Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-21 / 300. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEINK VILÁGA 1994. december 21., szerda SOS segély- szolgálat Az SOS telefonos segély- szolgálat eddig Somogybán Fonyódon és Siófokon műkö­dött. Most újabb hat vidéki vá­rosban kezdik meg szolgálta­tásukat az év végéig. így töb­bek között Kaposváron is vá­laszt kaphatnak kérdéseikre azok, akiknek szakipari vállal­kozói, gyermekorvosi, állator­vosi tanácsra, segítségre van szükségük. Emberi hangok Tegnap járt le a határideje a Petőfi rádió és a Népszabad­ság közös karácsonyi akciójá­nak, melynek során állami gondozott gyerekeknek vártak kötött sapkát, sálat, homlok­pántot. Az ajándékokat a fóti, a beregszászi és a székelyke­resztúri gyermekotthonok la­kói kapják az ünnepen. A Kö­tődés címmel meghirdetett akció tapasztalatairól beszá­molnak a szervezők, de emel­lett a Petőfi rádió Emberi han­gok címmel december 24-én ünnepi műsort közöl, ahol többek között a Kamasz-pa­nasz vállalja: az eltűnt, elkó­borolt gyerekeket újra össze­hozza a családjukkal. Barangolások kézikönyve A túrázóknak, a családi ki­rándulásokat kedvelőknek bi­zonyára nagy örömet szerez Soós Péter Barangolások ha­zai tájakon című, nemrég megjelent két kötetes könyve. Értékes ismereteket szerezve örömmel forgathatják a kiad­ványt mindazok, akik szeretik megismerni annak a környék­nek a nevezetességeit, törté­nelmét, műemlékeit, muzeális látnivalóit ahol járnak. A kiad­ványban alfabetikus sorrend­ben minden olyan helység megtalálható, ahová érdemes kirándulni. Módosul a szakképzés? A nemzeti alaptanterv (NAT) nemrégiben elkészült ötödik változata szerint a szakképzést a tízéves általá­nos képzés után, tizenhat éves kortól lehet elkezdeni. Az általános képzés meghosz- szabbítása nem jelenti a szakképzésre szánt idő csök­kentését. Program mozgás- sérülteknek A mozgássérültek állami in­tézetében, a Marcibányi téren lassan hagyománnyá válik a jótékony célú karácsonyi prog­ram. Az idén a nyolc órásra tervezett maratoni program és az intézet lakóinak megven- dégelése a Nemzetközi Tá­mogatók Klubja, az Operaház, a pesti Virág Kft, a Lybrand Könyvvizsgáló cég, a Zsaru magazin és az Addetur Alapít­vány összefogásával valósul meg. Húszmillió Hófehérke Várhatóan eladási rekordot dönt a Walt Disney cég Hófe­hérkéje, melyet video kazettán október végétől kezdtek árusí­tani az Egyesült Államokban. Hat hét alatt a Hófehérke és a hét törpe húsz millió példány­ban kelt el. Az eddigi rekordot a korábbi években csak az Aladdin illetve a Szépség és szörnyeteg alkotások múlták felül. Buci Maci ötletei Decemberi népszokások A családi készülődés gyermeki öröme A karácsony nemcsak a leg­bensőségesebb családi ünne­pünk, hanem semmi máshoz nem hasonlítható hangulata, va­rázsa van már az ünnepre való készülődésnek is. Nem csupán az ajándékok vásárlására, rej­tekhelyeken történő elhelyezé­sére gondolok, hanem például a „köznapinak” számító sütés-fő­zésre. Jól emlékszem gyerekko­rom hangulatos estéire, mikor a család - természetesen, mi gye­rekek is - összeültünk a kony­hában diót, mogyorót tisztítani, vagy a házi készítésű szalon­cukrot csomagolni. Szertartásos volt, varázslatos volt, valami nagy várakozás, békesség volt benne. Együtt készülődtünk va­lami szépre, mi gyerekek, is be­kapcsolódtunk a munkálko­dásba, - és ez mindmáig meg­maradó boldogságot jelentett. Az óvodáskorú gyereknek is élmény, büszkeség, ha a kony­hai tennivalókból rábíznak va­lamit, hát még nagyobbaknak! Hétköznapokon például egy „közönséges” tésztagyúráskor is így van ez: kap a gyerek egy kis tésztamasszát, ami csak az övé, ő készíti el. De a karácso­nyi készülődés - az aztán az igazi! A 3-9 éves gyerekek havi magazinja, a közkedvelt Buci Maci decemberi száma sok egyéb mellett kitűnő ötletet ad a maci-konyhából. Rajzokkal il­lusztrálva megtanít arra, miként Sütési idő: 15 perc Elektromos sütő: 175 °C Gázsütő: 2. fokozat A kész formák tetejét megkeni porcukorral elkevert tojásfehérjével. lehet házilag az édesanyával vagy a nagymamával közösen ízletes fenyőfadíszeket sütni. Egy