Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-20 / 17. szám

10 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1995. január 20., péntek A vállalkozó békét akar Az egyházhoz igyekvők útját könnyíteni kell A számla melege A Rudh-Hungária Kft által terjesztett reklámcédulát ta­láltam a postaládában, ame­lyen az állt: ha kitöltve vissza­küldöm a Győr, Fehérvári út 75. címre, akkor bővebb felvi­lágosítást nyújtanak. Felvilágosítás helyett Kapos­várról a cég egyik ügynöke személyesen keresett fel. A tá­jékoztatás után kitöltött egy megrendelőlapot és közölte, hogy 3 hónap múlva leszállítják a megrendelt árut, egy villany­kályhát. De amennyiben még­sem kérem, úgy az ígért szállí­tási határidő előtt egy hónappal még visszamondhatom. 1994. augusztus 5-én ajánlva adtam fel egy lapot, amelyben visszamondtam megrendelésemet. Ennek elle­nére szeptember elején mégis leszállították az árut amelyet én nem vettem át az előzetes megállapodás alapján, misze­rint a szállítási határidő előtt 1 hónappal visszamondhatom a megrendelést. Január 6-án ajánlott levelet kaptam a kft megbízott ügyvédjétől, dr. Ha- rasi Dezsőtől, miszerint 10 szá­zalék kötbért, azaz 3950 forin­tot vagyok köteles fizetni a fenti cégnek. A felszólítás dátuma két hónappal korábbról, no­vember 7-ről szól, iktatószáma nincs. Úgy gondolom, ha az ügynök úgy tájékoztatja a vásá­rolni szándékozót, hogy a szál­lítás előtt egy hónappal még visszamondható a megrendelt árut, akkor nem is kellett volna leszállítani. Ha nem fizetek, úgy bírósági eljárással fenyeget­nek. Haus Tiborné Barcs, Nagyhíd út 60. Leírták a 2. magyar hadsereget? A Somogyi Hírlap január 11-i számában Az esküvő és a hívek címmel jelent meg írás. Levelem „érted haragszom, nem ellened” címet visel­hetné. De, hogy érthető le­gyen, fussunk kissé vissza az időben. 45 évvel ezelőtt megkezdő­dött a magyarországi egyházak üldözése, s talán a fő támadás a katolikus egyház ellen irá­nyult. Iskoláit államosították, a szerzetesrendeket feloszlatták, a klérus egy részét internálták vagy bebörtönözték, élén Mindszenthy József bíborossal. Verd meg a pásztort, elszéled a nyáj, gondolta a kommunista vezetőség. Nos, nem így tör­tént. Az egyház csodálatosan viselte a megpróbáltatásokat. Talán bizonyos értelemben véve jót tett, mert megerősítette egyházunkat. 1989-ben sok mindenmegváltozott. Ekkor mérhettük fel, hogy a kemény, majd a puha diktatúra is nem­csak a gazdaságban, de az emberek lelkében is mérhetet­len károkat okozott. (Kádárék ugyan fennen hirdették a val­lásszabadságot, de ha valaki gyermekét hittanra Íratta, a szülő másnap már a munkahe­lyén kemény kioktatásban ré­szesült.) Ezért érthetetlen szá­momra, hogy egyházam, mely­nek mindig hű tagja voltam, „ezt Rákosiék káderlapomon írásba is adták: aláhúzva sze­repelt klerikális reakciós) most miért keményít be. Miért nehe­zíti meg a szülők dolgát, ha gyermeküket keresztelni akar­ják, vagy ha a fiatalok a polgári esküvő mellett az oltár előtt is hűséget akarnak esküdni. Idé­zek a cikkből: „a szentségi há­zasság a keresztény hívőknek 1994 januárjában befizet­tem 40 ezer forintot a tele­fonra. A Matáv 1994 szep­temberében megkezdte a munkákat községünkben. Dolgoztak is rendesen, hi­szen december 29-én már szólt is a telefon, csak az a baj, hogy nem mindenkinél. A miénket még a mai napig sem kötötték össze az oszlo­pon lévő