Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)

1994-12-16 / 296. szám

1994. december 16., péntek SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Nagy kihívás a csurgói vendéglátósnak Megújul a Korona Majdnem negyven év — gyógyítómunkában Barcs belgyógyásza Ördöge volt a fiatal orvosnak — Mindig az ember a legfontosabb Dr. Kotvász Árpád főorvos Fotó: Pölöskei Tiborné Csurgón fogalom volt a Korona szálló, a város egyik jelképe. A századforduló előtt emelt épület tömegé­vel, szép arányaival ma is meghatározza a városképet. Sokáig a város egyetlen ét­terme, presszója működött benne. Augusztustól már zárva volt. A városi önkormányzat egy törvényadta lehetőséget kihasználva igényelte vissza a Csurgó és Vidéke Áfésztól. Az újrahasznosításra pályázatot írt ki, amelyet a helyi Derby Kft, Jenei Róbert és Jeneiné Zverina Beatrix nyert el. De­cember elsején írták alá a szerződést. Bérbe vették az egész komplexumot. A méreteket jól jellemzi, hogy csak a földszinti étterem, konyha, presszó öt­száznegyvenkettő négyzetmé­teres. Az emeleten hat szállo­dai szoba van. Az egykori fé­nyes bálok színhelye, a ké­sőbbi mozi százhetven négy­zetméteres nagyterméből azonban a cserepek közül az égre látni. Ott van még a pin­ceborozó és a félig kész turis­taszálló. Hej halászok, halászok, mit fogott a hálótok? — gyakran teszik fel ezt a kérdést. Bélavá- ron van halász is, aki válaszol­hatna rá: Tóth László. Betöl­tötte már a 86. évét, s még most is halászik. — A Drávára járok, s tulaj­donképpen csak nyugdíjas ko­romban lettem halász — mondta Tóth László. — Inkább csak az unalom elűzése kész­tetett, hogy csináljak valamit. Kiültem a partra horgászbottal, aztán 1970-ben áttértem az emelőhálóra. Ahhoz, hogy erre engedélyt kapjak, egy hathó­napos halászati tanfolyamot kellett elvégeznem Tatán. Hat­vanéves elmúltam már, mikor „iskolapadba” ültem, de levizs­gáztam. így lettem kisszerszá- mos halász... Egy húzás csak, és több hal is a hálóba akad. Van úgy, hogy nyolc is. — Nem becsüle­tes fajták ezek — elégedetlen­kedik Tóth László —; csak ke­szeg, kárász... Nem tudom mi­Mi vitte bele a házaspárt a vállalkozásba? — Nagy kihívás ez egy vendéglátó szakember szá­mára — mondta Jenei Zverina Beatrix. — Bele kellett vágni. A hét végén már festik a boro­zót. Mivel a bérleti díjat a megnyitás hónapjában kell fi­zetni, célszerű több egységet egyszerre megnyitani. Az első a pinceborozó, a presszó és a szálloda lesz; az étterem még nagyobb beruházást igényel. Jó szakemberekkel lehet csak színvonalat teremteni, de a munkanélküliség ellenére nemigen jelentkeznek. Az étterem hatalmas kony­hájának kapacitását ki kellene használni. A külső teremben egy nemdohányzó önkiszol­gáló éttermet akarnak, a belső is színvonalasabb lenne. A bérlők nem félnek a sok munkától. A piactéren levő Derby diszkó-söröző bővítését a napokban fejezték be. Az új bérleményükön azonban még sok a tennivaló. A hét végén azonban már festenek. Ha minden összejön, eset­leg már itt szilveszterezhetnek a csurgóiak. Horváth József ért, de ponty mostanában nem jön... Két méter mélységből kell fölemelni a hálót. Nyolcvanhat évesen nem kis dolog. — A halászati főszezon má­jusban van — mondja az öreg halász. — Olyankor már virra­datkor lent vagyok a Dráván. De minden héten legalább két­szer lemegyek még most is. Ülök ott egy-két órát... Ha nem jön hal, akkor szedem a sátor­fámat... A Dráva itt nálunk csak térdig ér, a hal pedig többnyire beljebb van, a mélyben... A nyugdíjas erdész idei leg­nagyobb fogása egy 4,5 kilós balin volt. Korábban egy 25 ki­lós harcsát is fogott. — A fekete sügér húsa a fi­nom; én legalábbis nagyon szeretem — mondta Tóth László. — Jó, persze, a ha­lászlé is, de azt fehér halból nem lehet igazán jól elkészí­teni. Tóth László szereti a csendet. Sűrűn lejár Drávára. G. A. A Barcs Városért kitüntetést adományozta a helyi képvi­selő-testület dr. Kotvász Ár­pád főorvosnak, aki harmin­chét év óta dolgozik Barcson. A Pécsen végzett fiatal orvos első munkahelye a szigetvári kórház volt; 1957-ben Babó- csán helyettesített, s még ab­ban az évben Barcson lépett szolgálatba. Azóta itt végzi gyógyítómunkáját. Belgyógyászatból 1959-ben tett szakvizsgát. Először kör­zeti orvosként tevékenykedett, s belgyógyászati szakrende­lést is tartott napi három órá­ban. Nyolc évig volt a város főorvosa. 