Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-19 / 273. szám
16 SOMOGYI HÍRLAP — SZÍNES HÉTVÉGE 1994. november 19., szombat Sipos Lajos búcsúja a Balatontól Egyidős a századdal - 93 éves korában nősült, de a hulló falevelek elválasztották 1914-ben, amikor Szarajevóban egy szerb diák, bizonyos Gavrilo Princip lelőtte Ferenc Ferdinánd trónörököst, és ezzel kirobbantotta az első világháborút, Sipos Lajos felsőfokú kereskedelmi iskolába járt. A Tanácsköztársaságot bank- tisztviselőként érte meg, amikor pedig Budapesten lelőtték Osztyapenkót, a szovjet békekövetet, már 45 éves volt^Az 1956-os forradalom leverése után állítása szerint azért nem állították falhoz, géppisztolycső elé, mert számos tanú igazolta: a legnehezebb négy napon barátnőjével bezárkózott egy szállodai szobába. Az utóbbi évek azonban már nem ilyen világosak: összemosódnak a századdal szinte egyidős 95 éves Sipos Lajos emlékezetében. Izgalmakban bővelkedő élettel a háta mögött a magyar öregek mindennapjait morzsolja. Kedvenc időtöltése az ebédfőzés. Siófoki otthonában leggyakrabban csirkeszárnyat készít pörköltnek, kedvenc levesét sárgaborsóporból keveri. Ünnepeken a főtt rizsre öntött fejtölt eszi. Sipos Lajos közgazdász egyetemi végzettségű — a történelmi helyzetnek megfelelően — dolgozott városi tisztviselőként, bankban, gyógynövénybeváltóként, káposztakereskedőként, bolti segédként. Volt kazán- és kályhafűtő, valamint síntakarító. Tizenkét oklevél bizonyítja szakmai hozzáértését. — Dehogy vagyok siófoki — legyintett nagyot születési helyét firtató kérdésemre. — Szégyelleném is, mert itt mindenki lop, tisztelet persze a kivételnek. Ha csak pár órára elmegyek itthonról, négy lakatot akasztok a kapura. Azokat is leverik, és mindent elvisznek: teniszütőt, befőttet, 1750-ből származó görög-latin szótárt, cipőt. Én Budán jöttem e világra! Apja rendőr-főtisztviselő- ként dolgozott, anyjának bérházai voltak. — Még 1930-ban vásároltam itt telket, látatlanban — folytatta. — A Tisztviselők Takarékpénztárától, részletre. Egy évre rá jöttem ide először: az utca másik felén nádas nőtt még akkoriban. Lápos terület vezetett vagy 300 méterre innen a nyílt vízig. Tiszta volt akkoriban a tó, pedig marhákat is fürdettek benne. Előbb víkendhá- zat építettem a barátaimmal, később egy földvári szombatista építész rakta meg kővel a falakat. Kifogástalan munkát végzett; még ma sem potyog a vakolat, pedig 54 év eltelt azóta! Mostanság? Nem lehet szakembert találni. Több hónapja zárlatos a hűtőszekrényem, de nem találok szerelőt. Azt mondják: kicsi ez a munka nekik. Hirdettem, hogy megfizetek egy kerti dolgozót, de senki nem jelentkezett. Takarítónőnek sem, pedig szeretném a rendet látni magam körül. Az emberek az utóbbi évtizedekben elszoktak a munkától. Persze tehetik, mert a semmittevésért is kapnak segélyt. Beteg ez a világ, erkölcsileg és gazdaságilag egyaránt. Hogy minek köszönhető a szellemi és fizikai frissesség? Sipos Lajos 1918-ban nyerte első síversenyét. Hat évvel később a magyar főiskolai bajnokságon végzett az élen — hátúszásban. (Láttam az érmet, rajta harapásnyomok. Második világháborús szovjet katonák próbálták: tényleg aranyból verték-e? De réznek bizonyult — szerencsére, mert az nem kellett Ivánnak.) Ötezer méteres síkfutásban sem talált fiatalon legyőzőre, és még 83 éves korában is jó eséllyel indult teniszversenyeken. Most 42 éremmel büszkélkedhet. Egy dobozban tartja valamennyit, mellette vastag dosszié. — Nyár közepén kaptam egy idézést a polgármesteri hivataltól, ami szerint megbüntetnek, ha nem szedem össze a lehullott faleveleket — mutatott az iratkötegre. — Én azt írtam: miután a 25 méter magasan működő szeméttermelő üzemet a város nem képes megszüntetni, legalább az avar (szerintük szemét) eltüntetésében segítsenek. 