Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-07 / 288. szám
1994. december 7., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Nyitás Mikulás-ünnepséggel A meseszállón nincs lehetetlen A recepció is kitűnő' hely a játékra Fotó: Török Anett E hónap elejétől megnyitotta kapuit a látogatók előtt a meseszálló Bőszénfán. A decemberi nyitást mintegy a Mikulás ajándékának szánták, és ünnepváró játszóházzal tették emlékezetessé. A hét végi egész napos programon nem csak a szállóban megszállt — pécsi, budapesti — családok gyerekei, hanem a környékbeliek és kaposvári kicsik is részt vehettek. Nem lehetett panasza a tulajdonosoknak a látogatottságra, érkeztek is szépen a kíváncsiak. A gyerekeknek igazán jó szórakozást nyújtott a játszóház, ahol elsősorban az erejüket, ügyességüket, kézügyességüket és gyorsaságukat tehették próbára, de az igazi élményt mégiscsak a Télapó okozta, aki lovaskocsin érkezett a szállóba, és csokoládét, szaloncukrot, diót osztogatott a gyereksereglet között. A tettrekész mesealak örömmel vett részt a gyerekek játékában is. Délután sétakocsikázásra indultak a kicsik. A bakon a Mikulás ült és fuvarozta el a kis utasait a közeli szarvastelepre. Nem véletlen, hogy éppen a szarvasokat mutatta meg a gyerekeknek a jószívű puttonyos, hisz közismert a vonzódása az aggancsosok iránt. Maga is szívesen jár rénszarvas szánon, bár Bőszénfára a rén másirányú elfoglaltsága miatt gazdája lóhúzta kordén érkezett. A Mikulással érdemben csak a szálló szobái kelhettek versenyre a gyermeki képzeletben, mivel a szobákat a legkülönfélébb mesejelenetekbe építették. Micimackó és a Grimm mesék hősei jól megférnek itt együtt. A legnépszerűbb lak persze a várkastély és a vitorlás hajó-szoba volt és várhatóan lesz majd a továbbiakban is. A játékszobában pedig csak az nem talált kedvére való játékot, aki nem akart. De ilyen gyerek még nem járt a meseszállóban. A szórakozás mellett persze a hasukra is gondoltak az idelátogatók. Az ötletessége mellett ugyanis a konyhája miatt is vonzó lehet a szálló: a környékről várásolják a nyersanyagokat a jóféle házikoszthoz. Sz. É.-N. L. Erdélyben hagyta a keze nyomát A hajmási építőmester A faluban mindenki segített Csíki Lajos, a hajmási építőmester Fotó: Nagy László A négygyermekes Csíki család Romániából költözött Hajmásra. Ennek már három éve. Azért kerestek maguknak új otthont, hogy gyerekeik szabadabban élhessenek, ne hallják mindig azt, hogy a kisebbséghez tartoznak. — Ne román nyelven kelljen tanulniuk szakmát, és ne mások határozzák meg, hogy melyik városban kell elhelyezkedniük. Ezt mindenképpen el akartuk kerülni — mondja Csíki Lajos. — Nekem rokonaim élnek Kaposváron, ez megkönnyítette a választást. A szülők, a testvérek és a barátaink viszont mind Romániában maradtak. — Milyen gyakran találkoznak egymással ? — Amióta eljöttünk, én még nem voltam otthon, csak a fiam. Nyáron viszont meglátogattak bennünket az öregek és nagyon elégedettek voltak azzal, hogy mire jutottunk. Már régóta foglalkoztatta a gondolat, hogy — mint mondta — új életet kellene kezdeniük. — Építőmunkásként dolgoztam Csíkszeredában is, és úgy éreztem, hogy a szakmámmal máshol is megállóm a helyem. A feleségem fonónő volt, de jöttek a gyerekek, így ő otthon maradt, vezette a