Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-19 / 273. szám

6

SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA

1994. november 19., szombat

A kormány vállalja a népszerűtlenséget

Horn Gyula: A hazai sajtóban két döntő' elem van, az elektronikus média és a megyei napilapok

Horn Gyula miniszterelnök Bíró Ferencnek, a Somogyi Hírlap főszerkesztő-helyettesének is nyilatkozott

Nem tudom elfogadni azokat a nyilatkozatokat, hogy mi az elmúlt hónapokban felpuhítottuk a gazdaságpolitikát, s ebben állítólag én járok az élen. Az én kötelességem, hogy mérlegeljem a különböző gazdasági intézkedések társadalompolitikai hatását, túl lássak a rideg költségvetési meggondolásokon. Elismerem, hogy bizonyos dolgokról másként nyilatkozom, mint a pénzügyminiszter, akinek nagyon következetesen képviselnie kell a gazdasági ésszerűség szempontjait.

így válaszolt Horn Gyula miniszterelnök a „szociálisan érzékeny” miniszterelnök és a keményen következetes pénzügyminiszter eltérő „hangnemére” vonatkozó kérdésre azon a beszélgetésen, amelyet a kormányfő november 16-án a Békés Megyei Hírlap, a Heves Megyei Hírlap, a 24 Óra, a Nógrád Megyei Hírlap, a Petőfi Népe, a Somogyi Hírlap,a Tolnai Népújság, az Új Dunántúli Napló, az Új Néplap és a Fe- renczy Europress sajtóügynökség főszerkesztőivel folytatott a Parlamentben.

— Sokan felvetették — folytatta Horn Gyula —, hogy a gazdaságpolitika felpuhulásának egyik jele: nem emeltük október 1-jétől egy ösz- szegben az energiaárakat. Ilyen javaslatot a kormány nem is tárgyalt, s a szakma is lépcsőzetes emelést javasolt. Ráadásul nem dolgozták még ki a megfelelő kompenzációs rendszert, mert ehhez másfél milliárd forint nem elegendő. Hasonlóképpen nem tekinthető „felpuhításnak” az áfa-emelés 1995. január 1-jére való halasztása, erről a pénzügyi kormányzat képviselői az Érdekegyeztető Tanácsban állapodtak meg.

Alaptalan vádak

A napokban nyilatkoztam a közigazgatás, a közalkalmazottak, az államapparátus helyzetéről és elmondtam, hogy szinte nincs olyan hazai és nemzetközi partner — s ez utóbbihoz tartoznak a nagy nemzetközi pénzintézetek, de még az Európai Unió is —, amely ne tenné szóvá a rendkívül elavult magyar közigazgatási struktúrát. Elmondták: ha 1995-ben nem látunk hozzá az érdemi lépésekhez, nem számíthatunk e téren külső támogatásra. Ezért Karcagon is azt mondtam, hogy meg kell vizsgálni, el tud-e tartani az ország egymillió közalkalmazottat. Nagy aránytalanságok alakultak ki ezen a téren. Vannak területek, ahol a 14-15. havi fizetést is ki tudják fizetni, másutt viszont a havi béreket is alig tudják előteremteni. Oktatási téren is nagy különbségek vannak az intézmények, a munkaerők leterheltségében, a hallgatói létszámban. Az itt bekövetkezett változásokat nem követte az intézményi struktúra korszerűsítése. Én tehát azt szorgalmaztam, hogy ilyen értelemben tárgyaljunk a szakmával, a szakszervezetekkel, az érdekképviseletekkel, amelyekkel szeretnénk közös nevezőre jutni.

— Mi a véleménye egy esetleges bérstop lehetőségéről?

— Ilyen intézkedésre nem készülünk, mert egyrészt nem vezetne sehová, másrészt nincs erre lehetőségünk sem. A bérek ma nem központi döntés szerint alakulnak — kivéve a költségvetési szférát —, hanem a munkaadók és a munkavállalók megállapodásában rögzítik.

A megyei lapok főszerkesztőit — érthetően — elsősorban a mezőgazdaság jövője foglalkoztatja. Ezért több kérdésben is információkat kértek az ágazatot érintő kormányzati elképzelésekről.

— A mezőgazdaság kiemelt figyelmet élvez a kormányzati munkában — mondotta a miniszterelnök. — Az idei pótköltségvetés és a jövő évi költségvetés egyaránt azt mutatja, hogy az ágazatok közül arányaiban a legnagyobb támogatást a mezőgazdaság kapja. Emellett igyekszünk védeni a hazai termelőket, ezért is vezettük be november 1-jével az ismert vámemelést, vállalva az ezzel járó konfliktusokat.

