Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-31 / 308. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1994. december 31., szombat Suchman Tamás szilenciuma — Elkészült a jövő évi költségvetés: a vitában dr. Suchman Tamás somogyi országgyűlési képviselő (MSZP) nem vett részt. Miért? — Ez egy megoldás, és én nem hiszem, hogy nem létezik más közgazdaságilag elfogadható megoldás. Tudomásul veszem, hogy kényszerpályán vagyunk, és oldal irányba nem vezetnek utak, de én moralizáló politikus vagyok, és a költségvetési törvénynek van néhány olyan következménye, amelyet nehezen tudok elviselni. — Például? — Az energia áremelést 1993-ban az Antall-kormány már eldöntötte: a Világbankkal megszületett a megállapodás. Ettől még nehezen tudom elfogadni, hogy nekünk most végre kellett hajtani, és a Világbankkal nem tudtunk egy újabb határidőre egyezséget kötni. Akik a kamatból élnek — Ez azt is jelenti, hogy a Világbank újabb hitelének egyik feltétele az, hogy januártól drágább legyen a magyar energia? — A Világbank újabb hitelének nagyon sok feltétele van, s ezek nagyon keményen fogják érinteni a magyar társadalmat. A feltételek egy részét el tudom fogadni. Azt azonban nem, hogy nem számol ennek belső hatásaival, és azzal a ténnyel, hogy a lakosság tartalékai lassan fogyóban vannak. A lakosságnak tartaléka valójában a mezőgazdasági termelésből volt, és a sertésállomány valamint a tehénállomány felére csökkent, a mezőgazdasági termékek fölvásárlásának volumene ugyanilyen arányban csökkent. Emögött keresetkiesés, pótlólagos jövedelemkiesés van. Vagyis, a lakosság tartalékai elfogytak, vagy fogyóban vannak. A megtakarítások volumene nőtt ugyan a bankokban, az egyes emberek betétállománya viszont fogy, felélik a kamatokat is. Más rétegek betétállománya óriás mértékben növekszik. Ha országos átlagot nézek, akkor meg lehetünk elégedve, de tudom, hogy kinek növekszik betétje, és ki az, aki kis megtakarításának a kamataiból él, és egyre csökken a betétállománya. Sajnos, ez lesz lassan Magyar- ország legnagyobb rétege. Több millió ember. — Ebből arra a következtetésre is lehet jutni, hogy kettészakad az ország: lesz egy szűk gazdag réteg az elszegényedő társadalomban. — Ez a differenciálódás már várható, látható és kikövetkeztethető volt az előző kormányzati ciklus első két évében. Akkor születtek meg azok a döntések, amelyek erre a pályára állították a társadalmat. Nekünk most az lenne a feladatunk, hogy ezt a leszakadást megállítsuk. Ez azonban óriási áldozatokat követel. Túl meredeknek tartom a leszakadás mértékét, és egyelőre nem látom szociálpolitikai oldalon a szükséges kompenzáció feltételrendszerét. Privát a privatizációról — A nagy visszhangot kiváltott utolsó akciója volt, hogy — kormánypárti képviselőként — interpellációt jelentett be a privatizáció ügyében. Ez az interpelláció végülis nem hangzott el a parlamentben; a frakció megoldotta az ügyet. Megsértődött? — Sértődöttségről szó sincs. Senki nem bántott ezért a dologért, én lefolytattam ezzel kapcsolatos vitáimat, és magam rendeltem el magamnak szilenciumot az év végéig. Jövő évben mindenfajta magamra erőltetett gátlástól megszabadulva veszek részt a parlament munkájába. A „csend” időszakában többet dolgoztam, mint mondjuk az azt megelőző időszakokban. A gazdasági munkacsoportban, a gazdasági bizottságban, illetve a frakcióban minden fontosabb és jelentősebb ügyben elmondtam a véleményemet. A privatizáció ügyében és más ügyekben is egyelőre alul maradtam. Nem koncepcionális vitáim vannak a frakcióval vagy a MSZP frakció vezetésével: a véleményünk csak a részletekben és a megoldások technikájában tér el, de én nagyon optimista vagyok. Továbbra is százával intézem a lakossági bejelentéseket, és ugyanúgy minden pénteken ott vagyok a marcali piacon. Ez ugyanis a legeredményesebb fogadóórám. — A marcali piacon? — Igen. Évek óta minden pénteken kimegyek oda, s másfél-két óra alatt mindent megtud a város amit én szeretnék, és mindent tudok én, amit a város