Somogyi Hírlap, 1995. január (6. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-12 / 10. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1995. január 12., csütörtök Panaszmentes öregség Évek óta tartó kutatás biztató eredményei sejtetik, hogy a francia orvosprofesszor, Eti- enne-Emile Beaulieu megtalálja a békés öregedés gyógyszerét. Nem csodaszerről van szó, hangsúlyozzák az orvosok, s még csak arról sem, hogy alkalmazásával az élet meghosz- szabbítható vagy egyes öregkori betegségek megelőzhetők. Az viszont elérhető, ha a következő három-négy évben beigazolódik hatásossága, hogy az embereknek öregkorukban jobb lesz a közérzetük, fiatalosan, kevesebb gonddal, reumatikus panaszok, memóriavesztés nélkül tölthetik éveiket. Tíz márciusban, visszamenőleg A Nyugdíjbiztosítási Önkormányzat elnöksége, a népjóléti tárca és a Pénzügyminisztérium megállapodott abban, hogy az idei nyugdíjemelések első, tíz- százalékos ütemére márciusban kerül sor, január 1-jéig visz- szamenőleges hatállyal. Az ön- kormányzat az emelés második, szeptemberi ütemének mértékére májusban tesz majd javaslatot, attól függően, mekkora lesz a nettó keresetek várható emelkedése. Az évi emelés mértéke egyébként az önkormányzat költségvetésében, illetve a kormány előterjesztésében nem találkozik: az előbbi 15, az utóbbi 13,5 százalékos emeléssel számol, ám az sem kizárt, hogy végül is 15 százaléknál több valósul meg. Fogfájós dédnagymama Igencsak meghökkentek a az esetet vizsgáló orvosok Kína Csiangszu tartományában, amikor megvizsgálták a 92 évps Jiang Ai-shen száját. Az idős asz- szony már fél éve fogfájásra panaszkodott, noha 10 éve elvesztette utolsó fogát. A vizsgálódás érdekes eredménnyel járt: a piros, duzzadt ínyben új fogak bújtak ki a foghúsból! A dédi most éppen tizenkét új fogat mondhat magáénak. Egyelőre „állnak” a gyógyszerárak Egyelőre még „állnak” a gyógyszerárak, ugyanis ebben a hónapban nem kell többet fizetnünk az orvosságért. Örömre azonban nincs okunk, mert csak átmeneti „mozdulatlanságról” van szó: az új gyógyszerfinanszírozási rendszer bevezetésével egyidőben, valószínűleg még az első negyedévben az áremelés hatására a térítési díjak is emelkednek. Az importőrök és a gyártók most is emelték az árakat, s így a fogyasztói árak 14,1, a térítési díjak pedig átlagosan ötvenhat százalékkal növekednének — ha a különbséget az egészségbiztosító nem fedezné. Az új gyógyszerfinanszírozási rendszernek legkésőbb március 15-ig életbe kell lépnie, akkor pedig érezhető lesz a mostani import- és termelői árak emelkedésének a hatása is. Százhat éves új hallgató Úgy tetszik, nemcsak a jó pap tanul holtig: bizonyság rá a dél-angliai Tabitha Barker, aki 106 évesen szánta rá magát arra, hogy beiratkozzon egy farnboroughi főiskolára. Az idős hölgy tette alighanem egyedülálló szerte a világon. A választott tárgy nem kapcsolódik korábban végzett munkájához: a 106 éves új főiskolai hallgató ugyanis korábban ápolónőként dolgozott, most viszont a történelmet tanulmányozza. Télen fűtött helyen A MSZOSZ segítsége a nyugdíjasoknak Kaposváron az MSZOSZ- házban fűtött, világos helyiségben tölthetik idejüket napközben a nyugdíjasok. Ismerős arcokat is látni: akik nyáron a Berzsenyi park betonasztalait ülték körül és kiszorította őket a parkból az ősz — most kellemes körülmények között múlatják az időt. A helyiséget az egykori Latinka művelődési házat, a szak- szervezeti központot