Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-31 / 308. szám
1994. december 31., szombat SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 11 Még jó, hogy mindenki mást kíván Ford kopasz fejjel A Quantum Magániskola és a Somogyi Hírlap hostesstanfolyama A jelek szerint (szerencsére) igencsak különböznek az emberek, hogy ki mit kíván magának az új esztendőre. Vannak, akik sűrűbb hajkoronát szeretnének vagy új parókát. Harrison Ford, az ismert filmsztár a legszívesebben megválna a hajától. „Teljesen kopasz fejet szeretnék” - árulta el a „Csillagok háborúja” és az „Indiana Jones” hőse az „OK” magazinnak, amely azt tudakolta nevezetes személyiségektől, hogy mit kívánnak maguknak 1995-re. Ami For- dot illeti, ő - a Reuter szerint - egyszerre két okot is felhozott kívánságának indoklására. „Gyűlölöm - mondta -, amikor forgatás közben olyan nagy hűhót csapnak a hajam körül”. - „Ráadásul - fűzte hozzá -, esőben nem a kopasz fej Byron Bay, Ausztrália legbohémabbnak minősülő települése mindenkit mindig szívesen lát, kivéve szilveszterkor. Ausztrália legkeletibb félszigetének csücskén csak azok az idegenek tölthetik az esztendő utolsó éjszakáját, akik a városba érve igazolni tudják, hogy előre foglaltak lenne vajon a menő?” A „Crocodile Dundee” néven jobban ismert Paul Hogan nagy súlyt helyez a szekszepil megőrzésére idősebb korában is; utánozni szeretné a James Bon- dot alakító Sean Conneryt. Öregedő szexszimbólumnak tartja magát - elvégre Conneryt 62 éves korában nyilvánították a legerősebb szek- szepillel rendelkező férfinak. Ez igazán kifizetődő cél, amelyért érdemes erőfeszítéseket tenni - nyilatkozta Hogan. Meg Ryan filmszínésznő („Harry and Sally” és „Álmatlanul Seattle-ben”) több olyan filmben szeretne fellépni, amelyekben nők azért állják meg a helyüket, mert intelligensek és van humoruk, nem pedig azért, mert „hanyatt vágják magukat”. szállást. Byron Bayben emellett december 31-én egyetlen nyilvános hely sem árul szeszesitalt, a szolgálatban levő rendőrök száma pedig a szokásosnak a háromszorosa lesz. A rendkívüli szigort azért foganatosítja, hogy elejét vegye a tavalyi hatalmas rama- zurinak. 15. A vendéglátás Kedves Hostess(host)-jelöl- tek! Az etikett, protokoll témaköréből ma a vendéglátási formákról szólok. A társasági élet és a hivatalos kapcsolatok személyes találkozói valamiféle mértékben igénylik a vendéglátást, a vendégként való fogadást. A társasági összejöveteleknek végtelen számú variációja van a résztvevők kedvétől, kapcsolatától, a körülményektől függően. A társadalmi alkalmak fogalma a hivatalos érintkezés mellett szervezett hasonló rendezvényeket jelenti, annyi különbséggel, hogy a hivatalos jelleg erősségének függvényében protokolláris megfontolások és rend érvényesülnek. A társasági összejövetelek formáit általában aszerint csoportosítják, hogy az étkezés milyen szerepet játszik benne. így: — álló alkalmak — ültetéses alkalmak. Álló alkalmak: A fogadás napközben félünnepélyes, este ünnepélyes alkalomnak számít, s ennek megfelelően kell öltözékünket megválasztani. Az étkezőket a terem bejáratánál, úgynevezet fogadási vonalban várja a házigazda, vagy a fogadást adó szerv, intézmény, cég egy-két vezető beosztású munkatársa. Az üdvözlés rövid kézfogás. Ezután a meghívottak az ismerősökhöz csatlakoznak, változó összetételű csoportok alakulnak ki. A fogadási vonal 15-20 percig marad a bejáratnál, ezután a házigazda fontosabb vendégeihez csatlakozik. Az italt az első vendégek megérkezésétől kezdve a pincérek kínálják körbe. Az italkínálat kezdetben lehet tömény, a