szeretne hogy tudjak. — Végülis jóban van önmagával? — Önmagámmal jóba vagyok, de nem vagyok elégedett. Ma is valamennyi somogyi privatizációs ügybe folyamatosan informálódok. Nagy a valószínűsége pédául annak, hogy most még nem lesz privatizálva a balatonboglári kombinát, hanem visszakerül a reorganizációba, és kötelezik arra a vállalat vezetését, hogy két év alatt a privatizációt előkészítse, tőzsdére vigye a céget. Balatonboglár csak a jéghegy csúcsa: a privatizáció ügyében általában volt vitám. A privatizációt én eszköznek tartom, amely a magyar gazdaságot működőképessé tudja tenni, meg, hogy a lehető legkevesebb ember veszíti el munkáját, és amely állami bevételt jelent, és segíti a jól működő magyar gazdaság felépítését, vagy újjáépítését. Nem tudok egyetérteni azzal a jelszóval, hogy gyorsítani kell a privatizációt, mindenáron el kell adni,. A mindenáron történő értékesítés révén helyből lehet harmincmillió dollárt veszíteni. Felelősségünk az állami vagyon értékesítésében azért is növekedett meg, mert a kormányváltás után alig van már értékes vagyon amit el tudunk adni. A jövő magyar gazdaságának megalapozásához egyetlen és többé nem rekonstruálható vagyonalap áll rendelkezésre: a jelenleg állami tulajdonban lévő vagyon. Ha ezeket eladtuk, mégegy- szer nem lesz mit eladni. Ezért mondom, hogy erre a vagyonra nagyon kell vigyázni, és a lehető legnagyobb gondossággal kell eladni, mert minden fillér számít. A marcali piac üzenete — Suchman Tamásnak ezek a hírei a privatizációról, milyenek a hírei a marcali piacról? — Utoljára karácsony előtt való nap hat órakor mentem ki a piacra, és nyolc óráig ott voltam. Abban a szerencsében van részem, hogy amikor beszélgetek a marcali polgárokkal, akkor nem igyekeznek Dr. Suchman Tamás diplomatikusak lenni, hanem rendkívül nyersen elmondják a véleményüket. Nekem ezek nagyon fontosak a napi politikai munkámba, mert ebben nincs semmilyen feltevés, és nincs semmilyen meggondolás. Azt tapasztalom, hogy az emberek életkörülményei az áremelkedések és az infláció egyéb hatásai miatt rosszabbodtak, de a hangulatuk bizakodó. Tehát bizalommal vannak még. És ezt a bizalmat az önkormányzati választások visszaigazolták. Marcaliban 69 százalékot kapott az MSZP. Ez a bizalom a jele. Az országos 34-35 százalék is azt mutatja, hogy a kormánynak most meg van még a társadalmi háttere, de ez a társadalmi háttér elfogy, ha nem tudjuk „aprópénzre” váltani elképzeléseinket. Nekem azt bizonyítják a marcali piaci beszélgetések, hogy a tartalékok fogynak, és az emberek egyre nehezebben tudnak megélni. Minden beszélgetésből kicseng a követelmény: dolgozni kellene mindenkinek. Ebben az országban a legnagyobb gond nem maga a munkanélküliség ténye, hanem az amit mindenki tud, hogy a munkanélküliség erkölcsileg öli meg az embereket. Ketté kell választani a munkanélkülieket: az egyik táborba azok tartoznak, akik az istenért sem akarnak dolgozni, a másikba azok, akik nem tudnak elhelyezkedni. A társadalmi megítélés sajnos, egyre negatívabb a munka- nélküliekkel szemben. Marcaliban a munkanélküliség aránya a legkisebb Somogy megyében, de itt is vannak megrázó történetek, amelyek arra sarkallnak, hogy olyanfajta politikát próbáljanak a frakcióba erősíteni, amely ezen az óriási társadalmi gondon segít. A bizalom jele a vicc — Mit ad a piacon szerzett információhoz az ország- gyűlési képviselőnek az, hogy a marcali önkormányzatba is képviselővé választották? — Nagyon fontos, hogy a választó körzetemben is elfogadtak, és ha jól tudom, a legmagasabb aránnyal választottak meg helyi képviselőnek. Hozzá kell tennem: az elmúlt négy évben is tagja voltam az önkormányzatnak. Ez volt a legitimebb út ahhoz, hogy a polgármesterrel kialakult, közismerten jó munka- kapcsolatra támaszkodva a város ügyeiben lobbizó képviselőként eljárhassak. — Küldték a cédulákat, hogy mit kell elintézni, s kivel? — Nem küldték. Hetente megbeszéltük. Én elsősorban Fotó: Török Anett Marcalinak érzem magam: itt születtem. A választásokon 