Somogyi Hírlap, 1994. december (5. évfolyam, 283-308. szám)
1994-12-10 / 291. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 1994. december 10., szombat Ma adják át Stockholmban a Nobel-díjakat A dicsőség árnyékában Alfred Nobel, a 99 évvel ezelőtt lezárt végrendeletében így utasította a tekintélyes vagyon kezelőit: „Hagyatékom gondnokai által biztosított értékpapírokban elhelyezett tőkém alapot képvisel majd, amelynek kamatai azok számára osztassanak fel, akik az elmúlt esztendőben az emberiségnek a legnagyobb hasznot hajtották...” Az alapítványtevő halálának évfordulóján, december 10-én adják át a díjakat, 1901 óta — néhány háborús év kivételével — folyamatosan. Film az „igazakról” A filmgyártás nehézségei A filmgyártás Európa-szerte anyagi nehézségekkel küzd és bebizonyosodott, hogy szabadversenyben is nélkülözhetetlen az állami támogatás, állapították meg tegnap az európai országok Budapesten tanácskozó filmes szakembereinek konferenciáján. Elhangzott: az elmúlt négy évben a hazai filmgyártás finanszírozásában fontos szerepe volt a hatpárti támogatással létrehozott Magyar Mozgókép Alapítványnak. Iskolaszékek és helyi társadalom Az önkormányzatnak, pedagógusoknak és a szülőknek alkuk folyamatában kell alakítaniuk az iskola arculatát; a cél az, hogy az oktatási intézményekben a jelenleginél jobban érezzék magukat a gyerekek, jelentette ki Mihály Ottó, az Iskolafejlesztési Alapítvány elnöke azon a konferencián, amely Iskolaszékek és helyi társadalom címmel tegnap kezdődött Budapesten. A Pesti Szalon könyvbemutatója Kőóra címmel a Pesti Szalon Kiadó gondozásában a karácsonyi könyvvásárra jelent meg Konrád György új regénye, amely a „Kerti mulatság” című munkájának folytatása, s az 1960-70-es keserű "békeévek" korszakát idézi fel. A sajtóbemutatón elhangzott, hogy a Pesti Szalon — Örkény István, Weörös Sándor és Kor- niss Mihály művei mellett — kizárólagos joggal adja ki Konrád György regényeit. Fábri Zoltán a képalkotó Fábri Zoltán a képalkotó művész címmel — a Szabad Tér Kiadó gondozásában — megjelent az ez év nyarán elhunyt háromszoros Kos- suth-díjas kiváló művész életútját, pályafutását felvillantó kötet. A tegnapi sajtóbemutatón jelen volt özvegye, Apor Noémi színművész is. Az emberiség jótevőinek elismerése természetesen tekintélyes összegű pénzzel is jár. A Nobel-vagyon a végrendelet idején 50 millió svéd korona volt, azóta ennek a kamataiból fizetik a díjakat. Mivel a kamatok változnak, az összeg sem állandó, átlagosan 160 ezer svéd korona. Bár számos Nobel-Díjast elfelejtett már az utókor, az évkönyvek azonban számon tartják azokat, akiket annak idején a leginkább érdemesnek ítéltek a bizottságok. Voltak elhibázott, sőt igazságtalan döntések is. íme néhány esélyes, akikre a Nobel-díjnak csak az árnyéka esett. Ellopott dicsőség A fizikai Nobel-díjat 1909-ben egy német: K. F. Braun és egy olasz: G. Marconi kapta. Az utóbbi neve összekapcsolódott a rádió feltalálásával — a díjat a vezeték nélküli távíróért adták —, de az már csak hírlapi szenzáció lehetett, hogy egy hor- vát tudós, Nikola Tesla 1916-ban pert indított Marconi ellen. Azt bizonygatta, hogy érdemtelenül tekintik a rádió felfedezőjének. A sors különös iróniája, hogy a teljes peranyagot 1943-ban hozták nyilvánosságra és a bíróság Teslának adott igazat! S még abban az esztendőben meghalt mindenkitől elfeledve, szegényen. Peres üggyé vált az 1959-ben adott elismerés is O. Chamberlain és E. Segre megosztva kapta a fizikai