Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-03 / 259. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. november 3., csütörtök Visszamenőleges emelés Szociális ellátások és az egyösszegű kiegészítés Kaposváron az „ország mosolya” Most apáca lesz... Jászai Jolán kaposvári rajongóival Fotó: Török Anett A legkevesebbel is beérik Az anyagi elvárások az általános megélhetésre 65 éves korig egyenes arányban nőnek az életkor emelkedésével, azon túl azonban már kevesebbel is beérik az idősek — tűnik ki egy, a közelmúltban végzett fölmérésből. A legkevesebbre a legalacsonyabb iskolai végzettségűek, a fiatalok és a legidősebb korosztályba tartozók tartanak igényt. Ami a luxusigényeket illeti: a közvéleménykutatásba bevont megkérdezettek közül a 66 évesnél idősebbeknek ehhez 32 ezer forint is elég lenne, szemben a 18-34 éves generációval, amelynek havi nettó 45 ezer forint kellene az ilyen igények kielégítéséhez. Ebből az is következik, hogy a nyugdíjasok már berendezkedtek a napról napra való élésre, nincsenek extra kívánságaik. Mi van a kosárban? Nem helytállóak a nyugdíjasok életkörülményeire vonatkozó, a vásárlásokkal kapcsolatos általános statisztikai fölmérések, összegezések, az infláció százalékait tartalmazó megállapítások — szögezte le a Nyugdíjasklubok Országos Szövetségének elnöksége. Ezért a testület úgy döntött, hogy több száz falusi és városi klub tagsága körében felmérést készít, az eredményt alaposan elemzi és ennek alapján kialakulhat a nyugdíjasok tényleges, a valóságot tükröző „vásárlási kosara”. A felmérésekben mindazok a vásárlások és költségek szerepelnek majd, amelyek a létfenntartás körébe tartoznak: például az élelmiszerek, a tüzelő ára, a közüzemi díjak és más költségek, így a gyógyszerekkel kapcsolatban fölmerült kiadások. Választ keresnek arra a kérdésre, miként lehet élni az alacsony nyugdíjakból, s elemzik az egyedül, egy nyugdíjból élők és a nyugdíjas házaspárok életkörülményeit. Az alapos, széleskörű munka irányításában statisztikus szakembert vesznek igénybe. Támogatás a nyugdíj asoknak A nyugdíjasokat is támogatja a francia többségi tulajdonban levő Chinoin Gyógyszergyár, ahol a közelmúltban — a cég számottevő anyagi hozzájárulásával — több mint nyolcszáz dolgozó nyugdíjpénztárat alapított. A nyugdíjasok segítésére három évvel ezelőtt alapítványt hoztak létre: az Őszidő Alapítványból a Chinoin nyugdíjasai közül a nehéz körülmények között élők pénzbeni és természetbeni juttatásban részesülnek. Segíthet a törvénymódosítás A nyugdíjtörvény várható módosítása — a tervek szerint — megoldhat számos, a nyugdíjasoknál ma még feszültséget okozó problémát. Ilyen céllal terveznek változtatást például a nyugdíjalap kiszámításánál figyelembe vehető ösz- szegeknél. Azok, akik tavaly mentek nyugdíjba, havonta átlagosan alig kaptak 11 500 forintot, most viszont az átlag- nyugdíj 12 600 forint. A javasolt módosítások közül az egyik legfontosabb, hogy a mostani 14 ezer forint helyett 20 ezer forintig lehetne a keresetet teljes, vagyis száz százalékos nyugdíjalapként figyelembe venni, s számottevően nőne az az átlagkeresetrész is, amely ma a 80, illetve 90 százalékos nyugdíjalap kiszámításánál szerepet játszik. A Magyar Közlöny október 22-i, 104. számában megjelent a 134/1994.