vezetékkel. Telefo­nom van, a fővezetéken levő vonal is él, csak nincs össze­kötve egymással. Ez ügyben 1995. január 2-án megkerestem telefonon a Matáv marcali ügyfélszolgá­latát. Az ügyintéző hölgy tájé­koztatott arról, hogy a munkát a Matáv kiadta alvállalkozó­nak, ezért nem tudnak foglal­kozni a problémával. GFB mizéria címmel a Somogyi Hírlap január 9-i számában jelent meg Fekete Tamás balatonboglári lakos levele. Tekintettel arra, hogy az ügy kapcsán olyan megállapítások tehetők, melyek általános ér­vényűek, más ügyfelekre is vonatkozhatnak, és remélhető­leg a félreértéseket is tisztázni lehet így — az alábbi észrevé­teleket teszem. Valamennyi, Magyarorszá­gon hivatalosan bejegyzett és gépjármű felelősségbiztosí­tással foglalkozó biztosító te­vékenységét a díjkezeléssel kapcsolatban is jogszabályok rendezik. Alaprendeletnek mi­nősül ebből a szempontból az 58/1991. (IV. 13.) számú kor­mányrendelet, mely a felelős­ségbiztosítás fő elveit, illetve szól s nem azoknak, akik csak pompára vágynak. Ez a pom­pára vágyás, számomra nagyon furán hangzik. Hisz a katolikus liturgia egy püspöki nagymise vagy egyéb szertartás zenéjé­vel, papi ornátusaival számos kis- és nagyobb papi segédleté­vel, nem maga a pompa? (Lásd pápa őszentsége látogatását). Miért fáj akkor egyházamnak, ha az a fiatal Mendelsohn nász­indulója mellett menyasszonyi ruhában szeretne esküdni élete párjával. Akkora pompa ez? De miért akarjuk megnehezíteni a megkeresztelést? Krisztus arra biztatta apostolait, terjesszék a hitet, szerte a világban. (A spa­nyol hódítók azt hiszem ezt egy kicsit túlzásba is vitték.) Ugyan­akkor különböző szekták próbál­ják táborukba csalni a gyanútlan fiatalokat. Ők nem gördítenek akadályokat a szektába lépés kapcsán. Vegyük már észre, hogy hazánkban éppen úgy, mint Európa-szerte, emberek millióinak lelke sivárosodik el, csak az anyagiak hajszolása a cél. Fiatalok ezrei lődöngnek az utcán, játéktermekben, s nyúl­nak a kábítószerhez, és sokszor lépnek a bűn útjára. Az ország történetében soha ennyi szél­hámos, bűnöző és gyilkos még nem volt. Elég kinyitni esténként a tv-t s meghallgatni az aznapi rendőrségi beszámolót. Az egyháznak nem megne­hezíteni, hanem megkönnyíteni kéne a táborunkba igyekvők út­ját. Papokra lenne szükség, akik szót tudnak érteni a mai tizen­évesekkel a sporton, a könny­űzenén, a kirándulásokon ke­resztül. Mert ha visszatérünk a merev dogmákhoz, csak rosz- szabb lesz a helyzet. Nánási Ernő Siófok Én nem az alvállalkozónak fizettem, és nem is ők kama­toztatták a pénzemet 8 hóna­pig, hanem a Matáv. Amikor ezt az ügyintézőnek is el­mondtam, kioktatott, hogy a pénzt az önkormányzati fej­lesztési alapba fizettem be. Ez igaz, de az OTP már 1994. januárjában átutalta a Matáv-nak. Ezek után megke­restem az alvállalkozó cég ve­zetőjét, aki azt ígérte, hogy 1995. január 3-án reggel el­végzi a munkát. Ez még ja­nuár 5-én sem történt meg. Nem tudom, hogy az én pén­zem mennyivel rosszabb, mint a másé? Miért lehet azt meg­tenni, hogy 83 telefonból 80- 81 -et bekötnek, 2-3-at kihagy­nak? Tollár Istvánné Somogyzsitfa az általános feltételeket tar­talmazza. A díjfizetéssel kap­csolatos, konkrétabban a díj­szabás, valamint a díjak alaku­lását, az úgynevezett bo- nus-malus rendszert a 29/1992. (XII. 15.) számú PM rendelet érinti. Ezen utóbbi jogszabály a kármentességi díjengedményt (bonus), illetve