75 százalékot kaptam. Ezért bizony meg kell dolgozni. — Többször került szóba a bizalom. Ennek a súlya nem nyomja egy kicsit az MSZP képviselőit? — A bizalom az egyetlen tőke, ami más segítsége nélkül előteremthető. Én ezt a tőkét megbecsülöm, és nagyon fontosnak tartom. Sokan azt vallják, hogy a politikában nincs tisztesség. Én az ellenkezőjére esküszöm: a politikát csak tisztességgel, becsülettel és bizalomra építve tudom végezni. Azt hiszem, hogy a frakció és a pártvezetés is tudja: nincs más tőként, mint a bizalom. Vallom, amit Mon- tesquieau tanított: széles körű támogatás nélkül egyetlen politikai irányzat sem tud hatalmon maradni, élni. Ma mégin- kább igaz ez. A ciklus első hat hónapja után úgy érzem — és ezt a választási eredmények visszaigazolták —, hogy a párt iránti bizalom megvan. Ebből lehet meríteni, ez ad felhatalmazást, ha szükséges kemény lépésekre. Az elmúlt négy évben uralkodó politikai hatalom azzal rontott legnagyobbat, hogy ijesztgette a polgárt. Szörnyű volt a hangulat. Az emberek ma másként vélekednek, és másként élnek. Nagyon fontosnak tartom, hogy újra születnek politikai viccek. Egy baloldali politikai hatalomnak nagyon fontos, hogy félelemmentes, demokratikus szellemiségű hangulat uralkodjék az országba, a közös teremtéshez, a közös léthez. — Hogyan tolerálja a család az örökké intézkedő nyüzsgő, „lázadó” képviselőt? — Megérti. Nagyon keveset vagyok otthon, de fényképet még nem kell küldeni magamról. Nekem nagyon fontos a családi támogatás. Előéletem a fizikai munkához kapcsol. Barátaim is ebből a körből származnak. Ezt egy életen át nem lehet elfelejteni, éppúgy nem múlik el, mint a tenyeremről a kéreg, s ez meghatározza politikai hovatartozásomat. — Azt a kérget is „ápolni” kell. Mikor van rá ideje? — Hét végén. Két és fél éve adtuk el a lovakat, addig rendszeresen segítettem édesapámnak. Azóta hegytulajdonos lettem: minden héten van fél napon arra, hogy kint dolgozzak a szőlőhegyben. — Mekkora ez a hegy? — Kétszer négyszáz négyszögöl. A választások miatt az idén elmaradt a permetezés, és a jég is elverte a szőlőmet. — Váltsunk témát: hogyan látja most a koalíciót? — Ez a koalíció történelmi léptékben is páratlan. Azok közé tartozom, akik létrejöttéért munkálkodtak. Óriási előnye, hogy nincsenek kulissza- titkok: minden azonnal nyilvánosságra kerül. A két pártnak nincsen boszorkánykonyhája, ahol a társadalom háta mögött születnének a döntések. Minden döntés vitában születik meg. A társadalom viszont nehezen tolerálja, hogy folyamatos vita van a két párt között. Vita a koalícióban — Kik vitatkoznak? — Gyakorlatilag a koalíciós megállapodásokkal létrehozott koalíciós egyeztető tanács. Részünkről Szekeres Imre és Horn Gyula, valamint Pető Iván és Kuncze Gábor. Azt tapasztalom, hogy eddig még nem voltak koncepcionális eltérések. A napi politikai gyakorlatban azonban vannak viták: nehéz megtartani az egyensúlyt a két párt mögött levő szavazótábor érdekeinek érvényesítésekor. Tudomásul kell venni, hogy a koalícióban mind a két párt megtartotta egyéniségét, akaratát. Ezek vasakaratok. Mindegyik eleget kíván tenni a szavazótábora várakozásának. Ez az a pont, ami körül a viták kirobbannak. Horn Gyula nem teheti meg, hogy a baloldali szavazótábor érdekei második helyre sorolja a koalícióban. Nagyon keményen képviseli a baloldali értékeket, és érdekeket. A viták nyilván ebből vannak. Csalódtak azok a politikai körök, akik azt mondták, hogy a szocialisták győzelmével visszatér a régi kommunizmus, és ismét polgárjogot kapnak a régi kommunista módszerek. Az a nyilvánosság, ami ezt a politikai munkát a hatalomgyakorlásnak ezt a módját kíséri, lehetetlenné tesz bármifajta visszarendeződést, vagy a demokráciától való elfordulást. A koalíciós kormányzásban négy dolgot azonban fontosnak tartok. Az egyik; tisztázni kell — és nem mindig a nyilvánosság bevonásával —, hogy melyek azok a legfontosabb lépések, amelyeket szeretnénk megtenni az elkövetkezendő időben, mondjuk egy év alatt. A második