Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-03 / 2. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEINK VILÁGA 1995. január 3., kedd Mozartot hallgat a fülesbagoly Csókának nézték a fészek irtok — Mar ha vese reggelire — Kedvence a spájzajtó Fotó: Török Anett Az apa büszke lánya verseire Az évszakok ifjú ver selője Nyolc hónapja — fogadott családtagként — egy fülesba­gollyal élnek együtt Giberék. A kaposvári Petőfi iskola előtti fákról szinte tojáshéjjal a fenekén került kukába a ba­golyfiók. Csókának nézték ugyanis a fészekirtók, ezért dobták a szemét közé. Az osztálytársak tudták Gi­ber Vilmosról, hogy nagy ál­latbarát, így kimentették a védtelen madarat, és papír­zsebkendőbe csavarva siettek vele az „állatmenhelyre”. Vil­mos azonnal oltalmába vette. Egy kukacot ugyan sikerült megetetnie vele, ám az „adag” nem volt elég tápláló. A család kipróbált mindent: nyers hú­sokat, szívet, nyelvet, csirke­húst, darált disznóhúst, ám a bagoly a marhavese mellett voksolt. Ezt eszi a legszíve­sebben. Giber Valéria, Vili húga apró csomagokat mutat. A fa­gyasztó szekrényből hozta. — Egy ilyen kis adag mar­havese a napi adag — mondja. — Ezt kötszerre eszi meg. Reggel háromnegyed hét és hét óra között reggeli­zik, és este fél nyolckor tér nyugovóra. Közben kikerül a fülesba­goly a nagy papírdobozból. Az idegen láttán felborzolja tolla­zatát, majd megbarátkozik ve­lem. Odaül vállamra, nehéz Reggeli a „fogadott szülőkkel szemhéjaival méltóságtelje­sen pislog. Sandán figyeli, mit jegyzetelek oly bőszen te­nyérnyi noteszembe. Közben pedig fülét hegyezi. Minden zajra megrezzen. — Lőttünk már neki verebet is, amit egészben nyelt le, és a feleslegeset visszaöklen- dezte — meséli Vilmos. — Egeret még nem tudtunk neki fogni, de helyette kap vitamint is. Olyant, amilyet a tyúkok ví­zébe tesznek. A két gyerek istápolja a nyolc hónapossá cseperedett madarat. Korábban még éjjel sem voltak restek felkelni, ha elkezdett kaparászni a bagoly. Most már — szerencsére — átalussza az éjszakát. S hogy honnan látják el kedvenc ra­gadozó madarukat eledellel? Rendszeresen hordják a mar­havesét a Kanizsai utcai ku­tyaboltból. Ott dolgozik Vili ba­rátjának az édesanyja, s min­dig félreteszi az ínyencséget. Az állatmániát megszokták már a szülők is. A gyerekek korábban hat csirkét neveltek „rántani való korig ” saját szo­bájukban. Húsukból viszont nem tudtak enni. Volt egy sündisznójuk, jelenleg két pinty ricsajozik a kalitkában és egy jó húsban lévő tacskó táb­lából az udvaron. A zenét azonban csak a fülesbagoly szereti. Mozart a kedvence. Bakszi bagoly letottyan a sző­nyegre és szinte belefeledke­zik a muzsikába. Mindegy neki, hogy az Éj királynője, vagy Sarastro énekel , csak Mozart-muzsika legyen! Jobbra-balra inog a bécsi klasszikus komponálta ári­ákra. Ha sokáig nézi az em­ber, szinte maga is beleszédül a körkörös mozgásba. Mint ahogy a bagoly a műélve­zetbe... A két gyerkőc a teraszon tanította meg repülni a mada­rat. Egy madzagot kötöttek a lábára, s példaként egy fran­cia papírrepülőt is szélnek eresztettek, hogy megmutas­sák, hogy kell repülni. Nehe­zen ment ugyan, de már nem ügyetlen a bagoly. Jóllehet a spájzajtón és a dohányzóasz­tal alatt nagyobb biztonság­ban érzi magát, mint a leve­gőben. Vagy a fotelra dobott sálamon, amit hárman kapa­rintottuk ki karmai közül. Lőrincz Sándor Sok tizenéves ír titokban verset. Megtalálják azok rej­tekhelyeit, hogy senki se ol­vashasson bele az irkalapra írott sorokba. Kaponya László büszkén mutatta hetedik osz­tályos lánya verseit, míg vár­tuk hazaérkezését a kaposvári Honvéd utcai Általános Isko­lából. Időközben meg is érke­zett Tünde egy négyes osz­tályzattal dicsekedve.