a pótdíjat (ma- lus) alkalmazandó kategóriák­ként állítja fel, illetve megjelöli az egyes osztályok díj össze­gét. A rendelet alkalmazása a biztosítókra nézve kötelező, természetesen ugyanígy irá­nyadó a biztosítottakra is. Tény, hogy a bejelentett ká­rok rendezését követően káro­kozó biztosítottunk értesítést kap arról, hogy levelünk kéz­hezvételétől számított hat hé­ten belül a baleset miatt kifize­tett kárösszeget visszafizetheti Megint egy téli évforduló. Én 1943. január 13-án a Don-parti fronton voltam, a somogyi 36. gyalogezred katonájaként. Az 1942-43-as tél bizo­nyára mindig eszébe jut a 2. hadsereg volt, még élő kato­náinak. Megemlékezéseket lehet olvasni a holocauszról, a magyar területen történt hadműveletekről, az első vi­lágháborúról, de hogy mi tör­tént a Donig 1200 kilométert kigyalogolt katonákkal, és milyen körülmények között, erről nem ír a magyar sajtó, nem beszél a rádió, nem el- míti meg a televízió. Úgy ve­szem észre, a 2. magyar hadsereg nemcsak meg­semmisült, hanem még az emlékét is „szőnyeg alá sö­pörték”. Az 1943-as januári orosz támadást is átéltem. Hideg volt, még a bunkerok padló­zata is bejegesedett. Nem volt téli ruházat. A kopott posztó bakaruhán átfújt a szél. Télre nagyobb számú bakancs járt volna, de az első vonalba nem érkezett meg. Nem kaptuk meg az otthon összegyűjtött kötött, horgolt kesztyűket, pulóve­reket és egyéb melegítő holmikat: a szeretetcsoma- gokat. 1943. január 13-ára virra­dóra a 36/III. zászlóaljunkat is mozgásba hozta az orosz egységek lendületes táma­dása, az ágyúdörejek, az aknák becsapódása, a gép­puskák kelepelése, géppisz­tolyok pattogása. A zászló­alj-parancsnokom sündisz- nóállást akart létesíteni. Ezt az őrnagyot a bakák idegen- légiós tisztnek becézték. Nagyon embertelen tudott a biztosítónak. Ez esetben díj- besorolását a káresemény nem rontja. Ez azt jelenti, hogy célszerű mérlegelni: az oko­zott kár összege, vagy pedig a hátrányosabb díjbesorolás kedvezőtlenebb a biztosított számára, és a mérlegelés eredményéhez képest hat hé­ten belül lehetőség van a szükséges lépések megtéte­lére. Amennyiben Fekete Tamás a levélben írtak szerint kiszá­molta, hogy károkozása miatt a hátrányosabb díjbesorolás alapján több pénzt kellene fi­zetni, minden további nélkül megtehette volna a fentiekben vázolt és a hozzá írt levélben szereplő lépést. Természetesen szó sincs ar­ról, hogy a biztosító a biztosí­tottra terhelné a teljes anyagi terhet, így semmi anyagi fel­lenni. Az ezredparancsno­kom felhívta a zászlóaljat te­lefonon, de a parancsnokkal nem tudott beszélni. Jó is­merőse voltam Krizsanics ezredesnek, és közölte ve­lem, hogy az ellenségről le kell válni. Még azt is közölte, hogy ne menjek az ezredpa- rancsnokság felé, mert az a völgy tele van visszavonuló olasz egységekkel. Ezután megkezdődött a felülről jött szigorú parancs; „egy lépést se hátra, csak előre” teljesí­tése visszafelé, de előre a szólásmondás megváltozott pasli doma-ra. Osztrogonszk felé mentem, ahol több na­pon át csellengtem, aknát hordtam, de elsősorban az enyéimet kerestem. Nincs parancsnokság, nincs egy parancsnok, aki ebben a rendetlenségben katonás fegyelmet tudna teremteni. Mindenki társat, valamilyen parancsnokságot keresett. Úgy voltunk, mint a szélvi­harban a porszemek. Keve- regtünk, kavarogtunk, de egy határozott parancsnok­ság nem volt. Teljes