Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-24 / 303. szám
1994. december 24., szombat SOMOGYI HÍRLAP — 1994 KARÁCSONYA 17 Molnár lett a képviselő Németh Béla: Láttam 83 éves édesanyám örömét, mindenért kárpótolt Németh Béla, a bogiári László malom társtulajdonosa A lisztnek csodálatos illata van... Annak idején még az iskolába sem akartam elmenni, hogy apám mellett dolgozhassak. Pedig tanulni is szerettem, csakúgy mint a malmot és az ehhez kapcsolódó gazdálkodást. Attól tartottam: ha elmegyek hazulról, akkor többé nem térhetek vissza a malomhoz. Édesapám kívánságára mégis Pestre mentem, aki megígérte, ha elvégzem az iskolát, hazajöhetek Kisbe- rénybe. Németh Béla, az elmúlt négy év egyik kisgazda országgyűlési képviselője, már túl a hatvanon lett vállalkozó, és a bogiári László malom egyik tulajdonosa. — A zsigereimben volt a molnárság, hiszen családunk évszázadokra visszamenőleg ebből élt. Talán csak az egyik dédnagyapámnak a szülei nem voltak molnárok. Édesapámnak három fiútestvére volt; ők is malomban dolgoztak. Édesanyám apja, és az apjának az apja is molnár volt. Ez a szakma mindig biztos és tisztességes egzisztenciát teremtett a családnak. Magam is igyekeztem. 15 éves koromban a malmi munka 70 százalékát ismertem. Voltak olyan dolgok, amit még nem tudtam, de a gyakorlatban sok mindent megcsináltam. Édesapám nem erőltette, hogy vele dolgozzak. Én viszont mindent megtettem, hogy egyszer végre azt mondja: nem menj vissza az iskolába! Nem mondta! Soha nem volt zsebpénzem. Édesapám mindig azt mondta: tudod hol van, vegyél belőle, ha kell. Alig vettem ki valamit. Szégyelltem volna, ha a nehezen összeku- porgatott pénzt csak úgy elköltőm... 1950-ben megtörtént, amire senki sem mert gondolni. Megvonták édesapja iparengedélyét, nem üzemelhetett tovább a malom. Tehát nem államosították a malmot, csak lehetetlenné tették a működtetését. — Édesapám, a 64 kilós törékeny ember állást keresett magának: Székesfehérvárra ment a malomba dolgozni. Édesanyám a mintegy három és félhektár földünkön gazdálkodott. A helyzetünk szinte kilátástalan volt. Egyik pillanatról a másikra szegények lettünk! 1952-ben végzett a pesti Bánki Donát iskolában és azonnal elhelyezkedett, de pesti soha sem lett. — 1958 karácsonyán találkoztam a kaposvári állami gazdaság személyzeti vezetőjével, és azt mondta: gyere vissza, ha ennyire utálod Pestet. 1959 már a lengyeltóti gépállomáson talált. Kisberé- nyi házunkban laktam, ahol akkor még nem volt villany. Hazajöttem Budapestről az Isten háta mögé, mert a szívem visszahúzott. Lengyeltótiban voltam a legnehezebb időkben. 1961-ben jöttem Boglárra a talajjavítókhoz. Azóta itt lakom, és itt dolgoztam 30 évet. Mindig ugyanannál a vállalatnál maradtam, bár a cégtábla többször is változott. 1990-ben országgyűlési képviselő lett és akkor kérte egyéves korkedvezménnyel nyugdíjazását. — Úgy gondoltam, hogy ha tisztességgel akarom elvégezni képviselői munkámat, akkor emellett nem tudok vezetni egy 140 embert foglalkoztató üzemet. Visszatetszőnek találtam volna, ha hetente csak egy-két napot töltök a munkahelyemen, de a fizetést felveszem. Pedig senki sem erőltette nyugdíjbamene- telemet. Ennnyi idő után elviselték volna már ezt a laza egy évet... — Harminc évig nem politizált. Mi történt 1990-ben? — Az előéletemnél fogva nem lehettem a régi rendszer elkötelezett híve. Soha nem léptem be egyetlen pártba sem. A politika mindig