Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-22 / 275. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VÉLEMÉNYEK 1994. november 22., kedd A Balaton kiáltása A véreb nem vérengző Néhány hét múlva megalakul mind a 45 Bala- ton-körüli településen az új önkormányzat. Mint idős ember és a Balaton szerelmese, kérem őket, hogy kezdjék azzal a működésüket, hogy összefognak (kivétel nélkül), és kiharcolják nemzeti kincsünk megmentését. Ha nem ezt teszik, akkor igen rövid időn belül nem lesz dolguk, nem kell már kurtaxát szedni, turistákról gondoskodni, kulturális programokat szervezni, mert nem fog idejönni senki és a 45 település szép csendesen kihal. Azt javaslom, hogy ragaszkodjanak egy nagyon erélyes és rátermett kormánybiztos kinevezéséhez. Én személy szerint dr. Kopár Istvánt javasolnám, mert bár személyesen nem ismerem, mégis tudom, hogy ő össze tudná tartani a tó körüli falvak, városok önkormányzatait és a kiszabott feladatokat számonkérné. Addig hiába határoznak el egy feladatot, amíg senki sem ellenőrzi annak végrehajtását és nem tartatja be a rendeleteket. Lásd a szennyvízre való rákötés, szippantó kocsi ürítési helyének ellenőrzése stb. Most a Balatonbogláron alakult Polgári Egyesület programjában láttam először olyan szándékot leírva: rendszeresen ellenőrizni kell, hogy ahol van szennyvízcsatorna, ott rákössenek, ahol pedig nincs, ott zárt emésztőt csináljanak. Sokat segítene a tavon, ha minél több helyen volna rá módja, hogy biológiailag tisztuljon. Bogláron a Fiumei utcai strandot már sokan ismerik bel- és külföldön, mert itt néhány éve elhordattuk a köveket, és utána első évben teherautószám kellett elhordani a rothadó szemetet, amit a víz kidobott. Ez mind foszfort termelt volna a vízbe. Azt javaslom, nézze meg minden testület a működése elején, hogy hol lehet ismét a homokos partot visszaállítani, s ahol lehetséges, ott haladéktalanul valósítsák meg. Mindenhol lehet olyan nyugdíjast találni, aki alacsony bérért vállalná a part rendbentartását. Ez a gyönyörű tó segítségért kiált. Kérem, hallják meg a hangját, és ne azt írják folyton, hogy hány baktérium és kék alga van benne, hanem arról számoljanak be, hogy milyen kezdeményezéseket tettek a bajok elhárítására. Ez talán még használ, ha külföldön is megtudják, mert ha jönnek a turisták, akkor lesz pénz is. Fehér Jánosné Balatonboglár A rend vendégfogó Többször olvastam lapjukban a Balatonról. Sajnos, csak fejik, de rendbetételére nem jut pénz. Pedig ha így marad, nem lesz mit elvinni az államnak. Csak Boglárról látom, hogy nagyon le van maradva a többi településtől, nincsenek járdák a császtai részen, de máshol is rosszak, gazosak, szemetesek az utcák, egész nyáron nem kaszáltatják le, pedig az is vendégcsalogató lenne, ha rendet és tisztaságot látna a vendég. Nemcsak a kurtaxát kell beszedni, hanem áldozni is kellene a kérészekre. Sajnos, ha így marad, 1995-ben hiába várjuk a vendégeket. Amíg Lellén van hely, addig Boglárra nem jön senki, vagy csak nagyon kevés vendég. Ők meg tudják mutatni, milyen sokat csináltak amióta külön váltak. Egy példa: a Kinizsi utcánál egész nyáron nem takarították le a gazt, pedig ott van a főút mellett. Több ezer ember járt és jár a mai napig is el mellette. Ezt nem látta meg a polgármester úr, persze az irodából nem látni oda. Sajnos, ő nem váltotta be a lakosság bizalmát, amit elvártunk tőle. Mindennap olvassuk az újságból, hogy hol az egyik faluban, hol a másikban utat, járdát építenek. Csak Bogláron nem jut rá pénz? Mindenre van, csak arra nincs. Amíg ilyen piszkos, gazos, rendetlen lesz Boglár, addig nem illik rá a város név. Most már az államnak is áldozni kellene a Balatonra! Azt a sok