33 éve vagyok nyugdíjas, 10 ezer 500 forintot kapok kézhez, s csak az áram 4800 forintba kerül. Hol van akkor még a fűtés, az étel? Kölcsönökből tengődöm, de segélyt az ön- kormányzattól még sohasem kértem. Azt persze senkitől sem kívánhatom, hogy hazafias felbuzdulásból segítsen nekem. Négy évvel ezelőttig semmi bajom nem volt, akkor az egyik szomszédom bevitetett a kórházba. Kiderült: csípőficamos vagyok, trombóziso- sak a lábaim, a vesém elégtelenül működik, a szívemet is gyógyítani kell. Ötfajta gyógyszert szedek naponta, rendszeresen. Két mankót adott a társadalombiztosító, amikor megtudta, hogy elmúltam kilencven. Ez volt az első dolog, amit ingyen kaptam életemben. A polgármester elengedte a büntetést, mert belátta: képtelen eltakarítani a lehullott faleveleket a saját két kezével. Sipos Lajos kiszámolta: minden négyzetméterre átlagosan százhúsz darab potyogott! A felesége időközben elvált tőle, mert megunta az állandó söprö- getést. — Annál jobban fáj ez nekem, mert 93 éves elmúltam, amikor megnősültem. Minket az ásó, kapa nem összekötött, hanem szétválasztott. Városi nő volt; megesett, hogy az ásót kértem tőle, ő meg a kapát hozta ki a kamrából... Az asztalon fonott kosárban almakupac, odébb néhány darab citrom, bontott csomagban keksz. Üres fazék, üres pohár. Sipos Lajos búcsúzni készül a Balatontól; Pannonhalmára, a Szent Mártonról elnevezett öregek otthonába költözik. Hogy szóljanak hozzá, szólhasson valakihez. Czene Attila Szépségteremtő üzenet Nagyatádról - sűrű felvetőszálakon A 75 éves Gábor Miklós kitüntetése Somogyi tájak francia gobelinen Nagyatádi fonallal szövi francia gobelinjeit Polák Judit. S miközben az apró kereten formálódnak a pasz- telltónusú motívumok, álmok is születnek. Egy művésztanár álmai ezek, és a tanítványok a főszereplők: a nagyatádi 2. sz. általános iskola rajztagozatosai. Polák Judit művészetpedagógiai törekvéseit fontosabbnak érzi, mint saját iparművészeti tevékenységét. A barátok, a kollégák azonban erősebbek voltak. A fiatal tanárnőt „rávették” egy kiállításra; munkáit a Somogy Megyei Művelődési központban mutatta be a közelmúltban. Az elmúlt évtized alkotásaival találkoztak a látogatók. Olyan munkákkal, amelyekről a betérő talán nem is tudja rögtön eldönteni a műfajt. Bár szövött gobelinek simulnak az üveglapok alatt, hatásuk mégis olyan, mintha akvarel- lel, pasztellel készült művek lennének. Jól illik rájuk a meghatározás: textilgrafika. Apró szőnyegei természeti és időélményre utaló, azt megidéző alkotások. Megragadják a tovaröppenő pillanatot, a kegyes vagy könyörtelen változásokat. A fénybe kapaszkodás és a porba hullás képi megjelenítése a művészt kezdetben intuitív módon, majd egyre tudatosabban foglalkoztatta. Legújabb munkái felbomló, foszlott szövetdarabkákat idéznek; gyakran fémszálas beszövésekkel, flitte- rekkel, parányi gyöngyszemekkel ékesítve. Mintha az ember sziszifuszi törekvéseire utalnának. Arra, hogy a romláson, a pusztuláson felülkerekedhet a szépség, a szépségteremtés... Honnan az indíttatás? Művészetszemléletének alapjai régi, diákköri élméPolák Judit: A pusztuláson felülkerekedhet a szépség Fotó: Csobod Péter nyékből eredeztethetők. A pécsi Művészeti Szakközépiskola fiatal tanárainak, különösen Lantos Ferenc festőművész művészi és pedagógiai hitvallása és az akkori Szent István téri iskola egészének szellemi légköre volt gazdag útravaló. Polák Judit szövő szakon végzett, ám egy ideig nem vette kézbe a fonalat és a keretet. Szövött gobelinekkel elsőként 1985-ben, Farkas Béla fonyódi festőművész tanácsára mutatkozott be közös kiállításukon a budapesti Fáklya klubban. A kaposvári tanítóképző főiskola elvégzése után pályakezdőként került Nagyatádra. Rajztanári diplomát Pécsen szerzett. Tizenhét éve tanít rajzot kicsiknek és nagyoknak. A textilművész is alakítója a Rinya-parti város vizuális kultúrájának. Ügyes kezű diákjai rendszeres résztvevői és gyakran díjazottjai a megyei Gyermektükör kiállításainak. A nagyatádi műhelymunka színvonalát az is igazolja, hogy tanítványai egy országos hószobrász-versenyen bécsi utazást nyertek, s egy angol UNESCO-folyóVat címlapján is jelent meg nagyatádi gyermekrajz. Legutóbb az Élet és Irodalom