érdekelt, de nem politizáltam. Voltam tanácstag, sportköri vezető, akinek tudtam segítettem. Amikor jött a rendszerváltás, megkerestek néhányan. Kisgazdapártiak voltak. Több párt alakuló ülésére is elmentem, de nem aktivizáltam magam. Azt láttam, a Kisgazda- pártnak van támogatottsága, de kevés értelmiségit vonz. Beléptem tehát az FKGP-be és elég gyorsan haladtam előre. Az események vittek magukkal. Amikor fölajánlották a megyei főtitkári tisztséget, nem vállaltam el. Láttam, hogy egyre többen bíznak bennünk: de még egy hónappal a képviselőválasztás előtt sem akartam képviselő lenni. — Nem akart politikai pozíciót? — Nem! Meg voltam elégedve a munkakörömmel, a fizetésemmel, nem voltak olyan gondjaim: mi lesz, ha nem választanak meg. Ekkor már ismertem a párt országos vezetését is. Ott is funkciókat ajánlottak. Válogathattam volna... Amikor az FKGP országos alelnökké választott, Torgyán József azt mondta, vállaljam el a főtitkári posztot, ő pedig lesz az országos elnök. Ha őt támogatom, akkor ő is támogat engem. Nem vállaltam ezt a szerepet... Elég volt az országgyűlési képviselőség. A gazdasági bizottság alelnöke voltam... A pártban sokféle más kísérlet is volt, de ezek már elkéstek. Pozíciót soha sem akartam: tudtam, hogy az új kisgazdapártok nem lehetnek elég erősek. Világosan látszott: nincs esély. — Elfordult a politikától? — Szó sincs erről! A Kisgazdapártot nagyon sajnálom, hiszen az idei parlamenti választás egyik vesztese az FKGP. Az Független Kisgazdapárt nem tartotta meg korábbi mandátumait, pedig Torgyán József kilépett a koalícióból. Persze lehet arról beszélni, hogy mi vagyunk az ellenzék ereje, de felesleges... Egy történelmi párt nem mehetett volna le 7,6 százalékra. Mi lesz 1998-ban? Biztosan politizálok majd, de most kell még egy kis idő. Engem nem tudnak már feldobni a születésnapi felhajtások, az égigérő torták és a műsor... — Nem gondolta, hogy engednie kell? — Nem vagyok megalkuvó. Ha képes lettem volna arra, amit több képviselő megtett, akkor ma is ott ülhetnék az ország házában. De ezt nem tudtam megtenni... Inkább a molnárság. — Hogyan lett a bogiári malom tulajdonosa? — Amikor megkezdődött a privatizáció, akkor egyre többet nézegettem ezt a malmot. Az egyik ismerősöm is fölhívta rá a figyelmet, mondván régi molnárdinasztia a mienk, nem akarok-e egy malmot? Alig bírtam magammal. Szereztem egy társat és megpályáztuk a bogiári malmot. Résztulajdonos vagyok. — Miért viseli a László nevet a malom? — Azért, mert a fiamnak László a neve. De ő azért lett László, mert édesapámat is így hívták. Ezzel szerettem volna emléket állítani neki. Legyőzött a nosztalgia! Láttam 83 éves édesanyám örömét, mindenért kárpótolt... Lengyel János őId BANK AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR ÉS KERESKEDELMI BANK RT HIRDETMÉNYE Tájékoztatjuk tisztelt ügyfeleinket, hogy a pénzintézetekről és a pénzintézeti tevékenységről szóló 1991. évi LXIX. tv. 90. paragrafusa alapján bankunk 1995. január 2-án BANKSZÜNNAPOT (könyvelési és pénztári szünnapot) TART A fizetési határidő szempontjából 1995. január 2. munkaszüneti napnak tekintendő. AZ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR ÉS KERESKEDELMI BANK RT (67083) ŐId BANK %eCCemes /karácsonyi ünnepeidet és eredményeibenyazdag boldog új évet ^ idedves ügyfe Ce inidnefd^ ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR ÉS KERESKEDELMI BANK Rt Somogy megyei Igazgatósága k
