Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-25 / 21. szám
1995. január 25., szerda SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 7 Ez már a tizenkettedik változat Minden napra egy mesét Ez a NAT lesz a végső? A simogatás varázsa Öt és fél éve tart a Nemzeti Alaptanterv kidolgozása, de talán most lezárul az előkészítés időszaka. A kulturális tárca vezetése mindenesetre bízik benne. Igaz, elődeik is optimistán szemlélték az új és újabb tervezeteket, amelyek sorsa ma már ismert. A mostani az ötödik változat, amelynek a kidolgozásért felelős helyettes államtitkár szerint több esélye van a szakmai elfogadásra, mint az előzők bármelyikének volt. Hogyan lehet ötödik tervezet az, amelyből már tizenkettő készült? Úgy, hogy az 1992- 94 között „megtermelt” Nemzeti Alaptanterv-csírákat a tárca az egyszerűség kedvéért összefoglalóan NAT 4-ként kezeli. Ennek több oka is van. Elsősorban az, hogy a korábban kidolgozott tervezeteket nemigen hasznosították, a másik, hogy a minisztérium szakemberei korábban vagy nyolc NAT-tervet dolgoztak ki, s ez már önmagában lejáratta az egyébként fontos dokumentumot. A most vitára kerülő NAT 5 nem teljes tantervi szabályozó, csupán a tizenegy legfontosabb műveltségi terület alapjait tartalmazza. Ezt egészítené ki az iskolák saját tanterve. Sem a NAT, sem a vele együttjáró nagyobb nevelőtestületi önállóság azonban nem vezethet oda, hogy az iskolák a gyerekek és a szülők akaratával ellentétes profilt vegyenek fel — hangsúlyozza Báthory Zoltán helyettes államtitkár. A szülők véleményét is ki kell kérni és figyelembe kell venni az új tantervek kidolgozásakor. Az új koncepciót a szakmai és a társadalmi szervezetek még csak ezután kapják meg véleményezésre, ám ha előttük megbukik a „vizsgán”, akkor kezdődik az egész huzavona elölről. A minisztérium véleménye szerint többet árthatunk gyerekeinknek, ha az időt húzzuk, mint ha egy nem teljesen tökéletes, ám elfogadható koncepció alapján végre megkezdődhet az oktatási rendszer reformja. Ez ugyanis elkerülhetetlen, hiszen ma még a közép- iskolás korúaknak csupán 50 százaléka jár középfokú képesítést adó intézménybe, ahhoz pedig, hogy a munkaerőpiacon versenyképessé válhassanak a pályakezdők is, emelni kell az iskolázottságot. A tárca vezetői azt szeretnék, ha néhány éven belül az iskoláskorú korosztályok legalább 75 százaléka középiskolai végzettséggel lépne ki az életbe. Ha sikeresen vizsgázik a szakma előtt a NAT 5, akkor a tervek szerint májusra elkészülhet a miniszter által is jóváhagyott tervezet, amelyet végleges jóváhagyás előtt a Parlament is meg fog tárgyalni. Szalóky Eszter Dr. Paál Jenőné az óvodások között Fotó: Király J. Béla Vendégkönyvek üzenete — A vendégkönyvet sokféle célra használják a múzeum látogatói. Van aki megjegyzi, hogy itt járt, vagy éppen milyen az időjárás, s mi történt ismerősével, Gyuszival. Olyan is akad, aki éppen e könyv lapjain vall szerelmet a társaságában lévő hölgynek. Varga Éva, a megyei múzeum muzeológusa mondta ezt, aki a közelmúltban „nagyító alá” vette a vendégkönyvi bejegyzéseket. Úgy véli, a humoros sorokban több információ rejlik, mint az udvarias, protokolláris bejegyzésekben. Azt jelzi, hogy szerzője nem elégszik meg a közhelyekkel, van fantáziája. Sőt, e megfogalmazásoknak némi kritikai éle is van, ami a kiállításnak szól. „Legközelebb majd gyerek nélkül is eljövök,, „És még szerencse, hogy Somogybán élek!" avagy a régi magyar filmsláger, kissé elferdítve: „Van London, van Nápoly, van Konstantinápoly. ..meg Kaposvár