(X.22.) számú kormányrendelet a nyugellátások, baleseti nyugellátások, valamint a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások visszamenőleges emeléséről, illetve egyösszegű kiegészítéséről. Annak, akinek a nyugdíját, baleseti nyugdíját szeptemberben az ide vonatkozó kormányrendelet értelmében fölemelték, az emelési összeg nyolcszorosát kell kiutalni 1994. novemberében. A hozzátartozói ellátáshoz annyi hónapnak megfelelő egyösszegű emelés jár, ahány naptári hónapra a hozzátartozói ellátást 1993. december 31-ét követő és az 1994. szeptember 1-jét megelőző időben folyósították. Ha a visszamenőleges, egyösszegű emelésre jogosult nyugdíjas 1994. augusztus 31-ét követően és 1994. november 1-jét megelőzően meghalt, a részére járó viszSzerencsések azok a nyugdíjasok, akiknek a korábbi munkahelye nem szűnt meg, s velük még törődik a régi kenyéradó. Más a helyzete azoknak, akik már nem tartoznak sehova. Rajtuk kívánt segíteni Hász Mihály, a kaposvári Móricz Zsigmond Művelődési Ház igazgatója három évvel ezelőtt, amikor megalakította a minden kaposváriak nyugdíjasklubját, és közbenjárt, hogy állandó otthont kapjanak az ÉDOSZ művelődési házban. Alakuláskor csaknem százan hallgattak a hívó szóra, s jelentkeznek a klubba azóta is a nyugdíjasok. Sellinger Jánosné óvónő mutatta be a klubot, amelynek ő az elnöke: — A város minden részéből, még a Textilművekből is jönnek hozzánk, noha ott működik nyugdíjasklub. Több nyugdíjas Október 27—i számunkban, a Nyugdíjasok oldalán siófoki olvasónk leveléből közöltünk részleteket: levelében azt kifogásolta, hogy mint volt hadifoglyot — úgy érzi — megrövidítették azáltal, hogy nem kárpótlási jegyben, hanem életjáradékban kapta, illetve kapja kárpótlását a hadifogságban töltött idő után. (Megjegyeztük, hogy az ő kizárólagos döntése volt a kárpótlásnak ez a formája. A szerk.) Okfejtésére most Kaposvárról érkezett válasz, a következőkben — kivonatosan — ezt közöljük. Az írás sok volt hadifogoly bajtársunkban kelthette a be- csapottság érzését, ezért szükségesnek érzem, hogy vázoljam az életjáradék folyósításának eddigi rendszerét. Példámban olyan volt hadifogoly szerepel, aki — siófoki bajtársunkhoz hasonlóan — 40 hónapot töltött a Szovjet- únióban. Az életjáradéknál maradva a neki havonta járó — a rendelet szerinti 11 ezer forintos kárpótlási alapöszszamenőleges összeg kiutalásánál a társadalombiztosításról szóló, 1975.évi II. törvény 102. paragrafusának 2. bekezdésében foglaltak az irányadók. Annak a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásra jogosultnak, akinek a rendszeres szociális ellátások és a gyermekgondozási segély pótlékának emeléséről szóló rendelet alapján a nyugdíj- szerű rendszeres szociális ellátását felemelték, az emelés összegét — 1994. január 1-jétől 1994. augusztus 31-ig terjedő időszakban — azokra a hónapokra visszamenőlegesen is egy összegben folyósítani kell, amely hónapokban ellátásban részesült, föltéve, hogy az ellátásra 1994. novemberében is jogosult. E szerint kell folyósítani az emelést azoknak is, akiknek a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásra való jogosultsága — a jogosult halálának kivételével — 1994. szeptember 1 —je és 1994. október 31-e között megszűnt. Az emelés összegét mindkét szakmunkás, tisztviselő a megszűnt építőipari üzemekből érkezett, de van a klubnak egykori téesztag, rendőr, katonatiszt tagja is. Minden héten kedden összejövünk az ÉDOSZ nagytermében. Nagy az érdeklődés az orvosi előadások iránt, minden szakorvos készséggel válaszol nyugdíjasaink kérdéseire. A film- és videovetítések is rendszeresek, alig győzünk elég régi filmet felhajtani. Kedveltek a havi teadélutánjaink, zenés, táncos összejöveteleink. Nemrég közös kiránduláson vettünk részt a Zselic Természetjáró Szövetséggel a Gyertyánosban, és Badacsonyban is jártunk — tájékoztatott az óvónő, aki a gyerekek mellett az idősekkel is szívesen foglalkozik. Ottjártunkkor szüreti mulatságra készülődtek: a terített szeggel számolva — életjáradék összege 3850 forint. Ezt az összeghatárt két év alatt lehetett elérni! A kárpótlás esedékességének ideje a törvény szerint 1992. január 1. Hogy honnan származhat siófoki bajtársunknak az az állítása, amely szerint 40 hónap után 75 ezer forintot kapott készpénzben? Ez az összeg nem lehet más, mint az 1992. január 