Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-24 / 277. szám

1994. november 24., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI TÁJAK 5 Emléktábla a tanítónak Arany betűk őrzik Arany Sándor nevét. Eddig csak diák­jai emlékezetében, most már márványtáblán is. Deresedő vagy fehérhajúvá emberese- dett tanítványai állították tanító­juknak. Szabáson, egykori isko­lájuk falán. Csaknem százan álltak ott, szellemét idézve - születésének 100. évforduló­ján. A hajdani néptanító tudását és emberségét méltatta dr. Pátffy Gyula egyetemi tanár, a Korányi kórház világhírű mell­kassebésze, akit több mint fél­száz éve oktatott a református iskola öreg falai között. Hogyan nevelte az életre a szabási ne­bulókat osztatlan tanintézmé­nyében, elsőtől nyolcadikig — erről Szalai Ferenc középisko­lai tanár szólt, csokorba fogva „a mester” sokszínű tevékeny­ségének szerteágazó szálait, és Kiss Sándor szabási pol­gármester, akinek már apját is tanította az I. világháború után. — Nemcsak tanító volt; ha­nem a község „lámpása”, a Polgári Olvasókör és a reformá­tus énekkar alapítója. Telente népnevelő előadásokat tartott, színdarabokat rendezett (min­dig nemes célra fordítva bevé­telét)... Tanítói munkáját lánya és veje folytatta; 40 éve taníta­nak ugyanabban az iskolában. Pénz nélkül még elfutni sem lehet a gond elől Fekete munkás az utcán Egy igazi Public Enemy- vel, vagyis hogy közellen­séggel találkoztunk Rinya- szentkirályon. Igen nagy a vétke: feketén dolgozott. Persze csak első látásra, mert másodikra azért kide­rült, hogy az a fekete legin­kább „szürke”. Merthogy mindössze barát­ságból — mi másért — csele­kedte a törvénybe ütköző cse­lekedet. — Jó volt hozzánk a boltos, hitelbe is vásárolhattunk nála, hát összegereblyéztem a bolt előtt azt a pár lehullott levelet — mondta a rinyaszentkirályi Szabó Lajos. — Ezért talán nem veszi a fejem a munkaü­gyi központ. De ha netán va­lóban fekete munkára adnám is a fejem, vajon ki ítélhetne el érte? Ott vagyok ahol a part szakad, az öt gyerekkel meg a feleségemmel... Amíg dolgoz­tam, el tudtam én tartani a családot — húzta ki magát. — Csakhát engem is lapátra tet­tek. Ötvenéves vagyok, és a legtöbb munkahelyre fiatalab­bakat keresnek. Ez az önkor­mányzati pénz vagy minek mondják, szóval ez az öte- zer-valahány forint még az éhenhaláshoz sem elég. Adják ezt az ötezret semmi­ért — fejtegette a továbbiak­ban. — Az önkormányzatnak se jó, mert csak kidobott pénz, meg nekem sem, mert nem elég. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha munkát adnának! Eddig ha 12 kezem lett volna, az is kevés lett volna, annyit kellett dolgozni. Most meg ez a két kéz is sok. — Ez a sok fiatal is itt áll munka nélkül — bök az odébb, szorgalmasan gereb­lyéző fia felé az öreg. — Ez az én legidősebb fiam is már 30 éves. Házasodnia kéne, de mire nősüljön meg; miből tartsa el a családját? Egyszerre kerültek az ut­cára. — Itt kéne hagyni ezt az or­szágot — mondja, és egy pil­lanatra elhallgat, hogy to­vábbgondolja a dolgot. Aztán legyint egyet a saját ötletére: — Még a határig se tudnám megvenni a vonatjegyet... Marad tehát a munkanélkü­liség meg a szegénység. Meg esetenként a gereblye. Hiszen akad még néhány levél ott, az árokparton, amit össze kell szedni. Még ha feketén is. Nagy László Életveszélyessé nyilvánították a tornatermet Görgetegi kis iskola, tornyosuló gondok Hamarosan végeznek a tetőfelújítással - Tornaterem-tervek - Pénzigénylés fűtésre Már tavaly életveszé­lyessé nyilvánították a gör­getegi általános iskola tor­naszobáját. Azóta a testne­velési órákat valamelyik tan­teremben, vagy a könyvtár­ban tartják. A tetőszerkezet cseréjével a napokban végeznek az atádi Manufaktúra