milliót, amit kiosztottak a volt képviselőknek, ide kellett volna adni, és lenne miből ki- kotratni, rendbe tenni a tavat. Horváth Mihályné Balatonboglár A Somogyi Hírlap október 8-án megjelent számában Vérebek zárkában címmel jelent meg tudósítás, és a gödöllői tragédiáról tájékoztat. Mint a Magyar Véreb Egylet titkára — de több hivatásos vadász kollégám biztatására is — kötelességemnek érzem a fenti hangzatos szalagcím tévedését helyreigazítani. Ugyanis a szerencsétlenül járt idős hölgy tragédiáját nem vérebek okozták, hanem a tv-ben elhangzott tájékoztatás szerint pit bull terrierek. E külföldről behozott kutyákat hazájukban állatviadalokra és küzdő ebek céljára tenyésztették ki, és magukon is hordozzák erre jellemző minden tulajdonságukat. Ezzel szemben a véreb a nagyvadászat elengedhetetlen segítője, feladata a nagyvad (gím-, dámszarvas, vaddisznó) vadászat során történt sebzett vad csapájának követése és annak megtalálása. E fajta kitűnő szaglásával képes arra, hogy 24-48 órás nyomot is kilométereken keresztül biztosan megkülönböztesse azt a csapát, amelyre gazdája rátette és nem zavarja meg a számtalan keresztezett friss vad jelenléte. Hazánkban a hannoveri és a bajor véreb fajták ismertek, amely fajtákra a békés, nyugodt, kiegyensúlyozott természet jellemző. Emberre, gyermekre teljes mértékben veszélytelen, sőt inkább a túlzott nyugalom, enyhén flegmatikus tulajdonsággal megáldott és nem a támadó szándék. Ez a tulajdonság a munkájának sajátos jellegéhez elengedhetetlen. Ugyanakkor nem nehéz elképzelni, hogy egy magas vérmérsékletű, túlfűtött kutya képtelen lenne több órán keresztül követni egy többnapos nyomot. Összegezve: a véreb nem vérengző és nem is a vérnyomot követi, hanem a sebzett vad egyedi csapáját, hiszen a folyamatos vérnyomon a sebző vadász is el tudna menni. Hogy a tragédiát okozó kutyafajta milyen veszélyes, és annak tartása milyen veszélyek forrása, hadd idézem a Magyar Közlöny 1994. II. 1-jén megjelenő 13. számában közzétett 15/1994 (11.1.) Kormányszámú rendeletet, amely 2. paragrafusa kimondja: „Tilos a bendog és a pit bullterier küzdő eb országba való behozatala, tenyésztése. A tilalom szempontjából tenyésztésnek kell tekinteni a véletlen szaporulat keletkezését is.” A két paragrafus pedig az alábbiakat határozza meg: (1.) „Tilos az állatok között olyan viadal, az állatok egymás elleni uszításával olyan küzdelem (továbbiakban együtt: állatviadal) szervezése, tartása, amely az állatok sérülését vagy elpusztulását okozhatja. Tilos továbbá az állatviadalra fogadás szervezése, az állatviadalon való közreműködés, részvétel, fogadáskötés.” (2.) Tilos állatviadal céljára a./ állatot tartani, tenyészteni, kiképezni, idomítani, valamint más személynek átadni vagy forgalmazni.” Simon Pál Műsortalan Kaposvár Tűrhetetlen állapot uralkodik Kaposváron a tv-műsorok sugárzásával kapcsolatban. Nem egyszer előfordult már, hogy az ember szeretne egy filmet megnézni, de sajnos, ez lehetetlen, mert egyszer csak elmegy a kép, és hosszabb időn keresztül se kép, se hang. Legutóbb október 28-án a Kisasszony vetítése közben is ez történt. Utána körülbelül negyed tízkor szintén. A nyáron előfordult, hogy két napig nem volt adás. Nem különb a Petőfi rádió vétele sem. Számtalanszor órákig süket a rádió. Nem tudom, hogy ezeket a hibákat ki vagy mi okozza, de szeretnénk, ha az illetékesek végre a végére járnának az ügynek. Sajnos, az antennaüzemnél hiába próbálunk orvoslást találni panaszunkra, mert telefonon nem lehet elérni őket: állandóan üzenetrögzítő veszi a hívásokat. Ezért problémáink megoldásához az Önök segítségét kérem. Székesi László Kaposvár Szeszfőzdében Vízvár Nem tudom, hol az igazság, ki