1972-ben kapta meg az Érdemes Orvos kitün­tetést. Szakmai tudása folytán oktatókörzetnek jelölték ki körzetét. — Mit érzett nagy sikernek majdnem 40 éves pályája so­rán? — Fiatal orvos koromban Szigetváron ügyeletben az egyik betegnél agydaganat gyanúját észleltem. Elkísér­tem a beteget a pécsi idegkli­nikára, hogy vajon a feltevé­sem igazolódik-e? Az idegy- gyógyász főorvos a vizsgálat után csak ennyit mondott: „Ördögöd van...” S a műtét si­került... Akkoriban Pécsről jár­tam Szigetvárra, s ott összefu­tottam egykori tanárommal, Denhoffer professzorral. El­mondtam neki sikerélménye­met, s vártam a dicséretet. Erre ő a következőt mondta: „Semmi különlegeset nem csináltál, csak a dolgodat tet­ted”. Ez a mondat végigkísért a pályámon. Rádöbbentett: nem rossz a siker, de jó, ha az orvos tudja, hogy csak a dol­gát teszi... Kezdetben mindössze há­rom orvos volt Barcson. Na­ponta 70-80 beteg állt az ajtó előtt. Dr. Kotvász Árpád ele­inte motorral járt, majd 1959-től autóval. Kinevezése­kor 1800 forint volt a fizetése. Még egy érdekes emlék abból az időből: — Dr. Romhányi György professzor egyik látogatá­somkor elém tett egy prepará­tumot, és megkérdezte, mit lá­tok. Először daganatra, fe­kélyre, gyulladásra gondol­tam; aztán észrevettem, hogy a porcok kékes színezetűek. S belém villant: ez nem lehet más, mint anyagcsere-beteg­ség... A legnagyobb boldog­ság számomra az — tette hozzá —, hogy sokféle embert ismertem meg munkám során: a szegénytől az arisztokratáig mindenkit... Elmondta azt is: valaha nemigen jártak az emberek orvoshoz, manapság viszont ez a „divat”: minden apró baj­jal odafutnak. — Mit tart a legfontosabb­nak? — Az embert. A kollégák­nak mindig azt mondom: ne bízzanak mindent a műsze­rekre, mert elfelejtenek gon­dolkodni. A beteg ember igényli a törődést, és legyen az orvosban empátia! Mert mindig maga az ember a leg­fontosabb. Hámori Artúr pro­fesszor mondása örökké idő­szerű: „Egy jól felvett anam- nézis: fél diagnózis”. Ezt iga­zolta az az eset is, mikor egy budapesti sebészprofesszor rosszul lett balatoni nyaralá­sakor. Fölkereste a siófoki kórház egyik belgyógyászát; az először a panaszokat kér­dezte, aztán megvizsgálta, s csak utána küldte röntgenfel­vételre. Ezek után a pesti „be­teg” csak ennyit mondott: „Édes fiam! Visszaadtad a hi­tem a magyar on/oslásban.,, — Mit jelent Önnek a Barcs Városért kitüntetés? — Jólesett az elismerés — mondta dr. Kotvász Árpád. — De ez elsősorban nem nekem szólt, hanem annak a 37 esz­tendőnek, amit Barcson eltöl- töttem. Dr. Kotvász Árpád főorvos november 1-jével nyugdíjba vonult. A gyógyítómunkától azonban nem búcsúzott. Gamos Adrienn Mostanában becsületes hal sem igen akad már Bélavári vén halász Közönség elé tárhatja az első iskola kincseit Csurgó múzeuma Raksányi Lajos festményeiből nyílt kiállítás Fotó: Németh István Csurgó újvárosának legré­gibb épülete visszanyeri régi rangját. Kétszáz éve az „első oskolaiként ez indította el a várossá fejlődés útján. A kí- vül-belül megújult épület most talán szebb, mint új ko­rában volt, s utcai bejárata fö­lött vadonatúj vörösréz felirat csillog: Múzeum. Régóta érezte a hiányát a csurgói és az idelátogató ren­geteg ember. Már csak Cso­konai emléke miatt is. A költő hat kéziratát őrzi a gimnázium nagykönyvtára, s a róla szóló dokumentumokkal egy emlék­szobát meg lehetne tölteni. Az iskolaalapító-építtető Feste­tics György, az inspektor, ag­rár-közíró Nagyváthy János, a „legnagyobb diák”, Baksay Sándor, a müveit egyházme­gyei gondnok, Sárközy István sok hiteles csurgói emléke a nagyközönség elé kívánkozik. Az Erőss, a Barla