Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-04 / 3. szám

1995. január 4., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Útban a faluvégi borzásból Fotó: Török Anett A jó szó sok öregnek mindennél többet ér Somogyjádon motoron jön a meleg étel Az a szó, hogy gondo­zónő, csak nagyon keveset sejtet a szakma valódi lé­nyegéről. Aki ezt a munkát vállalja, fel kell készüljön a barát, a társ, az ápolónő és számtalan más szerepkör betöltésére is. Az idős, be­tegeskedő nyugdíjasoknak sok esetben ő jelenti az egyetlen kapcsolatot a külvi­lággal. Kovács Lásztóné tíz éve dolgozik a somogyjádi ön- kormányzatnál szociális gondozóként. Kismotorjával nap nap után járja a telepü­lést, mert tizenhárom nyug­díjasnak helybe kell vinni az ebédet. Legtöbbször már a kapu­ban várják érkezését, mint a 83 éves Kovács Kálmánná, Eszter asszony is. A motor zúgása még el sem csitul, mikor fájdalmas panaszko­dásba kezd: — Mindig arra kérem a Jó­istent este, lefekvéskor, hogy ne ébredjek fel reggel. Három éve elfutotta a sze­memet a hályog, alig látok valamit. Éjjel nem tudok aludni, mert ha leteszem a fejemet, mintha ezer darázs zümmögne a fülemben. Olyan borzasztó, hogy nem is hiszik — mondja remegő hangon, majd hirtelen elfor­dul: — Jaj, becsukom az aj­tót, mert ez az egy szem tyúkom van, és a végén ki­szökik... — Ehhez a munkához nagy türelem kell. Azt nem lehet mondani, hogy nem érek rá; újra és újra végig­hallgatok mindenkit, mert legtöbbször már ez is nagy segítségnek számít — veszi vissza a szót Kovács Lász- lóné. — Itt születtem; ismer­nek gyerekkorom óta. A be­vásárlás, a gyógyszerek ki­váltása, és kiadagolása, a mosogatás mind rám vár. De ezenkívül is bármit meg­teszek, amit kérnek tőlem. A jó szó és az a sok szeretet mindenért kárpótol. A gondozónő a somogy­jádi iskolából hordja az ebé­det hétfőtől péntekig, de ha lehet szombatra is visz A gondozónő sokszor az egyetlen kapcsolat a világ­gal Fotó: Török Anett egy-két helyre. Az sem ritka, hogy ő maga főz az ünnepek alatt és hétvégén azoknak az idős embereknek, akik­nek távol élnek a hozzátar­tozóik. Ma éppen barátfüle a menü. Ez már a második forduló, és Rózsikénak siet­nie kell, mert nagy a távol­ság egyik helytől a másikig. A csontig ható hidegben hamar elhűl az étel, ezért si­etve elköszön tőlünk, és in­dul a motorral tovább... Boldizsár Beáta Favágók a faluvégen Az ember, ha velejéig pesz- szimista és kisugárzásai mér­hetetlenül negatívak, azonmód szociális szükségre gyanak­szik, mikor a faluvégen, lenn a lapban kézikocsit vonszolnak serényen, megrakva tüzelővel. Már-már látni véli ilyenkor az ember, a javíthatatlan, a favon­tatók lakát, hol élnek; a sze- mérmetes szegénységet, meg mindent, ami abból majd egye­nesen következik. Aztán az ember, ha a „kocsi elé fogott” favágókhoz közelít, szégyellni kezdi magát; mert eladdig min­denkor úgy tapasztalta, ki az erdőről jön, csórta a fát és nem szeret senkivel sem összefutni, főleg nem ismeretlenekkel. Ki tudja, mifélék? — rezzennek össze az idegenek láttán a ké­zikocsisok. Kicsit tán még fél­nek is, hátha hatóság vagy ilyesféle közelít, s hogy az első kérdés az lesz: aztán, honnan az a fa? A fát vonszolók, úgy hiszem, még akkor sem mara­déktalanul nyugodtak, ha dol­guk a borzásban hivatalos volt; a vágási engedély, a pecsét helye, az aláírás meg az egyéb formalitások is klappolnak. Hi­ába, egy hangyányi szorongás még ilyenkor is van bennük; megállnak egy pillanatra, ke­züket lefeszegetik a kocsi jég­hideg rúdjáról, arcuk elé eme­lik, lehelik, lábukkal zavartan toppognak. Cudar egy zima van, mormogják maguk elé. Várnak aztán, hátha az idege­nek mégsem