kétharmad részben birtokló MSZOSZ és megyei képviseleti testületé bocsátotta rendelkezésükre. A megyei testület vezetője, Svajda József a nyugdíjasokkal való jó kapcsolatot azért is fontosnak tartja, mert Somogybán az MSZOSZ-tagok- nak egyharmada nyugdíjas. Huszonhárom jelentős szakma mellett a nyugdíjasok és a munkanélküliek szak- szervezeti tagságát tömörítik, s éppen tavaly, a társadalom- biztosítási önkormányzati választásokon kaptak a nyugdíjasoktól sokáig emlékezetes segítséget. Az idén ismét alkalom nyílik a jó együttműködés bizonyítására: a megyei nyugdíj- és egészségbiztosítási önkormányzatok megalakulására még ebben a félévben sor kerül. — A Nyugdíjasok Szervezeteinek Somogy Megyei Szövetségével és a kaposvári városi egyesülettel szinte mindennapos a kapcsolatunk — mondta Svajda József. — A megyei elnök, Kovács Lajos tagja szakszervezetünk országos választmányának és a megyei képviseleti testületnek, Székely Sándor városi elnök pedig állandó meghívottként vesz részt az üléseinken. Anyagiakkal, tanácsokkal, javaslatokkal segítjük a nyugdíjasok szervezeteit, meg úgy, hogy például ingyen helyiségeket bocsátunk rendelkezésükre, autót adunk, hogy vidékre is eljussanak. Közreműködtünk a kivételes nyugdíjemelések intézésében és konkrét esetekben anyagiakkal is segítettünk az elesetteken. Hetente kétszer ingyenes jogi tanácsadás is várja itt a nyugdíjasokat. — Most azt tervezzük, számba vesszük: hány nyugdíjas került az utcára azáltal, hogy megszűnt az az üzem, hivatal, intézmény, ahol korábban dolgozott vagy ahol nyugdíjasként még tetőt kapott a feje fölé, illetve ahol a szakszervezetek anyagiak híján képtelenek felkarolni őket. Jó példaként említem a vasas nyugdíjasok területi alapszervezetét, amely ide, a szak- szervezeti házba hozta a nyugdíjasokat. 180-an indultak, ma már 460-an vannak, mindannyian vasas szakszervezeti nyugdíjasok a megye minden részéből... Szeretnék létrehozni az MSZOSZ területi nyugdíjas-szakszervezetét is. Ehhez a magot a vasasok adnák, a helyet a ház, és az úgynevezett szórványtagságot is szívesen látják. (Hernesz) Havi 600 forint támogatás Az energiaár-emelés ellentételezése nyugdíjasoknak A kormány rendeletben szabályozta — 185/1994. (XII.29.) kormányrendelet, megjelent a Magyar Közlöny tavalyi, 129. számában — az energiahordozók 1995. január 1-jei áremelésének ellentételezését, a legrászorultabb lakossági csoportok támogatását. Mi most azokat a rendelkezéseket emeljük ki, amelyek a nyugdíjasokat érintik. Havi 600 forint energiaár-támogatásra jogosult az 1994. december 31-én 60. életévét betöltött öregségi nyugdíjban, III. rokkantsági csoportba tartozó rokkantsági nyugdíjban, öregségi járadékban, munkaképtelenségi járadékban, özvegyi nyugdíjban, özvegyi járadékban, III. rokkantsági csoportba tartozó baleseti rokkantsági nyugdíjban, baleseti özvegyi nyugdíjban, valamint nyugellátásként vagy baleseti nyugellátásként végkielégítésben, árvaellátásban, szülői nyugdíjban részesülő személy, ha nyugdíjának 1994. december havi összege nem haladta meg a 12 ezer forintot. Jogosult továbbá az 1994. december 31-én I. és II. rokkantsági csoportba tartozó rokkantsági nyugdíjban, az I. és II. rokkantsági csoportba tartozó baleseti rokkantsági nyugdíjban, rokkantsági járadékban részesülő személy, ha rokkantsági nyugdíjának 1994. december havi összege nem haladta meg a 12 ezer forintot. Nem állapítható meg támogatás, illetve