fogadást adó ország specialitása. Az ételeket a terem közepén vagy falánál felállított asztalokon terítik fel. Az étkezés megkezdésére a házigazda ad jelt, mégpedig úgy, hogy szóban kínálja a jelenlevőket vagy pedig a legmagasabb rangú vendéget asztalhoz vezeti. Az asztalnál a vendégek rendszerint maguk vesznek, vagy a pincérek segítenek a tálalásban, főleg a meleg ételeknél. Az állva étkezés nem köny- nyű: bal kézben tartva a tányért, jobb kézzel csak egyfajta evőeszközt kezelhetünk, ami villa vagy kanál lehet. Ezért célszerű csak olyan ételekből venni, amelyek ily módon is kényelmesen elfogyaszthatok. Használt tányérba nem illik újra szedni, új tányért és evőeszközt kell vennünk. Amikor végéhez közeledik a fogadás (a szokásos két órás fogadás vége előtt 15-20 perccel), s a vendégek távozni kezdenek, a fogadási vonal, ezúttal ellentétes irányban ismét feláll az ajtónál. Kézfogással és a meghívásért mondott néhány köszönő szóval illik távozni. A koktélparty lényegében a fogadás szerényebb, egyszerűbb formája. Az érkezés, távozás ideje szabadabban megválasztható, s az öltözet is kötetlenebb. A házigazda fogadja a vendégeket, akik aztán az ismerősökhöz csatlakoznak. Az italt, ételt pincérek kínálják körbe. Az ételválaszték egyszerű. A garden-party (kerti összejövetel) megjelölés inkább a helyre, mint az alkalom jellegére utal. Lehet a kertben fogadást és koktélparty-t is rendezni az időjárás függvényében. A buffet-diner az álló és ültetéses alkalom keveréke. Az ételkínálatban túlsúlyban vannak a meleg ételek, gazdagabb a választék. Ültetési rend általában nincs, bár a házigazdának és a fővendégnek a megfelelő helyről előre gondoskodnak. A vendégek nincsenek asztalhoz kötve, újból szedés után leülhetnek másik asztalhoz is. A távozásra a vacsora szabályai mérvadóak. Az álló alkalmak ritka, különleges esetei elsősorban a diplomáciai életben fordulnak elő. Ilyenek: — pezsgőbontás (copu de champagne) délelőtt vagy délután, igen szerény ételkínálattal, időtartama 1-1,5 óra x — a koccintás (vin d’honneur) lényegében azonos az előzővel, de itt pezsgő helyett bort kínálnak; cégek, intézmények is rendeznek ilyet esetenként, bizonyos ünnepélyes alkalmakkor, — a cercle (azaz „kör”) rendszerint államfői fogadás, — a délutáni tánc (drinks and dance) és a táncestély leginkább egy ünnepélyes koktél- party-hoz hasonlítható, kevés étellel, de zenével, tánccal. Lehet még: — barbecue party (a hagyományos ökörsütés maradványa) — borkóstoló — diszkóparty — farsangi mulatság — gyertyafényes party — konyhaparty, stb. A partyk közös jellemzője, hogy üres kézzel nem illik érkezni (virág, bor, desszert, apró figyelmesség lehet a listán). Ültetéses alkalmak: Az ültetéses vendéglátási alkalmak, jellegükből következően mindig sokkal kötöttebbek és ezeknél a vendéglátás, a rangsorolás, a gasztronómia, a terítés és a felszolgálás, az asztal melletti viselkedés kialakult illemszabályai sokkal kifejezettebben érvényesülnek. Kínálás a tárgyalóasztalnál igen gyakori, s mivel, ha alkalmaznak hostesst, általában az ő kötelessége, ezért erről bővebben. A kínálás mindig szerény és egyszerű, emellett gyakorlatias. Amit csak lehet előre be kell készíteni az asztalra: üdítőt, poharakat, sós süteményt, egyéb harapnivalót. Ügyelni kell, hogy a hűtött italok ne meQuantum Magániskola Kaposvár, Fő u. 45. Telefon: 82/422-129 legedjenek fel a vendégek érkezése előtt. Az asztalra kerülhet a hamutartó (ha a dohányzás megengedett), nagyon kevés asztaldísz, esetleg írómappa és íróeszköz. A kávét, tehát a tárgyalás kezdete előtt 10-15 perccel kell felszolgálni. Belépéskor elég egy udvarias fejbiccentés, hogy ne zavarjuk a tárgyalást. A kiürült csészék leszedéséről és a hamutartók cseréjéről is gondoskodni kell. A munkaebédet célszerű külön teremben rendezni. Az asztalon nem szükséges különleges dísz, hanem rendes éttermi terítés. A menü előre megrendelhető, 3-4 fogásos. Nincs protokolláris ültetés, se pohárköszöntő, de illik néhány kötetlen üdvözlő szót mondani. A díszétkezés viszont kimondottan ünnepélyes; jellemzői a különterem, öt vagy több- fogásos menü, az ültetési rend az ültetési tablóval együtt, a névkártyák és a külön átlap, alkalomtól függően zászlók, asztaldíszek felrakása, márkás étkészlet, protilolláris felszolgálás. A hostess feladata az előbb felsoroltak megrendelése, ellenőrzése. A villásreggeli ritka alkalom, általában 10-11 órai kezdéssel. Jellegében a munkaebéd és a díszétkezés közé sorolható, ételválasztékában viszont a reggeli és az ebéd közé. Ültetési rend szükségtelen, az asztaldísz az alkalomhoz illő. Hidegtálakat vagy állófogadásokon is szokásos meleg ételeket kínálnak. Aperitif nem szükséges, kínálható sör és befejezésül kávé mellé konyak. BŐVÍTI SZOLGÁLTATÁSÁT a Somogy Megyei Vállalkozói Központ. Most egy CompuServe programhoz csatlakozott, újabb kapcsolatot remélve a nemzetközi üzleti élettel. Ez a program csaknem 2000 szolgáltatást nyújt, például a tőzsdék információit vagy az elektronikus postafiók-szol- gáltatást Fotó: Kovács Tiboi 15. FELADAT Állítsa össze egy állófogadás hideg-meleg étel és italkínálatát! ...........................................................■£«■............................................................ HOSTESSTANFOLYAM-SZELVÉNY (A Quantum emblémáját és a hostesstanfolyam-szelvényt a válaszokkal együtt az iskola címére kell beküldeni.) Byron Bay, a rendőrváros Megemlékezett róluk Clinton is Orvos voltam az Öböl-háborúban Dr. Svéd László orvos vezérőrnagy, a Magyar Honvédség egészségügyi csoportfőnöke 1991-ben annak a magyar orvoskülönítménynek a parancsnoka volt, mely a Kuvait felszabadítására szövetkezett nemzetközi koalíció keretében vett részt az Öböl-háborúban. Róluk emlékezett meg Clinton amerikai elnök november 21-én, amikor a Fehér Házban fogadta Bánlaki Györgyöt, hazánk új washingtoni nagykövetét. Elismerően szólt arról a magyar orvoscsoportról, amely 1991-ben Kuvaitban működött, s említést tett a háború egy eddig ismeretlen epizódjáról, melyben „a nemzetközi erőknél szolgáló magyar orvosok kezelték azokat az amerikai katonákat, akik egy SCUD rakéta becsapódásakor sebesültek meg”. — Vezérőrnagy úr. A Clinton által említett esemény akkor nem szerepelt a hírekben. Miért jutott eszébe Clinton beszédíróinak ez az epizód? — Az öbölháború óta megkülönböztetett figyelemben részesítik a magyar katonaorvosokat. Itthon, hazatérésünk után a köztársasági elnök előléptetett bennünket, kitüntetéseket, emléktárgyakat kaptunk, de végeredményben nem sok nyoma maradt a küldetésünknek. Annál nagyobb volt a megbecsülés, a figyelmesség amerikai részről. Én személy szerint megkaptam tőlük azt a kitüntetést, amit amerikai katonai orvosoknak szoktak csak adni. Eddig rajtam kívül csak egy külföldi, a Bundeswehr egészségügyi szolgálatának főnöke, dr. Günter Desch orvos altábornagy kapott ilyet. — A magyar sajtó figyelmét mintha elkerülte volna a Scud rakétákra vonatkozó epizód. Volt ebben szándékosság akkor? — Ezt nem tudom, de mi nem is nagyon akartuk reklámozni magunkat. Most, hogy Clinton beszélt erről, azt hiszem, elmondhatom, mi történt. A Scud rakéták egy pennsylvaniai — többnyire