Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-28 / 24. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1995. január 28., szombat Gaal Gaston dédunokája a közgyűlésben Dr. Sziberth László Fotó: Török Anett Dr. Sziberth László, bala- tonboglári vállalkozó állatorvos figyelemre méltó politizálást képvisel a város testületében, s valószínűleg ezt teszi eztán a Független Kisgazda és Polgári Párt tagjaként a megyei közgyűlésben is. Sajátos kisgazdapártisá- ga a családi kötelékek feltárásával válik egyértelművé. — Úgy gondolom, hogy ez bizonyos mértékig családi eredetű — mondta dr. Sziberth László. — Soha nem titkoltam, hogy nagyanyai ágon a dédapám volt Gaal Gaston, a kisgazdapárt elismert (1930-tól haláláig, két évig a párt első elnöke) és jó értelemben vett vezére. Bár ő mindig hangoztatta, hogy a földműves rétegnek testvére és nem vezére. — Nagyon keveset tudunk a kisgazdapárt egykori első emberéről. A Győriványi Sándor által írt párttörténeti szemelvénygyűjtemény is csupán néhány mondatban emlékezik meg róla. A lexikonokban szintén csak egy-két mondat van Bala- tonboglár legnagyobb föld- birtokosáról. — Számomra nem az az elsődleges indíték, hogy a dédapám a kisgazdapárt első elnöke volt. Soha nem a párthátteret néztem, hanem a kevés leírt anyagból megismert magatartását, amit a parlamentben és a helyi politikai életben tanúsított. Ettől tényleg különválasztom a párthátteret és lehet, hogy valóban ebben rejlik a „sajátos kisgazdapártisá- gom”. Nagyon nehéz nekem erről beszélnem, mert csak a nagyanyám elmondásából ismerem a tevékenységét. Nagyanyám, Sziberthné Gaal Márta számomra szintén meghatározó egyéniség volt, mert fel tudta dolgozni a hihetetlen csapást, hogy 1945-ben mindent elveszítettek és tudott tovább élni emberhez méltó életet. A II. világháború alatt lengyeleket és franciákat menekített pesti kapcsolatai révén, élete veszélyeztetése árán, majd ez mind feledésbe merült, mint ahogy apjának a politikai tevékenysége is, amit az ország érdekében kifejtett. Sajnálom, hogy nem érhette meg azt az időt, amikor ezt már nem kellett szégyellnie. A család egyetlen megmaradt, tóparti ingatlanán építkezett dr. Sziberth László a nagyanyai ház bővítésével. Emlékül a szép hölgy képe díszíti a nappali szobát. — Nehéz nekem megható- dottság nélkül beszélni róluk, hiszen ma már el lehet mondani, mit tettek. Lehet, hogy furcsán hangzik, de a sok külsőség ellenére a település még nem ismerte el a tevékenységüket, mint ahogy másokét sem. — A Boglárlellét bemutató kötetben találtam egy idézetet Gaal Gaston településfejlesztő törekvéseiről. A város lakói úgy emlékeznek rá, ő fásította a Várdombot. — 1902-ben, amikor ide költöztek Boglárra, örökölve ezt a birtokot, a községtől megvásárolták a Várdombot. Valóban ő fásította be, és birtokomban vannak az eredeti tervek, amelyek ma is megállják a helyüket. Egy-két éve nekiálltak rendbe tenni, akkor rendelkezésre bocsátottam, bár most a mai kor követelményei szerint dolgoznak. A Várdombról azt is tudni kell, hogy bár az övé volt, szanatóriumot tervezett ide, amely a közösséget szolgálta volna. Az egy másik történet, hogy azóta a nagy része beépült, de úgy gondolom, hogy ez már nem folytatható tovább. Az ő nevéhez fűződik a Bala- ton-partig húzódó platánsor, ami valaha megvolt a Dózsa György (7-es) út mellett is. Sümeghy Vilmossal a Fürdőegyesület vezetője volt 30 évig. Amikor még nem működött balatoni idegenforgalom, megfogalmazták, hogy a tópart maradjon természetes part. Mára az ellenkezője valósult meg. Milyen nagy harcok árán sikerült az elmúlt években létrehozni a Fiumei és Kodály plázsos