feléjük tartanak, holott pontosan tudják, csak ők vannak most lenn lapon, em­ber nincsen ott, őket kivéve, egy sem. Egészen a kocsisok­kal való nagy találkozásig úgy hihetnők: ez idő tájt az erdőről csak venni lehet a fát, először észre, aztán meg el; pedig nem; lehet a mostanságos mostoha körülmények között szimbiózisban is élni: szer­ződni, például a jutaszéli va­dásztársasággal, s akkor a te­rületrendezésért, a nyári ka­szálásokért téli favágás a juss. A hasogatott borzafa ily mód megy a katlanba, hogy ropog­hasson abban a tűz; a vízzel aztán a kukoricadarát forráz­zák le, a disznóknak valót. Aki mindezt elmondta, Szenes László jutái nyugdíjas lassan hét éve, hogy kijár az erdőre; rendet vág a társasági birto­kon, s fát visz haza télen; mióta pedig az ösmerős, Golovics István munkanélküli, ebben segítsége is akad. A kocsi előtt amúgy is kettő a hely, s hát a fűrésznek is két vége van. B.T. Az elhatározás szilárd, ha az utak még nem is Mocsoládi pályázatok Háromszor részesült ked­vezőtlen megítéltetésben az a pályázat, amelyet a felső- mocsoládi önkormányzat adott be az útalaphoz. A pénzből, amelyet nem nyer­tek el, a még mindig jelentős számú földesutak állagán javítottak volna. Felsőmocsoládon azonban nem adják föl. Hamarosan ismét postára adják pályázatukat, amit az illetékesek tán már kívülről fújnak. Affelől nincs kétség, hogy a maga elé reálisan csak igen kis feladatokat szabó tele­pülés nem képes a pályázati pénz nélkül boldogulni. Nagy beruházásban az első ciklus nem szenvedett hiányt, mivel .csaknem 20 millió forintból, há­rom évre áthúzódó beruházás­ban építették meg a vízhálóza­tot. Mindezek mellett az újravá­lasztott Csernyák Lajos pol­gármester azt is elmondta, hogy azért útügyben sincs semmi ve­szve, némi fejlesztést — kőszó­rásos megoldással — sikerült a földes utakon is megvalósítani. Az igazi kaland azonban az az útszakasz lesz, amely a két pár­huzamos utca egyikének köve­zését jelentheti — ha a pályázat sikeres lesz. B. T. Tavaszra készülnek Somogysárdon A téli időszak a felkészü­lésé a mezőgazdaságban a tavaszi munkakezdésre. Bár az állattenyésztőkre ilyenkor is folyamatos munka vár, a növénytermesztés ad némi pihenőt a gazdáknak. Somogysárdon a Haladás Mezőgazdasági Szövetke­zetben 729 hektáron vetettek búzát és 167 hektáron őszi árpát. Az őszi mélyszántás oroszlánrésze már elkészült, 200 hektár maradt vissza az elkövetkező időszakra. Langmár Ferenc, a szö­vetkezet elnöke elmondta, hogy jelenleg a gépek javí­tása és a műszaki vizsgára való felkészítése jelenti a leg­főbb feladatot a műhelyben a harmincöt dolgozónak. A többi alkalmazott az admi­nisztrációs feladatokat látja el, vagy a raktárban tevé­kenykedik, valamint terményt készít elő. Ha az időjárás en­gedi, lassan az erdőápolási munkákhoz is hozzákezd­hetnek a dolgozók. A közművesítés után a község arculata a fontos Alsóbogát megoldotta a kötöttség bogát A helyhatósági képvi­selő-választások óta a 343 lelkes Alsóbogát önálló, he­lyi önkormányzattal rendel­kező település. A somogy­jádi körjegyzőséghez tar­tozó falu első választott polgármesterét, Schrancz Lászlót kérdeztük. — Melyek lesznek az első lépések? Mit tesz a településért az öttagú testület? A legfontosabb feladatnak — mint a polgármester elmondta — a működőképeség megtar­tását tartják. — Habár helyben csak egy intézményünk, az 1-3. osz­tályos általános iskola fenntar­tásának terhei nehezednek az önkormányzatra, azért a so­mogyjádi intézmények műkö­dőképességéhez való hozzájá­rulás sem kis nehézség szá­munkra. A 4. osztályosok és a felső tagozatosok ugyanis a jádi iskolában tanulnak, oda járnak az óvodások