Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-04 / 3. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1995. január 4., szerda Nem gáncsoltak, segítettek Hová tűnik el a sok milliárd forint? Szép a Balaton, de elveszíthetjük Gáncs a segítőknek címmel jelent meg írás lapunk december 19-i számában. A terület, ahol a gondviselés háza felépült, s az épület, melyet gondosan felújítottak, átalakítottak, a siófoki önkormányzat és a kilitiek ajándéka. Az átadásnak együtt örülhetne az egész város, de mégis megkeseredve olvastuk a Somogyi Hírlap Gáncs a segítőknek című cikkét, amelyben Flandera László, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat siófoki csoportjának vezetője azt nyilatkozta: lakosonként 2 forintot se szánt a siófoki önkormányzat a szeretetotthon építésére. Az átadás előtt néhány héttel a város jegyzője járt az építkezésen, ahol Flandera Lászlóval, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat siófoki szervezetének a vezetőjével is találkozott. Sem azelőtt, sem akkor sem azóta nem érkezett támogatási kérelem az önkormányzathoz. Pedig ahogy részben kárpótlásként, részben azon túl milliós nagyságrendű összegekkel támogatta a siófoki önkormányzat a helyi egyház- községek templomépítési-tata- rozási kérelmét és a szegénygondozó nővéreket, úgy a máltaiak ötvenezer forintos kérelmére sem mondott volna nemet. Rövidesen bezár a bazár című lapunk december 22-i számában megjelent írásra érkezett a következő észrevétel. Ha kérdezik van róla Kermi bevizsgálási jegyzőkönyv, de ki fogja ezt kutakodni, amikor 3 darabot 150 forintért lehet megvásárolni Kaposváron a Noszlopy utcában az ünnepek előtt felállított kirakodóvásárban. Tetszetős divatos farmerek, pulóverek, játékok, műszaki cikkek kelletik magukat mérsékelt áron számlával, garanciával, cserélhetési lehetőséggel együtt. Mindez nem tetszik néhány embernek, akik kritizálnak bennünket, pedig rajtuk is ez a modern szabású kínai bugyi feszül. Mert tudjuk, hogy kritikusaink és azok, akik mögöttük állnak hol, mikor mekkora értékben vásároltak a kirakodóvásárban nálunk karácsonyi ajándékokat, parfümöket, szabadidő ruhákat, mobil telefonokat és híradástechnikai berendezéseket, korszerű játékokat, a Lego-csa- lád legújabb tagjait. Nem is csoda, mert árusaink egy része Kár, hogy megkésett az átadásra szóló meghívó és elmaradt a támogatást kérő levél. A fontos mégis az, hogy a szeretetotthon elkészül. Ebben pedig a siófoki önkormányzat és a kilitiek milliós segítsége is benne van Honvári Tibor a siófoki önkormányzat referense Az ádándi önkormányzat a karácsony előtti napokban igen szerényen, de annál nagyobb szeretettel, számos helyi segítővel összefogva évek óta megajándékozza a községben élő nyugdíjasait. Tette ezt az idén is, ötszáz nyugdíjasa tiszteletére a Művelődési Házban. Nagyon elkeserítő volna az ádándiak számára, ha találgatásokra adna okot a Somogyi Hírlapban megjelent nyilatkozat, s tényként fogadnánk el és azonosítanánk a Máltai Szeretetszolgálat általunk is nagyra becsült tevékenységével Flandera Lászlónak, a szeretetszolgálat siófoki csoportjának vezetője által tett nyilatkozatot. Szerintem hibát követ el az az adományozói képviselő, aki adományáért „fizetséget” követel, vagy „tartozást emleget”. Ugyanúgy akkor is, ha adománya mennyiségét hatszorosának, vagy hat-nyolc zsák ruhaüzlettel is rendelkezik és ugyanott vásárolja — szerzi be — áruit, ahol a legtöbb Kaposvári üzlettel rendelkező butikos. Az újság által összetákolt náj- lon-vásárnak titulált formáció a pályázati kiírásnak megfelelő Sátras kirakodó vásár volt. Az elvárásoknak megfelelően a sátrakat nem nejlonfóliával, hanem Ausztriából hozatott egységes sátorponyvával borítjuk, mely ponyvák ára méretétől függően 7-10 ezer forint. Ha már itt tartunk fizetünk helypénzt, az elektromos áram használati díját, éjszakai őrzést, parkolási díjat, iparűzési adót, ami napi 1500 forint vagy a forgalom 8 ezrelékét, fizetjük a napi takarítási költségeket, a hóeltakarítást is. A mi megjelenésünk, lehetőségeink a mai magyar valóságot tükrözik,. Valóságos a fizetőképes