Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-05 / 261. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. november 5., szombat Dosztojevszkij a színházban Az ötödik parancsolat Lipics Zsolt, Raszkolnyikov szerepében Török Anett felvétele Nem az volt a tétje a Csiky Gergely Színház első bemutatójának, sikerül-e Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésé- nek hű, vagy a regényt csak kanavásznak használó, öntörvényű rendezői változatának megteremtése. Az igazi kérdés az volt, hogy a folyamatos vérveszteség, amely frissítés nélkül érte a társulatot, halálos csapolás volt-e, vagy köpölyözés hatású — gyengüléssel járó, de reménnyel kecsegtető — gyógymód. Már a stúdióban „mohácsi- sított” Goldoni-féle koffein hatású A kávéháza, s most Be- zerédi Zoltán óriási vállalkozásának, szívdobbanásszerű döndülése (kő esett le!) azt sugallja: él a színház! A legendás múltat személyiségükkel folyamatossággá lé- nyegíteni képes művészek — Ascher, Babarczy, Molnár Piroska, Bezerédy, Tóth Béla, Gyuricza István, Hunyadkürti, Tóth, Éles Nóra és mások — mellett beértek a jelentékeny feladatokba olyan fiatalok, akik képesek arra, hogy tartó oszlopai legyenek az évad(ok)nak: Kelemen József, Znamenák István, Lipics Zsolt, Csapó Virág, Szula László, de a nyomuló Ottlik Ádám, vagy a — nem váratlanul — erősséggé vált Lugosi György, és így tovább. Az igazi művész-közönségtalálkozó majd a közép- és főiskolás bérletek előadásain zajlik, az azonban érzékelhető volt a bemutatón is, hogy érték született az „Istenkereső-po- koljáró” kaposvári Bűn és bűnhődés változatával. A Be- zerédi-féle dráma variáns célra fegyelmezett, egyszerű konstrukció, tehát áttekinthető, szintolyan, mint Khell Zsolt vasváz-háza, mely színi szimultanizmusra nem ad lehetőséget, mint Borovszkijó a Vígszínházbeli Ljubimov változatban, anno 1978, viszont annál nagyobb biztonsággal nyújtja át minden nézői rétegnek a mű lényegét. Hogy világossá tegyem, miről beszélek, egy kis példa a Bezerédi-dra- maturgiára. A néhány évvel ezelőtti, elhíresült veszprémi Bűn és bűnhődésben — Kapás Dezső rendezése — Marmeladov lecsúszott csi- novnyik többszöri színi jelenléte brillírozásra adott lehetőséget Borbiczki Ferencnek — akit a szerep a Vígszínházba röpített —, kaposvári Marme- ladovkéntTóth Bélának egyetlen rövid jelenetben kell felmutatnia a figura összetettségét: ez brillírozás helyett bravúrt kíván a színésztől. De a puritanizmus is csak eszköz: Be- zerédi a dosztojevszkiji remekmű megrajzolta társadalmi rongyoltságban felfe- dezi-felfedezteti az itt és most átélt valóság azonosságait. Részben úgy, hogy ráismerünk jelenünk marmelodovja- ira, utcalány családfenntartó szonyáinkra, göthös proletárasszony katyerina ivanovná- ira, német (ukrán, kínai, román) „honosulf amáliáira, a büszkeségét is feladni kényszerülő középosztály alek- szandrova raszkolnyikováira... Miként az újgazdagi cinizmusra, eszközökben nem válogatós luzsinjaira, fertőtől sem irtózó szvidrigaljovira. Ami a társadalmi valóságnál is mélyebb azonosság: Beze- rédi dramaturg-rendező arra az egybevágóságra reflektoroz, hogy zavarosabb korszakokban kórokozó szellemi baktériumból pestis támadhat; volt erre negatív esély az elmúlt években is, amikor az Übermensch elmélet sajátos magyar mutánsa ébredezett. A Bűn és bűnhődés (1866) az ember cselekvési határainak pontos kimérése, azáltal, hogy hőse átlépi ezt a vonalat: az elmélet gyakorlatba fordulásának eredménye túlmehet a szellemi szülő akaratán, vagy csak lelki teherbíró képességén. Nincs Rendkívüli Ember, aki a törvények felett állva ölhet, nincs üdvözítő gyilkosság, az ötödik parancsolat örökérvényű, míg ember él a földön. Raszkolnyikov (raszkol: kettéhasadás) véres tettének elkövetésekor már idegeiben hordozza annak tagadását. A balzaci Rubempré, a pus- kini Hermann előéletű Raszkolnyikov a kaposvári előadásban a ljubimovi (a dramaturg esztéta Karjakin elméletét felhasználó) változattal ellentétben nem fenevaddá lett terrorista. A társadalmi közegre hi- perérzékeny értelmiségi, akinek az életébe a valóság belerondít — a fiatal, helyét kiküz- deni képtelen ember egy lehetséges típusa —, s aki kifinomult lelki hallással az utcai, csapszéki párbeszédekből is kiszűri azt, ami motiváció