strandot eredeti természeti állapotában, hogy tisztulni tudjon újra a Balaton. A hatóságok azonban nagyon védik a kőgátakat, pedig ilyen megtört szakaszokra lenne ismét szükség minden településen. Az egykori elképzelésükből ennyit sikerült megmenteni... Gaal Gaston olyan viselkedési normát honosított meg a parlamentben, amit a politikai ellenfelei is elismertek. Ellenségei viszont nem voltak, éppen az általa is meghonosított politikai viselkedés folytán, ami egyetlen dolgot fogadott el: az általa ismert igazságot; nem az általa igazságnak tartott dolgot, mert az nem ugyanaz. Ezekhez az elvekhez kompromisszum hajlamtól mentesen a végletekig ragaszkodott, de sohasem az egyéni érdekében. Nem boldogította sem pénz, sem bársonyszék. Volt ereje kiszállni a nemzetgyűlés elnöki székéből kétszer is, ha a beterjesztett törvényjavaslat nem azt tartalmazta, amit pártja színeiben a választóinak ígért. Hatvanéves korában kapcsolódott be az országos politikai életbe, előtte a megyegyűlésben töltött be funkciókat, de hangsúlyozom, mentesen az anyagi és bársonyszékek iránti ambícióktól. Tisztán annak érdekében, hogy a magyar népet képviselje, mert hiába volt tagja bármely pártnak, sosem szűk érdekeket képviselt. Nagyon szerette a földet, az általa föld embereinek nevezett réteget, és azt is hangsúlyozta: ez a társadalom csak akkor fog jól élni, ha jól él az egyszerű munkás, az iparos, a földműves, mert egymás nélkül soha nem mennek semmire... — Bogláron szerették az emberek. — Pontosan azért, amivel kezdtem. Szava járása volt és így is élt, hogy testvéreinek tekintette az egyszerű embereket. Soha nem tanúsított olyan magatartást, ami azt tükrözte volna, hogy ő a bala- tonboglári földbirtokos. — Pedig ő volt itt a legnagyobb földbirtokos. — Hozzájárult a katolikus templom építéséhez: birtokaiból adta a területet, és tevékenyen részt vett a munkába- nis. Annak idején ez volt az ország legmodernebb temploma. S hat héttel az általa felszenteltetett templomból kísérték utolsó útjára. A 60-as években a családi sírkápolnát feldúlták, a csontokat kidobálták. Kisgyerekként magam is láttam a kegyeletsértő rombolást. Kis huzavona után az akkori tanácsi vezetők szedették össze a földi maradványokat, s a család eltemettette. Közös sírban nyugszik a fiával. — Erre mondta dr. Kovács Miklós polgármester egy kiállításmegnyitón a vörös kápolnánál, hogy Gaal Gaston holtában is a várost szolgálta, hiszen e tragikus események után váltak a kápolnák a művészetek kiállítóhelyeivé. — Sokoldalú, tettre kész ember volt/ Gazdasági akadémiát végzett Mosonmagyaróváron, majd a keszthelyi, révfülöpi birtokokat igazgatta. Ornitológusként öt évig dolgozott Herman Ottóval, a fecskék vonulásáról írt könyvet. Minden reggel egy-egy órát a madarakkal töltött. — Ön hogyan lett a kisgazdapárt tagja? — Egy ideig távolról néztem az eseményeket, tisztelettel figyeltem azokat, akik 40 évi szunnyadás után élesztették újra a pártot. Már egy éve élt, amikor megkerestek, lépjek be a bogiári szervezetbe. Nem tiltakoztam; származásomnál fogva rám rótt feladatnak tekintettem, s a mai napig vállalom. Tettem ezt akkor is, amikor részekre szakadt a kisgazdapárt, kicsinyes emberi érdekekből. Mikor megkérdezték, melyikhez tartozom, mindig azt mondtam: számomra csak ugyanaz az egy létezik. Dédapám foroghatott a sírjában: ezt a történelmi pártot a régi programja alapján újították meg, de ez a program csak annyit ér, amennyit megvalósítanak belőle. Amikor az embert hivatal vagy pénz motiválja, nem tudja a programot hitelesen képviselni. Nekem sikerült független egzisztenciát teremteni, amit a szüleim áldozatvállalásának