vásárlóréteg elszegényedése, valóság közútjaink állapota, valóság a közbiztonság romlása, a vásárlói képesség csökkenése, áraink és mindaz, hogy piciny jövedelmüket hol, hogyan költik el. Ha pedig ez a valóság, ne csodálkozzunk neműt „vontatónyinak” láttatja. Hiszen Ádándon 1991-ben — nem tavaly — éppen az okozta a nagy problémát, hogy a meghívott nyugdíjasok között az adományt elosztani lehetetlen volt, mert minden második embernek sem jutott volna a cékla- és szilvabefőttből, a süvegcukorból, süteményekből, és a ruhaneműkből sem. Azóta — okulva a tapasztalatokból — a Máltai Szeretetszolgálattal együttműködve, az ádándi rászorulókat is Siófokon fogadják. Komolytalan feltételezni és nyilatkozni azt egy önkormányzatról, hogy a Máltai Szeretetszolgálattól kapott adománnyal visszaél, azzal sajátjaként hivalkodik. Annál is érthetetlenebb ez számunkra, mert Flandera László Ádándon közismert, általam is nagyra becsült személyiség. Rendezvényeinket jelenlétével többször megtisztelte. Korrektnek tartott eddigi együttműködésünket nem árnyékolhatja be az a tény, hogy az 1991. évi adományok — amelyek nemcsak Ádándra kerültek — Budapestről Siófokra szállításának „költségéről, költségeinek feléről” számla, megkeresés önkormányzatunkhoz ezidáig nem érkezett. Nagy Károly polgármester azon, hogy az újságíró ugyanezen olcsó bugyit kénytelen választani ezen a karácsonyon. A különbség csak az, hogy az egyik restelkedve, de kénytelen vállalni, a másik különböző okokra hivatkozva tagadja, de szó szerint viseli e gazdasági helyzet következményeit. Az önök lapjaiban már elbúcsúztatták az orosz katonákat, majd kiderült, hogy az országnak egyáltalán nincs védelmi rendszere, elbúcsúztatták a pöfögő Trabantokat, majd kiderült, a tükörfényes Suzukikat nincs miből megvásárolni, most elbúcsúztatták a kirakodóvásárt és előfordulhat, hogy a következő kínai bugyigarnitúráért már a pécsi vásárra kell majd elutazni. Kívánok önöknek sok papír- trombitát — mi szívesen adnánk beszerzési áron, de állításukkal szemben árusainknál egy darabot sem lehet kapni — ezek együttes hangja felrázhat néhány reálisan gondolkodó, érdekünkben is tenni tudó embert. Biodrovicz Frigyes megbízott vásárfelelős és még nagyon sok aláírás Sokan használják a magyar tenger kifejezést a Balatonra. Nyilván nem ok nélkül, hiszen büszkék lehetünk erre a gyönyörű tóra és élővilágára, amely Európában egyedülálló. — Ma már hazugság lenne ezt állítani. A Balaton még mindig nagyon szép, de csak távolról... Most már egyre többen tisztában vannak vele, ha ez a pusztítás így folytatódik, elveszíthetjük a mi tengerünket, és mégsem tesznek ellene! A Balaton nagyon régóta szolgálja már az idegenforgalmat hazánkban. Az a sok milliárd forint, ami ebből befolyik, valahogy úgy érzem, eltűnik a semmibe. Nem kellene abból a pénzből egy kicsit többet fordítani a tó megmentésére?! Sajnos, most már csak a megmentésről lehet szó. Ha előbb gondolunk arra, hogy a tehenet nemcsak fejni kell, hanem ellátni takarmánynyal és gondozni is, akkor bizonyára nem kellene most a megmentésről beszélnünk. Németországból jelentős számú turista érkezik évről évre hazánkba, hogy szabadA Somogyi Hírlap 1994. december 5-i számában Török László aláírással Hébe-hóba olvas a Kögáz címmel megjelent cikkre az alábbi észrevételt teszem. Török László által a Kögáz Rt központjába írt mindkét levélre válaszoltunk, melynek lényege: 1994 má- jus-június-július hónapokban személyi mulasztás miatt valóban nem számláztunk. Augusztus hónapban nem volt fogyasztás, szeptember hónapra leolvasás után 55 köbmétert, októberben 34 köbmétert számláztunk. A november 10-én bemondott óraállás szerinti 203 köbméteres fogyasztás az esedékes leolvasás idejében (1984. november 21.) további 77 köbméterrel egészült ki, mely nem elmaradás, hanem aktuális november ságát a Balaton-parton tölt- hesse. Egy német újságban a közelmúltban megjelent egy cikk a Balatonról egy rajz kíséretében, mely a tavat ábrázolta rajta egy halálfejjel! Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzáfűzni. Az ország bevételének jelentős részét a balatoni turizmus adja, illetve adta ezidáig, mert valószínűnek tartom, ha ez így megy tovább, elpusztul a tehén, melyet ezidáig fejtünk! Sajnos, én és a hozzám hasonlóak nem sokat tehetünk, hiszen nagyon sok pénzre van szükség ahhoz, hogy helyrehozzuk hibáinkat. De bízom benne, hogy akik megtehetik meg is teszik azt, amit már régóta kellett volna: áldoznak egy keveset a Balaton megmentésére. Őket kérem most, hogy segítsenek! Hiszen a Balaton nem kizárólag a mi tulajdonunk. Meg kell őriznünk a jövő nemzedékének, hogy ők is élvezhessék szépségét és tovább ápolják azt. Hogy ismét nyugodt szívvel és lélekkel mondhassuk: "íme, a mi magyar tengerünk!” Kocsis Mónika Kőröshegy havi fogyasztás. Török László OTP-n keresztül egyenlíti ki számláját, mely minden esetben meg is történt. Sem elmaradása, sem túlfizetése nincs, így ezen a téren segítségre nem szorul. Az OTP-s fogyasztóktól a számlázási és fizetési rend szerint készpénz nem fogadhatunk el, a részükre készített számla „készpénz felvételére nem jogosít” felirattal készül. Ezúton is szeretnénk a panaszost megnyugtatni, az OTP-számla feltöltésén túl semmilyen kötelezettsége nincs, amennyiben távolléte miatt a gázórát leolvasni nem tudjuk, és az óraállást részünkre bejelenti, azt tisztelettel megköszönjük. Fábián György üzemigazgató Hangok a karnagyért A Somogyi Hírlap december 3-i számában: Puccs a siófoki dalárdában címmel jelent meg írás. Nincs okom kételkedni a nyilatkozó Lehota Rudolf jószándékában (tudniillik, hogy Tímár Imre karnagyot a fent említett kórusban méltánytalanság értei), de ami a cikkből kikerekedett, az a véleményem szerint komoly sértés: nem méltó Tímár Imre karnagy személyéhez. Tímár Imre, Kodály, Bárdos, Vásárhelyi növendék és szakmai munkáját közel 40 éve töretlenül, igen magas színvonalon végzi. Kórusai a legmagasabb szinten is nagy elismerést arattak. Szülővárosa, Siófok is (kivéve a Dalkör egyes tagjait) elismerte művészi tevékenységét, több kitüntetést adományozott neki. ■ A cikkben többször pontatlanul nyilatkoztak. Többek között: a karnagy úr a Budapesti Tanítóképző Főiskola tanára és nem docense. (Ne tessék lefokozni!) Ez a cím a legmagasabb, amely a főiskolákon a legmegbecsültebb tanároknak adható. Nem a nagyapja, hanem a dédapja volt alapító tagja a Dalkörnek. Ismerve Tímár karnagy úr munkabírását, zenei igényességét, megdöbbentem azon, hogy Munkás András kórustag (aki nem titkára a Dalkörnek) nem találta eléggé „hatékonynak” a próbákat. Az általa vezetett Városi Gyermekkórus és a Bányász Női Kar évi repertoárja 30-40 műből áll. Érdekes, hogy ott nincs probléma a munkája hatékonyságával! Bizton állíthatom, hogy Tímár karnagy nem egy „megtört, megfáradt, megroggyant” ember, mint ahogyan mondták róla a cikkben. Soha nem bántott senkit! Ha ezt egyesek a Dalkörből nem úgy érezték, akkor sem kellett volna ilyen szégyenletes módon a véleményüket közzétenni. Meggyőződésem, hogy Tímár Imrét mindig a szakmai igényesség vezérelte munkájában. A Bányász Női Kar és a Városi Gyermekkórus csodálatos hangzását méltán ismerték el Európa számos országában is. Az ismert francia karnagy, Patrick Benoit nyilatkozta magyarországi turnéjuk alkalmával, hogy „mesteréhez jött tanulni". A dalkör új karnagyának és a munkát szerető tagságának sikeres együttműködést kívánok. Csizmadia Mária karvezető A kínai bugyi jól feszül Nem elmaradás, hanem éppen aktuális fogyasztás Mindig olvas (és fizettet) a Kögáz A „sarcolás” ügyében hallgattassák meg a másik fél is A vízdíj nem sarc A Somogyi Hírlap 1994. december 5-én megjelent számában Kraliczki Zoltán (Kaposvár, Fürdi út 13. 