önkéntesekből verbuválódott — szálláselőkészítő zászlóaljra estek. Ez már szinte a háború utolsó pillanataiban történt. Megjegyzem, hogy Dhahran szaúd-arábiai városra több rakétát lőttek ki, mint Izrael és Szaúd Arábia más településeire együttvéve, és az öbölháború sérültjeinek fele ott sebesült meg. Az öbölháborúban a nemzetközi erők oldalán ösz- szesen 300-400 háborús sérült volt. Ebből orvoscsoportunk 40 sebesültet látott el. Csak összehasonlításképp mondom, hogy a svédek, akik egy teljes kórházat építettek fel, egyetlen beteget kezeltek. — Ez hogy lehetséges? — Az amerikaiak úgy voltak vele, hogy lehetőleg amerikai orvosok kezeljenek amerikai sérülteket. Rajtuk kívül csak a magyarok gyógyíthattak, operálhattak amerikai katonákat. A 40 betegünkből 21 volt amerikai, a többiek arabok voltak, akik többnyire aknára léptek vagy egyenesen a kezükben robbant fel az akna. — Amerikai részről az elismerés, úgy látszik, a mai napig megvan. — Igen. 1993 szeptembere óta évente megrendezik az amerikai-magyar orvosi konferenciát, amelyen a katonaorvosok, aktuális, szigorúan szakmai témákkal foglalkoznak, kicserélik tapasztalataikat. Idén a háborús traumás sérültek kései ellátása volt a téma; szomorú aktualitását a boszniai-szarajevói harcok, illetve az azt követő blokád adta. —• Hogyan esett annak idején önökre a választás? Az ENSZ felkérésére akkor egy vonatnyi magyar katonaorvos utazott Kuvaitba. — Azt mindenki tudja, hogy a magyar orvosok igen jól képzettek. (Ismerjük a gyógyszereket, össze tudjuk szerelni az orvosi műszereket stb.). A humanitárius akcióban pedig olyan szakembereket kerestek, akik önállóan tudnak dolgozni. Mi nem vettünk részt hivatalosan az Öböl-háborúban, orvosco- sportunk is a háború végén utazott ki. Olyannyira az utolsó pillanatban, hogy a koalíciós zászlóról lemaradt a magyar lobogó. Összesen harminchétén voltunk, ebből huszonöt volt az orvos, a többi műtősnő, aneszteziológus stb. — Veszélyes küldetés volt? — Attól féltünk, hogy vegyi vagy biológiai fegyvert vetnek be. Emiatt éjféltől hajnalig gázálarcban ültünk. Attól is tartani kellett, hogy ha véletlenül civil ruhában megyünk a városba, a vallási rendőrség hosszú fabotokkal ránk támad. Különösen nehéz sora volt a velük lévő nőknek. Csak katonai vagy arab ruhában lehetett közlekedni. Jobb esetben csak leköpködték, megdobálták azt, aki nem így járt. Egy nő és egy férfi együtt nem mutatkozhatott nyíltan, csak vagy két nő, vagy többen. Nekünk sem volt rózsás az életünk. Ha reggel 9-11-ig vagy délután 6-8-ig nem tudtam elintézni valamit, akkor csak másnap próbálkozhattam. Az araboknál ugyanis naponta ötször imádkoznak. Egy-egy imádkozás pedig egyórás procedúra. (Először közös imádkozás a nőkkel, utána megmossák a nemi szervüket, majd külön-külön ima a férfiaknak és a nőknek, és befejezésül közös teázás.) Mi aktívan kihasználtuk az imák idejét; ugyani sekkor aludtunk, — Miben különböznek a magyar orvosok az amerikaiaktól? — Az amerikai orvogpknak az a hátrányuk, ami egyben az előnyük is: nagyon specializáltak. Ez a túlspecializált- ság vezetett ahhoz, hogy volt olyan eset, amikor egy sebesültet hétszer operáltak. Mi pedig egyszer szoktunk operálni. — Említette, hogy a ke- zeltjeik többsége arab volt... Tőlük is kapott kitüntetést? — Méghozzá a legnagyobbat! Ugyanis ha egy igazhitű egy gyaur hitetlennek a saját kezéből enni ad, az náluk a legnagyobb kegy. Márpedig engem a dahrani légibázis parancsnoka etetett meg saját kezéből tevecsülkös rizs- zsel, ami a szőnyegen volt tálalva, mint az Ezeregyéjszaka meséiben. Buda Magdolna I i 4 y