díjat. Az utóbbit, az olasz Seg- rét ezúttal egy honfitársa perelte. Azt állította, hogy voltaképpen az ő kísérleteit használta a későbbi Nobel-díjas, azokkal jutott eredményre. Ezért 150 ezer dollár fájdalomdíjat követelt. Az ő esete kiválóan jelzi a kulisszák mögötti tevékenységet. Piccioni keresetének nem adott helyt a bíróság, mondván, hogy későn jelentkezett a követeléssel. De miért késett, ha biztos volt a dolgában? Nos, azért, mert Segre — tehát a díjazott — amerikai barátai megígérték, hogy őt külön fogják jelölni a Nobel-díjra. S miután az idő telt, ő pedig rádöbbent, hogy az ígéret csupán mellébeszélés, perelt. Elkésett vele. A hálát nem A mélyütések, az asztal alatti bokán rúgások sem ismeretlenek a pénzért és az elismerésért vívott küzdelemben. Az 1906-ban kiadott orvosi Nobel-díj két kitüntetettje, C. Cogli és S. Ramon y Cajal annyira utálták egymást, hogy szót sem váltottak. Mint ahogy ferdén nézett egymásra a stockholmi reflektorok fényében 1923-ban F. G. Banting és J. R. Macleod, mindketten kanadaiak. De mindegyik állította, hogy a másik nem jogosult a díjra. A történet meglepő fordulata: az orvostudósok szerint egy harmadik kanadainak kellett volna adni az inzulin felfedezéséért járó díjat. Vagy legalább is köztük lett volna a helyet. C. Bestről azonban tudomást sem vett a bizottság... A tbc leküzdésében döntő szerepet játszó sztreptomici- nért 1952-ben S. Waksman, orosz származású amerikai tudós vehette át a díjat. Minthogy a kísérleteket csoportban végezték, őt is beperelte az egyik tanítványa. Schatz- nak azonban nem volt szerencséje, annyit ért el, hogy magára haragította a tudományos világot. Vitathatatlan jelentőségű az öröklődésben meghatározó genetikai kód, a DNS kettős spiráljának felfedezése. Ezt 1962-ben jutalmazták Nobe-díjjal; F. Crick, J. Watson és M. Wilkns érdemét nem is vitatták, csupán azt jegyezték meg, akik közelebbről is betekinthettek a felfedezés folyamatába, hogy még két kutatónak legalább annyi érdeme volt, mint a díjazottaknak. Egy asszony, Rosalinde Franklin vizsgálati anyagát adta át ugyanis Watson a kutatótársnak, Wilkins- nek s ennek alapján ismerték fel a kettős spirált. A hála? Watson a lehető legrosszabb színben tüntette fel önéletrajzában Franklin asszonyt. Díj melléfogásért Nem mentes a melléfogástól sem az eltelt kilenc évtized. A sort az 1903. évi orvosi No- bel-díjjal kezdték. N. R. Finsen dán anatómus fototerápiás kúrájáról ugyanis kiderült, hogy sarlatán-gyógymód, semmire sem jó. Az 1927-ben hozott döntésről pedig azt állapíthatta meg az utókor, hogy az osztrák J. Wagner-Jaureggnek, a hüdéses elmebaj maláriaoltással való kezeléséért adott díjjal nem a gyógyítást, hanem a szenvedést tüntették ki. A doktor ugyanis mellékfogott... Ezek az esetek bármennyire is kirívóak, nem csökkentik a Nobel-díj értékét és jelentőségét. Legfeljebb azt bizonyítják, hogy a tudomány berkeiben is olyan emberek döntenek a kiemelkedő teljesítmények megítélésében, akik maguk sem tévedhetetlenek. Vagy mert a kutatásban is harc folyik és a harcban nehéz semlegesnek maradni... Mintha őket is igazolná a december 10-én kiállított csekkhez mellékelt No- bel-emlékérem latin felirata: „Inventas vitám iuvat excolu- isse per artes.” Szép dolog az életet találékony művészetekkel nemesíteni... B. V. Voltak közöttük félénkek és bátrak, katolikusok, protestánsok, muzulmánok, foglalkozásukat tekintve tanárok, parasztok, papok vagy éppen rendőrök. Közös vonásuk: a II. világháború