kiló lisztből, húsz deka cu­korból, egy csipet sóból, egy te­áskanál fahéjból, négy tojásból és ötven deka margarinból ter­mészetesen a felnőtt állítja ösz- sze a masszát, melyet aztán le­galább két órára a hűtőszek­rényben tárol. Ezt követően jö­het aztán a közös munka, a kü­lönféle formák kiszaggatása, sü­tés után a tészták cukormázzal való bekenése. Buci Maci most is kitűnő ötlet­tel kedveskedett, s bizonyos, hogy a karácsonyfánál csak azoknak a gyerekeknek a szeme lesz csillogóbb, akik a maguk készítette fenyőfadísze­ket is ott látják a fán. V. M. Folytatódik a hagyomány A kaposvári Petőfi iskola tehetségkutató pályázata írók az irodalomért - a gyermekekért címmel ismét meghirdeti tehetségkutató pá­lyázatát a kaposvári Petőfi Sándor Általános Iskola. Az iskola történetében sikerként tartja számon az elmúlt két évben megszervezett irodalmi pályázatot, mely igen sok gye­rek fantáziáját, vers- és próza­író kedvét mozgatta meg. A most harmadszor kiírt pá­lyázaton a megye valamennyi általános iskolája részt vehet. A diákok pályázhatnak'vers­sel, mesével, novellával kötet­len, bármilyen témakörben. A lehetőleg géppel írt pályáza­tok beküldhetők egyénileg, baráti társasággal, osztálykö­zösséggel, vagy iskolai szer­vezésben. i Az irodalmi alkotásokat 1995 január 30-ig kell bekül­deni Petőfi Általános Iskola 7400 Kaposvár Petőfi u. 54 címre. A borítékra rá kell írni: Irodalmi pályázat. Mivel a pá­lyázat titkos, a név helyett a pályaműn az életkort és a jel­igét kell feltüntetni, egy mellé­kelt lezárt borítékban pedig a nevet és a pontos lakcímet, valamint a pályázó iskolájának nevét. A pályázatokat zsűri bírálja el, a helyezettek jutalomban részesülnek. Ahogy a korábbi években is, az ünnepélyes díjkiosztásra 1995 márciusá­ban kerül sor a Petőfi-hét programja keretében. A szomszédok furfangjai Ünnepi népszokásaink kiha­lófélben vannak. Egy-egy táj­egységen ugyan őrzik még a régi hagyományokat apáról fi­úra örökítve. Nézzük csak őse­inknek milyen decemberi szo­kásaik voltak, milyen babonák­ban hittek? A falusi gazdaasz- szony éj idején kimegy a ba­romfiudvarba a tyúkólhoz, megpiszkálja a tyúkokat és ezeket a bűvös szavakat mor­molja: „Az én tyúkom toj, toj, toj - a másé csak kot, kot; kot.” A tojáskészlet gyarapításá­ban az ifjúság is közreműködik. A gyerekek odalopakodnak a szomszéd baromfiudvar kerí­téséhez: „Itt legyék a kotko- dács, - nálunk meg a sok to­jás!” Persze a dolog vége rendszerint az, hogy a két szomszéd gyerekei össze­vesznek, összeverekednek. Nem éppen karácsonykor, hanrem még előtte, Luca nap­ján egyes helyeken az a szo­kás a divat, hogy az asszony a szomszéd ház zsupfödeléből kihúz egy szálat és odata­pasztja a kemencéje oldalá­hoz. Ettől neki sok apró jó­szága lesz, a szomszédnak annál kevesebb. Hasonló „ke­gyes” művelet a forgácslopás. Valahonnan - akárhonnan - forgácsot kell lopni és a tyúkok alá kell tenni. Ettől szépen szaporodnak, viszont ahonnan lopták, ott elhull a csibe. Ezekben a babonákban, csakúgy, mint a többi hozzájuk hasonlóban, az a legfurcsább, hogy az elkövetőknek eszébe sem jut: hátha a szomszéd ugyanazt cselekszi vele. Gyermekkorban kezdődött Húst eszik a férfi és salátát a nő Elég egyetlen pillantást vetni az étteremben étkező nőkre és férfiakra ahhoz, hogy szembetűnjék: a két nem mást kedvel. A hölgyek salátát csipeget­nek, amíg várnak a főételre, a férfiak viszont többnyire csak nézik a zöldséges tálat, amíg rendes adag köret kíséreté­ben megérkezik az áhított sze­let hús. A különbségek már kis korban jelentkeznek, s ennek oka nem lebecsülendő mér­tékben a csöppségek nevelte­tésében rejlik. A kétéves kis­fiúk elé a szülők inkább húsé­telt, tartalmas köretet tesznek, míg a lányokat már akkor többször kínálják kekszekkel vagy salátákkal. Ez a gyere­kekbe beléjük ivódik s odave­zet, hogy a nyolcéves kislá­nyok jó része hirtelen elkezd válogatni. Sérelmezik, ha fö­lös a tej, s levágják a hússze­letek kicsit zsírosabb szélét. A fiúk 97 százaléka viszont bol­dogan bekebelezi a finom, tar­talmas falatokat. A fiúk magas kalóriatar­talmú ételeket tömnek ma­gukba