a történtekért a felelős. Én is — mint sokan mások — két éve befizettem 1000 forintot az önkormányzatnak azért, hogy községünkben rendszeresen, zavartalanul működjön a szeszfőzde. Történt a két év alatt egy és más, a szeszfőzde azonban 1994 tavasza óta nem üzemel. Próbáltam ez ügyben tájékozódni. Kaptam hihető és kevésbé hihető válaszokat, ígéreteket. Ezekből sajnos, nem lett és nem is lesz pálinka! Fel vagyok háborodva, hogy pénzemet jogtalanul használják! Nyugdíjas vagyok, nincs kidobni való pénzem. Kérem, segítsenek kideríteni, hogy tulajdonképpen mi is történt falunk szeszfőzdéjével, miért nem üzemel, és segítsenek abban, hogy mihamarabb elkezdődjön a szeszfőzés, ne kelljen emiatt a környező falvakba vándorolnunk. Hausz Tibor Vízvár Emlékeztető egy alapítvány bukásáról A Somogyi Hírlap október 25-i számában Két kisdiák ebédje címmel ezt írta: „Az utóbbi időben számos pedagógusnak feltűnt: délelőttönként a gyerekek közül többen szédelegnek az éhségtől”. Szomorúság és düh fogott el ezeket a sorokat olvasva. 1991 novemberében alapítványt javasoltam „Csak öt forint!” címmel. (Igaz, ez ma már irreális.) Ennek az volt a lényege, hogy ha minden magyar állampolgár csak öt forintot ad, s szponzorok is bekapcsolódnak, enyhíteni lehetne az éhező iskolások, óvodások nap mint nap erősödő problémáját. Ötletemmel foglalkozott a tv Civil kurázsi című műsora. Több mint száz levél, szándéknyilatkozat ment el postán, s egy csomót segítséggel kézbesítettünk azokhoz, akikről úgy gondoltuk, van szívük, lelkűk, pénzük, s megértik, érzékelni tudják e sajnálatos problémát. A szándéknyilatkozat kiegészült a „rólam és általam” könyvkiadás támogatására is. ... És mi volt az eredmény? A műsorra két „láttuk, jó volt” reagáláson kívül senki nem válaszolt. A több mint száz felkérő levélre pedig három pártoló válasz érkezett. Tizen nem, illetve kitérő választ adtak. A többiek még csak válaszra sem méltattak. Sajnos, igaza lett dr. Gyenesei Istvánnak, a megyei közgyűlés elnökének, aki ezt az ügyet is pártolta, de felhívta a figyelmemet a túlzott optimizmusra és az esetleges gáncsosko- dásokra is. Keserű szájízzel állapítom meg, hogy kezdetben sok a megértés, de ha már tenni kell, bezárulnak a szívek, s úrrá lesz a közöny! , Segíteni akaró ötletem közreadása, majd bukása óta három év telt el már. Pedig három év alatt csak fokozódott a kisgyermekek éhezése egész a szédelgésig. Horváth Aladár Balatonboglár Átjárhatatlan átjárók Kaposváron a Szent Imre és a 48-as Ifjúság utca kereszteződésében fél óra alatt sem lehet átérni a másik oldalra. Reggel a gyerekek az iskolába, a felnőttek dolgozni mennek. Itt van a Berzsenyi Dániel Általános Iskola és egy átjáróval arrébb a Munkácsy Mihály Gimnázium. Hány balesetnek kell még történnie, hogy egy lámpát felszereljenek ide? Ha egy részeg ember a Füredi úti presz- szóból kitámolyog, csak megnyom egy gombot és átsétál a túloldalra. A mi gyerekeink viszont lavíroznak az autók között, hogy el ne késsenek az iskolából, és lehetőleg baj nélkül oda is jussanak. A Virág utca és a 48-as Ifjúság utca kereszteződésében tettek lámpát. Ezzel a két sávot egyre szűkítették, mivel egyenesen csak a külső sávban lehet haladni. Szombat délután annyi autót fogott a lámpa, hogy majdnem a Mező úti csomópontnál volt a sor vége. A belső sávban egy autó állt, ami — véleményem szerint — az egyenes sorból is elfordulhatott volna balra, természetesen, ha engedné a lámpa az egyenes haladást. (Úgy tudom, a lámpa óta már volt ott is baleset.) Eddig is rossz volt az átjutás a Szent Imre kereszteződésében, de amikor a kocsisor elindul a Honvéd utcai csomópont felé (naponta többször), akkor lehetetlen átjutni. Kívánom az