3/1. üdülőtulajdonos) A nyaralók bőre meg a vízdíj címmel felsorolja kifogásait a Dunántúli Regionális Vízmű Rt szolgáltatásaival kapcsolatban. A cikkíró azért ragadott tollat mert korábban (november 18-án) a Somogyi Hírlap tudósítójának adott nyilatkozatban többek között a küszöbön álló vízdíjemelkedés is szóba került, benne a kétlépcsős megoldás — a készenléti díj beépítésével — mint a fogyasztók igazságosabb teherviselésének lehetősége. Elsőként le kell szögeznem, hogy közműszolgáltatási díjszámításunk alapját a mindenkori önköltségeink képezik. Az állami tulajdonban lévő víziközmű szolgáltató szervezetek ármegállapítói jogkörét a Közlekedési, Hírrium minisztere gyakorolja. Cégünk nem lehet nyereségorientált (szemben a külföldi többségi tulajdonú szervezetekkel, ahol elfogadott a 15- 20 százalékos nyereségtartalom is), maximálisan 3 százalékos nyereségtényezőt állíthat be díjaiba. Kiemelve a Balaton üdülőövezetének nemzetközi jelentőségét, a hazai turizmus és a minőségi idegenforgalom megteremtéséhez szükséges feltételek biztosítását — elsődlegesen a helyi szervek és a Balatoni Intéző Bizottság erőteljes ráhatásának következményeként — az elmúlt két évtizedben a fejlesztések meghatározásakor a napi csúcs vízigények maximális kielégítésének feltételei kerültek előtérbe. A Balaton vízminőségének védelme érdekében a fokozott követelmények miatt megvalósított regionális szennyvízelvezető rendszerek és tisztítóművek műszaki színvonala is messze meghaladja az országos átlagot. Tekintettel a speciális helyzetre, a költségeket és ennek következtében a díjat is érzékenyen befolyásoló többletfeladatok megoldása szükséges, így: — idegen vízgyűjtőre történő tisztított szennyvíz kivezetés, — harmadik, kémiai tisztítási fokozat megépítése, — kellemetlen szaghatás megszüntetésére irányuló törekvések (kutatás-fejlesztés, beruházás és üzemeltetés), — a keletkező szennyvíziszapok ártalommentes elhelyezésének, illetve mezőgazdasági hasznosításának feladatai. A kifejezetten szezon turizmus csúcsigényeire méretezett, rendkívül magas állóeszköz értékű létesítmények állandó költségei — az év további részében nagyságrenddel alacsonyabb fogyasztási értékek mellett is — folyamatosak. Kedvezőtlenül hatott a díjak alakulására a központi támogatás jelentős mértékű csökkenése és az évenkénti magas inflációs hatás következtében a fogyasztói igénycsökkenés. Ez tovább rontja a víziközmű rendszerek kapacitás kihasználtságának fokát. Ezért magam is szükségesnek tartom a jelenlegi szolgáltatói díjrendszer korszerűsítését. Az úgynevezett „kétlépcsős” rendszer kidolgozására szolgáló javaslat megtétele azonban nem elsősorban társaságunk, hanem a helyi önkormányzatok kezdeményezése, a törzslakosság és más állandó fogyasztók nyomására, saját indokolatlan többlet teherviselésük csökkentése érdekében. A kezdeményezést az ágazat vezetése is támogatja. Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy ebben a problémakörben az állandó- és idényfogyasztók mint ellenérdekelt felek részére az adott körülmények között tökéletes megoldást rendkívül nehéz találni, azonban egy jól kidolgozott, reális alapokon nyugvó díjrendszer-korszerűsítés a kialakult feszültségeket jelentősen enyhítheti. Rögzítenem szükséges, hogy különböző lakossági szolgáltatásokat ellátó cégek — postai telefonszolgáltatás, távhőellátás stb. — árképzésében a fogyasztók idényjellegének minősítése nélkül szerepel a készenléti díj, melyet az érdekeltek természet- szerűnek tekintenek. Ugyancsak kénytelenek tudomásul venni más szolgáltatók év közben esetenként többször is jelentkező áremelését. Ezen árváltozások érzékenyen érintik társaságunk költséggazdálkodását is. Kihatásaik követésére — a központi szabályozásból adódóan — részünkről csak egy alkalommal, a tárgyév végén biztosított a lehetőség. Sajnálatos szemléletet tükröz az igénybe vett víziközmű szolgáltatás utáni díjfizetési kötelezettség megtagadására vonatkozó, remélhetően egyedinek tekinthető jóslat, ami a közműszolgáltató szervezet elvárt színvonalú tevékenységének gyakorlati ellehetetlenüléséhez vezethet. Az újságcikknek azt a kitételét, mely szerint a szolgáltatási díjat nem fizetők helyett a díjfizetés kötelezettsége a korrektül teljesítőkre kerül áthárításra, határozottan vissza kell utasítanom. Számomra értelmezhetetlen és sértő, hogy mint alapvető lételem — az egészséges ivóvíz — fogyasztásáért járó díjat a sarcolás kategóriájába sorolja. Egyéb nyaralókat, üdülőtulajdonosokat érintő megállapításokkal és a cikk egyéb csúsztatásaival nem kívánok foglalkozni. Szántó Imre vezérigazgató