És azon sem csodálkozott, hogy bele­olvastam verseibe. — Szeretek velük dicse­kedni, s ezt ne vegye szerény­telenségnek. Nem azért írok, hogy az asztalfiókba eldugjam a verseimet. Nagyon jó érzés, ha olvassák azokat. Negyedik osztályba jártam, amikor egy hajnali órában kitöröltem az álmot a szememből,kikecme­regtem az ágyból és elkezd­tem írni. Az első versem címe: Téli álom. Rögtön megmutat­tam édesanyámnak, aki kétel­kedett abban, hogy én írtam. Azt hitte, az iskolában tanul­tam... Kaponya Tünde azóta rendszeresen ír. Miért fontos a költészet? — kérdeztem tőle. — Az iskolai irodalmi pályá­zatokon rendszeresen részt veszek, többnyire helyezést is elérek. Nemcsak írni szeretek, hanem az olvasás is gyönyör­ködtet. Bővül a szókincsem, a látóköröm. A verstől az iroda­lom csak gazdagabb. — Miről írsz a legszíveseb­ben? — Az évszakokról. Bár ked­velem az állatokat, de róluk eszembe se jutott még verset írni. A tréfás versekből is van egy csokorra való. — Csak halkan kérdezem, nehogy meghallják a szüleid, szerelmes verset is írtál már? — Isten ments... — Közel vagy, hogy dönts a továbbtanulásról. Mi szeretnél lenni? — Fogalmam sincs. Voltak elképzeléseim: autóver­senyző, gépírónő, magyarta­nár, állatgondozó... Most már végképp nem tudom. Legújabb versed miről szól? — Egy közeli ismerősünk haláláról, akit nagyon kedvel­tem. Kálmán bácsi emlékének szántam a verset. — A karácsony a családok ünnepe. Mi jut eszedbe kará­csonyról? — A karácsonyról a kará­csonyfa és a várt ajándék jut eszembe meg az iskolaszü­net. Mivel szeretem a süte­ményeket, karácsonyra édes­apám elkészíti a finom bejgli­ket. Én a diósat kedvelem. (Horányi) Egy apró, szemüveges varázsló Már a mesemondóverseny harmadik órájában jártunk, a feszültséget még fáradtság is tetézte, mikor egy apró, szem­üveges kislány perdült a színre, s magával rántott bennünket a mese birodalmába. Tágra nyílt szemmel néztük ezt a kis cso­dát, elfelejtettük a meleget, a levegőtlenséget, a várakozást, mert magával a tehetséggel ta­lálkoztunk. Nem is okozott meg­lepetést, mikor a zsűri Kőműves Lindának, a nagyszakácsi Álta­lános Iskola és Nevelőotthon harmadikos tanulójának ítélte az első helyezést. Linda önfe­ledten ugrott Bíró Gáborné taní­tónő nyakába, aki meglátta ta­nítványában az ígéretet. — Olyan mesét kerestem Lindának, ami megy az egyéni­ségéhez, segítettem a megta­nulásban, de nem avatkoztam bele az előadásmódba. Ő na­gyon jól érzi a hangulatot, sőt még kicsit át is dolgozta, ked­ves párbeszédet költött bele. — Linda, szerepeltél már kö­zönség előtt? — Egyszer az iskolában, és ott is első lettem. Kicsit izgul­tam, de a tanítónéni megnyug­tatott, ha szépen mondom, még helyezést is elérhetek. — Milyen meséket szeretsz olvasni? — Ami gyerekekről és álla­tokról szól, a Bambi gyermekei az egyik kedvencem. Én is ír­tam már mesét, az anyu segít­ségével. Abban rettentő sok szereplő volt: sárkány, orosz­lán, varázsló, farkas, és szolga. Fésűs Éva ezt hallva azzal bíztatta, ne hagyja abba az írást, a tehetség nagy ado­mány. A gond csak az, hogy Nagyszakácsiba nehezen jut el a híre az ilyen megméretteté­seknek, mint a mostani is volt. A Nemzetközi Családév alkalmá­ból rendezte a versenyt a ka­posvári városi művelődési Köz­pont. 29 általános iskolás mérte össze tudását, a megyeszékhe­lyen kívül csak Mezőcsokonya és Nagyszakácsi küldött diáko­kat, ám ők is újságból értesültek a lehetőségről. Micsoda vesz­teség lett volna, ha Linda kima­rad a mezőnyből! Persze vala­mennyi résztvevő megérdemelt volna Télapótól egy kis ajándé­kot a lelkes felkészülésért, ha nem a szűkös anyagiak szab­nák meg a lehetőségeket. Nagy élményt nyújtottak ők nekünk felnőtteknek is, kicsit belefeled­kezhettünk a mese világába. Az alsósok között díjat nyert még Prievara János, és Kuglics Katalin a Zrínyi Ilona Általános Iskola diákjai, a felsősök közül pedig Sudár Rita és Hász Ger­gely a Petőfi Általános Iskola, valamint Péter Károly a Katoli­kus Gimnázium tanulója. Mind­annyian könyvutalványt és egy pólót kaptak