dolog; tisztázni kell végképp a viszonyunkat az ellenzékhez. A volt kormánypárt ugyanis most abban a szerepben tetszeleg, hogy ő még ma is jobban tudná csinálni: közben nem gondolnak arra, hogy négy évig volt lehetőségük a bizonyításra. Úgy beszélnek most, mint akik négy évig nem is voltak hatalomban. Emlékeztetni kell tehát őket arra, hogy milyen véleményük volt hét hónappal ezelőtt ugyanarról amikor kormányoztak. A harmadik, hogy tisztázni kell, és egyértelművé tenni, hogy a hogy a miniszterelnöki döntési hatáskörök nem csökkenthetők a koalíciós működés szabályaival, tehát politikai megállapodások nem korlátozhatják a miniszterelnök felelősségét és hatáskörét. Azt hiszem, a legtöbb vitát a közvélemény ennek kapcsán ismeri meg. A negyedik dolog pedig az, hogy a két pártnak közösen kell értékelni, milyen viszonyokat alakítottak ki a társadalomban a közgazdaságilag elkerülhetetlen intézkedéssorozatok. Az első koalíciós egyeztető gyűlés január 10-én lesz. Ha a két partner elkezdi ezt a munkát, nemcsak ezt a kormányzati ciklust, hanem a következőket is kihúzza. Én azt gondolom, hogy ebben az évezredben nincs alternatívája a szocialista, szabaddemokrata kormányzatnak. — Köszönöm a véleményét. Kercza Imre Aki legyőzte a sárkányt Szilveszter pápa szilvesztere A pezsgőbontogató szilveszter estéjén egy negyedik századi pápára, későbbi szent püspökre emlékezünk, aki érdekes módon kapcsolódik az év utolsó napjához, amikor — a monda szerint — meghalt. Szentté avatásakor adományozták neki névnapként halálának napját. Még életében legendák övezték, s hozzá fohászkodtak az emberek, amikor az új év küszöbén terveiket szövögették. A legismertebb legenda azt idézi fel róla, hogy szép szóval legyőzte a sárkányt és zsinórral összekötözte a pofáját. A veszélyes ragadozó előtte 300 embert nyelt le... Szilveszter pápa annak idején, 314-ben, amikor Róma első, ilyen nevű püspöke lett, eleinte nem állt épp az érdeklődés középpontjában. Konstantin római császár sokkal többet hallatott magáról. Ma viszont már I. Szilveszter pápának tulajdonítják, hogy Konstanth császár megtért s megkeresztelkedett, sőt, a kereszténységet államvallássá tette. Ennek a két történelmi személyiségnek az idejére esett a niceai zsinat is: annak az alaphangulatát meghatározta, hogy a császár a 325. évi zsinaton elvetett tan, az ariánusok követője lett, amit a pápa természetesen nem helyeselhetett. Szilvesztert halála után egyre jobban beosülték. Már néhány évvel elhunyta után a császárra gyakaolt személyes befolyásánál- tulajdonították azt, hogy Korstantin a téli napfordulón szolésos mágiákat és szálemidé:éseket hivatalosan áthelyeze a keresztény évváltásra, őt később az újévi jókívánságaat kifejezetten Szilveszter iápa halálának évfordulójához és neve- napjához kötöttéi Tót Zsuzsanna Életvidám ír és t>rit Bármilyen melepő, az Európai Unió nemetei közül az írek áldoznak letöbbet jókedvük és szelletük megőrzésére. A skála msik végén Luxemburg: lakói a statisztika szerint - alig kcenek művelődésre és szórahzásra. Az Európai Unió statbtikai hivatala, az Eurostat leutóbbi adatai szerint az írek gyasztási kiadásaik 12,1 szralékát áldozzák szórakozás, kikapcsolódásra, művelőtsre és kultúrára. Luxembuban ugyanez csak 4,1 százak. Az íreket a britek követik 12 százalékkal, majd a dánoks a hollandok állnak oltversenyben 10,1-gyei. Az ik csak a testi élvezeteket teltve szorulnak a második hely. A görög háztartásokban aotkezésre, ivá- szatokra és dányzásra még náluk is többeöltenek (34,8, illetve 36,7 szalékot). E tekintetben a hoidok a listazárók 14,9 százikkal. Az adatok természeten összefüggnek azzal is, hy „gazdagabb” vagy „szegérbb” országról van-e szó. Azacsonyabb átlagjövedelmű Igárok nyilván jövedelmük nyobb hányadát költik az alaptő létszükségleti cikkekre smeri el a statisztikai hivatamelyet a Reuter idézett. Aíurostát egyébként az egyetrszágokban. A járművásárláíl a németek állnak az éler4 százalékkal, és az inkábbórakozó-műve- lődő írek az léók 3,28 százalékkal.