háztartást — mesélte a családfő. — Nehezen talált munkahelyet és lakást? — Úgy érzem, hogy gyorsan befogadtak bennünket, mindenki segített. Ki jó szóval, ki mással. Én egy évvel korábban átköltöztem, a családot csak ezután hoztam ide. A Surján Részvénytársaság adott munkát és szolgálati lakást is. Jövőre talán elkészül a házunk Sántoson, amin az egész család dolgozik. — Sokan azt tartják, hogy az áttelepülők olcsóbban dolgoznak, és elfoglalják az amú- gyis kevés szabad munkahelyet az itteniek elől... — Áttelepülni csak azok tudnak, akik Romániában is megfogták a munka végét és jól képzettek, mert nem olcsó dolog újrakezdeni egy életet. Ha valaki egy-két hétre jön át olcsón dolgozni és leviszi az árakat, én ezt éppúgy elítélem, mint akik itt születtek. Remélem, hogy engem holnapután is megtalál a munka. — A román nyelvet nem felejtették el? — Mi otthon mindig magyarul beszéltünk. Ugyancsak bajban lennék már, ha meglátogatnám a barátaimat és mesélnem kellene nekik románul. — Nem bánták meg, hogy ideköltöztek? — Ha a tévében látok valamit Csíkszeredáról, azt szívesen megnézem. Tizennyolc évig dolgoztam ott, és nincs olyan tömbház, amelyiken ne lenne ott a kezem nyoma, de ha azt mondanám, hogy megbántam, a Jóisten is megverne érte. Boldizsár Beáta Szerelemből tartja a gazda a lovakat Cser énfai jó szomszédok Tél elején csendes a cse- rénfai határ. Akinek van munkája az bejár a városba, más a ház körül teszi dolgát. Az úton csak egy lovas kocsit látni. A bakon a gazda: Baumhakel Ferenc, mellette ismerőse, Bengyák Vince. — A barátomnak fuvarozok, ingyen — mondja a kocsis. — Tudja, valahogy megpróbálunk egymáson segíteni. Ők a szénagyüjtésben, kaszálásban és nyáron a kombájnolással segítettek, én meg fuvarral viszonzom. Ha mindezért fizetni kéne, egy idegennek az rengeteg pénzét vinné el. Inkább összefogunk, így próbálunk ötről hatra jutni. Megtudtam, hogy a két ló, Havas és Remény gazdája főként jószágtartással foglalkozik. A ház körül van sertés, tehén, borjú és tíz ló. Földje is van, kárpótlási. Harminc hektáron megterem a búza, a kukorica, a répa és a zab is. — Világéletemben állatokkal, növényekkel foglalkoztam. A borjakat eladom; van belőlük most is hét növendék. Igaz, hogy sok megy el az etetésükre, de azért meg lehet élni valahogy ebből is. — De azt tudja-e, hogy a Feri miért tart egyszerre tíz lovat — kérdezte nevetve a szomszéd. — Szerelemből. Én még nem láttam olyan embert, aki ennyit törődne, dolgozna az állatokkal. — Ez tényleg így van. Világéletemben szerettem a lovakat — mondta Baumhakel Ferenc —; a családunk már 200 éve is tartott jó néhány lovat. Amióta az eszemet tudom, mindig volt apáméknak is. A szállításhoz tulajdonképpen bőven elég volna egy pár is. De ha elfér ennyi az istállóban, miért ne... (Harsányi) Bekalkulálták a várható gázáremelést Mezőcsokonyán Gondos gazdája van az iskolának Mezőcsokonya egyike a kivételeknek. A község, amelynek mintegy 1200 lakója van, egymaga üzemelteti az iskolát, és bár óriási megterhelést jelent nekik, nemcsak, hogy nem rokkantak bele, de még a bővítésére is futotta. Nemrég fejezték be a bővítést, valamint készül az új tornacsarnok is. A negyven milliós beruházás költségeinek felét pályázattal nyerték. A várható energiaár-emelések sem hozzák zavarba a