ajándékba. I. E. Kaponya Tünde Téli álom A medve a téli álmát alussza. Kint fehér takaró borul a fákra. Csendes az erdő, mint még soha. A madarak elrepültek Afrikába és itthagyták a fehér tájat, a csupasz fákat, mely most elcsúnyult és tavaszt nem kelt már. A tavak befagytak. Szomorú és unalmas a táj. Az alvó mackó azt álmodja, hogy itt a nyár. Dehát ez csak szép álom, hiszen ha kinéz, eltűnt a szép nyár. Megjött a tél. Nincsenek már virágok, nincsenek zöld fák, nincsen csörgedező patak, és nincsen vidámsággal teli nyár. V endéggyerekek Kárpátaljáról Ötven szegénysorsú általá­nos iskolás, kárpátaljai gyerek töltötte a karácsonyt vendég- szerető magyar családoknál. Az akciót a Szent Bernát Ala­pítvány szervezte. Január 3-tól újabb csoport érkezett két hétre Dunabogdányba, ahol a katolikus és a református egy­ház látja vendégül őket. Zöld karácsony Amerikában Emberemlékezet óta nem volt ilyen meleg karácsonykor Amerikában, mint most. Még Kanada déli részén sem volt fehér, hanem zöld a kará­csony. A téli programok he­lyett kerékpáros túrákat szer­vezhettek a kirándulni vá­gyók. Az ajándékokról a gyorsmérleg már elkészült: a leggyakoribb ajándék a szá­mítógép volt, amiből az utolsó két hónapban csak­nem kilencmillió fogyott el. Kövérség és butussag Német egészségügyi szak­emberek arra intik a szülőket, hogy ügyeljenek tizenéves gye­rekeik testsúlyára. Tapasztala­taik szerint a túlsúlyos serdü­lőknél gyakoribb a krónikus al­vászavar, ennek következté­ben állandósulnak a tanulási nehézségek, később károsul a felfogóképesség és az intelli­gencia is. A kutatók szerint a duci tinik a teljesítménypróbá­kon gyengébben szerepelnek. Felvilágosítás az AIDS-ről Közvéleménykutatók több ezer diákot kérdeztek meg ar­ról, hogy honnan szerzik isme­reteiket korunk legveszedel­mesebb betegségéről, az AIDS-ről. A válaszokból kide­rült: az ismeretek legfőbb for­rása a televízió, második he­lyen szerepelnek az anyukák. Ezután következnek az orvosi könyvek, a rádió és a barátok. A válaszadók többsége az apukáktól nem hallott semmit. Ritka esemény gorilláéknál A napokban a bronxi állat­kertben egy gorilla-ikerpárral, egyszerre két jövevénnyel gya­rapodott a majomkolónia. Már az is kuriózumnak számít, hogy a fogságban tartott go­rilla-nőstény utódnak ad életet, ikerszülésre, mesterséges környezetben még nem igen volt példa. Alapítványi fenntartásban Játékszobát szeretne a diákotthon Diákok a szakköri foglalkozáson Fotó: Király J. Béla A kaposvári MÁV Nevelő- és Diákotthon egy éve viseli „A vasút a gyermekekért Ala­pítvány” Diákotthona nevet. Az évszázados épületben lévő intézményen kívül még három helyen működtet a MÁV ilyen jellegű diákotthont. A 105 általános iskolás, 78 középiskolás él, és négy főis­kolás is itt lakik. 31 olyan ta­nuló is helyet kapott a kollégi­umban, akiknek külön férőhe­lyet nem tudott biztosítani az önkormányzat. A gyerekek a város iskoláiban tanulnak. Pálfy György nevelőtől tu­dom: a sporton kívül számos szakköri lehetőség van. A diá­kok sütni-főzni tanulnak, rá­dióznak, kötő- hímző szakkör várja őket, ismerkednek a számítógéppel, mese- és versbarát klub működik, s az ifjú csillagászok gyakran kém­lelik az eget. Dr. Nagy Ivánné igazgatónő elmondta: folyamatosan sze­retnék korszerűsíteni az in­tézményt. Kevés pénz jut erre, így sok helyre kénytelenek pá­lyázni, és bérbeadják a dísz­termet, a tornatermet, a ven­dégszobákat és étkeztetést is vállalnak. Nemrég a Városvé­dők Klubjától kaptak ötvene­zer forintot. Ebből mosógépet vettek. Jelenleg is tart a fűtés­korszerűsítés, és a falburko­latnak is csak egy része ké­szült még el. Játékszobáról álmodnak, s arról, hogy egy külön alapítványt hoznak létre, amelynek alaptőkéje a minap rendezett jótékonysági bál be­vétele lenne. Ebből a legjob­baknak szeretnének ösztöndí­jat adni. (Lőrincz)

Next

/
Thumbnails
Contents