1-jétől 1993. októberig elmaradt életjáradék egyösz- szegű kifizetése. Minden bajtársunk 1992. január 1-jétől 1992. decemberéig havi 2436 forintra, 1993. januárjától pedig 3828 forintra volt jogosult. A példánkban szereplő, most 64 éves kárpótolt kárpótlási határozatát 1993. szeptember 2-án írták alá, így egy összegben kapta meg a 67 512 forint elmaradt járadékot, októbertől pedig a havi 3828 forint életjáradékot. Siófoki bajtársunk is így kaphatta kézhez az életkorától és a határozat aláírásának időpontjától függően — és nem 40 havi hadifogság után — járó 75 ezer forint elmaradt életjáradékot. esetben a nyugdíjfolyósító szerv 1994. novemberében egy összegben folyósítja a jogosult részére. Annak, aki rendszeres szociális járadékban részesül, s a rendelet szerint az idén decemberben egyszeri, egyösz- szegű kiegészítésre jogosult, e kiegészítéssel együtt további 2400 forint kiegészítést kell folyósítani, feltéve, hogy a rendszeres szociális járadékra való jogosultsága ez év január 1-jén már fennállt. Ha a rendszeres szociális járadékra való jogosultság 1993. december 31-e után és 1994. szeptember 1—je előtt keletkezett vagy — a jogosult halálának kivételével — szűnt meg, a jogosultság időtartamára visszamenőlegesen havi 300 forint összegű, egyszeri kiegészítést kell 1994. decemberében folyósítani. Rendelet mondja ki, mi a tennivaló abban az esetben, ha a rendszeres szociális járadékra való jogosultság 1994. szeptember 1 —je és november 30-a között keletkezett vagy szűnt meg. asztalok az asszonyok — ők vannak többségben — sütötte pogácsától, linzertől, rétestől roskadoztak. Amikor Várvizi Imre nyugalmazott vegyész szintetizátorából felhangzott a zene, a 83 esztendős Király Pista bácsi, példát mutatva a fiatalabbaknak, táncra kérte asztaltársnőjét, és ropták este kilencig, amíg Imre bácsi véget nem vetett a zenének. Sikere volt a tombolának is: Várviziné és Kovácsné a Vöröskereszttől kapott ajándék- tárgyakat osztotta szét a nyertesek között. Csaknem száz kaposvári nyugdíjas ezen az estén is feledte a magányt, az időseket sújtó terheket — de hát ezért is alakult meg és működik köz- megelégedésre az ÉDOSZ-ban a nyugdíjasklub. Kovács Sándor Tudni kell, hogy az életjáradékot havonta hozza a postás. Nem igaz a levélnek az a kitétele, amely szerint bajtársunk hallotta ugyan, hogy az életjáradékot emelik majd, de az most is csak annyi, amennyi idáig volt. Az életjáradék ugyanis minden évben jelentősen emelkedett: 1992- ben havonta 2436, 1993. januárjától 3828 forint volt, az idén pedig havi 5220 forint. Ebből is következik, hogy az életjáradékot igénylők nincsenek becsapva! Feltételezem, hogy a leírtakkal — köztük az említett példával — eloszlathattam siófoki bajtársam és a megyében máshol élő volt hadifoglyok kételyeit, az aggályosko- dókban megszüntethettem a becsapottság érzését. Ilyen és hasonló kérdésekben szövetségünk minden hónap második és negyedik péntekén 10 és 13 óra között készséggel áll az érdeklődők rendelkezésére. Dr.Szendi József a Volt Hadifoglyok Bajtársi Szövetségének megyei elnöke Több színpadi műben, tizenhárom filmben szerepelt az elmúlt másfél évtizedben Jászai Mari unokahúga, Jászai Jolán, a túl a hetvenen felfedezett színésznő. A Pécsen élő nyolcvanhét éves asszony a múlt héten Kaposváron, a Megyei és Városi Könyvtárban találkozott a nyugdíjas olvasókkal. — Legutóbb a Családi kör egyik adásában láthatta a közönség. Most milyen szerepre készül? — Mészáros Márta — akinek több filmjében is játszottam már — nemrég üzent, hogy vár egy szerepre. Lányomtól tudakolta meg, vajon elvállalnék-e egy apáca szerepet. Hát hogyne játszanám el, mondtam Klári lányomnak. Szűz ugyan voltam már, de apáca még nem... — Naplót vezet, verset, imát ír, közönségtalálkozókra jár. Rendezgeti a Jászai-reiikviá- kat. Nem