hogy az egy főre eső bruttó hazai össztermék 3-3,5 százalékkal emelkedik. A lakossági megtakarítások összege mintegy 20 százalék­kal, a beruházások összege összehasonlító áron — előze­tes becslés szerint — 25 szá­zalékkal emelkedett. A munka- nélküliség, hosszú évek óta az idén először, nemcsak a sta­tisztika tükrében csökkent. Az ország valutatartaléka eléri a 7 milliárd dollárt. Kétségtelen: a költségvetés hiánya igen ma­gas, s ez — bár a költségvetési hiánnyal még évekig leszünk kénytelenek együtt élni — megköveteli az állami kiadások szigorú csökkentését. De az a tény, hogy hazánk gazdasága háromévi meredek hanyatlás után ismét növekedésnek in­dult, azt is megköveteli, hogy a pénzügyi egyensúly helyreállí­tásának szükségességét elis­merve, gondoljuk végig a fejlő­dést szolgáló, hosszú távú gazdasági stratégiánkat is. Naponta hallom és olvasom, hogy nekünk semmi sem sike­rül, Magyarországra összeom­lás vár, az ország halálosan beteg. Külföldre szakadt ha­zánkfiai, akik hazai újságokból és itthonról kapott levelekből értesülnek az ország válságos állapotáról, olykor levélben közük velem őszinte részvétü­ket. Erre mindig ugyanazt fel­elem: legalább várják meg Mo­hácsot, s csak utána kezdjenek temetni. Ünnepi köszöntőjét így fe­jezte be a köztársaság elnöke: — Végezetül hadd mondjam meg Önöknek, hogy Önök a hétköznapok hősei. Ákik jósze- rint az első világháború óta ta­nulják, hogyan lehet, hogyan kell önmagunkon s egymáson segíteni. Hadd kérjek Önöktől az új év első perceiben valamit: ne csak az erejükkel, szűk anyagi eszközeikkel éljenek megfon­toltan; gazdálkodjanak jól a reménység- és türelemtartalé­kaikkal 1995-ben is. Ami nem lesz könnyű év, az biztos, de semmi okom azt hinni, hogy a végre-valahára megindult ked­vező gazdasági folyamat zök­kenve megáll. Higgyék el ne­kem, lesz itt még szőlő — kez­detben kicsi fürt —, ha nem is rögtön lágy, de legalább ma­dárlátta kenyérrel. Amit a ma­gunk munkájával termelünk meg. Ehhez kívánok az új esz­tendőben mindannyiunknak erőt, egészséget, s ehhez ké­rem mindannyiukra Isten nélkü­lözhetetlen áldását. Vélemények a somogyi ötpárti megállapodásról A cél a működőképes megyei önkormányzat A tolerancia, az elesettek támogatása nemcsak két mandátumnyi erő lesz a megyei közgyűlésben. Ezt Kurdi Péter reméli aki dr. Kolber István egyik alelnök- jelöltje. A gépésztechnikus lelkész valamint Kari Péter, az MDF megyei elnöke és Garbera István, a KDNP megbízott megyei elnöke azokra a nyilatkozatokra is reagál amelyek a december 23-i megyei ötpárti megálla­podás kapcsán lapunk de­cember 28-i számában meg­jelentek. Mint ismeretes a megállapodást csak a So- mogyért Egyesület és a Kisgazdapárt nem írta alá. — Nem könnyíti meg a megegyezést, ha korábbi megbeszélések részleteire hi­vatkozva próbálunk magunk iránt szimpátiát ébreszteni, és nem az újság hasábjain kell üzengetni a feleknek, így re­mélve előnyösebb tárgyalási pozícióit. Ez Garbera István (KDNP) véleménye. Hozzátette, hogy aki nyilatkozott kifejtette: óhajtja a működőképes me­gyét. , — Ügy vélem, erre a válasz­tók szavazatai is köteleznek minden érdekeltet — tette hozzá. — Abban is biztos va­gyok, hogy ez sült galambként nem repül a szánkba. Tudo­másul kell venni: munka, egyeztetés, tárgyalás, komp­romisszumok nélkül nem jöhet létre a megegyezés. A megyei önkormányzatban mindenki együttműködést szeretne. Ne fussunk hát felesleges körö­ket, mert ahhoz nemcsak a résztvevők, hanem a közvé­lemény is túlságosan fáradt. Mindenki egyenes, határozott és felelősségteljes döntést vár. Kari Péter MDF-elnök vé­leménye szerint a megyei közgyűlésben olyanok az erő­viszonyok, amelyek a munkát veszélyeztethették volna, akár működőképességbeli zavart is előidézve. — Úgy gondolom — tette hozzá —, hogy a pártok arra kaptak megbízást, hogy