is. ” — A felnőttektől általában több visszajelzés érkezik, mint a gyerekközönségtől — mondja a muzeológus. — A lokálpatriótát büszkeség tölti el, a külföldön élő magyarokban a régi emlékeket idézi például a Kaposvár Anno állandó kiállítás. A közelmúlttal való találkozás számukra azt is jelenti — mint írják —, hogy nem veszítik el a „kontaktust” gyökereikkel. Van aki arról vall, hogy tizenhét év múltán hazatért, s a kiállításból többet tanult szülővárosáról, mint eddig bármikor. Sőt, a műtárgyvédelem fontosságát átérezve még azt is hozzáteszik: „A dagerrotypiák helyett a fotómásolat is megtenné. ” A kritikai megjegyzésekre a múzeumi szakmáknak is szüksége van. Olyanokra is, mint: „Néhány kép alól hiányzik a felirat. A fiatalabb generáció érdekében, kérem, pótolják!’ „Kár, hogy a múzeum nincs jobban népszerűsítve!" „Ha javasolhatnám a díszmagyar még hangsúlyosabb megvilágítását, talán szépségét mások is jobban észrevennék!” Varga Éva szerint a kiállítás egyik legfőbb erénye éppen az, hogy nem politizál. A díszmagyar így is érvényesül. A vendégkönyvek elemzésén túl a muzeológus elmondta: mivel a múzeum látogatói életkorukat, műveltségüket s érdeklődési területüket tekintve sokfélék, kiállításaikat többsíkúan kell tervezniük. A helybéliek igényeire éppúgy figyelniük kell, mint a kíváncsi külföldiére. A múzeumba japán, ausztrál közönség is jár. A magyar látogatókon kívül legtöbb a német, de az USÁ-ból éppúgy érkeznek, mint Finnországból, Hollandiából, Kanadából vagy Franciaországból. Lőrincz Sándor Az élet minden területén vannak vezetők és szorgos közkatonák. Ez utóbbiak közé tartozik dr Paál Jenőné a kaposvári Bajcsy-Zsilinszky utcai óvoda munkatársa, aki többszöri felkérés ellenére is ''csak1' óvónő maradt. —Egyszer vállaltam másfél évig megyei szaktanácsadói munkát, vezettem tanfolyamot, városi anyanyelvi munkaközösséget, de hiányoztak a gyerekek, irigyeltem a kollegákat, akiknek csoportjuk volt. Bogláron kezdte a pályát harminckét évvel ezelőtt, ám férjével hamarosan a megye- székhelyre költözött. Huszonöt éve dolgozik ugyanazon a helyen. — Régen 38-40 óvodás volt egy csoportban: nem kívánom a mai kezdőknek, hogy megismerjék milyen ennyi síró kicsi fogadása az első nap. Mind belém kapaszkodott, valamennyit meg kellett volna simogatni, vigasztalni. A mostani fogadtatás sokkal gyerek- központúbb, a szülő részvételével történik. így ő is képet kap a munkánkról, a csoportban uralkodó légkörről, s az óvónő is látja, mennyire türelmes, figyelmes a szülő a gyermekéhez. Nem szabad elfelejteni, hogy a gyermeki élet első traumája az, mikor el kell szakadni az anyától. A gyermekek érzik a személyiség hamis vagy igaz kisugárzását, nem lehet őket mosollyal sem megtéveszteni. Csak azt fogadják el, akiből igazi melegség, figyelem árad feléjük, s az ilyen felnőttel tudnak önfeledten utazni a mesék birodalmában. — Az anyanyelvi nevelés a szívügyem. Olvastam egy tanulmányt, mely szerint az a gyerek, aki naponta hall mesét, az másfél évvel megelőzi nyelvi fejlettségben kortársait. Persze azt kell a kicsinek elmondani, amit szeret, mert akkor készül rá, várja a kedves részleteket, átéli a történetet. A mesével a szorongásaikat is kiélhetik, kevésbé lesznek agresszívek, itt az élet alaptörvényei tárulnak fel, mint például, hogy az embernek meg kell küzdenie az igazáért. Az óvoda amolyan boldog sziget azon helyek közül, ahová az ember élete során kerül. Ezért is olyan jó később visszaemlékezni rá. — A sors ajándékának tartom, hogy az a munkám, amit szeretek