lehet gyilkossághoz, sőt az utcai színjáték is — Bezerédi leleménye — ezt rezonanciát erősíti fel benne. (A regényben lázálom.) A talán bűnügyi hírből kibomló iszonyatosan gyönyörű mű egy megideologizált, megtervezett, ám amatőr kivitelezésű gyilkosság komplex története. Raszkolnyikov ki- végzi az „emberiség parazitáját”, az uzsorásnőt, mert ki akarja próbálni magát: kiválasztott-e... Megöli azonban a terhes mostohahúgot is; a tett felőrli személyiségét, a bűntudat ideglázas víziókkal gyötri pőrévé Porfirij vizsgálóbíró előtt. Azt mondja az önmocsko- lásra hajlamos, gyenge Marmeladov: „szükséges, hogy minden embernek legalább egy menedéke legyen”. Rasz- kolnyikovhoz az érzelem vegyértékével kötődik (s ki-ki a maga módján áldozza magát érte) a mater dolorosa — Molnár Piroska még azt is hitelesíti, hogy Pulherija Alekszandrovna a fia üdvéért képes elfogadni a sárgacédulás lányt —, a porba alázó, de anyagi biztonságot nyújtó házasságot vállalni kész húg — Csapó Virág érzékeny játékában: vele szinte megkettőződik társadalmilag magasabb szinten a „szent prosti”, Szo- nya figurája —, és itt van a gyilkos entellektüellnek kapaszkodóul a tűrőképes jóbarát, Razumihin, Kelemen József érett alakításában. Kisebb mértékben az orvosjelölt: Szula László. A negatív pólus: a kisszerű, pétervári egzisztenciát eszközökben nem válogatva teremtő Luzsin — Törköly Levente elővezetésében egyszerre bunkó és minden hájjal megkent újgazdag —, és az Ördögökben kiteljesedő Sztavrogin, akit itt Szvidrigal- jovnak hívnak: kemény, kérlelhetetlen lelki gengszter. A kaposvári előadásnak hála, Gyuricza István alakításában nem sátán, hanem ember a nihil lovagja, akit egy viszonzatlan érzelem képes sárba- taposni. (Azt hiszem ez a felfogás dosztojevszkiji; a zsenit is pletykálták leánygyermek megrontásával.) Raszkolnyikov e két sötét karakterben megszemélyesülve látja elméletét és megiszonyodik önmagától. De visszautasítja — Razumihin szerint „fennhéjázó és büszke... Nagylelkű és jó” — szeretettéi áldozatát is. Itt van a mérleg nyelvének Porfirij, a róka. Ellenfele a diáknak, de bizonyos empátiával figyeli vergődését: a vizsgálóbíróban ugyanis ifjúként egy potenciális Raszkolnyikov lakott, csak az elmélettel kacérkodva. Lipics Zsolt Raszkolnyikov- ként éppen kettejük szellemi viaskodásában, vagy inkább gyász-násztáncában, és a csaknem őrületté fokozódó idegi állapot megjelenítésében maradéktalan; alakítása a bemutató után tovább érlelődik majd. Pogány Judit közönségességből, jóra hajlandóságból gyúrta Marmeladov második feleségét emlékezetesre. Szonyaként Csonka Ibolya mutatkozott be Kaposváron: Sue, ifjabb Dumas, Victor Hugo „szent prostituáltjainak” dosztojevszkiji mását állította elénk. Porfirij vizsgálóbíróként Znamenák István elhomályosította bennem Rozsos István (Jókai Színház), Tordy Géza (Vígszínház), Dörner György (Veszprém) és — isten bocsássa meg — a filmbeli Szmoktunovszkij alakítását. Znamenák — fizimiskájában ikre a nyomozás gyakorlati részét vezető remek Ottlik Ádámnak (Zamjatov) játékának elemzéséhez önálló írás szükséges. Az előadás akkor is él majd a nézőben, ha a dialógokat megfakítja az idő. Raszkolnyikov és anyja „pie- tája”, vagy az eső megindulása — Hommage Ascher: Ördögök — olyan képek, melyek kitörölhetetlenek a memóriából. Leskó László A tiszteletbeli diplomata Somogyvári Imre tiszteletbeli konzul Fotó: Lang Róbert Januárban a Cirkuszhercegnő Kálmán Imre városába Színházalapító város Siófok Bor József: Nyáron két nyelven adunk elő — Legnagyobb örömöm az, hogy konzulátusunk működése hamarosan kiterjed Somogy és Tolna megyére is — mondta Kaposváron Somogyvári Imre, Ausztria tiszteletbeli pécsi konzulja. — Különösen kedves nekem Somogy, hiszen édesapám Segesden született. A nagykövet úrtól már megkaptam a szóbeli felhatalmazást arra, hogy ezeket a feladatokat is lássam el, de a hivatalos megerősítésre még várni kell. — Hogyan lesz valaki tiszteletbeli konzul? — A tiszteletbeli konzul nem a karrierdiplomaták közül kerül ki. Az osztrák nagykövetség és a külügyminisztérium olyan reprezentánst keresett, aki véleményük szerint alkalmas arra, hogy adott környezetben, országban vagy országrészen képviselje Ausztriát. Egyébként már Ausztria minden tartományában működik