Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-27 / 23. szám
1995. január 27., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Súlyos teher a gáz az önkormányzatnak Többévi előkészület után megkezdték az építést Somogyudvarhely szorító gondja Falugyűlést tartottak So- mogyudvarhelyen. Mintegy háromszázan vettek részt ezen, s ott volt dr. Suchman Tamás országgyűlési képviselő is. Mester Károly polgármester a arról számolt be, hogy a befejezés előtt álló gázberuházás súlyosan terheli az önkormányzat költségvetését. A polgármester tájékoztatójában elmondta: — A gázprogram keretében megépített külső gerincvezeték az ön- kormányzatnak több mint 20 millió forintjába került, ezért kölcsönt kellett felvenni. A lakossági befizetés fedezte a faluban végzett munkákat. Az öt évre szóló hitel visszafizetését az idén meg kell kezdeni, de erre nincs fedezete az önkormányzatnak. Az új összetételű önkormányzat kényszerpályára kerülve megszorító intézkedéseket kénytelen bevezetni, mert a nem kötelezően működtetett intézmények finanszírozásáról az előző önkormányzat a hitel visszafizetése teljesítése érdekében olyan határozatot hozott, hogy ha kell, lemond azok működtetéséről és az ingatlanokra jelzálogot jegyeztetett be. Az ötmillió forint sajáttőkével megkezdett beruházásra az ígérvények elmaradtak, s mivel a csődeljárást el akarják kerülni, ezért az idén esedékes 8 millió forint törlesztésre a pénzt elő kell teremteni. Dr. Suchman Tamás hozzászólásában hangsúlyozta: a beruházás pénzügyi előkészítése nem volt szakszerű; nem éltek az akkori pályázati lehetőségekkel. — ígérte viszont, hogy segít áttekinteni a költségvetést és a bölcsőde egyévi működtetéséhez szükséges 2,7 millió forintot segít megszerezni, a ki nem használt pályázati lehetőségekkel. — Nem engedhető meg — mondta —, hogy egy falu elveszítse eddig megteremtett értékeit, bezárja intézményeit. A többi intézményben is lehet megtakarításokat elérni, s újabb pályázatokkal pénzt szerezni. Az elhangzott érvek és ellenérvek felsorakoztatásakor heves vita zajlott. A hozzászólók többsége jobbító szándékát hangoztatta. Elhangzott, hogy csak másfél hónap telt el, így bizalmat kell adni az új polgármesternek és nem elszámoltatni. Egyik hozzászóló elmondta: az itt élők hibája is, hogy nem ismerték fel az önállóságban rejlő buktatókat. Elképzelhető esetleg helyi kötvénykibocsátás is. Az idei még hiányzó ötmillió forint kigazdálkodásáról hétfőn dönt a képviselő-testület. A szükség- intézkedések között szerepel a helyi adók, bérleti díjak emelése is. Németh István Közbizonytalanság A munkanélküliséggel együtt emelkedik a bűncselekmények — lopások, betörések — száma. Ezt olvassuk az újságban, és ezt tapasztaljuk szűkebb környezetükben is. Kenyeret adtam annak a kezébe, akit hasznos ismeretekkel láttam el — panaszolta egy lakócsai nyugdíjas. Majd hozzátette: — És az a két feszítette fel a kamrám ajtaját. Az ilyen kezeket valamikor Angliában levágták... Nemcsak kamrákba törnek be; a kerékpártól a munkaeszközig mindent lopnak. A lakosság háborog, mert mást nem tehet. Megtörtént az is, hogy a kárvallott csak két év múlva kapta vissza tulajdonát. Ez a jobbik eset, neki még szerencséje is volt. A többség viszont csak reménykedik... Az idősebbek még emlegetik a tollasvilágot; mondják, hogy mit jelentett valaha az, amikor feltűntek a csendőrök. Gyalogosan, puskával a vállukon, s gyakran megfélemlítették a tolvajokat. A pénztárca ellopása akkoriban testi fenyítéssel járt — véresen komoly volt —, nem pedig pénzbírsággal. Előfordult, hogy a kárvallott könyörgött: „ne üssék már a bűnöst, mert nem ér annyit az a rongyos buksza...” Ezzel a példával nem a tollasvilágnak kívánok emléket állítani. Csak érzékeltetni azt, hogy a szigornak visszatartó ereje is lehet. S ezt ma nélkülözzük. Gamos Adrienn Csurgó közösségi háza A készülő közösségi ház homlokzata — Nagy Ervin építész készítette tervek szerint A magyar kultúra napján fergeteges sikert aratott a Cantemus női kar, az Őszirózsa klub, az Eötvös iskola és a művelődési központ tánccsoportja. A rendezvény a Töltse velünk az estét sorozat nyitányaként a már épülő új közösségi ház javára kívánta megmozgatni Csurgó társadalmát, meggyorsítani a közadakozást. A lehető legjobb célra. Sokévi előkészület, többszöri próbálkozás, átmeneti kudarcok után végre megkezdődött a közösségi ház építése — színvonalas, szép terv nyomán. Ezt elősegítette a több mint két éve alakult Csurgói Közösségi Ház Építéséért Alapítvány. 