a megállapított támogatás folyósítását meg kell szüntetni, ha a jogosult személyes gondoskodást nyújtó bentlakásos szociális intézményi ellátásban részesül, illetve a nyugdíjas Magyarországon lakóhellyel nem rendelkezik vagy a jogosult- sági feltételek már nem állnak fenn. A támogatást a nyugdíjasok részére a nyugdíjfolyósító szerv hivatalból, a támogatásra jogosító időszak hónapjára járó ellátással együtt folyósítja. Szinkronhiány Felsorolni is nehéz, mi mindennek az ára ment föl az idén január elsején, illetve megy föl januárban, februárban. S nem fillérekkel, néhány forinttal, hanem igencsak tekintélyes ösz- szeggel — annyival, hogy azt a kisnyugdíjas ma még föl sem mérheti. S mit állíthat ezzel szembe ellentételezésként? A havi hatszáz forint támogatást, meg a majdani nyugdíjemelést... A 600 forintos támogatás összege önmagáért beszél. A nyugdíjak két lépcsőben emelkednek, az első, tízszázalékos emelésre márciusban kerül sor, január 1-jéig visszamenőleges hatállyal — olvashatjuk a hírek között. És mi lesz márciusig, pontosabban szólva áprilisig? Ugyanis a postás még csak áprilisban jelentkezik majd először az emeléssel...A bolt nem ad emelt árú kenyeret, tejet, az áramszolgáltató emelt árú áramot, a gázosok emelt árú gázt, a Volán emelt árú jegyet vagy bérletet — és így tovább — azzal, hogy majd áprilisban fizetünk emelt árat, ha nekünk is fizetnek emelt ösz- szegű nyugdíjat. Nekünk visszamenőleg fizetnek, hadd kapjunk hitelt s hadd fizessünk mi is visszamenőleg áprilisban — nem így lenne a játék tisztességes? Hogy a nyugdíjasnak már az 1994. évi nyugdíjemelésébe bekalkulálták az 1995. eleji árnövekedéseket, vagyis tavaly azért kaptunk „többet”, hogy győzzük kifizetni a mostani költségtöbbletet? Hát... Mindenesetre nehéz két-három hónap következik. Tessék kapaszkodni! H. F. Egy kaposvári asszony hosszú utazásai Kötődés, határokon át Az ősz hajú kaposvári asz- szony,'Búzás Lászlóné azért kereste föl szerkesztőségünket, mert olvasta a Somogyi Hírlapban a cseljabinszki temetőben nyugvó, egykori — föltehetőleg somogyi — hadifoglyok nevét, s szeretné tudni: honnan szereztük a listát, mikor közöljük a folytatást. Merthogy ő is járt odakint, férjét keresve. Előbb 1986-ban 15 napot, majd két évvel később három hónapot töltött Magnyito- gorszkban, s most, életében talán utoljára, megint oda készül. Nem elhunyt férje sírját, hanem magát az ötvenegynéhány éve fogságba esett férjet keresi. Ő ugyanis szentül hiszi, hogy Búzás László ma is él „valahol Oroszországban”, csak éppen nem adhat hírt magáról... Ebben az idős somogyi asz- szonyban ilyen visszhangra talált J. V. Anikanovnak, az oroszországi Cseljabinszk város önkormányzata „Memorial” vállalata vezérigazgatójának a Belügyminisztériumba küldött, majd onnan a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségéhez továbbított levele. A levelet és — folytatásokban — a 135 elhunyt nevét és személyi adatait a szövetség lapja, a Hadifogoly Híradó hozta nyilvánosságra, onnan vettük át a somogyi vonatkozású adatokat. Olvasom, hogy ugyancsak Oroszországban, az egyik háború szántotta településen felajánlották: építsenek ott a magyarok kápolnát elesett hozzátartozóik emlékére. Ingyen adják hozzá a területet, az építőanyagot. Cserébe azt kérik: hadd építhessenek ők is emlékhelyet Budapesten, ahol leróhatnék kegyeletüket a harcokban elhunyt szeretteik emléke előtt. Az egyszerű, logikus érv: ahogyan a magyar baka — köztük Búzásné férje — sem önszántából, hanem vezényszóra vágott neki a messzi távolnak, úgy az orosz katona is hasonló módon jutott el hozzánk. Most a magyar is, az orosz is idegen földben alussza örök álmát. Hogy pontosan hol, nem mindig tudni; a cseljabinszki vezérigazgató csupán emberségtől vezérelve segít eloszlatni a homályt. Ebben reménykedik kaposvári, Kálvária utcai olvasónk is. Bízik benne: az orosz vállalat- vezető neki is segít abban, hogy férje nyomára bukkanjon. A szövetség meleg hangú levélben köszönte meg a messziről érkezett névsort J.V. Anikanovnak és minden egyes munkatársának. Az életben maradottak vélekednek így. Azok, akik odakint a halál mezsgyéjén jártak, s nem sokon múlott, hogy maguk is az ismeretlen helyen eltemetettek sorát gyarapítsák... Búzásnénak a bizonyosság más miatt kell. Úgy véli: amíg férje nevét nem leli föl az elhunyt hadifoglyok listáján, addig reménykedhet. Mert az életet csak a halál bizonyossága cáfolhatja meg. Hernesz Ferenc Kettesben könnyebb Barátságot házassággal elrontani nem szabad Ebédre várva is van mirőf beszélgetni Fotó: Király J.Béla — Sok kínban, keservben volt részünk, megérdemeljük ezt a kis nyugalmat és békét — vallja Bicsák Lászlóné, aki élete hátralévő részét Zsohár Józseffel kívánja leélni. A két nyugdíjas a kaposvári Petőfi utcai nyugdíjasklubban ismerkedett meg. A jóízű beszélgetésekből hamarosan barátság, majd ennél is több lett. Úgy döntöttek, olyan harmonikus a kapcsolatuk s olyan kevés a nyugdíjuk, hogy a leghelyesebb, ha összeköltöznek. — így csak egy lakást kell fönntartani, s ráadásul egész nap együtt lehetünk. A délelőtt hamar eltelik, s délben már itt vagyunk a klubban. Míg az asszonyok beszélgetnek, mi kártyázunk, olvasgatunk. Néha Erzsébet is beáll a zsu- gázók közé, de annak sosincs jó vége, mert akkor mindig ő nyeri a partit — mondja tréfásan Zsohár József, akinek kedvenc időtöltése a kirándulás. Ebben lelkes társra talált Erzsébetben. — Nincsenek előre megbeszélt útjaink, gyakran előfordul, hogy felkelünk, ragyog a nap, s azt mondjuk, menjünk el egy kicsit körülnézni. Bepattanunk öreg Ladánkba, s már itthon sem vagyunk. Csavargásainknak csak a pénz szab gátat. Ma már nem olcsó mulatság egész nap autózni, pedig nem kell messzire menni, hogy fantasztikus helyeket lásson az ember. Én Baranyából kerültem Somogyba, s József mutatta be nekem a megye szépségét. Sok olyan hely van, ahol még nem jártam, de szívesen elmennék. Ha összehúzzuk magunkat, talán az idén is sikerül egy-két kirándulást nyélbe ütni — reménykedik Bicsák Lászlóné. Nem is az alacsony nyugdíj a legnagyobb baj. Mint mondta, az idős emberek legalább annyira szenvednek a magánytól, az egyedülléttől, mint a pénztelenségtől. — Nincs annál borzasztóbb, mint amikor senki sem nyitja rá az emberre az ajtót; ha nincs kihez szólni, csak a négy fal bámul ránk. Ezért is örülök, hogy társat találtam. Közös az érdeklődésünk, s mert kortársak vagyunk sok a közös emlékünk. így aztán sosem fogyunk ki a szóból. Hogy miért nem házasodunk akkor össze? Ismeri a mondást: vörösbort szódával, jó barátságot házassággal elrontani nem szabad. Ehhez tartjuk magunkat mi is. A mi kapcsolatunk így is tökéletes. A gyerekeink, unokáink, a környezetünk így is elfogadott bennünket, akkor meg minek változtatni. Boldogok, a többi meg nem számít. Széki Éva Fűtött helyiségben kellemesen telnek a napok Fotó: Király Béta