szerve­zetlenség. Nem volt bevet­hető tartalék. Nem volt ma­gyar virtuskodás. Pedig ez benne volt a magyar katonai szótárban. Nem volt lőszer. Nem volt szállítóeszköz. Lo­vaink takarmány hiányában éhendöglöttek. Nem volt konyha, nem volt élelmezés. A szórvány maradék kirá­gott, fagyott citromhéjat, nyers sárgaborsót fogyasz­tott. Nem volt ellenségkép, el­lenséggyűlölet. A magyar ka­tona lelkileg nem volt felké­szítve a háborúra. A fe- küdj-fel, békaügetés, a falig kiképzési mód nem vált be a valódi harcok közben. Oszt­elősséget nem vállal. A bizto­sító a hivatkozott rendeletek előírásai szerint jár el — éppen a biztosítottak, illetve a káro­sultak érdekében. A jogszabá­lyok által megjelölt kategóriák­hoz kapcsolódó díjosztályokat nem az egyes biztosítók álla­pítják meg, egyeztetés ered­ményeként azokat jogszabály rögzíti. Ebből eredően az nem róható fel a biztosítónak, hogy az adott típusú gépjármű mely kategóriába tartozik, és ez mekkora díjfizetési kötelezett­séggel jár. Fekete Tamás le­vele mindezeken túl azért is egyoldalú megközelítéssel él, mivel egy további körülményről nem esik szó. Remélhetőleg belátható, hogy „közel 20 000 forintos” díj mellett a biztosító adott esetben több millió forin­tos kárt rendez immár saját anyagi terhére. Rendkívül sok A Somogyi Hírlap január 9-i számában a vélemények rovatban Levél a biztonsá­gért címmel a kaposvári Béke utcai garázs és üzlet­sor építéséről jelent meg írás. A környék néhány la­kójának nemtetszését, tilta­kozását váltotta ki az ősz végén megkezdett építke­zés. Egyesek választási kam­pánynak, karrier hajhászás- nak tekintették. Megértéssel fogadom egyes lakók tiltakozását, mert tudatában vagyok annak, hogy félrevezetettek, hiányos információval rendelkeznek. A városi polgármesteri hivatal a megyei lapban többször köz­zétette, hogy a folyamat jogi­lag rendezett és visszafordít­rogoszk város egy központi helység a frontközeiben, ahol az ország minden ré­széből bevonultatott katona megtalálható volt. Már akik az első vonalban nem pusz­tultak el vagy nem estek fog­ságba. Ezekből összegyűj­töttek egy századnyi kato­nát. Szakaszokra, rajokra osztották őket. így lettem én rajparancsnok. Kaptam egy mokány magyar őrvezetőt, aki Andocson kisbíró volt, és tizenkét erdélyi románt. Még magyarul sem tudtak. Nem volt névsor, nem tudtuk ki ki­csoda. Felfegyvereztek ben­nünket, elláttak lőszerrel, kaptunk egy meleg vacsorát és egy pohár pálinkát. Majd felszólítottak bennünket, hogy letehetjük a sisakot, gyalogsági ásót, pokrócot, sátorlapot. Ekkor kezdtem sejteni, hogy mi lesz a feladatunk. Közölték velünk, hogy felvált­juk a németeket, és ők majd éjfélkor leváltanak minket. Osztrogoszkból Korotoják felé indultunk ki a városból. Csak a hó világított. Kiérve a városból, elhagyva a német tüzérséget, hóból rakott mellvédvonalhoz érkeztünk. Itt váltottuk le a németeket. Lassan a német ágyúk is el­hallgattak. Ottmaradtunk mi, puskások. A rajban csak egy lengyel tányéros golyószóró volt. Az oroszok tőlünk nem messze lévő vasútvonal vé­delmében voltak. Szórvá­nyosan lövöldöztek. Váltás közben egy akna csapott be a hóba rakott mellvédbe, de ott még németek voltak. Egyik németnek leszakította a karját. A rajból nem sebe­sült meg senki. A németet hátravittük a sátorlapjában, s átadtuk a még ott talált né­esetben, az esetek túlnyomó részében kifejezetten nagy összegű