1993 januárjában Nagy Ervin Kupola Építészirodája, amely Makona Egyesülés tagja, megbízást kapott az önkormányzattól, hogy vizsgálja meg a lehetőségeket. Nagy Ervin egyik legszebb tervét álmodta a városházával szemközti, 1986 óta üres főtéri telekre. A város — kulturális múltja, itt tanuló 2000 diákja folytán — többször is hangoztatottan Dunántúl Sárospatakját látja. A tervek színvonala, a ház jó kihasználtsága, több funkciója alapján a képviselő-testület megrendelte a kiviteli terveket. Az alapítványi befizetések még nem számottevőek. Illár Erzsébet 17 ezer és Rad- ványi Antal katolikus esperes 10 ezer forintos adományának sok követője lesz. Csurgón is óvatosak az embereke egy ilyen nagy beruházás hallatán. Az egyházi ingatlanok kiváltásáért járó állami kártalanítás a képviselő-testületi határozat szerint csak oktatási és kulturális beruházási célokra fordítható. Tavaly így utaltak ki 20-20 millió forintot az Ön- kormányzati Gimnázium elhelyezésére és a közösségi házra. Egy kisebb hányad beépítésével méltó módon lehetne csatlakozni Csurgó kulturális örökségéhez. A kiviteli tervek a nyári végére készültek el. Az öt pályázó közül Horváth László Építőipari gmk-jának az ajánlata volt a legkedvezőbb. A helyi vállalkozó számára ez a munka nagy kihívás. A központban éppen száz éve épültek utoljára ilyen igényes kivitelű középületek. A városnak és kivitelezőnek egyaránt érdeke a helybeli munka. Nem kell a dolgozókat szállítani, a felvonulás költségei elenyészőek. A folyamatosan dolgozó 15-20 ember, az ide befizetett adó csökkenti a terheket. A nagyterem a karzattal tetszés szerint variálható. A földszinti 100 négyzetméteres kávéház vagy az emeleti csaknem ugyanekkora, házasságkötőterem számára ideális kupolaterem mellett sok helyiség pontos rendeltetése még nem dőlt el. Ha tartható az eredeti december 31-i határidő, jövőre már méltó otthona lesz Csurgón a kultúrának. S a helyüket nem találó fiatalok egy része is otthonra talál. Horváth József Három lóval 36 hektáron Télen lehet csak otthon találni ifj. Hartmann János barcsi gazdálkodót. Jó időben a „háromgenerációs” nagy család kinn dolgozik földjükön. — Harminchat hektár földünk van, plusz még egy hektár erdő — mondta a fiatal gazda. — Emellett még két kataszteri hold rét és szőlő is a miénk. Tavaly termeltünk búzát, őszi árpát, zabot, kukoricát... Ahhoz képest, hogy nagy volt a szárazság, a terméssel elégedettek voltunk. A vadkárról nem beszélek... Hartmann János szerint a terményt alacsony ára miatt nem adták el a betakarítás után. Harminc sertést tartanak, így a takarmány biztosított. Száz mázsa zab, majdnem 150 mázsa kukorica van a padláson. A három ló mellett többféle munkaeszközük van; ezeket saját erőből vásárolták. A Hartmann családnál a három generáció együtt dolgozik: fiatalok, szülők, nagyszülők... — Nyáron reggel 4-kor kelünk — mondta —, ilyenkor viszont hét órakor. Muszáj jó időben korán ébredni, mert a lovak sem bírják a nagy hőséget. Télen legfőbb teendőnk a jószágok ellátása, a gépek karbantartása. Fejleszteni is szeretnénk, vásárolnánk növendékbikát, tehenet. Erről azonban csak a családi házunk felépítése után lehet szó. Hartmannéknál a fiatalok is megfogják a munkaeszközt. Jól tudják, hogy a családnak a gazdálkodás létalapot jelenti, így pedig nem lesz kitéve a munkanélküliség rémének... Gamos Adrienn Eladó a parkettgyár Munka nélkül — hét gyerekkel, 40 négyzetméteren Segélyből élő család Feigli Ferenc, Barcs város polgármestere tárgyalást folytatott Budapesten az Állami Vagyonügynökségnél a barcsi Dráva Parkett Kft privatizációjával kapcsolatban. Ezen részt vett dr. Iliásics Károly, a gyár gazdasági vezetője is. Csun- derlich Ferenc, a privatizációs igazgatóság vezetője tájékoztatta a barcsiakat, hogy igyekeznek— pályázaton kívül — az ÁVÜ-üzletrészt eladni. Ez három hónapot is igénybe veNyugdíjastalálkozót rendeztek a