nyári számaiban találkoztunk hat tehetséges, rajztagozatos kisdiák grafikájával, amelyek az Apa ifjúságáról mesél című pályázaton értek el sikereket. Ahhoz, hogy Polák Judit átadhassa szakmai tudását az iskolapadban ülőknek, először saját hangját, saját technikáját kellett megtalálnia. Azt az élmény- és érzésvilágot, azt a látványt, amelyből mindig lehet meríteni. A tanárnő sokat utazik vonaton. Figyeli az ismerős, tovasuhanó tájat. Gobelinjein így fel-feltűnnek a balatoni, a somogyszobi, a nagyatádi részletek. Elszakad a közvetlen látványfestészettől. Aláhulló, elrebbenő motívumai gyakran a „kép a képben” kompozíciós megoldást követik. Sűrű felvetőszálakon szövődik az üzenet, a miniatűrökben kifejezett gondolat, ami gyakran az ellenállás melankóliáját sugallja. Bár szereti a grafikát és az akvarellt is, a tűvel szövött gobelin a maga intimitásával mindennél közelebb áll hozzá. Úgy véli: miniatúrákban is kifejezhető a gondolat. Ezért választotta ars poeticájául a japán Kintsune néhány soros gyöngyszemét: Hó és virág hull sebesen./ De hullok én is és esem./Azt mondja minden: „Nem maradsz itt te sem. ” Lőrincz Sándor A világon a második legjobb Hamlet A színész, amíg él, bizonyítani akar. így él Gábor Miklós is. 1953-ban Kossuth díjat kapott, 1962-ben érdemes, 1967-ben kiváló művész lett, mégis meghatotta, amikor nemrégiben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét a Csillaggal. Amíg játszik, sikert akar, még idős korában is kihívásnak érez minden új szerepet, izgul minden új bemutató előtt 75 évesen is. Gábor Miklós Kossuth- díja különben is furcsa eset. Sztálint játszotta a Feledhetetlen 19-ben, s akkor olyan idők jártak, hogy ha a szerepet a sarki borbély alakította volna is, Kossuth-díjat kapott volna érte. A sors — egyébként igaztalanul! — úgy büntette Gábor Miklóst, hogy 1962-ben csodálatos Hamletjére, amelyre akár két Kossuth-díjat is megérdemelt volna, egyet sem kapott. Az idő tájt itt járt a legkiválóbb angol színikritikus, John C. Trewin, aki elmondta: addig ötven Hamlet-előadást látott, ebből tizenhatot (!) Laurence Olivier-vel, de Olivier után nála Gábor a második legjobb Hamlet. Hamlet, Rómeó, Shylook, Tanner John, Bicska Maxi, IV. Henrik alakítója, az Elveszett paradicsom, az Oszlopos Simeon, a Rettenetes szülők, a IV. Henrik főszereplője — ezek pályájának kiemelkedő állomásai, hogy csak néhány színpadi szerepét említsem. A Budapesti tavasz, a Valahol Európában, az Apa, az Éjfélkor hőse — íme, néhány filmje a szintén nagyon sok közül. Most könyveket ír, gondolat- gazdag, remek stílusú kötetek kerülnek ki szövegszerkesztője alól. És „mellesleg” rendezéssel is foglalkozik. Amikor először bejelentette rendezői szándékát, akkori igazgatója kelletlenül fogadta a kérést és egy Agatha Christie-darabot bízott rá. Mit lehet egy szokványos krímin rendezni? Még elrontani se nagyon lehet, brillírozni vele még kevésbé. Később Kecskeméten, aztán a Nemzetiben is rendezett, színpadra állította Molnár Ferencet, Goethét. Most a Budapesti Kamaraszínházba szerződött feleségével, Vass Évával együtt. Első itteni munkája Oscar Wilde komédiája, a Bunbury. Gábor nagyon szereti ezt a világot, Shaw, Wilde világát. Olyan ambiciózusan fogott a feladathoz, hogy nyári vakációja idején összevetette a Bunbury két-három magyar fordítását és belőlük fogalmazott meg egy újabb változatot. Aztán azzal a kívánsággal állt élő, hogy a próbák idejére szerződtessenek egy tánc- és illemtanárt, mert a darab eredeti atmoszféráját úgy lehet csak jól visszaadni, ha a korabeli brit társasági életet pontosan lemásolják. Hogyan ültek, csevegtek, álltak, sétáltak, ittak teát, ettek süteményt, milyen mozdulatokkal s hanghordozással beszéltek, és milyenek a személyzethez a ladyk és a lordok. Szűcs Miklós, a színház igazgatója mélyen Gábor Miklós szemébe nézett, és azt mondta neki: — Ugyan már, Miklós, minek ide szerződtetni bárkit is? Te vagy ennek a legalaposabb tudója, te leszel itt a legjobb illemtanári Barabás Tamás