és rendes mennyiséget fogyasztanak krumplistésztá­ból, túrós tésztából; a lányok viszont inkább süteménnyel és gyümölcsökkel „alapoz­nak”, sőt, gyakran a tejbe is raknak cukrot. A nők többsége általában őrzi a vonalait s megnézi a ka­lóriatáblázatot, mielőtt főzni kezd. Az urakat általában ke­vésbé izgatja a külsejük. A feleségek és barátnők eközben csendes felháboro­dással nézik, milyen pusztítást végez szívük választottja a hű­tőszekrényben. Ha két főétke­zés közben megéheznek, a férfiak sóspálcikát ropogtat­nak míg a hölgyek a desszert­kínálatot veszik szemügyre. Az étkezések gyakorisága is eltérő. A nők szinte folyama­tosan csipegetnek, míg a fér­fiak zöme néhány alkalommal, de akkor alaposan telerakja hasát. Megfigyelték, miként visel­kednek a nemrég összeis­merkedett párok, amikor elő­ször mennek étterembe? Az urak csendes sóhajok között lemondanak a borjúpörköltről és (általában a nők által ked­velt) halat választanak, míg a hölgyek (a férfiak kedvencei közé számító) hús mellett dön­tenek. Minden tudományos magyarázat mellőzésével, egyszerűen azért, mert be akarnak férkőzni a másik gyomrába. Tóth Zsuzsanna Bakancsban a nyúl nyomában Téli természetjárók Egy őszi túra emléke Végre itt a szombat. Lehet lustálkodni, pihenni. Kinek volna kedve ilyenkor hajnal­ban kelni, s egész nap róni az erdőt, gyalogolni, hegyet mászni. Pedig akadnak ilye­nek, s nem is kevesen. A Ka­posvári Gyakorló Általános Is­kolában 15 éve működik tu­risztikai szakkör. Tagjai lelkes természetjárók, akik hetente tesznek kisebb - nagyobb tú­rákat, edzenek, s készülnek különféle versenyekre. Kosa Eszter szakkörvezető: — Magam sem gondoltam volna, hogy ennyi gyerekkel sikerül évről - évre megsze­rettetnem a turisztikát. Jelent­kezőkben sosincs hiány, szombatonként több tucat fel­sős diák bújuk túrabakancsba, hogy megismerje Somogy és a környező megyék turisztikai látványosságait. — A legizgalmasabbak mindig a versenyek. Különö­sen a baranyai túrákat szere­tem . A Mecsek gyönyörű, s el­igazodni sem nehéz benne. Igaz, előfordult már, hogy le­mentünk a térképről, s fogal­munk sem volt róla, merre van a cél, vagy legalább a rajt. Olyan is volt már, hogy a tér­dig érő hóban egy nyúl láb­nyomát követtük, remélve, hogy ott nem olyan mély a hó — meséli nevetve Somogyi Attila, aki arra is hajlandó, hogy kisebb társait a hátán ci­pelje, ha már kidőlni látszanak a sorból. — Az utolsó emlékezetes utunk a Mikulás túra volt. Jég­táblákon át gyalogoltunk a zselickisfaludi turistaházba, ahol már várt bennünket teli puttonyával a télapó. A téli tú­rák mindig embertpróbálók, de érdemes elindulni, mert három ponttal többet érnek, mint ha ugyanazt a távot más évszak­ban tesszük meg. A pontva­dászat pedig komoly dolog. A bronz, ezüst és arany minősí­téseket különböző ponthatá­rokhoz kötik, a kiváló túrázó­nak pedig 15 000 pontot kell elérnie. Ez pedig nem cse­kélység — sóhajt Csizmadia Rita, aki idén az arany minősí­tésért küzd. A tét nagy, de ahogy a turisztikai naplóban is olvashatjuk, „ ha valami nem sikerül vigasztalódjatok. A legnagyobb hibát az otthon maradók követték el.”— A cél, hogy edzett, természetet ked­velő gyerekeket neveljünk. Örömmel látom, hogy sokszor jönnek szülők, testvérek is a túráinkra, Aki egyszer eljött, többet nem marad otthon. Bár az első kilométereket mindig nehéz megtenni. Sokszor érezzük úgy, ennek az útnak sosem lesz vége, s gyakran az időjárás sem fogad kegye­ibe bennünket, de ahogy a mondás is tartja, nincs rossz idő, csak rosszul öltözött tú­rista. S ezt bizony a téli zi­mankóban nem árt eszünkbe vésni. Lehet fáradni, kitik­kadni, de csüggedni soha. Menni kell tovább, róni a kilo­métereket, s gyűjteni a ponto­kat. A verseny mindig nagy ki­hívás a gyerekeknek. A város- ismereti versenyekben a lá­nyok jeleskednek, míg a bó- lyakereső, vagy tájékozódási versenyeken általában a fiúk a jobbak. Örülünk egymás sike­rének, tele van a szekrény ok­levelekkel, érmékkel, de nem ez a legfontosabb. Szeressük a természetet, a túrázást. Ez mindennek a titka — mondja a szakkörvezető. (Széki) V

Next

/
Thumbnails
Contents