magyar tiszteletbeli konzul. Ez kölcsönösségre buzdította az osztrák felet. Bár konzuli státuszom van; a bécsi konzuli egyezmény értelmében külképviselő vagyok, bizonyos jogokkal mégsem rendelkezem. A pécsi konzulátusnak nincs vízum- és útlevélkiadási joga. A bürokratikus teendőktől szerencsére mentesültünk. Ezért a beosztásért egyébként nem jár javadalmazás. — Mi a feladata? — Többek között az, hogy az osztrák állampolgárokat felvilágosítsuk, szükség esetén támogassuk, s minden olyan problémában, amely látogatásuk során felmerül, segítsük. Emellett a kulturális és gazdasági kapcsolatok kiépítése, megerősítése vagy ébren tartása is feladatunk. — Milyen az osztrák-magyar kulturális együttműködés? — Csak jó tapasztalataim vannak. Különösen magyar részről nagyon jelentős az igyekezet, de az osztrák fél is szívesen építi kapcsolatait. Erre a települési partnerkapcsolatok a legjobb példák. Szerencsére sokan tartják fontosnak a protokoll-látogatáso- kon kívül az emberek egymás közötti érintkezését is. — A gazdasági kapcsolatok? — Ebben is segít a konzulátus. Pécsett és Kaposváron, illetve Somogybán és Baranyában egyaránt jól érzékelhető ez, hiszen Magyarországon az osztrákok a harmadik legnagyobb befektetők. — Hány magyar él Ausztriában? — Nehéz megmondani pontosan. A néhai Nyu- gat-Magyarországon, a mai Burgenlandban van egy erősebb, 25-30 ezres magyar mag. A többi Bécsben él, és szétszóródva Ausztriában. Igen sok a magyar származású, aki már osztrák állampolgár. Ennek ellenére lép- ten-nyomon lehet magyarságra utaló jelenséggel találkozni. Nekünk azonban elsősorban a Magyarországon élő osztrákok figyelemmel kísérése a feladatunk. Emellett természetesen amolyan szorgalmi feladatként, ha szerét ejthetjük, meglátogatjuk a magyarokat Stájerországban. Burgenlandba már nemigen megyünk, mert Szombathelyen hamarosan lesz egy osztrák tiszteletbeli konzul. — A jövő évi Kaposi Őszi Napokon Ausztria mutatkozik be. — Nemcsak én, hanem a nagykövetség, és az Osztrák Kulturális Intézet is örömmel fogadta, hogy Kaposvárnak ilyen törekvései vannak. A tárgyalások folynak, hamarosan összeáll a program. Lőrincz Sándor Siófokon január elsejével Kálmán Imre Színház néven újjáalakul a Dél-Balatoni Kulturális Központ. Az intézmény szakmai vezetője öt éves szerződéssel Bor József rendező lesz. Bor József számos színházban dolgozott már, és elsősorban zenés darabjairól ismert. Azt mondta: Pesten nem szeret élni. — Ahol piacgazdaság működik, ott a színház is piacosodik — mondta a Somogyi Hírlapnak. — Sokkal kisebb anyagi teher fenntartani egy produkcióra szerződtetett társulatot, mint az állandót. A kiszolgáló személyzeten kívül a művészeti vezetés, a zenekar, a kórus és a tánckar alkotja az alapstábot, őket szeretnénk a környékbéli tehetséges fiatalok közül verbúválni. A szólistákat neves közönségcsalogató személyiségek közül válogatjuk ki. — Szerencsés most színházat alapítani? — Színházat csak valami ellen lehet csinálni. — Régen úgy fogalmaztunk: az eszme ellen Most a gazdasági körülmények ellenére tesszük. Győrben például két kórustaggal alapítottam operatársulatot, és az intézmény négy éve működik. Nem tagadom: az első két siófoki évet senkinek nem kívánom. — Hogyan áll össze a repertoár? — Kálmán Imre operettjét, a Cirkuszhercegnőt adjuk elő elsőként, valamikor január végén. Ezt a Légy jó mihdhalálig musical áldozata követi. Terveink szerint környékbeli gyerekszereplőkkel. Más darabokat követően állítjuk színpadra a Chicago hercegnőt, amelyet a helyi Kálmán Imre Alapítvány finanszíroz majd. Télen egyébként a térség; a város és még harminc település igényeit szeretnénk kiszolgálni. Nyáron két nyelven adunk majd elő a turistáknak. Tavasszal és őszszel szeretnénk hozzájárulni a szezon meghosszabbításához. Egy időn belül a szabadtéri színpadot fedett nyári színházzá kellene átalakítani; ezzel 1500 személyt befogadni képes nézőtérre tennénk szert, ahol országos fesztiválokat lehetne rendezni. — Ön nagyon bizakodó. Járt korábban is Siófokon? _ — Persze — nevetett fel. — Úttörő koromban nyaraltam itt. Tartottam premiert ezen a színpadon más társulattal és nyitottam meg színháztörténeti kiállítást is. Ja, és az első nászutam is ide vezetett. Az nagyon kellemes volt... Czene Attila
