Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-03 / 2. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEINK VILÁGA 1995. január 3., kedd Mozartot hallgat a fülesbagoly Csókának nézték a fészek irtok — Mar ha vese reggelire — Kedvence a spájzajtó Fotó: Török Anett Az apa büszke lánya verseire Az évszakok ifjú ver selője Nyolc hónapja — fogadott családtagként — egy fülesbagollyal élnek együtt Giberék. A kaposvári Petőfi iskola előtti fákról szinte tojáshéjjal a fenekén került kukába a bagolyfiók. Csókának nézték ugyanis a fészekirtók, ezért dobták a szemét közé. Az osztálytársak tudták Giber Vilmosról, hogy nagy állatbarát, így kimentették a védtelen madarat, és papírzsebkendőbe csavarva siettek vele az „állatmenhelyre”. Vilmos azonnal oltalmába vette. Egy kukacot ugyan sikerült megetetnie vele, ám az „adag” nem volt elég tápláló. A család kipróbált mindent: nyers húsokat, szívet, nyelvet, csirkehúst, darált disznóhúst, ám a bagoly a marhavese mellett voksolt. Ezt eszi a legszívesebben. Giber Valéria, Vili húga apró csomagokat mutat. A fagyasztó szekrényből hozta. — Egy ilyen kis adag marhavese a napi adag — mondja. — Ezt kötszerre eszi meg. Reggel háromnegyed hét és hét óra között reggelizik, és este fél nyolckor tér nyugovóra. Közben kikerül a fülesbagoly a nagy papírdobozból. Az idegen láttán felborzolja tollazatát, majd megbarátkozik velem. Odaül vállamra, nehéz Reggeli a „fogadott szülőkkel szemhéjaival méltóságteljesen pislog. Sandán figyeli, mit jegyzetelek oly bőszen tenyérnyi noteszembe. Közben pedig fülét hegyezi. Minden zajra megrezzen. — Lőttünk már neki verebet is, amit egészben nyelt le, és a feleslegeset visszaöklen- dezte — meséli Vilmos. — Egeret még nem tudtunk neki fogni, de helyette kap vitamint is. Olyant, amilyet a tyúkok vízébe tesznek. A két gyerek istápolja a nyolc hónapossá cseperedett madarat. Korábban még éjjel sem voltak restek felkelni, ha elkezdett kaparászni a bagoly. Most már — szerencsére — átalussza az éjszakát. S hogy honnan látják el kedvenc ragadozó madarukat eledellel? Rendszeresen hordják a marhavesét a Kanizsai utcai kutyaboltból. Ott dolgozik Vili barátjának az édesanyja, s mindig félreteszi az ínyencséget. Az állatmániát megszokták már a szülők is. A gyerekek korábban hat csirkét neveltek „rántani való korig ” saját szobájukban. Húsukból viszont nem tudtak enni. Volt egy sündisznójuk, jelenleg két pinty ricsajozik a kalitkában és egy jó húsban lévő tacskó táblából az udvaron. A zenét azonban csak a fülesbagoly szereti. Mozart a kedvence. Bakszi bagoly letottyan a szőnyegre és szinte belefeledkezik a muzsikába. Mindegy neki, hogy az Éj királynője, vagy Sarastro énekel , csak Mozart-muzsika legyen! Jobbra-balra inog a bécsi klasszikus komponálta áriákra. Ha sokáig nézi az ember, szinte maga is beleszédül a körkörös mozgásba. Mint ahogy a bagoly a műélvezetbe... A két gyerkőc a teraszon tanította meg repülni a madarat. Egy madzagot kötöttek a lábára, s példaként egy francia papírrepülőt is szélnek eresztettek, hogy megmutassák, hogy kell repülni. Nehezen ment ugyan, de már nem ügyetlen a bagoly. Jóllehet a spájzajtón és a dohányzóasztal alatt nagyobb biztonságban érzi magát, mint a levegőben. Vagy a fotelra dobott sálamon, amit hárman kaparintottuk ki karmai közül. Lőrincz Sándor Sok tizenéves ír titokban verset. Megtalálják azok rejtekhelyeit, hogy senki se olvashasson bele az irkalapra írott sorokba. Kaponya László büszkén mutatta hetedik osztályos lánya verseit, míg vártuk hazaérkezését a kaposvári Honvéd utcai Általános Iskolából. Időközben meg is érkezett Tünde egy négyes osztályzattal dicsekedve.