Kft dolgozói, így hamarosan újra zavartalan le­het az oktatás. — Az önkormányzattól kap­tunk céltámogatást, ebből fe­deztük az építkezés költségeit — mondta Zab Lajosné iskola- igazgató. — Az a gondunk, hogy a jelenlegi tornaszoba egy családi házban van, az is­kolától pár száz méterre. Egy teljesen új tornatermet szeretnének építeni, közvet­lenül a főépület mellett. Az építésre azonban nincs meg­felelő anyagi hátterük. — A szülők támogatásával létrehoztuk az Iskoláért Ala­pítványt, de ebből ekkora be­ruházásra még gondolni sem lehet — mondta az igazgató. — A fűtésre is most igényel­tünk pénzt, mert az erre szánt keret kimerült. Az is nehezíti a dolgunkat, hogy az étterem, a napközi, a tornaszoba és az iskola mind különálló épület, és ezek fűtése elég körülmé­nyes. A gyerekek étkeztetése kü­lönösen fontos, és egyre drá­gábbak az alapanyagok. — Eddig óvatosan bántunk a normaemeléssel, de ez egy ördögi kör. Ha emeljük a díja­kat, akkor vagy kevesebb lesz az igénylő, vagy többen for­dulnak támogatásért az ön- kormányzathoz. Mivel a neve­lési segély gyakran célt té­veszt, így arra törekszünk, hogy inkább az iskolához ke­rüljön ez az összeg. Van egy saját konyhakertünk is, ahol a zöldséget és gyümölcsöt ter­mesztünk. A fölöslegből sava­nyúságot készítettünk télire, a költségeket egy jdcsit így is megpróbáljuk-Csökkenteni. (Boldizsár) „Szegénységben éltünk mindig” Egyedül - Taranyban Sokan vannak, akiket nem kímélt az élet. Miközben Kozma Vendelnével beszél­gettünk, kék szeme több­ször is megtelt könnyel. Hosszú évek megpróbálta­tásairól beszélt. — Mit mondjak maguk­nak; nagyon szegény va­gyok. Tavaly az uram is meghalt, azóta egyedül élek — mondta a 61 éves asz- szony. Kozma Vendelné Tarany- ban él, a falu közepén egy kis házban. Gyermekei csak ritkán jönnek, mert messze laknak. A napok pedig las­san telnek egyedül. — 1943-ban jöttünk át Ju­goszláviából; akkor kilencé­ves voltam. Hatan voltunk testvérek; sokat vesződött velünk anyánk. Szegény­ségben éltünk mindig. — Fiatal korában hol dolgo­zott? — Miután a gyerekeim megszülettek, az ötvenes években az erdészetbe jár­tam dolgozni. A nagymama vigyázott rájuk. Amikor haza­jöttem, sokszor hidegben ta­láltam őket. Nem tudtak fű­teni, mert nem volt mivel. Kutya egy helyzet volt az... Kozma Vendelné Fotó: Kovács Tibor Most legalább adnak egy kis nyugdíjat, de akkor nem kaptunk semmit, az öregek után sem. Régen volt hét hold földünk, igaz, nagyon gyenge, meg két szép lo­vunk és teheneink. Ezeket mind bevitte a férjem a té- eszbe, de ott alig keresett annyit, hogy megéljünk be­lőle. Az adót se győztük kifi­zetni... Sose felejtem, ami­kor a megőrölt búzánkat el­vitte a végrehajtó a padlás­ról. Annyi munka után sem­mibe’ maradtunk. Hát volt kalamajka az életemben. — Tart állatokat? — Tizenhárom tyúkom van, de disznót nem tartok. Attól félek, hogy beteg lesz és nem kapok állatorvost. Még az uram élt, mit futko­sott, mire talált egyet. Majd­nem megdöglött addigra a hízónk. En, már nem bajló­dom ezzel. — Mivel tölti a napjait? — Ha unatkozom, elme­gyek a testvéremhez. Egy hónapban egyszer Atádra is bebuszozok a főorvos úrhoz. 