mezőcsokonyai önkormányzatot — mondták el —, az iskola 14 milliós költségvetésébe belekalkulálták az áremelkedéseket. Várhatóan nem lesz tehát fűtésszünet. Az iskolában nyolcvanhat kizárólag helyi diák tanul, ami — mint mondták — igencsak kevés. Nem is számíthatnak többre, lévén a közeli községekben — például Somogy- sárdon — nagy körzeti iskola. Persze ezt csak részben sajnálják, hiszen tudják jól, hogy a kilenc-tíz fős osztályok a le- gideálisabbak a tanítás szempontjából. Az iskolabővítés mellett másra is futja a községi kasz- szából: a napokban végzik még el az orvosi rendelő tetőjavítását is, valamint a moziépület felújítását és átalakítását is. Ez utóbbira azért van szükség, mert faluházzá lép elő az egykori filmszínház. Mint elmondták, arra hogy eredeti funkciójába visszaállítsák, kevés a remény, mert a legtöbb somogyi községhez hasonlóan Mezőcsokonyán is végképp kiszorította a mozgóképet a videó. (Nagy) GÁZFOGADÓT ÉPÍTENEK. Utolsó simításokat végezték ezen a héten a cserénfai gázfogadó állomásnál. A tervek szerint ma adják át a magasszintű biztonsági előírásoknak is eleget tevő állomást. Az épület és a műszaki berendezések kiépítése szervesen kapcsolódik a környék 13 millió forintot felemésztő gázprogramjához. A gázfogadó kivitelezésével a dombóvári Uniterm Gmk szakembereit bízták meg Fotó: Harsányi Miklós Művész-tanár tárlata Igáiban Kiállítás nyílik meg ma Igáiban. Mától tekinthető meg az igali művelődési házban Soós Tibor festő-rajztanár tárlata. A festményeiből és grafikáiból összeállított kiállítást Gyene- sei István, a Somogy Megyei Közgyűlés elnöke nyitja meg. Mikulás a kertek alatt Több mint 220 gyereknek okozott örömet a mezőcsokonyai önkormányzat mikulása. Pónilovon, és az elmaradhatatlan krampusz kíséretében járta végig a falu utcáit, és ahol tizennégy éven aluli gyerek lakott, oda bekopogott és megajándékozta. Az önkormányzatnak tizennégy ezer forintjába került ez a szép gesztus. Növekvő jövedelempótlás Jelentősen megemelkedett a száma a jövedelempótló támogatásban részesülőknek Nagybajomban, ami nem kis terhet ró a település önkormányzatának gazdálkodására. Jelenleg több mint nyolcvanan részesülnek jövedelempótló támogatásban a községben, a kifizetéseket az önkormányzat a szociális célokra fordítandó összeg átcsoportosításával tudja teljesíteni. Pékség Kaposmérőben Pékség kezdi meg üzemelését hamarosan Kaposmérőben, az épületet, amelyben helyet kap, jelenleg építik. A község központjában hamarosan megnyíló sütöde az első lesz a településen. Parkosítás az üzletház előtt A község rendezési tervei szerint parkosítják majd a kadarkúti falu központot, ahol jelenleg üzletházépítés zajlik. Az elképzelések szerint a hat üzlet várhatóan a tavaszra készül el. A ház nem kerül pénzébe az önkormányzatnak, építését a vállalkozók finanszírozzák. A költségvetést csak a parkosítás és a piactér kialakításának költségei terhelik majd. Gyermekbarátok ajándéka A Mernyei Gyermekbarát Egyesület ebben az évben is gondolt a kicsikre. A szülők által elkészített ajándékcsomagokkal az ünnep előestéjén az egyesület télapója csengetett be a gyerekekhez. Nem maradtak ki az ajándékozásbaól a nehéz körülmények között élő gyerekek sem. Nekik az egyesület költségén állítottak össze csomagokat az ünnepre. 4