És azon sem csodálkozott, hogy beleolvastam verseibe. — Szeretek velük dicsekedni, s ezt ne vegye szerénytelenségnek. Nem azért írok, hogy az asztalfiókba eldugjam a verseimet. Nagyon jó érzés, ha olvassák azokat. Negyedik osztályba jártam, amikor egy hajnali órában kitöröltem az álmot a szememből,kikecmeregtem az ágyból és elkezdtem írni. Az első versem címe: Téli álom. Rögtön megmutattam édesanyámnak, aki kételkedett abban, hogy én írtam. Azt hitte, az iskolában tanultam... Kaponya Tünde azóta rendszeresen ír. Miért fontos a költészet? — kérdeztem tőle. — Az iskolai irodalmi pályázatokon rendszeresen részt veszek, többnyire helyezést is elérek. Nemcsak írni szeretek, hanem az olvasás is gyönyörködtet. Bővül a szókincsem, a látóköröm. A verstől az irodalom csak gazdagabb. — Miről írsz a legszívesebben? — Az évszakokról. Bár kedvelem az állatokat, de róluk eszembe se jutott még verset írni. A tréfás versekből is van egy csokorra való. — Csak halkan kérdezem, nehogy meghallják a szüleid, szerelmes verset is írtál már? — Isten ments... — Közel vagy, hogy dönts a továbbtanulásról. Mi szeretnél lenni? — Fogalmam sincs. Voltak elképzeléseim: autóversenyző, gépírónő, magyartanár, állatgondozó... Most már végképp nem tudom. Legújabb versed miről szól? — Egy közeli ismerősünk haláláról, akit nagyon kedveltem. Kálmán bácsi emlékének szántam a verset. — A karácsony a családok ünnepe. Mi jut eszedbe karácsonyról? — A karácsonyról a karácsonyfa és a várt ajándék jut eszembe meg az iskolaszünet. Mivel szeretem a süteményeket, karácsonyra édesapám elkészíti a finom bejgliket. Én a diósat kedvelem. (Horányi) Egy apró, szemüveges varázsló Már a mesemondóverseny harmadik órájában jártunk, a feszültséget még fáradtság is tetézte, mikor egy apró, szemüveges kislány perdült a színre, s magával rántott bennünket a mese birodalmába. Tágra nyílt szemmel néztük ezt a kis csodát, elfelejtettük a meleget, a levegőtlenséget, a várakozást, mert magával a tehetséggel találkoztunk. Nem is okozott meglepetést, mikor a zsűri Kőműves Lindának, a nagyszakácsi Általános Iskola és Nevelőotthon harmadikos tanulójának ítélte az első helyezést. Linda önfeledten ugrott Bíró Gáborné tanítónő nyakába, aki meglátta tanítványában az ígéretet. — Olyan mesét kerestem Lindának, ami megy az egyéniségéhez, segítettem a megtanulásban, de nem avatkoztam bele az előadásmódba. Ő nagyon jól érzi a hangulatot, sőt még kicsit át is dolgozta, kedves párbeszédet költött bele. — Linda, szerepeltél már közönség előtt? — Egyszer az iskolában, és ott is első lettem. Kicsit izgultam, de a tanítónéni megnyugtatott, ha szépen mondom, még helyezést is elérhetek. — Milyen meséket szeretsz olvasni? — Ami gyerekekről és állatokról szól, a Bambi gyermekei az egyik kedvencem. Én is írtam már mesét, az anyu segítségével. Abban rettentő sok szereplő volt: sárkány, oroszlán, varázsló, farkas, és szolga. Fésűs Éva ezt hallva azzal bíztatta, ne hagyja abba az írást, a tehetség nagy adomány. A gond csak az, hogy Nagyszakácsiba nehezen jut el a híre az ilyen megmérettetéseknek, mint a mostani is volt. A Nemzetközi Családév alkalmából rendezte a versenyt a kaposvári városi művelődési Központ. 29 általános iskolás mérte össze tudását, a megyeszékhelyen kívül csak Mezőcsokonya és Nagyszakácsi küldött diákokat, ám ők is újságból értesültek a lehetőségről. Micsoda veszteség lett volna, ha Linda kimarad a mezőnyből! Persze valamennyi résztvevő megérdemelt volna Télapótól egy kis ajándékot a lelkes felkészülésért, ha nem a szűkös anyagiak szabnák meg a lehetőségeket. Nagy élményt nyújtottak ők nekünk felnőtteknek is, kicsit belefeledkezhettünk a mese világába. Az alsósok között díjat nyert még Prievara János, és Kuglics Katalin a Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjai, a felsősök közül pedig Sudár Rita és Hász Gergely a Petőfi Általános Iskola, valamint Péter Károly a Katolikus Gimnázium tanulója. Mindannyian könyvutalványt