mű­ködtessék, ne veszélyeztes­sék az intézményt. Volt olyan kor és időszak, amikor az obstrukciót nagyon keserve­sen megfizettették velünk. Az ötpárti megegyezés feladata, hogy a működőképességet biztosítsa. Pozitívan értékel­hető, hogy az MSZP, a KDNP, a Fidesz, az MDF és az SZDSZ álláspontja megegye­zik. Nem elvtelen megállapo­dás a december 23-i meg­egyezés, hanem pozitív kompromisszum. Olyan közé­leti eszközök amelynek mellő­zésétől az előbb említett mű­ködőképesség veszélyezte­tése miatt eltekinteni hiba lett volna. Kurdi Péter az SZDSZ me­gyei elnöke (a megyei közgyű­lés egyik alelnökjelöltje): — Örülök, hogy a közgyűlés a megye működőképességét tartja a legfőbb szempontnak. A működőképességnek azon­ban egyik legfontosabb felté­tele az egymással való együttműködés. Sehova nem vezet erősítgetni vagy cáfolni azt, hogy Gyenesei István nélkül működőképes lesz-e a megye? Ez azért sem lehet kérdés, mert tagja a közgyű­lésnek. A közgyűlés elnökét megvá­lasztották, és dr. Kolber István munkatársakat akar maga mellé, nem pedig azt, hogy az erőviszonyokat leképezzék a vezetésben. Én is munka­helynek tartom elsősorban az alelnöki posztot, nem pedig valamiféle reprezentális lehe­tőségnek. Megtisztel Kolber István, hogy a januári tiszt­ségválasztó közgyűlésen is­mét engem javasol alelnök- nek. Azt is, hogy öt párt egy­mással egyetértésben támo­gat. Kifogás az is, hogy az al- elnökökre tett javaslat szerint a közgyűlésben kisebbségben lévő pártok adják az alelnököt. Azért remélem, hogy a megyei közgyűlésben az, amit az SZDSZ képvisel — tehát a to­lerancia, az elesettek támoga­tása — nem csupán két man­dátumnyi gondolkodásmódot jelent. Utolsó fizetés Ózdon Az Ózdi Foglalkoztatási Kft-vel munkaviszonyban álló 2100 dolgozóból hatszázan utoljára kapták meg havi já­randóságukat, januártól ugyanis ennyivel kell csökken­teni a társaság létszámát. A Munkaerőpiaci Bizottság ko­rábbi döntése értelmében a társaságnál foglalkoztatottak közül a két évet már letöltötte- ket el kell bocsátani. Ők már az előző napokban megkap­ták azokat a papírokat, ame­lyekkel az Ózdi Munkaügyi Ki- rendeltségen jelentkezhetnek, hogy január 2-tól nyilvántar­tásba vegyék őket. KDNP vélemény a parlamentről Az új parlament eddigi tevé­kenysége jónak, eredmé­nyesnek mondható — ezt Fü- zessy Tibor, a KDNP frakció- vezetője jelentette ki. Leszö­gezte azonban azt is: a munka eredményéből levon az a tény, hogy az igazi érdem az előző Országgyűlést illeti meg, mely „az utat kitaposta”. Füzessy Tibor úgy vélte, hogy az új házszabály, amelyet a korábbi ellenzék nem volt haj­landó támogatni, jelentősen járult hozzá a gördülékenyebb törvényalkotáshoz. Módosító javaslatok Fodor Gábor miniszter fel­hívására folyamatosan érkez­nek a közoktatási törvény mó­dosítását érintő javaslatok a Művelődési és Közoktatási Minisztérium tanügyigazgatási főosztályára. A módosítási ja­vaslatok több ponton meg­egyeznek a kormányprog­ramban megfogalmazott vál­toztatási irányokkal, érintik az iskolaszerkezet változását, a nemzeti alaptantervre vonat­kozó előírásokat, a pedagó­gus munkakörben alkalmaz­hatók képesítési előírásait. Rendezik a pedagógusok bérét Január 2-án megkezdi a pedagógusok F-kategória-vi- tájának rendezését Nyíregy­háza új önkormányzata. A képviselőtestület által létreho­zott ad hoc bizottság döntése szerint visszasorolják az F- kategóriába mindazokat, akik 1993. december 9-e után — a meghozott törvény alapján — kikerültek onnan. Az érintett, több, mint kilencszáz nyíregy­házi pedagógussal január 30- ig külön-külön, személyre szóló, egyedi megállapodást kötnek. A visszasorolás után a magasabb bért márciusban fi­zetik először. Gyógyító orvos az alpolgármester Tabon Dr. Schulcz Gyula: Szeretném megvalósítani az otthoni ápolásnak nevezett egészségügyi szolgáltatást — Nem