idején zsidók százezreit mentették meg — a náci gyilkosok elől. Ők az „igazak”. Közülük 36-an szerepelnek abban a háromórás dokumentumfilmben, amely most került a franciaországi mozik műsorára. A művet Marek Halter, a neves, lengyel származású, de már gyerekkora óta Párizsban élő francia író készítette. Ez az első filmje. A forgatást háromévi kutatómunka előzte meg; stábja a szereplők miatt Japántól Szarajevóig, Amszterdamtól Rómáig bejárta a világ sok országát. Hogy miért pont 36 interjúalanyt választottak? Halter azt mondja, a zsidók szent könyve, a Talmud szerint minden egyes nemzedékben legalább 36 „igaznak” kell élnie, hogy a világ tovább létezzék... Három somogyi település könyvtárába, Kadarkútra, Görgetegre és Nagyatádra látogatott Varga Domokos író a somogyi gyerekkönyvhét rendezvénysorozat keretében. — Az utóbbi években általános iskolai olvasókönyvek összeállításán dolgozom — mondta a Somogyi Hírlap kérdésére felelve. Az elsőt tizenöt éve készítettem el, s ez kiállta az idők próbáját. Ma is szívesen használják az iskolákban a pedagógusok és olvassák a diákok. Amikor még úgy fogalmazott a minisztérium, hogy a tanterv törvény, akkor készült el ez a munkám megkerülve a gátakat. Csupán egy olvasmány cseréjére került sor 1989-ben. Azóta elkészítettem a 3., 4., 5. osztályos olvasóA film leggyakrabban elhangzó szava az „emberség”. Ebből valóban példát adtak a megkérdezettek, akik zsidók ezreit mentették meg a haláltól. Hogy miért? Erre egyesek azt mondták, hogy minden ember élete értékes; mások a személyes barátságra hivatkoztak, ismét mások a neveltetésüket említették. S hogy az emberek többsége miért nem így cselekedett? — Őket kellene megkérdezni — mondta a kérdezettek egyike. — Ami engem illet, nekem még így is az volt az érzésem, hogy nem tettem eleget — fűzte hozzá egy másik „igaz”. — Gyerekkorom óta mást sem hallottam, mint hogy a világ ellenséges a zsidókkal szemben, hogy az emberiség semmit sem tett megsegítésünkre. Ez felháborított. Mindenesetre ötven évvel az események után úgy gondoltam: megkezdhetem összegyűjteni a korszakra vonatkozó tanúvallomásokat — nyilatkozta Halter a film keletkezésének körülményeiről. S. Tóth László könyveket is, amelyek remélem, szintén kiállják az idő próbáját. — A minap jelent meg harmadik kiadásban a kaposvári megyei és városi könyvtár gondozásában a sikeres Kölyökkóstolgató című kötete. Most min dolgozik? — Egy egykötetes magyar történelem könyvet állítok ösz- sze. Ezt elsősorban a határainkon túl élő magyar általános iskolásoknak szánom. Ezeken a területeken nem tanultak eddig magyar történelmet a kisiskolások; a Tankönyvkiadón keresztül kívánjuk eljuttatni Kárpátaljára, a Vajdaságba ezt a hiányt pótló könyvet. Sokan először olvashatnak a magyar történelemről belőle. A címe Emlékezzünk eleinkre, alcíme pedig: A magyarság rövid története. (Horányi) Olvasókönyveket ír Varga Domokos OPEL CORSA- 55 OOO forint december 21-ig KISAUTÓ - NAGY ÜZLET A Corsa az Opel sikerautója a kiskategóriában Karácsonyi ajándékként december 21-ig 55 000 Ft engedményt adunk minden Corsára Kamatmentes hitellehetőség 12-33 hónapos futamidővel Opel Molnár Kft Kaposvár, Füredi u. 153. Tel.: 82/314-425, 422-227, 422-228. Edwin Hoyt: Göring es a Luftwaffe Könyvespolc „Nekem nincsen lelkiismeretem, az én lelkiismeretem Adolf Hitler.” Göring, a „vasember” mondta ezt, 1942-ben. Akkor, amikor már régóta nem volt harmonikus a kapcsolata oly sokáig csodált führerjével... Edwin