és egy pólót kaptak ajándékba. I. E. Kaponya Tünde Téli álom A medve a téli álmát alussza. Kint fehér takaró borul a fákra. Csendes az erdő, mint még soha. A madarak elrepültek Afrikába és itthagyták a fehér tájat, a csupasz fákat, mely most elcsúnyult és tavaszt nem kelt már. A tavak befagytak. Szomorú és unalmas a táj. Az alvó mackó azt álmodja, hogy itt a nyár. Dehát ez csak szép álom, hiszen ha kinéz, eltűnt a szép nyár. Megjött a tél. Nincsenek már virágok, nincsenek zöld fák, nincsen csörgedező patak, és nincsen vidámsággal teli nyár. V endéggyerekek Kárpátaljáról Ötven szegénysorsú általános iskolás, kárpátaljai gyerek töltötte a karácsonyt vendég- szerető magyar családoknál. Az akciót a Szent Bernát Alapítvány szervezte. Január 3-tól újabb csoport érkezett két hétre Dunabogdányba, ahol a katolikus és a református egyház látja vendégül őket. Zöld karácsony Amerikában Emberemlékezet óta nem volt ilyen meleg karácsonykor Amerikában, mint most. Még Kanada déli részén sem volt fehér, hanem zöld a karácsony. A téli programok helyett kerékpáros túrákat szervezhettek a kirándulni vágyók. Az ajándékokról a gyorsmérleg már elkészült: a leggyakoribb ajándék a számítógép volt, amiből az utolsó két hónapban csaknem kilencmillió fogyott el. Kövérség és butussag Német egészségügyi szakemberek arra intik a szülőket, hogy ügyeljenek tizenéves gyerekeik testsúlyára. Tapasztalataik szerint a túlsúlyos serdülőknél gyakoribb a krónikus alvászavar, ennek következtében állandósulnak a tanulási nehézségek, később károsul a felfogóképesség és az intelligencia is. A kutatók szerint a duci tinik a teljesítménypróbákon gyengébben szerepelnek. Felvilágosítás az AIDS-ről Közvéleménykutatók több ezer diákot kérdeztek meg arról, hogy honnan szerzik ismereteiket korunk legveszedelmesebb betegségéről, az AIDS-ről. A válaszokból kiderült: az ismeretek legfőbb forrása a televízió, második helyen szerepelnek az anyukák. Ezután következnek az orvosi könyvek, a rádió és a barátok. A válaszadók többsége az apukáktól nem hallott semmit. Ritka esemény gorilláéknál A napokban a bronxi állatkertben egy gorilla-ikerpárral, egyszerre két jövevénnyel gyarapodott a majomkolónia. Már az is kuriózumnak számít, hogy a fogságban tartott gorilla-nőstény utódnak ad életet, ikerszülésre, mesterséges környezetben még nem igen volt példa. Alapítványi fenntartásban Játékszobát szeretne a diákotthon Diákok a szakköri foglalkozáson Fotó: Király J. Béla A kaposvári MÁV Nevelő- és Diákotthon egy éve viseli „A vasút a gyermekekért Alapítvány” Diákotthona nevet. Az évszázados épületben lévő intézményen kívül még három helyen működtet a MÁV ilyen jellegű diákotthont. A 105 általános iskolás, 78 középiskolás él, és négy főiskolás is itt lakik. 31 olyan tanuló is helyet kapott a kollégiumban, akiknek külön férőhelyet nem tudott biztosítani az önkormányzat. A gyerekek a város iskoláiban tanulnak. Pálfy György nevelőtől tudom: a sporton kívül számos szakköri lehetőség van. A diákok sütni-főzni tanulnak, rádióznak, kötő- hímző szakkör várja őket, ismerkednek a számítógéppel, mese- és versbarát klub működik, s az ifjú csillagászok gyakran kémlelik az eget. Dr. Nagy Ivánné igazgatónő elmondta: folyamatosan szeretnék korszerűsíteni az intézményt. Kevés pénz jut erre, így sok helyre kénytelenek pályázni, és bérbeadják a dísztermet, a tornatermet, a vendégszobákat és étkeztetést is vállalnak. Nemrég a Városvédők Klubjától kaptak ötvenezer forintot. Ebből mosógépet vettek. Jelenleg is tart a fűtéskorszerűsítés, és a falburkolatnak is csak egy része készült még el. Játékszobáról álmodnak, s arról, hogy egy külön alapítványt hoznak létre, amelynek alaptőkéje a minap rendezett jótékonysági bál bevétele lenne. Ebből a legjobbaknak szeretnének ösztöndíjat adni. (Lőrincz)