pártpolitikai érdeke­ket szolgáltam az elmúlt négy évben sem, hanem a lakosság boldogulása, a város érdeké­ben igyekeztem dolgozni — mondta Tab újraválasztott al­polgármestere, dr. Schulcz Gyula. — Örültem a megvá­lasztásnak és igyekszem meg­felelni a követelményeknek. — Mivel foglalkozik majd? — A várost érintő valameny- nyi üggyel, de kiemelten keze­lem az egészségügyi ellátást a zavartalan működtetést. Orvos vagyok: nagy hangsúlyt kívá­nok fektetni arra, hogy legye­nek meg azok a pénzügyi for­rások, műszaki eszközök, ame­lyek fontosak és szükségesek is az eredményes munkához. Másodikként említem a szak­orvosi hálózat fenntartását azért, hogy a betegeknek csak a legszükségesebb esetben kelljen kórházba és rendelőin­tézetbe utazni. Szeretném ha megvalósulna az otthoni ápo­lásnak nevezett egészségügyi szolgáltatás. Létrejöttéhez pénz kell, de működési költ­ségmegtakarítást jelent a fek­vőbeteg intézményekben. Első lépcsője lehet, ha tanfolyamot szervezünk azoknak akik vál­lalnák ezt a munkát. Az ön- kormányzatnak itt jelentős a szerepe. Elhatározásom az is, hogy az egészségügyi alapel­látásban dolgozó kollégáknak lehetővé tegyem, hogy vállal­kozóként lássák el munkájukat. — Jelenlegi beosztása az önkormányzati törvény értel­mében összeférhetetlen az alpolgármesteri tisztséggel. Elhatározta-e már, hogy mi­ként szünteti meg a kialakult helyzetet? — Véglegesen még nem döntöttem, de nagy valószínű­séggel a 30 napos határidőn belül lemondok az egészség- ügyi intézményvezetői beosz­tásomról. Úgy gondolom, hogy alpolgármesterként több lehe­tőségem lesz. A háziorvosi te­vékenységet természetesen tovább folytatom. (Krutek) Igazoltan távol? • • üres helyek az ülésteremben — Valóban gyakran üre­sek a sorok, de a honatyák mentségére szóljon, hogy szavazáskor — ellentétben az előző négy évvel — még soha sem volt döntésképte­len a Ház — mondta dr. Kó- ródi Mária, az Országgyűlés alelnöke. — A plenáris ülésekről sokan maradnak távol. Mi az oka az érdektelenségnek? — Nem érdektelenségről van szó! Azok a bizottságok, amelyeknek tagjai az adott témában nem érdekeltek, gyakran ilyenkor tartanak ülést, hogy a következő na­pok napirendjét előkészít­sék. A legtöbbször ezeknek a bizottságoknak a tagjai hi­ányoznak a teremből. De nincsenek ott azok sem, akiknek a választókerüle­tükben adódó ügyekben kell eljárniuk. Ez is „munkaköri kötelesség”. — Általában hétfőn, ked­den van ülés, a hét többi napja nem elég az ügyes-ba­jos dolgok intézésére? — Szinte a hét minden napján egész napos bizott­sági ülések vannak. A vidéki képviselőknek valamikor haza is kell utazniuk, ezeken a napokon az otthoni teendő­iket látják el, így a főváros­ban elintézendő dolgok a hét első két napjára maradnak. — Különösen az utóbbi hetekben szembetűnőek a hiányzások. Nem tudható be mindez a két választás utáni „lazításnak”? — Az elintézendő ügyek az év végén mindig feltornyo­sulnak. Az összetorlódott fel­adatok miatt felborult a meg­szokott rend, a hét majd min­den napján ülésezett az Or­szággyűlés. Ez felborította a bizottságok munkarendjét is. Általában csütörtökön vagy pénteken értesültek arról a képviselők, hogy a következő héten mikor lesz ülés, a ko­rábban lekötött megbeszélé­sek időpontján sem mindig lehet változtatni. — A Házszabály módosí­tásakor arról volt szó, hogy az igazoltatlanul távollévő­ket az illetményük csökken­tésével is fegyelmezni fog­ják. A parlament tisztikara élt már ezzel a jogával? — A Házszabályba csak a lehetőség került, a részletek kidolgozásával megbízott képviselőtársaink az év végi napirendek előkészítésével és tárgyalásával voltak elfog­lalva. Ha most még ezzel is törődniük kellett volna, a költ­ségvetési vita látta volna ká­rát. Reméljük, hogy 1995 első negyedévében ezt a kérdést is lezárhatjuk. (Koós)

Next

/
Thumbnails
Contents