Termékvédelem

Számítottunk az Európai Unió tiltakozására, s hallottuk a cseh miniszterelnök tiltakozását is, függetlenül attól, hogy Csehország, Lengyelország és Szlovákia maga is különleges agrárgazdasági védelmi eszközöket alkalmaz. E kérdés kapcsán én sokkal fontosabbnak tartom, nehogy a vámok emelkedése nyomán automatikusan emelkedjen az importált mezőgazdasági, élelmiszeripari termékek ára. Ezt azonban a hazai termékek áruválasztékával, a hazai termeléssel szabályozni lehet. A Földművelésügyi Minisztériumnak megfelelő programja van a felvásárlási és értékesítési rend biztonságossá, stabillá tételére.

Nagyobb problémának látom — s itt komoly lépésekre van szükség a tárca részéről — a föld tulajdonviszonyainak rendezését. S ez már összefügg a kárpótlással, hiszen hiába mondták ki korábban, hogy erre a célra 700 000 hektárt kell biztosítani, ha nincs meg ez a földterület. Emellett még gond az is, hogy rendkívüli módon elhúzódik az új tulajdonviszonyok regisztrálása, telekkönyvezése.

Az állami gazdaságok területén kialakult helyzetet egyenesen katasztrófának tartom. Egy ideig nem engedték őket privatizálni, majd értékükön, árukon alul adták el azokat. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy jó néhány gazdaság szinte menthetetlen. Hasonlóképpen súlyos a helyzet a mezőgazdaság kutató-fejlesztési bázisának területén is.

A válság kezelése

A gazdasági kérdések kapcsán szóba kerültek az úgynevezett válságrégiók is. A miniszterelnök elmondta, hogy a korábban elkészült regionális válságkezelő programok gyakorlatilag papíron maradtak. Most viszont konkrét intézkedésekre van szükség.

— Azt azonban nem tudjuk vállalni, hogy a költségvetésből 1995-ben is automatikusan támogassuk a válságban lévő üzemeket. Mert akkor megint ugyanott lennénk, ahol három-négy évvel ezelőtt, hogy az állam adja a pénzt, de valójában semmi sem történik. Mi attól szeretnénk függővé tenni a további támogatást, hogy milyen konkrét reorganizációs program készül a nehéz helyzetben lévő üzemek sorsának rendezésére.

— Mi lesz azokkal a városokkal, amelyek a válságban lévő üzemekre épültek és jó néhány bányásztelepüléssel?

— Ez valóban súlyos társadalmi probléma. Van is néhány bánya, amelyet azért nem zárunk be, mert nem tehetjük ki a lakosságot a teljes munkanélküliségnek. De ez nem megoldás, hanem sokkal inkább arra van szükség, hogy ha valamilyen városban vagy településen be kell zárnunk egy üzemet, akkor az illetékes tárca készítsen egy olyan rekonstrukciós tervet, amely esetleg más ágazatok vagy üzemek betelepítését is kilátásba helyezi. Ez persze költségekkel jár — hiszen az átképzéstől kezdve sok mindenre szükség van —, de akkor sem hagyhatja magára a kormány ezeket a településeket. Fel kell használnunk a külföldi segélyprogramokat és ide kell vonzani befektetőket is. Mindez átfogó programot igényel, amelynek megvalósítása hosszabb időbe telik, de hát itt nemcsak a legutóbbi négy év, hanem az elmúlt 10- 12 év örökségéről van szó.

Idegenforgalom

A gazdasági kérdések közölt felvetődött a magyar idegenforgalom jövője is. Ezt a miniszterelnök a magyar gazdaság húzóágazatának nevezte, amely szép eredményeket hoz, de nem kevés gondja is van. Ilyen például, hogy a nagy turistaforgalomhoz viszonyítva csekély a külföldiek által nálunk elköltött pénz. Ilyen értelemben a keleti turizmus sem nyújt nagy perspektívát, mert az létszámban jelenthet felfutást, de bevételben kevésbé. E problémák egyik forrása, hogy kevés jövedelmező beruházás valósul meg az idegenforgalomban. Pedig a külföldi befektetők számára vonzó lehetne Magyarország, amelynek ezen a téren nagy tapasztalata, kiépült kapacitása, modern szállodahálózata van. Az ágazat nehézségei között említette még a miniszterelnök a nagy „feketegazdaságot”, amely miatt az idegenforgalmi bevételek egy része nem folyik be az államkasszába.