kárkifizetésekről van szó, egyösszegű és járadék formájú kártérítést nyújtunk a károsultaknak. A felelősségbiztosítás alap- koncepciója az, hogy a nagy­számú biztosítotti közösség ál­tal befizetett díjakkal — mint­egy szétporlasztva — lehes­sen anyagi védelemben része­síteni a károsultakat. Bízom abban, hogy észrevé­teleim számos kételyt, és megalapozatlan kritikával je­lentkező egyoldalú megítélést eloszlatnak. A Fekete Tamás levelében szereplő felajánlás kifejezett kedvezmény, hiszen a jogszabály alapján minden további nélkül lehetőség lett volna arra, hogy a biztosítók ne éljenek az ügyfélnek nyúj­tott mérlegelési lehetőséggel. Varga László a Hungária Biztosító Rt Somogy Megyei Igazgatóságának igazgatója hatatlan. A TV2 regionális műsora is közölte ezt. Utoljára szeretném hangsú­lyozni és közzétenni, hogy nincs a kivitelezéssel kapcso­latban a vállalkozót érintő jogi és műszaki probléma. Aki úgy érzi, hogy nincs meggyőződve az eljárás jogszerűségéről, annak irodámban rendelkezé­sére bocsájtjuk az iratokat. Egyébként a munka a téli idő­járás miatt szünetel, március­tól folyamatosan adjuk át a ga­rázsokat és az üzleteket, hogy mielőbb befejezhessük, és az eddiginél rendezettebb szol­gáltatással bővülő területet ad­junk át. Békejobbot nyújtunk az alá­íróknak és rosszakaróinknak. Balogh Zoltán a Novober Gmk vezetője Kaposvár, Zárda u. 27. meteknek. Magunk marad­tunk. Parancsunk csak az volt, hogy figyelmeztető lö­véseket adjunk le. Az oro­szok is mind kevesebbszer lődöztek. Közeledett az éjfél, és vártuk a váltást, ami nem jött. Már világosodott és tá­volból kiabálás hallatszott. Ez volt az értesítés, hogy visszavonulhatunk. Visszaérve Osztro­gonszkba, már nem találkoz­tunk németekkel. Tehát mi biztosítottuk a németek el­vonulását. Ezek a Crammer német hadtest katonái vol­tak. A raktárak kifosztva, fel­gyújtva, boroshordók kilyug­gatva, átlődözve, a padozat tocsogott a boros sártól. Ki­adatlan, fáradt és éhes ka­tonák céltalanul vánszorog­tak az utcákon, a már bekerí­tett városban. Az első kitörni készülő tömeggel hagytam el szerencsésen a várost. A völgyet két oldalról erős tűz alatt tartották az oroszok. Visszanézve a völgyre, na­gyon siralmas látványt nyúj­tott. Ez még csak a vissza­vonulás kezdete volt, mely 1500-1600 kilométer után ért véget azoknak, akik nem fagytak meg, nem haltak éhen, vagy nem kerültek újabb gyűrűbe és fogságba. Én szerencsésnek mondha­tom magamat. Az össze- számlálás a Dnyeperen in­nen, Petsanika helységben írt, és lehallgatva egy tele­fonjelentést, a majdnem 250-280 ezres magyar had­seregből 150 ezret tudtak összeszámolni, hozzátéve, hogy ennek nagy része had- tápos alakulat. Negyedes Károly a volt somogyi 36. gyalogezred távbeszélő katonája Sofőr­dicséret Vannak még udvarias, előzékeny, nagyon rendes buszsofőrök. Elég gyakran utazunk Dombóvárra és Kaposvárra. Még olyan udvarias sofőrrel életemben nem találkoztam, mint a BRS 536-os busz veze­tője. Legyen az idős, tehetet­len, fiatal vagy gyerek, min­denkihez van egy kedves szava. Október 27-én többen utaztunk ezen a járaton, és az volt a véleményünk, hogy ezt meg kellene írni az újságban, mert igen sokan tanulhatná­nak tőle. Kinyomoztuk a ne­vét. Bárdos! Lászlónak hívják. Krámán Alajosné Kapospula Rákóczi út 70. id. Gelencsér Istvánné Attala Telefon vonal nélkül Felelősség és biztosítás

Next

/
Thumbnails
Contents