közelmúltban Barcson a Móricz Zsigmond Művelődési és Ifjúsági Központ kamaratermében. Mintegy százötvenen gyűltek össze a hívó szóra, hogy ezen részt vegyehet. Barcs városnak — mint megtudtuk — kettős célja van: biztosítani a folyamatos foglalkoztatást és a város vagyonát — a gyár területi értékét — megőrizni. Céljukat csak akkor érhetik el, ha a privatizáció a felszámolás előtt lezajlik. Ennek érdekében az Állami Vagyonügynökség mindent megtesz. Az érdekeltek úgy ítélik meg, hogy a felszámolás megindítását el kell kerülni. G. A. nek. Virgoncz Lajosné, a barcsi nyugdíjasklub vezetője elmondta, hogy a város önkormányzata ajándékkal kedveskedett a nyugdíjasoknak. A jó hangulatról pedig a meghívott színészek gondoskodtak. Hét gyermeket nevelnek a barcsi Fischli Ferencék. A legidősebb már betöltötte 25. életévét, a legkisebb tizenegy éves. A legnagyobb anyagi terhet — mint a családanya említette — a beiskolázáskor, vásárláskor érzik. — Három gyermekünk tanul még — mondta Fischli Fe- rencné. — Hárman meg munkanélküliek, de még a férjem is: már három éve. Jövedelempótló támogatásban részesül. Ráadásul beteg, ezért fizikai munkát nem vállalhat. A családi pótlék alig több mint 11 ezer forint. Az anya elmondta, hogy most is 3100 forint gázdíjat kellene fizetniük, de nincs miből, hiszen máról holnapra élnek... Legnagyobb örömük, a hét gyermek. A férj elpanaszolta, hogy egyik fia nyáron alkalmi munkában autómosást vállalt, hogy egy kis pénzt keressen. A kábel tv-t úgy tudták „behozni” a lakásba, hogy a fiának az osztálytársa segítette őket négyezer forinttal. — Rokonoktól nem kérünk kölcsön, mert ők nyomorban élnek — mondta Fischli Ferenc. — Az általános iskolából több diák elutazott sítáborba, a mieink népi mentek. Láttam a szemükön a csalódottságot. De mit tehetünk, ha még élni sem tudunk... A házaspár és a hét gyermek együtt él egy másfél szobás lakásban, mintegy 40 négyzetméteren. (Gamos) Hangulatos klubtalálkozó Csokonai-filmek Csurgórólf Két Csokonairól készült rövidfilm elkészítésébe is bekapcsolódott Csurgó városa. A Vitéz Mihály ébresztése című videófilmet Nagy László János készítette, elsősorban oktatási célokra. Ezt a csurgói önkormányzat 20 ezer forinttal segítette. A film ősbemutatóját a hét végén tartották Debrecenben. A hely szelleme című sorozat 3. darabjaként pedig a Tv1-en sugározták Kiss János Csokonai-filmjét. Mindkét alkotáson Csurgó hangsúlyozott, szerepének megfelelő helyet kapott. Hazai piacra szállítanak A Szigetvári Cipőgyár barcsi telepén már nemcsak felsőrészeket készítenek, hanem egész cipőket is gyártanak. A kész terméket innen szállítják a nagykereskedőknek. Ezeket a lábbeliket csak hazai piacra készítik, de már tervezik azt is, hogy a jövőben Németországba és Horvátországba is exportálják a barcsi cipőket. A Dráva-parti város kis üzemében hatvanötén dolgoznak. Amatőr festő kiállítása Gál Gyuláné amatőr festő képeiből nyílt kiállítás a csurgói művelődési központban. Az alföldi születésű alkotó ihletője már a somogyi táj. Barcsi diákok sítáborban A barcsi II. Sz. Általános és Szakiskola 40 diákja és négy pedagógusa tíz napot tölt Szlovákiában, sítáborban. Az intézmény tantestülete most először választotta a téli táboroztatást. Gyöngyös Iván és Honfi zsolt testnevelőtanárok sokat dolgoztak az előkészítéséért; az iskola pályázatpt nyújtott be az Egészséges Életmódért alapítványhoz. Onnanc 100 ezer forintot nyertek sífelszerelésre. Tíz támogatott Péterhidán Péterhidán jelenleg tízen részesülnek jövedelempótló támogatásban. Az itt lakó munka- nélküliek közül átképző tanfolyamra nem járt senki, de közhasznú munkást sem alkalmaznak a faluban. Nőtt a lakosság vízfogyasztása Barcson a lakosság ivóvízfogyasztása kicsit nőtt, ugyanakkor a közületi ivóvízfogyasztás terén mintegy 45 százalékos a visszaesés. A koncessziós díj mértéke is jelentősen csökken: a tervezett hétmillió forinttal szemben ez — a számítások szerint — mindössze egymillió forint körül lesz. így a víztisztító berendezés beruházására a koncessziós díjból tavalyra tervezett hatmillió forint nem áll rendelkezésre — ezt az összeget a DRV Rt előlegezte. A törlesztés módjáról szóban megállapodott az önkormányzat.