— Készül-e a kormány egy esetleges népszavazásra?

— Ha érvényes lesz a százezer aláírás — mondotta Horn Gyula —, a parlament feltehetőleg ki fogja írni a népszavazást. Ma még nem lehet megjósolni, hogy elmennek-e majd annyian szavazni, amennyi az érvényességhez szükséges, s még kevésbé lehet előre látni a népszavazás eredményét. Az azonban biztos, hogy az 1995-ös költségvetésnek nincs pénze az expóra. Ha netán törvényesen kiírják a népszavazást, akkor a kezdeményezőknek meg kell mondaniuk, miből finanszírozható az expó. De ha nem lesz világkiállítás, 1996-ban akkor sem marad az expóhoz hasonló, vagyis B-kategóriájú világkiállítás nélkül az ország. Abban az évben rendezik meg magyar- országon a vadászati, mező- gazdasági, erdészeti és vízgazdálkodási kiállítást, amely — mint mondottam — a tervezett világkiállítással azonos kategóriába tartozik. Mindamellett 1996-ban megünnepeljük a honfoglalás 1100. évfordulóját, s továbbra is lehetőség lesz a helyi vállalkozások, kezdeményezések megvalósítására. De ha már a népszavazásnál tartunk, hadd kérdezzem meg: amikor Bécs lemondta a világkiállítás megrendezésében való részvételét, miért nem akkor kezdeményeztek nálunk népszavazást arról, vajon Bécs nélkül vállaljuk-e az expo rendezését vagy sem? Mert akkor nem kellett volna presztizs- alapon dönteni az ügyben.

Az idegenforgalom fontos feltétele a közbiztonság, ami nem független a rendőrség felkészültségétől és felszereltségétől. Vajon a belügyminiszter rendőrpárti-e, ami a rendőrség technikai ellátottságát illeti? — hangzott a kérdés.

Fegyveres erők

— Igen, a belügyminiszter rendőrpárti, és sok javaslatot is tett a rendőrség helyzetének javítására. De nemcsak itt, hanem a fegyveres erőknél általában, súlyosak az anyagi gondok. A jövő évi költségvetés előkészítéseként meghívtam a fegyveres erők és a Pénzügyminisztérium képviselőit, hogy megvitassuk, miként állíthatjuk meg a pénzügyi hanyatlást és a szűkös lehetőségek ellenére is biztosítsuk a fenntartáshoz szükséges minimumot. A rendőrség ma már korszerű komputerizált rendszerrel dolgozik, de ezzel nem tartottak lépést az egyéb technikai eszközök. Nagyobb gondnak érzem a rendőri állomány fizetésének elmaradottságát, aminek megváltoztatására 1992 óta, ellenzéki pártként is, több javaslatot tettünk. Most az említett megbeszélésen arról tárgyaltunk, hogyan lehetne megakadályozni a helyzet további romlását, ha már ebben az évben javulást nem tudunk elérni. Itt kell megjegyeznem: a fegyveres erőknek is van lehetőségük az ésszerűsítésre, amivel kapcsolatban a honvédségnél például most egy nagyon kemény vizsgálat indult.

— Hol tart a korrupció elleni harc?

— Már jó néhány területen két-három hónapja folynak a vizsgálatok, amelyek feltehetőleg rendkívül hosszadalmasak lesznek. Sok dokumentumot kell végiglapozni. Az első tapasztalatok szerint az esetek döntő többségében nem sértették meg a törvényeket vagy a jogszabályokat, hanem mélységesen erkölcstelen döntéseket hoztak, fantomcégeknek adtak hiteleket. Ezeket az erkölcstelenségeket persze nehéz bizonyítani; tanúk, írásos dokumentumok kellenek. Ilyen értelemben egy olyan ügy, mint az Agrobanké, csak a jéghegy csúcsa.

— A választások után az egyházak tartottak a szocialista kormánytól. Vajon in- dokolt-e az ezzel kapcsolatos aggodalmuk?