1988-ban leszázalékoltak, és most is ellenőrzésre kell járnom. A szegénység miatt sok bajunk volt. Most meg magas a vérnyomásom... — Karácsonykor elmegy a gyerekeihez ? — Nem zavarok én sehol. Majd elmegyek a temp­lomba. Meg egy keveset né­zem a tévét. Négy unokárryi van, most nekik kötök puló­vert. Csak elvagyok vala­hogy. Boldizsár Beáta Ritka szakma - már csak szabadidőben Öntőmester Lábodon — Pesten tanultam a szak­mámat, majd az iskola elvég­zése után öt évig ott is dolgoz­tam — meséli Pörögi János lá- bodi öntőmester. — Azután tíz évig a barcsi vasgyár volt a munkahelyem. Jó ideje már csak szabadidőmben foglalko­zom öntéssel, mert kötetlen a munkaidőm. — Milyen anyagokból dol­gozik? — A kezdet kezdetén bronz­zal, de volt egy súlyos égési sé­rülésem, és utána átváltottam alumíniumra. Az az igazság, hogy sem időm, sem energiám A lábodi mester már alumí­niumra váltott Fotó: Török Anett nincs, hogy mással is foglalkoz­zam. Régen könnyebb volt, mert a megrendelő vállalatok össze­gyűjtötték a fémhulladékot. Ez már megszűnt. Most nagy gond az anyag beszerzése: mindig Pestre kell utaznom érte. — Mit készít? — Elsősorban csőkötő-kész- leteket gyártok a cégeknek, amelyek vízvezetékeket szerel­nek. A csőtörések javításához kellenek ezek, és jóval olcsób­ban adom, mint amennyibe a külföldi áru kerül. Van egy újítá­som is, csak még nem adtam be. Nekem elég, ha a kollégák keresik, mert jól fel tudják hasz­nálni. Egy olyan elemet dolgoz­tam ki, amellyel a pvc- és az ac-csövet egymással össze le­het kötni. De ezenkívül is meg­csinálok mindent, amit kérnek tőlem. — Dísztárgyakat is? — Azokkal nem foglalkozom. Nincs a közelben famintaké- szítő. Korábban Barcson volt egy, de elköltözött Németor­szágba. Azóta nem találtam egyet sem; elég ritka szakma ez is... A szobrokat nagyon szere­tem. A szülőfalumnak csináltam egy Jézus alakot a templom homlokzatára. — A családból fogja foly­tatni valaki a szakmát? — A fiam 17 éves, és most kezd érdeklődni. Az anyósom még a főzést is abbahagyja, ha segíteni kell... Boldizsár Beáta i Adományok az iskolának Jelentős mennyiségű hasz­náltruha adomány érkezett a görgetegi általános iskola tá­mogatására létrehozott alapít­ványhoz. A ruhák eladásával eddig több mint 30 ezer forint­hoz jutott az intézmény. A ru­hákból a helybéliek olcsón vá­sárolhatnak a községi könyv­tárban. A pénzt várhatóan az épülő tornaterem költségeire, illetve tanszervásárlásra for­dítja az iskola. Atádi chips-üzem milliós tervekkel Magántulajdonba került a Zöldért chips-üzeme és bur­gonyatárolója Nagyatádon, így két év után ismét termel az üzem. A próbaüzem kedvező tapasztalatai azt mutatják, hogy tartani tudják a korábbi minőséget, és a terveik szerint jövőre nyolcmillió tasak ropo­gós sültburgonyát állítanak elő. A kedvelt terméket egyre több kereskedelmi egységben forgalmazzák. Belső felújítás a TIT-nél Elvégezték a nagyatádi TIT székházának belső felújítását. A beruházás költsége több mint 100 ezer forint volt. Ez azonban még korántsem je­lent megoldást arra, hogy már régesrég kinőtte az intézmény a jelenlegi épületét. Jelenleg több mint 500-an járnak a kü­lönböző tafolyamokra, s ezt az egyetlen helység képtelen ki­szolgálni. Termek bérlésére kényszerülnek, hogy megfe­lelő körülményeket biztosítsa­nak a hallgatóknak. Családi előadás- sorozat A Biblia a helyes életmódról és a családról címmel sikerrel zajlik egy plődássorozat a nagyatádi művelődési ház­ban. Kilenc előadás hangzik el többek között a helyes étrend­ről, az egészségre nevelésről, a családi életről, a boldogság eléréséről valamint a gyereke­ink neveléséről. Felnőtt tánccsoport Felnőtt tánccsoportot sze­retnének létrehozni Nagyatá­don a Bárdos Lajos iskola Für- jecske gyermek tánccsoport­jának vezetői. A felnőtt tánc­csoportot a Fürjecskéből ki­nőtt fiatalok alkotnák az el­képzelések szerint. Tagfelvétel a vízgazdálkodásnál Amikor lépten-nyomon leé­pítésekről hallani, a Ri- nya-Dombó-menti Vízgazdál­kodási Társaság tíz munkást — nagyatádit, csurgóit — vett fel nemrég a munkaügyi köz­pont közvetítésével. A meg­növekedett feladatokhoz a ko­rábban átcsoportosított dolgo­zóik is visszakerültek eredeti helyükre és munkakörükbe. „Most meg ez a két kéz is sok...”

Next

/
Thumbnails
Contents