P. Hoyt könyve az első Göring-mo- nográfia magyarul. Hoyt könyvének ismerete nélkül egy meglehetősen sematikus képet őrzünk Göring- ről. Tudjuk, a náci párt második embere volt, és Hitler sokáig az utódjának tekintette. Ő fejlesztette halálos erővé a német légierőt. (A könyv eredeti címe is „A halál angyalai: Göring és a Luftwaffe.”) Heyt „hősének” sorsát szinte gyermekkorától nyomonköveti, de már könyve bevezetőjében elmondja egyik legfontosabb konklúzióját: „Göring... alighanem többet ártott, mint használt a Luftwaffénak; az orosz fronton mindenképpen.” A később kórosan kövér, állandó morfiuméhségben szenvedő Göringről nehéz elképzelni, hogy fiatal korában az „árja faj” mintapéldányának tartották. Magas volt, szőke, jóképű, és az I. világháború egyik legjobb német pilótája. Hermann Göring Hitlerrel 1922-től mélyült el a kapcsolata. Mindkettőnek meggyőződése volt, hogy 1918 német politikusai „hátba szúrták” a német népet. A kiút csak egy új Németország lehet, a nemzetiszocialista párt vezetésével... És ettől kezdve együtt masíroznak, hol kisebb, hol nagyobb ellentétekkel, egészen az összeomlásig... Göringet, a náci párt „forradalmárát” 1924-ben történt súlyos sebesülésekor kezdték el morfiummal kezelni. S amilyen szenvedélye volt morfium, úgy vetette magát a politikába is. 1933-ban már a nemzetiszocialistáké volt a hatalom Németországban, s ez az év a német légierő, a Luftwaffe újrateremtésének a kezdete is. Göring mindent megmozgatott. Kiépítette a Luftwaffe mítoszát: az új Németország legnagyobb ereje lesz. És legyőzhetetlen... Miközben Németország még titokban, de lázasan készül a „revans”-ra, a párton belül is dúlt a hatalmi harc. Göring, Himmlerrel szövetkezve leszámolt Ernst Röhmmel, az SA mindenhatónak hitt vezetőjével. Átrendeződtek az erőviszonyok, és Göring ténylegesen is a második ember, Hitler jobbkeze. Edwin Hoyt rendkívül szemléletesen tárja elénk azt is, hogy Göring a háborút 1944 után akarta, mivel sem a gazdaságot, sem a fegyveres erőket nem érezte eléggé felkészítettnek. Hitler elképzeléseibe ez az eltolódás nem fért bele. 1939-ben azonban még teljes az összhang a náci párt két legpregnánsabb személyisége között. Lengyelország lerohanása a tankokat és gyalogságot támogató Luftwaffe nagy sikere is. Ám Anglia bőm- bázása — minden részeredménye ellenére — már kudarc. A Luftwaffe sem a szigetország ipartelepeit, sem a légierejét nem tudta megtörni. Sőt! Egyre jobban kiütközött a német nehézbombázók hiánya. S megkezdődött egyúttal Göring és Hitler kapcsolatának a romlása. Göring már nem „vasember”, Hitler szemében, csak az ajkbiggyesz- téssel emlegetett „hájas...” Mindennek betetőzése pedig Sztálingrád. 1943 és 1944 már a Luftwaffe kudarca. A kötet egyik legemlékezetesebb része Knöke német pilóta visszaemlékezése a légi harcokra, majd a lángviharban égő Hamburg drámai felidézése... Göring kétségbeesetten kereste a kiutat a haláltáncból. Megpróbált tárgyalni a Nyugattal, akár Hitler félreállítása árán is. A Führer SS-tisztekkel letartóztatta „hűséges jobbkezét...” Az SS tisztek parancsnoka az a Hans Frank volt, akivel később Göring együtt ült Nürnbergben a vádlottak padján. Nürnberg: Göring — nem tagadva nem önmagát — még egyszer kiélezte népszerűségét. Saját szerepéről így beszélt: „Mindent elkövettem a háború elkerülésére, de amint elkezdődött, mindent megtettem a győzelemért.” Azután egyik este cellájában elharapta az őrei kijátszásával megszerzett méregfiolát... Dr. Sipos Csaba