foglalkozik a korával... — Nem érdemes. Az én szívem fiatal. Bennem sohasem volt gyűlölet senki ellen. Azt szeretem, ha vidámak körülöttem az emberek. Én is az vagyok. Legfeljebb azért vagyok egy kicsit bosszús, mert a memóriám már nem a régi. A Friderikusz show-ban, amikor a Sanyi képeket mutogatott, nem ismertem fel például Szabad Györgyöt, az ország- gyűlés akkori elnökét. Tudod, mi csúszott ki a számon? Ez olyan, mint egy apamajom. Az öregedés nem érkezik hirtelen, egyik napról a másikra. Egy bizonyos korban az ember észreveszi, hogy csökken az aktivitása, fogy az ereje, kevesebb az életkedve, az életöröme. Az öregség fiziológiás állapot, természetes folyamat része, de nem azt jelenti, hogy nem lehet befolyásolni — mert igenis sokat tehetünk azért, hogy minél kevesebb zavart okozzon életünk hátralévő éveiben, évtizedeiben. Például azzal, hogy nyugdíjba menetelünkkor nem hagyjuk el magunkat, hanem természetünknek, ízlésünknek, érdeklődési körünknek megfelelően valamilyen elfoglaltságot keresünk magunknak. Ne foglalkozzunk az öregséggel és kerüljük azokat, akik állandóan erről beszélnek. Aludjunk eleget, mert az alvás visszaadja fizikai és pszichés erőnket, frisseségünket és a jó hangulatunkat. A kellemetlenségeket, a keserűséget igyekezzünk minél nagyobb lelki nyugalommal fogadni; konfliktusainkat mielőbb zárjuk le és ne rágódjunk rajtuk. Volt is akkora nevetés...Néhány hónappal később Pécsett az orvosi egyetem egyik rendezvényére meghívtak díszvendégnek. Hatszáz idős ember gyűlt össze az aulában. Hatalmas taps kíséretével vonultunk be. Valaki megkérdezte a vendégek közül, hogy kinek tapsolnak? Hát a Joli néninek! — jött a válasz. Képzeld, előttem ment a Szabad György! Rögtön megismerten, ő meg udvariasan maga mellé ültetett. Körülöttünk igazgatók, polgármesterek. Jót beszélgettünk. Amikor vége volt a szónoklatoknak — háromnegyed órán át ígérgették a nyugdíj- emelést, az olcsó szenet, az olcsó villanyt —, a rendező a mikrofonhoz szólított, hogy mondjak valamit. Ahogy felállók és körülnézek, látom ám, hogy az első sor kivételével mindenki alszik. Megszólaltam: Édeseim, ébredjetek! Szabad György kacagott, és kezet csókolt... Még le is fényképeztek bennünket! Amikor megkaptam a képet, elhatároztam, ha felmegyek a Parlamentbe, odaadom neki emlékül. Szavaimért senki sem haragudott rám, de én megjegyeztem, hogy ennyi hozzászólást nem lett volna szabad megengedni! Nem beszélve arról, hogy a gimnázium énekkara még ötven versszakos kórusművet is énekelt! Nem csodálom, hogy ezek a nyomorult öregek elaludtak... Lőrincz Sándor Gyermekeink, rokonaink gondjainak a megoldásából ne vállaljunk főszerepet, már csak azért sem, mert ők maguk is rendelkeznek annyi élettapasztalattal, hogy megoldják problémáikat. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy megvonjuk tőlük a segítségünket és elzárkózzunk a tanácsadás elől. Egészségesek, üdítő hatásúak a napi két-három kilométeres séták. Bánjunk mértékletesen az alkohollal, ügyeljünk az étkezésünkre: fogyasszunk könnyű, zsírszegény ételeket. Mindez hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy testileg, lelkileg és szellemileg fiatalosak, illetve fiatalok maradjunk. Az öreg korra fel kell készülni! Fel kell rá készülni, hogy elfogadhassuk és nyugalommal elviselhessük, mert ellenkező esetben életünk szomorúvá, értelmetlenné válik, és annak sem tudunk igazán örülni, amit addig elértünk, alkottunk. Van abban a gyakran hangoztatott mondásban igazság, amely szerint mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát... Dr.lliev Ilia Minden kaposváriak klubja A rétest maguk sütötték Nem csapták be a volt hadifoglyokat! Újra az életjáradékról Válasz siófoki olvasónknak (és egykori sorstársainak) Ha már fiatalon készülünk rá... Az öregkor is lehet még szép