Állam és egyházak

— Az egyházak részéről semmiféle fenntartást nem látok indokoltnak — hangoztatta a miniszterelnök. — Legelső találkozóink közé tartozott a katolikus püspöki karral történt megbeszélés, majd ezt követte a református és az evangélikus egyház vezetőivel való találkozó. Az egyházak alapvető igényeiket szolgáló korábbi megállapodásokat mi is teljesítjük, ami azt jelenti, hogy 1995-ben a betervezett 2,5 milliárd helyett 4 mil- liárdot tudunk nekik nyújtani. Persze ez nem elégíti ki az összes igényt, ezért kértem én is az egyházakat, hogy vegyék figyelembe az ország nehéz pénzügyi helyzetét.

Vannak dolgok azonban, amelynek semmi közük sincs a kormányzathoz, ezek az egy-egy településen kialakult konfliktusok, amelyek döntően a helyi szervekre tartoznak. Semmi lehetőségünk nincs arra, hogy ilyen ügyekbe központilag beavatkozzunk.

— Mindent összevetve egyértelműen kijelenthetem: az egyházakhoz fűződő jó viszonyon semmilyen formában sem akarunk változtatni — hangoztatta a miniszterelnök.

A beszélgetés vége felé természetesen sok szó esett a

sajtóról is. A miniszterelnök szerint egyes külföldi lapok időnként nem valós információk alapján alkotnak véleményt az országról. Egyes amerikai újságok például azt állították nemrégiben, hogy gyengítettük a viszonyunkat a NATO-val, s ezért nem jönnek hozzánk a külföldi beruházók. Ennek semmi alapja nincs, hiszen nincs olyan hónap, hogy valamilyen lépést ne tennénk a NATO irányába, s rendszeresen meglátogatnak minket a NATO vezetői is — mondta Horn Gyula. — Ha a NATO holnap kijelentené, hogy kész befogadni Magyarországot, mi örülnénk ennek a legjobban, de ezt nem mi döntjük el. Voltak lapok, amelyek napokig azon rágódtak, hogy Clinton nem jön Budapestre, mert nem érdeklődik Magyarország iránt. De most, amikor kiderült, hogy Clinton mégis eljön Magyarországra, ennek persze már korántsincs ilyen kiterjedt sajtója.

— Mi a véleménye a megyei sajtónak a hazai tájékoztatásban elfoglalt helyéről, s e lapok azon törekvéséről, hogy saját nyomdai és terjesztési bázisukkal is javítsák a lakosság tájékoztatását?

— Az országot járva azt tapasztalom, hogy a tájékoztatás területén két döntő elem van: az egyik az elektronikus média, a másik a megyei sajtó. Akárhány megyében is járok, úgy látom, hogy sokkal nagyobb példányszámban vásárolják a helyi lapokat, mint az országosokat. Ez a tendencia feltehetőleg erősödni fog. De attól azért tartanék, ha a terjesztésben monopolhelyzet alakulna ki. Biztosan van miért joggal bírálni a postai terjesztést, amelyen szerintem is sok mindent változtatni kell, de ez nem történhet úgy, hogy egyes lapokat kirekesszenek vagy előnytelen helyzetbe hozzanak.

A sajtó gyakran közli a kormány tagjainak népszerűségi listáját. Eszerint a szocialista párti miniszterek a népszerűek közé tartoznak. „Ezt én biztatónak tartom, bár számoltunk azzal, hogy a kormány népszerűsége csökkenni fog, s ez be is következett. Hiszen kemény, helyenként drasztikus intézkedéseket kell tenni, amelyek érdekeket is sértenek. Ezzel együtt is azt tapasztalom, hogy országszerte sokat várnak a kormánytól. Ez esetenként csalódásokat is okozhat. Akkor hát ne tegyük meg azokat az intézkedéseket, amelyek veszélyeztetnék a népszerűségünket? Ezt nem tehetjük meg, mert ezzel nem jutna előbbre az ország.”

— Hogyan viseli el Ön és családja a sajtóban, az ellenzék körében elhangzó, gyakran igen éles bírálatokat?

A torzítás zavar

— Nehezen — válaszolta a miniszterelnök —, de engem nem maga a bírálat zavar, hanem az, ha egyes megnyilatkozásaimból, a szövegkörnyezetből egy vagy két mondatot kiragadnak, s ezzel más értelmet adnak egy-egy kijelentésnek. Előfordul az is, hogy egyes lapok csak a negatív dolgokat tekintik igazi szenzációnak. S különösen fájlalom, ha olyan kijelentéseket tulajdonítanak nekem, amelyeket soha nem mondtam. Ilyenkor mit tehet az ember? Mi nem akarunk állandó konfliktusokat a sajtóval, az újságírókkal, tehát az ember nyel egyet és megy tovább.

Ferenczy Europress