csinálni: a gyerekek a munkatársaim, a segítőim, s én felelősséggel tartozom értük. Tiszteletben kell tartani a gyermek kiszolgáltatottságát, figyelni rá, meghallgatni és válaszolni is a kérdéseire. Mi szülők, akik csak az esti néhány órát töltjük csemetéinkkel, gyakran türelmetlenek, ingerültek vagyunk. Az aligha ment fel bennünket, ha később lelkiismeretfurdalásunk van. Az óvónő „ellenszenve”: — Ritkán fordul elő, hogy felemelem a hangom, nincs ugyanis szükség rá. A gyerekek értik a metakommunikációs jeleket, olvasnak a szem intéséből, a fej ingatásából, és abból is, ha némán figyelek valakit. Nem szoktam tiltani, inkább pozitív utasításokat adok, ez a nagy hangerőnél sokkal hatásosabb. Mindezekhez természetesen idő és tapasztalat kell. Izményi Éva Jobb is lehet(ne) Némi csönd után, amely az üdvözlő, s véleménnyilvání- tásra ösztönző szavakat követte, Weeber Klára szobrászművész azt kérdezte: „Tessék mondani rosszabb már nem lesz?” A kérdést dr. Kötbér Istvánhoz a megyei közgyűlés elnökéhez intézte, egy nem hivatalos, de spontánnak mégsem nevezhető fórumon. Történt ugyanis, hogy a legutóbbi kiállításmegnyitó után a megyei múzeum amolyan ismerkedő találkozót szervezett a megyei közgyűlés elnöke és a megyében élő képzőművészek között. Miután nem volt „hivatalos”, így koreográfia sem készült, a megyei tisztségviselő is rögtönözve szólhatott a megyei önkormányzat helyzetéről, főleg anyagiakról, meg a képzőművészek is, főleg az anyagiakról. Bár okkal megfogalmazódott, hogy mibe kerül a műterem fűtése, mibe egy kiló krumpli, továbbá, hogy egy tubus fehér festék hétszáz forint, mégis nagyonis markánsan kirajzolódott, hogy a problémafelvetések nem parttalan panaszáradatban hömpölyögnek. A szép számú alkotók, akik elfogadták a meghívást, ha jól vettem ki a sokszor egymással is vitázó, olykor heveny , olykor ironizáló indulatokból, leginkább aggódnak. Nem csak önmagukért, hanem azért is, amit jobb híján a Somogybán, s főként a megyeszékhelyen megvalósuló vizuális kultúrának nevezünk. A talán megbocsátható alkotói „önérdek” mellett kitűnt, hogy a Somogyi Képtár kialakítását, funkcióját illetően még nagyon sok a fenntartás, az ellenvélemény. Úgyszólván elemi erővel fogalmazódott meg a Dunántúli Tárlat folytatásának, a partnervárosi kapcsolatokat is kihasználó nemzetközi nyitásnak, a pályázatok, alapítványok létesítésének igénye. A megyei tisztségviselő, rokonszenvesen képviselte a fair playt, nem játszott rá más önkormányzatokra, ígérte, hogy tovább tájékozódik, megteszi amit lehet, ellenben azt kérte, hogy az alkotók is egységesen, vagy egységesebben fogalmazzák meg amit képviselnek-kezdeményeznek. Mit mondjak? Volt már ilyen fórum, amely nem hozott látványos nagy lépéseket, ám a patthelyzettel szemben azt a következtetést mégis, hogy a párbeszédet folytatni kell. Az alkalmisággal szemben rendszeresen, folyamatosan, s akkor úgymond borítékolható, hogy az önmagunk levében fővés helyett megint lesz Dunántúli Tárlat. Tröszt Tibor Néprajzi népfőiskola Mint ismeretes a várostörténeti kiállítást, amelynek nyitvatartását a nagy érdeklődésre való tekintettel meghosszabbították, a nagyatádi művelődési központ helytörténeti népfőiskolája alapozta meg. A városi múzeum létesítését elősegítendő népfőiskola folytatását az idén is tervbevették. Ezúttal a néprajzi témájú, téli ünnepkörre irányuló előadások és gyűjtések jelentik majd a program magvát. Színházigazgatói pályázatok A Fővárosi Önkormányzat figyelembe fogja venni a színházi szakma véleményét a József Attila, a