Szabó, a Matolcsy családok sok nem­zedékének emlékezetében fogalommá vált Csurgó neve. Avatáskor Szászfalvi László polgármester a város lakóinak ritkán érezhető közös örömét fogalmazta meg: nagyon nagy álma volt a csurgói értelmi­ségnek, hogy legyen háza, ahol a csurgói tradíciók ott­honra találnak. Bellái Zoltánt, a református gimnázium igazgatótanácsá­nak elnökét vádak is érték, hogy a Somogyi Református Egyházmegye 50 évre lemon­dott az épület használati jogá­ról: — Talán lehetett volna kol­légium is. Mégis örülök, hogy egyetértettünk Csurgó Város Önkormányzatával, hogy itt múzeum létesüljön. Be lehet mutatni a múltat, tanítani a je­lent, munkálni a jövőt. Jelképes, hogy Raksányi Lajos kiállítása tette a szó szo­ros értelmében színessé, meghitté, ünnepélyessé a megnyitót. Dr. Kovács Ta­másné méltatta „Csurgó fes- tőjé”-nek érdemeit. Jövőre lesz száz éve, hogy született, s a város legújabb utcája ta­vasztól az ő nevét viseli. Rak­sányi Lajos özvegye már 1987-ben a városra bízta a művész és a család számára legmeghittebb, legdrágább 42 képet — azzal a feltétellel, hogy a nagyközönség megte­kintheti. A felajánlás igazi ér­telme most valósult meg. A szép remények közül Papp Imréé a legszebb meg­valósult álom. Az Eötvös Jó­zsef Általános Iskola tanárá­nak kis honismereti szakköre hatalmas mennyiségű és ér­tékű muzeális anyagot gyűjtött össze, s ez itt bemutatható. A testvérvárosok is példát mu­tattak: a franciaországi Au­male, a hollandiai Markelo és Székelykeresztúr múzeuma mellett Csurgó korábban csak szégyenkezhetett. Ihász János intézményve­zetővel jó kezekben van a gyűjtemény. Az évekig tartó tervezgetések után tavaszra megtelnek a szép boltozatos termek. Horváth József Kastélyosdombói hangverseny Adventi hangversenyt ren­deztek a héten Kastélyos- dombón. A megható hangula­tú rendezvényen a barcsi Vi- kár Béla Zeneiskola tanárai és növendékei adtak műsort - a Szociális Foglalkoztató Intézet kultúrtermében. A vikáros nö­vendékek ismert zeneszer­zők néhány művét játszották. Kábel-tv épült Drávatamásiban Drávatamásiban az önkor­mányzat saját bevétele megha­ladja a nyolcszázezer forintot. Szociálpolitikai feladatokra öt­millió forintot különítettek el, s kiépítették a településen a ká­beltévés rendszert. Ez utób­bi majdnem kétmijlió forintjá­ba került az önkormányzatnak. Iskolabővítés Szulokban Szulokban ennek az évnek a legnagyobb beruházása az ál­talános iskola bővítése volt. Az egész beruházásra több mint tízmillió forintot fordítottak, s hozzá az önkormányzat céltá­mogatást is kapott. Tornater­met építettek, tantermeket és szertárat alakítottak ki. A mun­kát a barcsi Lizéna Bt végezte. Deákos diákok Iskolai újságot ad ki a barcsi Deák Ferenc Általános Iskola. A nagyobb nebulók írják, és öt hetedikes tanuló szerkeszti; kö­zülük is leginkább Fucskár And­rás munkája dicsérhető. Külö­nösen jó az iskola névadójáról írt lap. A „Deákos Diákok” kará­csonyi száma most jelent meg. Lakócsai vizek Kazettás szennyvíztisztítót alakítottak ki Lakócsán - ez volt a Dráva menti község idei legnagyobb beruházása. Ösz- szes építési költsége hatmillió forint volt. Ez a munka - a többi felújítással együtt - nagyban hozzájárult a falu lakossága komfortérzetének javításához. Mozgóárusok 50 forintért A közterület-használati díja­kat a közelmúltban emelte Barcs város képviselő-testü- lete. Az alkalmi és mozgóárus naponta ötven forintot fizet így négyzetméterenként, az ál­landó árusítóhelyet igénylő pe­dig havonta háromszáz forintot. Szentborbás is előbbre lépett A közkifolyós vízhálózat kié­pítését nagy sikerként köny­velhetik el Szentborbáson. Az ásott kutak vize ugyanis egészségtelen, s ezt a gondot meg kellett oldani. A vízveze­ték kiépítéséhez pályázaton nyertek pénzt, a v'zügyi alap is támogatta, s a munkát az idén fejezték be. A fontos beruhá­zás 17 millió forintjába került a településnek; ennek tíz szá­zalékát állta az önkormányzat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents