Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-17 / 271. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. november 17., csütörtök Hazánk a lista 14. helyén A fejlett országokban a legmagasabb a 60 évesek és az ennél idősebbek aránya. A sor élén 1991-ben Svédország állt 22,8 százalékkal, hazánk pedig a tizennegyedik helyen volt 19,1 százalékkal. Magyarországon az idén a nyugdíjasok aránya 27,4 százalék — ezen belül a rokkant- nyugdíjasoké eléri a 20 százalékot —, s az idősek 25 százaléka jelenleg egyedül él. 1992-ben — 1991-hez képest — romlott a születéskor várható élettartam: a férfiaknál 64,6, a nőknél 73,7 évre volt kilátás; itt is közrejátszik az ország fejlettségi szintje. Az előrejelzések szerint az Európai Közösség országaiban a nyugdíj iránti igény 1980 és 2040 között mintegy nyolcvan százalékkal növekszik. Ostrom alatt a levéltárak Szeptember 1 -jétől hatályos a hadigondozásról szóló törvény, de a szükséges dokumentumok beszerzése végett már korábban is sokan keresték — levélben vagy személyesen — a Magyar Honvédség Központi Irattárát, a Hadtörténelmi Levéltárat, az Országos Levéltárat, a Honvédelmi Minisztériumot, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum levéltárát. A szakemberek most azt tanácsolják: a II. világháborúval kapcsolatos dokumentumokat az érintettek elsősorban az önkormányzatoknál, a megyei levéltárakban próbálják beszerezni, mert jobbára ott lelhetők fel, ugyanis 1956-ban az országos levéltárnak éppen az a szárnya égett le, ahol azokat az iratokat tárolták. Budapesti iratok közül is nagyon sok került át a vidéki levéltárakba. Véleményt mond a szövetség Jóllehet a szeptemberi, illetve a mostani visszamenő- leges nyugdíjemelések jelentősen javítják a nyugdíjasok anyagi helyzetét, a közüzemi díjak, a fűtés, a világítás, a melegvíz- és gázszolgáltatás árának majdani növekedése azonban a nyugdíjasok százezreit hozza nehéz helyzetbe, s megfelelő kompenzálás nélkül képtelenek lesznek kifizetni ezeket a költségeket — állítja a Nyugdíjasok Országos Klubszövetsége. A költségnövekedések hatnak az élelmiszerárakra, következésképpen a létfenntartásra is. Ezért a klubszövetség részt kíván venni az árnövekedés kompenzálására vonatkozó terv véleményezésében. Szeretnék érvényre juttatni azt a véleményüket, miszerint csak nagyon alapos és minden várható körülményt mérlegelő döntés lehet itt célravezető. A fogyasztói ár és a nyugdíj A fogyasztói árak idei 20 százalékos növekedése ugyan lényegesen elmarad az 1990. évi 28,9 százalékos és még inkább az 1991. évi 35 százalékos áremelkedéstől, így is „zsebbevágóan” érinti azonban a kisnyugdíjasokat. Az idei átlagos nyugdíjemelés aránya — a Népjóléti Minisztérium legújabb adatai szerint — a visszamenőleges nyugdíjemelést is figyelembe véve, a nettó átlagkereset növekedéséhez képest 96,2 százalék. Jóllehet a nyugdíjra fordított kiadások az elmúlt négy évben megkétszereződtek, ám ugyanezen idő alatt a nyugdíjak vásárlóértéke mégis 17-18 százalékkal csökkent. Csak egészség legyen, a többi nem számít Könyvek közt, kedvére — Nagyon szeretek olvasni, a költők közül Ady a kedvencem... Fotó: Király J. Béla — Régen az ilyen kereskedőket azonnal kidobták volna... Belépek az üzletbe, és nem köszön. Kérdezek tőle valamit, s az orra alatt motyog. Ez a mi időnkben megengedhetetlen volt — mondta Alföldi László, több mint három évtizedes kereskedői múlttal a háta mögött. A hetvenes éveit taposó kaposvári nyugdíjas tudja: a vevő az első. S az a legfontosabb, hogy elégedetten távozzon, máskor is visszajöjjön. — Sokat dolgoztam, s a végére bizony, már elfáradtam; egy csöppet sem bántam, amikor elkezdődtek a nyugdíjas évek. Azóta a magam ura vagyok; azt csinálom, amihez kedvem van. Délelőtt otthon teszek-veszek, aztán elballagok a Petőfi utcai idősek klubjába. Megebédelek, beszélgetünk, kártyázunk, így múlatjuk az időt. A kaposvári nyugdíjas kereskedő ezen a napon öt vaskos könyvvel a hóna alatt érkezett a klubba. A hét évszázad magyar verseiből készült válogatás mellett egy József Attila-kötet bővíti ezentúl Alföldi László házikönyvtárát. — Nagyon szeretek olvasni — mondta —; különösen a történelmi tárgyú könyveket. A költők közül Ady a kedvencem, a Léda-versekkel. Nagyon sok verset tudok fejből, fiatalabb koromban sokat megtanultam. A világ eseményeiről a tévéből, rádióból tájékozódom. A rádió szinte állandóan szól, s ha nem tudok aludni, éjjel is gyakran hallgatom. Hobbim a képgyűjtés, de a nyugdíjamból már nem tudok újat vásárolni, így marad a csere. A nyugdíjból nem sok mindenre futja, de nem panaszkodom: két fiam és elvált feleségem Ausztráliában él, ők segítenek, ha tudnak. Az egyik fiam itt lakik Kaposváron; ott is van két unoka. A kisebbik most érettségizik, már megvettem neki az ajándékot. Mindig van mire spórolni; most épp karácsonyra. Már nagyon várom a nyugdíjkiegészítést, az talán megoldja a gondomat. A szeretet ünnepét — mint mondta — a fiával és a klubtársaival tölti. Széki Éva Ötvenöt évvel ezelőtt olvastuk... Az utolsó kengyelfutó Meghalt az utolsó magyar kengyelfutó! — adta olvasójának tudtára „1939-iki közönséges évre” szóló naptárában a Katolikus Népszövetség. — Néhány héttel ezelőtt a ceglédi határban meghalt Pozsár János, aki olyan mesterséget űzött, amilyet ma látni nem lehet, s öreg embernek kell lennie, aki többször is láthatott ilyen „csodabogarat”. De hát mit is tudott a ceglédi kengyelfutó? Nem volt ő sem a mesebeli kengyelfutó, sem pedig az a „postás”, akit király küldözgetett szerte az országba. Hanem: vásár napján körülfutotta néhányszor a várost, s pár órás futkosás után, amikor megérkezett a vásárra, ott már leterített pokróc várta, ahová hullott a sok-sok rézkrajcár, s pakolta a nép a paszujt, a lisztet, miegymást. Pozsár János végül is öt hold földet szaladt össze magának kengyelfutóként a vásárokon, ám tervét — hogy öreg napjaiban kényelmesen körülsétálja fiatalkori szerzeményét — már nem válthatta valóra: halála megakadályozta abban, hogy akár csak egyszer is kimenjen a földjére... H. F. Huszonöt éves az obsitosklub Marcaliban A száztagú család — Tényleg gyöngyélet a katonaélet, ahogyan azt a nóta mondja? Nagy József, a marcali honvédségi nyugdíjasklub elnöke enyhe nosztalgiával válaszolt: — A gondoktól, bajoktól, idegeskedésektől eltekintve igen: szép élet volt. Mi, nyugdíjasok, akik kitöltöttük hivatásos katonaidőnket — ezredesként vagy őrmesterként, az itt már egyre megy —, csak a szépet és a jót őrizzük az emlékezetünkben. Marcaliban 1970-ben alakult meg a honvédségi nyugdíjasklub olyan katona barátokkal, mint Boldog Imre és Kozma Sándor. Ők és még jó néhányan azóta is fáradhatatlanul azon vannak, hogy mindenki szívesen jöjjön ide, találjon kellemes elfoglaltságot, szórakozást, hasznos programot. Nagy Józseftől tudjuk: a klubnak most 98 tagja van. Aki teheti, eljár a csütörtöki klubdélutánokra; s ha a program úgy alakul, a hosszabb-rövi- debb autóbuszutakat is vállalják a jó kirándulás kedvéért. A tagdíjakból és a marcali ön- kormányzat által elnyert pályázati pénzből megnézték már a közeli Csillagvárat — nagyszerű volt a hangulat, kitűnő bográcsgulyást főztek, és némi itóka is akadt —, s megismerkedtek Bécs nevezetességeivel is. Legalább ennyire fontosnak tartják, hogy a nyugdíjasokat leginkább érintő témákról kiváló szakemberek tartsanak rendszeresen előadásokat. Volt már például az időjárás hatásairól, az egészséges életmódról, a helyes táplálkozásról, a kertészkedés alapvető tudnivalóiról, az új honvédségi törvénynek a nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezéseiről. Arra is törekszenek, hogy ápolják a jó kapcsolatot a ma is aktív szolgálatot teljesítőkkel és azokkal a nyugállományú katonákkal, akik nem tagdíjfizető klubtagok. Az utóbbiak száma megközelíti Marcaliban a százat, így egy-egy jelesebb rendezvényen igencsak népes közönség gyűlik össze. Nem ritka, hogy ott vannak a feleségek és az unokák is. Kell-e mondani, milyen mozgalmas ilyenkor a — nyugdíjas — katonaélet? Kun G. Tibor Mikor, mennyi jár? A visszamenőleges nyugdíj emelésről Folyósítás külön utalványon, egy összegben Több olvasónk is választ kaphat kérdésére abból a tájékoztatóból, amelyet az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság a közelmúltban adott a nyugellátások, a baleseti nyugellátások és a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátások visszamenőleges emelésének kifizetéséről... A posta már megkezdte és külön nyugdíjutalványon folyamatosan végzi a szeptember 1 -jétől megemelt öregségi, rokkantsági, baleseti és hozzátartozói nyugellátás 1994. január 1. és augusztus 31-e közötti időre járó összegének a kifizetését. A rendelkezés szerint az özvegyi és szülői nyugdíjakat, illetve az árvaellátást akkor is emelni kellett, ha azokat 1993. december 31. után állapították meg. Ezeket az összegeket is külön utalványokon, még novemberben kifizetik, illetve már kifizették. Visszamenőleges, egyösz- szegű kiegészítés jár a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátásban részesülőnek, ha jogosult volt a szeptemberi emelésre. Ha a nyugdíjszerű rendszeres szociális ellátást 1994. január 1. előtt állapították meg, akkor az egyösszegű emelés 2400 forint. Ha 1993. december 31-ét követően, de 1994. szeptember 1-jét megelőzően állapították meg, akkor annyiszor 300 forint az emelés, ahány hónapon keresztül folyósították a nyugdíj- szerű rendszeres szociális ellátást. Ezeket az összegeket külön utalványon decemberben fizetik ki. A rendszeres szociális járadék összege 1994 szeptemberében nem emelkedett. Ennek ellensúlyozására decemberben egyösszegű, 3600 forintos kiegészítést kapnak azok a járadékosok, akik 1994-ben minden naptári hónapra jogosultak voltak. Ha a jogosultság 1994. január 1. és december 31. között nem minden hónapban állt fenn, annyiszor 300 forintot kap a járadékos, ahány hónapon át jogosult volt az ellátásra. Gyógyszerhez jutni: emberi jog Elfogadhatóbb árakat A gyógyszerhez jutás alapvető emberi jog, s elengedhetetlen, hogy hazánk állampolgárai, köztük az idős emberek ingyen vagy megfizethető áron hozzájussanak a nélkülözhetetlen orvosságokhoz — ez a Nyugdíjas Klubok és Idősek „Eletet az éveknek” Országos Szövetségének álláspontja. A szövetség felhívja a figyelmet arra, hogy sok nyugdíjas azért nem váltja ki az orvos által felírt recepteket, mert nem telik neki gyógyszerre. Tapasztalataikat a falvakban és városokban működő nyugdíjasklubok tagjaitól szerezték. Egyebek között javasolják: a Népjóléti Minisztérium és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár illetékeseiből alakuljon koordinációs bizottság, amely beleszólhatna a hazai és küföldi gyógyszerek árának kialakításába. Kísértés — Ejnye, ejnye Lujzi néni! Egy kis nyugdíjemelés, aztán már nem férünk a bőrünkbe?!(Őszi Zoltán karikatúrája) Egyre hosszabb élet Az ősember mindössze húszegynéhány évet élt, ma viszont vannak olyan embercsoportok, amelyeknek az átlagos életkora meghaladja a 70 évet. A tudósok előrejelzése szerint ez a szám is állandóan emelkedik, és nem kell hozzá sok idő, többen elérik, sőt túllépik a századik évet. Az élet meghosszabbodása főként az orvostudománynak köszönhető. A mai ember olyan korban él, amelyben a tudomány és a technika szélsebesen halad, s átalakítja életünket. Az orvostudomány vívmányaiban fontos szerepe van a kémiának, a biológiának, a fizikának, a matematikának és még számos más tudományágnak. Az orvostudomány csodálatos eredményeit annak is köszönhetjük, hogy több más tudománnyal szemben gyorsabban törte át a régi, merev határokat, behatolt az emberi szervezet felépítésének és működésének titkaiba; sok mindent felderített, és választ adott azokra a kérdésekre, amelyekre az ember kíváncsi volt. Nem is olyan régen például ki gondolt volna arra, hogy egyes vizsgálatok, gyógyítási folyamatok a legnagyobb pontossággal és eredményességgel műtét nélkül is lebonyolíthatók... Nem feledkezhetünk meg arról, hogy az emberi élet meghosszabbításában fontos szerepe van annak: milyen az ember életmódja, környezete. Ha azt mondjuk, hogy a tudósok szerint az ember életkora jóval meghaladhatja a száz évet, tudnunk kell, hogy ez csak lehetőség. Valóra váltásáért az egyes embereknek kell tenniük a legtöbbet. Dr. Hiev Ilia