Művész és a Szabadtéri Színház igazgatói posztjára kiírt pályázatoknál. Schiffer János főpolgármester-helyettes viszont nem tartja szerencsésnek, hogy a színházi struktúra átalakítása előtt kell dönteni ezekről — a még előző közgyűlés által kiírt — pályázatokról. Lajos kövek A tragikus sorsú II. Lajos király dunapentelei táborozásának 400. évfordulóján egykori Lajos kövek másolatát avatták fel Dunaújvárosban a Pentele Baráti Kör kezdeményezésére. A római eredetű köveket 1926-ban állították a penteleiek azon a helyen, ahol 1526-ban a mohácsi csatába induló uralkodó táborozott seregeivel. Mítosz és történelem Mítosz és történelem címmel hirdetett vetélkedőt az Országos Honismereti Szövetség az elmúlt évben. Az idei jelentkezések jelentősen túlszárnyalják a múlt évit, negyvenkét háromtagú somogyi középiskolás csoport készül a honfoglalás évfordulójával kapcsolatos verseny somogy megyei döntőjére, amelyet márciusban rendeznek, s amit területi és országos döntő követ majd. A harmadik fordulóra 1996-ban kerül sor. Szenes Iván díja Szenes Iván szövegíró kapta meg az idén először odaítélt Fényes Szabolcs-dí- jat. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete és a Fényes Szabolcs Alapítvány elismerését az 1986- ban elhunyt zeneszerző örököseinek kezdeményezésére hozták létre. Szenes Iván a Vidám Színpad egyik alapítója, jelenleg is dramaturgja. 1986-ban Emerton—díjat kapott, 1988-ban Érdemes Művész lett. Tavaly a a Köz- társasági Érdemrend Kiske- resztje kitüntetésben részesült. Iskolát bővítenék Tikoson bővítik a helyi általános iskolát. A beruházás keretében négy új tanteremmel lesz több az épületben, így összesen nyolc teremben tanulhatnak majd az általános iskolások. Az épület bővítéshez állami céltámogatást is igénybe vett a helyi önkormányzat. A beruházást négy hónapja kezdték el, s ennek értéke eléri a negyven millió forintot. A kivitelezést egy ka- posmérői cég végzi. Haydn-Mozart koncertek A Budapesti Fesztiválzenekar idén is folytatja Haydn-Mozart koncertsorozatát óbudai próbatermében. A hangversenyeket február 11-én, március 4- én és május 25-én tartják. A zenekar tagjainak különösen fontosak ezek a bemutatók, mert szólistaként is bemutatkozhatnak - mondta Fischer Iván, a zenekar művészeti vezetője. A korai időpont és a viszonylag olcsó jegyárak (400 forint) miatt sok nyugdíjas látogatja az előadásokat. Meglopták a kiállítást A múlt év végén az orosz Izsevszk Szépművészeti Múzeum néprajzi vándorkiállítása járta hazánkat. Mielőtt az utolsó állomásról — Százhalombattáról — hazaszállították volna, a tételes ellenőrzéskor kiderült: egy sapkán kicseréltek néhány díszítő pénzérmét, valamint eltűnt, illetve kicseréltek mintegy 15 darab különböző értékes, régi pénzérmét. A kiállítás értéke 14 millió rubel, az ellopott tárgyak értéke még nincs meghatározva. Az ügyben a múzeum feljelentése alapján az érdi rendőrkapitányság rendelt el nyomozást, amely során megállapították többek között a vándorkiállítás útvonalát is, valamint azt, hogy mikor, milyen körülmények között kik vették át és adták tovább a tárlat anyagát. Az eddigi adatok szerint több olyan állomás volt, ahol nem nézték át tételesen a kiállított tárgyakat sem átvételkor, sem átadáskor. A vándorkiállítás anyagát — Barcs kivételével — mindenütt vitrinben tárolták. Ezért az érdiek az ügy eddigi iratait — illetékességből — hétfőn megküldték a barcsi rendőrkapitányságra, amely folytatja a vizsgálatot. A nyomozás deríti majd ki, hogy egyáltalán Barcson történt-e a bűncselekmény. T. R.