illetőnek, aki tervezte és jóváhagyta, hogy egy hétig ennél az átjárónál próbálja megközelíteni a munkahelyét. Az iskola egyébként a rendőrséggel szemben van. Annyit beszélünk a gyerekekről és a balesetmegelőzésről. Miért nincs egy rendőr, aki 7 órától 7.45 óráig kiállna a kereszteződésbe és irányítaná az áthaladást addig, amíg nincs más megoldás? Ha három rendőr helyett csak kettő igazoltatja az autósokat, egy máris szabad lesz, és segíthet a gyerekeknek. Juhász Lászlóné Kaposvár A telefon csak útszéli dekoráció Közel tíz éve, hogy Bala- tonlellén a Rákóczi úti ábc mellett a Matáv nyilvános telefonállomást létesített. Az itt lakók nagyon örültek a létesítménynek, de a külföldi vendégek is kedvelték, sokan igénybe vették. Azelőtt egy kilométerre kellett bemenni a központba telefonálni. Örömünket, sajnos, 1993-ban már többnyire a bosszúság váltotta föl, mert a telefon csak 30 százalékban üzemelt. Leggyakrabban az volt olvasható rajta, hogy a „csak segélykérés 04, 05, 07”. Ezek a mentők, a tűzoltók, és a rendőrség hívószámai. Az ügyintéző csak arról feledkezett meg, hogy aki a három szolgáltatáson kívül például az orvost vagy az ügyeletest akarja éjszaka felhívni, nem teheti, mert a készülék más számot nem kapcsol. A beteg döntse el, hogy csak orvosra vagy mentőre is szüksége van, netán kórházba kell mennie? Ilyen szolgáltatás mellett a beteg meg is halhat. Mi van akkor, ha a beteg úgy érzi, hogy nagyon súlyos az állapota, kihívja a mentőket, s később kiderül, hogy nem is volt indokolt. Akkor ki fizeti ki a mentőket? Még egy számot, a 03-at lehetett hívni — bárt ezt a készülék nem jelezte —, ez a hibabejelentés volt. Ezen a számon többször reklamáltunk, hogy nem tudunk telefonálni. Válasz: majd küldünk szerelőt, keressen másik telefonfülkét stb. A sokszori reklamálást megunhatták, mert a készüléken már semmilyen szám nem hívható. Jelenleg az olvasható rajta: „a készülék nem üzemel”. Nagy szükség volna itt a telefonra, mert ez az utca Balatonszemestől Balaton- lelle központjáig 2,5 kilométer, és ez az egy készülék elégítette ki az igényeket. A 7-es út főközlekedési útvonal, és az átmenő forgalom igényeit is ez a telefon szolgálta. Kamionnal pedig nem lehet a város területén forgolódni, hogy üzemképes készüléket találjon a vezetője. Azt látom, hogy szombatonként takarítják a fülkét, lepókhálózzák, az ablakokat, ajtókat lemossák. Tiszta az állomás, éppen ezért nem tudom mi az oka, hogy nem üzemel ez a készülék? Emberi mulasztás vagy netán gazdaságossági megfontolás? Szerintem ha ez az oka, mindkettő hibás nézet. Nem túlzók ha azt mondom tapasztalatból: sok embernek az életét mentheti meg! Ezen pedig nem szabad takarékoskodni. Senki nem hatalmazott arra fel, hogy minősítsem az üzemeltető magatartását — ezt nem is teszem —, csak any- nyit közlök a sok bosszankodó telefonáló véleményéből, hogy lesújtó. Tetemes költségekkel létrehoznak egy telefonállomást és nem üzemeltetik. Ez gazdaságos? Megint a kisember károsodik, mert annak nincs saját telefonja. Örül, ha a mindennapi élelmiszer gondját megoldja úgy ahogy. A magamfajta ember nem fog mindjárt magántelefonra befizetni, mert nem telik rá. Ez a telefonállomás bizonyos biztonságérzetet és nyugalmat is adott, mert ha bármilyen problémája volt az embernek, mindjárt tudott orvost hívni. Ez most megszűnt, és lehet, hogy emberek élete is megszűnhet miatta, mert a segítségnek ez a lehetősége nincs tovább. Egy telefonáló felháborodásában azt mondta: „Ez a telefonfülke csak útszéli dekoráció.” Kérem a Matáv felelős vezetőjét: nyilatkozzon, hogy miért nem üzemel Balaton- lellén a 85/352-505 kapcsolási számú készülék? Somodon István Balatonlelle, Rákóczi út 90. 1