köszönhetek; ebben követhettem a dédapámat. — Az elmúlt években, fogalmazzunk így, a „megismert igazságokat” képviselő, néha talán bosszantóan makacs embernek ismertem meg Önt, aki viszont pártállásra tekintet nélkül összefog bárkivel, aki ezeket az igazságokat szolgálja. Elfogadja ezt? — Csak az emberi tevékenység érdekel, de ez nem egyenlő „a cél szentesíti az eszközt” magatartással. Lehet, hogy eretnek dolog, de azt mondom: többet jelent egy becsületes munkáspárti vagy csurkista, mint egy becstelen saját párti. Dédapám idős korában kapcsolódott a politikába, mert szent volt számára a családja. Amíg a gyermekeim fel nem nőnek, minél több időt szeretnék velük tölteni. A felkérések ellenére ezért sem vállaltam országos politikai szerepet. És vallom, amit Gaal Gaston mondott: „kereskedőnek a politikai viszonyok aktualitását követve se menjen tábornok, méltósá- gos úr és kortes, hanem az menjen, aki inaskodott, segédkezett, megtanulta a szakmát” — mondta dr. Sziberth László. Gáldonyi Magdolna Csúcstartó füstölgés Dr. Zsákai Zsolt Fotó: Lang Róbert Dr. Zsákai Zsolt Kereki, Pusztaszemes, Bálványos háziorvosa. 31 éves, hobbija a versenypipázás. 33 hazai és nemzetl<özi versenyen vett részt. Öt éve magyar bajnok. „2 óra 31 perccel” magyar csúcstartó. Az 1994-ben Hollandiában megrendezett Európa-kupán 4. helyezett volt. Az orvosi rendelőben — ahol beszélgetünk — mindenhol patyolattisztaság; gyógyszerillatú a levegő, dohányzásellenes feliratok. Munka után hol szívja el „esti pipáját”? — Sokan felteszik a kérdést a szakmám és a pipázás közötti összeférhetetlenségre utalva — mondta dr. Zsákai Zsolt. — Pedig ilyenről szó sincs. Nem „füstölgők” egyfolytában, legfeljebb havonta két alkalommal. S kevésbé ártalmas, mint a cigaretta. Egy igazi pipásnak sértés, ha egy lapon említik a cigarettázókkal. A pipások nem tüdőzik le a füstöt. A dohánynak aromája, íze, illata van, és könnyebben el lehet hagyni, mint a cigarettát. A dohányos ember a mai kor áldozata, aki nehezen tudja levezetni a feszültségét. Egy szál cigarettával esetlegesen megnyugtatja magát. Am a pipázásnak feltételei vannak, főképp idő kell hozzá, nem lehet kapkodva, futtában „űzni”. Nagyon fontos a szertartás. — Hogyan jutott el a sikerig? — Egyetemi évei alatt az ember mindent kipróbál, s hamar kiderült, hogy érzékem van a versenypipázáshoz. A „lassúsági pipázás” titka a gyakorlás. A versenyeken három gramm, dohánnyal, két szál gyufával, egyenpipával kell boldogulnunk. Minden lélegzetvétel számít, hogy kinél tart tovább a füst. Lakos Katalin Kollégium-huzavona Tabon, feltételekkel Még mindig húzódik a tabi középiskolai fiúkollégium gondjának megoldása. Tavaly augusztus végén úgy tűnt — annak idején beszámoltunk róla —, hogy hamarosan megszűnik az áldatlan állapot. Kiválasztották a megvásárlandó épületet, létrejött a megállapodás, és kisebb átalakítás után, ősz végén már be is költözhettek volna a diákok. A mostaninál lényegesen jobb elhelyezési feltételeket nyújtó kollégium kialakítása elmaradt. Pedig adva volt a lehetőség. Dr. Gyenesei István, a megyei közgyűlés akkori elnöke megállapodott Nagy Lajossal, a tabi Kemping Kft tulajdonosával (a szerződést október 31-én írták alá) a cég irodaházának megvételéről — hogy ott alakítsák ki a kollégiumot. Azóta öt hónap telt el, s minden maradt a régiben. Tabon évtizedek óta gondot okoz a középiskolás diákok megfelelő elhelyezése: a Kossuth utcai kollégium zsúfolt, az épület állaga is rossz. Működéséhez az ÁNTSZ június 30-ig adott engedélyt. — Miért húzódik a kollégiumnak kiszemelt irodaépület átalakításának megkezdése? — A megyei önkormányzat