is, de az egészségügyi ellátás is a szomszéd várhoz köti a bogár­akat. Mindezekből következik, hogy a település részt vállal az említett intézmények fenntartá­sából. Minden bevétellel együtt 9 millió 870 ezer forintos költség- vetésükből ezen igények kielé­gítése után már nemigen ma­rad beruházásokra és fejlesz­tésekre. Igaz, ami igaz, a veze­tékes vizet még a tanácsi idők­ben megkapták, a krosszbar te­lefon és a vezetékes gáz elké­szültének pedig néhány héttel ezelőtt örülhettek Bogáton. A közművek tehát már megvan­nak. — Amit minden szűkre sza­bott lehetőség és gazdálkodás ellenére szeretnénk megoldani, az a polgármesteri hivatal és a közösségi ház — mindkettő egyetlen helyiség lesz az isko­laépületben — berendezésé­nek kiegészítése — mondta Schrancz László polgármester. — Hogy mind a hivatal, mind a közösségi terem alkalmas le­gyen azokra a funkciókra, ame­lyekre kitalálták azokat. S ha még eztán is csörög majd valami kis pénz a község kasszájában, akkor egy, fon­tosságában csaknem az eddi­giekhez mérhető feladat vár a település önkormányzatára: csinosítani, szépítgetni a falut. Azt hallani ugyanis, hogy a Ba­latontól a megyeszékhelyig lét­rejön majd egy zöld sáv, egy védett övezet, amelyben felért­ékelődhet a turizmus, az ide­genforgalom szerepe. Alsóbo­gát pedig rendelkezik egy, je­lenleg éppen tulajdonost váltó, leromlott állapotú kastéllyal, a közelben egy halastóval, s egészen kiváló természeti érté­kekkel. Balassa Tamás A kastély, amely megérde­melne némi gondoskodást Fotó: Török Anett megépültével a balesetve­szély is megszűnik, mivel- azon az útszakaszon gyako­riak voltak az átfolyások. Kihasznált rádiótelefon A magyaregresi önkor­mányzat mintegy egy éve vá­sárolt egy rádiótelefont, mivel a településre még nem kötöt­ték be a krosszbar telefonvo­nalat. A telefon napközben az önkormányzat hivatalában van, este azonban mindig egy megbízott magyaregresi lakoshoz kerül, hogy ha vala­kinek fontos elintéznivalója akad, meqtehesse. Tizennégy jövedelempotolt Alsóbogáton a megyei át­laghoz képest magas a mun­kanélküliek aránya. A telepü­lésen egyetlen munkalehető­ség van, egy nemrég indult faüzemi vállalkozás. Az aktív lakosok egy része ingázó, s a megyeszékhelyen talált megélhetést. Az önkormány­zattól jelenleg tizennégyen kapnak jövedelempótló tá­mogatást. Háziorvos készülék nélkül Somogyaszalóban még nincs krosszbar telefonrend­szer, ezért az önkormányzat bő egy éve lízingelt egy rádió- telefont. Tették ezt főként azért, hogy a háziorvos elér­hető legyen a készüléken, ha a belterületen, illetve a külte­rületi településrészeken szükség van rá. A telefon nyújtotta könnyebbséget most kénytelenek nélkülözni az aszalóiak, mivel meghibá­sodott, s hamarosan egy pé­csi szervizbe viszik javíttatni. Nyugdíjasnap ajándékkal A napokban tartották meg immár hagyományosan a nyugdíjasok napját Bőszén- fán. A község százötvenhét nyugdíjasát az önkormányzat egy ebéddel vendégelte meg, majd ezer-ezer forintos aján­dékban részesítették az idő­seket, mindezekután pedig egy szigetvári zenekar fo­kozta tovább a jókedvet. A kultúrházban megrendezett eseménynek nagy sikere volt. Út a temetőbe Magyaregresen Eredményesen pályázott a magyaregresi önkormányzat az útalaphoz. A pályázatban annak a párszáz méteres út­nak a megépítésére kértek támogatást, amely a teme­tőbe visz. A 3,8 millió forintos beruházás támogatásának mértéke ötven százalékos, és amennyiben a kiviteli költsé­get meghaladják a tervezet­tet, akkor a pluszköltség 15 százalékát is állja az útalap. Magyaregres önkormányza­tának százhúsz nap latt kell kivitelezőt keresnie. Az út

Next

/
Thumbnails
Contents