kérelme az elvi építési engedély kiadására november közepén érkezett a tabi önkormányzathoz — mondta dr. Garabon Károly városi jegyző. — Hiányoztak azonban a szükséges mellékleteket: szakhatósági vélemény, a szomszéd tulajdonos hozzájárulása... A kollégiumi ügy rendezéséhez előbb a város rendezési tervét kell módosítani. A leendő kollégium ipari területen van, s ezt intézményi területté kell nyilvánítani. Az ÁNTSZ és a tűzoltóság feltételekkel hozzájárul a terület átminősítéséhez és az átalakításhoz, a környezetvédelmi hivatal pécsi kirendeltsége pedig a hatásvizsgálatok elvégzése után nyilatkozik. Ezt a véleményt a megyei önkormányzatnak kell kérnie és a tabi képviselő-testülethez eljuttatni. — Tabon a városházán már tárgyaltak róla. — Ezen a megbeszélésen a megyei önkormányzat, a szakhatóságok, a szomszéd ingatlan tulajdonosai, a középiskola képviselői, valamint az eladó és a tabi önkormányzat képviselői vettek részt. A két szomszéd cég, a HTR és az Ecoplast kft képviselői azt kérték, hogy a szükséges hatás- vizsgálatokat végeztesse el a megyei önkormányzat; azaz szükség van-e az üzemi termelés valamilyen módosítására. Ha igen, akkor csak abban az esetben járulnak hozzá az irodaépület kollégiummá alakításához, ha a költségeiket valaki átvállalja. Ha a képviselők döntenek a rendezési terv módosításáról, ki lehet kiadni az elvi építési engedélyt. Az elvi építési engedély birtokában már elkészíthetik az átalakítás terveit. S végülis ha minden simán megy — mint dr. Garabon Károly mondta —, a diákok a következő tanév kezdetén már beköltözhetnek az átalakított kollégiumba. — Tabnak és vonzáskörzetének a jövőjét az határozza meg, hogy milyen lesz a szakmunkásképzés — mondta Bereczk József, a szakközépiskola igazgatóhelyettese. — Az, hogy a város vonzza-e a térség fiataljait, akik úgy tervezik jövőjüket, hogy szakemberként itt dolgoznak majd. A város vezetőinek kell a lehetőségeket biztosítani, amire egzisztenciájukat építhetik. Ha ezt időben nem teszik meg, lehet, hogy Tab fokozatosan beszűkülő település lesz. A szakmunkásképzés jövőjét Tabon olyan cégek határozzák meg, mint a HTR és az Ecoplast Kft, a TVG Rt, a Tabi Kemping és vagy az FSN kft. Ezért is lenne fontos egy helyre koncentrálni a képzést. — Alkalmas erre az a területe és épület? — Az egyemeletes iroda kollégiummá alakítható. Van egy háromszintes épület (a volt varroda), ez az elméleti oktatást, továbbképzéseket tenné lehetővé, az egy szintes épület pedig — szakmánként elválasztva — a tanműhelyi foglalkozásokat. Az univerzális képzés tehát hosszú távon meghatározhatná a fejlődést. A kialakítható intézménynél a megfelelő épületek mellett van elég zöldterület és szabad tér is a sportpályák kialakítására. A döntést szorgalmazza Nagy Lajos vállalkozó, az eladásra felkínált épület tulajdonosa is. Az érte kapott pénzt pedig — mint mondta — Tabon fektetné be. így az a szakképzés ügyét szolgálná, s Tab egyik meghatározó ipari létesítményében megteremtené a további fejlesztés feltételeit. A tabi képviselők január 26-i ülésükön'elvileg hozzájárultak a rendezési terv módosításához, de ezt ahhoz a feltételhez kötik, hogy a megye vállalja a terv módosításával kapcsolatos költségeket, a szomszédos tulajdonosokat terhelő többletkiadásokat,' és szerezze be valamennyi szükséges szakhatósági hozzájárulását a Kemping Kft irodaépületének átalakításához. Dr. Kötbér István, a megyei közgyűlés elnöke arról tájékoztatta a tabi képviselő-testületet, hogy a január 31-i közgyűlésen tárgyalják a megyei önkormányzat költségvetését. Csak ezután derül ki, hogy tudják-e kérésüket teljesíteni. Krutek József
