Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-02 / 258. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEINK VILÁGA 1994. november 2., szerda Az egészséges életmód kulcsa 12 évig forgatható (2) Tévút, kritikus pontok Értékes ajándék lehet A vadnyugat hőskora WILLIAM C. DAVIS A VADNYUGAT HŐSKORA 18001899 Babanapló új szerkesztésben Sok anyuka kedvenc könyve a Babanapló, melyben rendszeresen feljegyezheti újszülött kisbabája fejlődésével kapcsolatos eseményeket. A Babanaplót első megjelenése óta többször átdolgozták, a legújabb kiadásban helyet kapott az is, figyelmeztetőül, hogy mikor esedékesek a különböző védőoltások. A gondosan vezetett napló felnőtt korban kedves emlék lehet, az élet első évéről, amire egyébként felnőtt korban nem emlékezhetünk. Példás kezdeményezés Az értelmileg sérült, intézetben nevelkedő gyerekek és nevelőik részére hetente ingyenes szabadidő programot szervez a budapesti Marczibányi téri művelődési ház. A foglalkozásokat szakemberek vezetik; olyan élményekhez és tevékenységekhez juttatják a gyerekeket, melyeket az egészséges, családban nevelkedő társaik rendszeresen megkapnak. Ami szép a környezetben Az Optimista Alapítvány pályázatot hirdet általános és középiskolás tanulók részére. Az iskolásoktól rajzokat, festményeket várnak arról, amit a pályázó szeret és remél a környezetében. A pályamunkákban a család, a gyermek, a táj, a pozitív élmények tükröződjenek. A középiskolásoktól angol nyelven írt esszéket várnak a környezet szépségeiről. A pályázatokat a március 31-ig lehet leadni, a kicsik fődíja nyolcezer forint, a középiskolásoké százötven dollár. Főiskolából egyetem Egyetemmé szervezik át a nyíregyházi Szent Athanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolát. Az átszervezés első folyamata már meg is történt, az intézmény csatlakozott a vatikáni Római Pápai Keleti Intézetéhez, s az idei új tanévtől annak kihelyezett tagozataként működik. A helyi önkormányzat újabb épületek rendelkezésbe adásával támogatja az egyetemmé alakulást. A motorizáció általánossá válásával, a televízió testet és lelket romboló hatásával az inaktív életmód gyermekkorban kialakul. Ezt fokozza a vakvágányra futott iskolarendszer, súlyos egészségkárosító ártalmaival. Alapvető törekvése lett a pedagógiai gyakorlatnak, hogy visszafojtva a gyermek génjeiben még működő belső feszítő erőket, „tűzzel-vassal” elérje, hogy 14-18 éves korára tudjon az ifjú napi 10-12 órát ülni, kialakítva korunk új embertípusát, a homo sedenst. Ennek az ülő embernek szervei leépülnek, létrejön az inaktivitási atrófia. Elesett állapotában ajzószerekre van szüksége. Logikus következmény a feketekávé és alkohol túlzott mértékű fogyasztása, a dohányzás, a nyugtatok és más gyógyszerek szedése. A szervezet ezekhez alkalmazkodik, a dózist időnként emelni kell. Az ajzószerek fokozott alkalmazása kényszeríti a nyugtatok adagjának emelését. Az ördögi kör így bezárul, és kialakul az a betegségekkel küszködő típus, amely ma a társadalom súlyos egészség- ügyi morális és anyagi gondja. Az alkoholizmus, a dohányzás és a kábítószer-élvezet édestestvérek. Egyik követi a másikat, szoros kapcsolatban érvényesülnek. A kritikus induló pontok itt is kitapinthatók. Nem lesz az a fiatal szenvedélybeteg, akinek szoros napirendje van, szülői hatásra komolyan veszi feladatát, a tanulás, a kondicionálás, a pihenés és a szórakozás helyes arányait kialakította. Időben lefekszik, alvását nem zavarják a tévében látott jelenetek. Az utcán lődörgő, krimin és szexkazettákon felnőtt, alkoholt kóstolgató és cigarettát próbálgató gyermek pedig már rálépett arra az útra, amelyről nehéz letérni. Az alkoholizmus egyik ilyen induló lehetőségét tapasztaltam gyermeki közösségekben. A 8-10 éves gyermek iskolai diszkóban vagy osztálybulin kezében tartja a kólásüveget, időnként egyet-egyet kortyolgatva. így (A szerző a Kaposvári Katolikus Gimnázium igazgatója) látta ezt a következő korosztálynál szórakozás, beszélgetés közben, természetesen sörösüveggel. A későbbiekben az üveg marad, a tartalom változik. Jön a sör, majd abba a konyak, ehhez társul a cigaretta, és már csak egy lépés az egyre nagyobb kínálattal és választékkal jelentkező kábítószer. Ez utóbbi használatának már az ideológiáját is népszerűsítik hazánkban. A nemi kapcsolatok szabadosságának következménye az AIDS, de vannak ennek egyéb, a társadalmat romboló hatásai is. Az emberek többségének a figyelmét elkerüli, hogy a felnőtté válás folyamatában az életkornak megfelelő, gyakran az egészséges emberi ösztönre épülő tradíciók és szokások megszűnőben vannak vagy — az akce- lerációt is követve — az életkorban előrelopakodtak. A 18 éves érettségizőnek a ballagás már nem olyan nagy élmény, mint egy emberöltővel korábban, mert már az óvodában is ballagott. Az első bál is erre az időre esik, — de a 16 évesnek már a diszkó is unalmas, más szórakozás után néz. Feltehetőleg ezekkel is s összefüggésben a nemi kapcsolatok gyakran már általános iskolában elkezdődnek, a felnőttkori csodálatos élményt megszüntetve. Kívánatos lenne pedagógiai tapintattal és türelemmel, de megfelelő határozottsággal elérni, hogy legyen türelme a fiatalnak a nagy élmények kivárására. A neurotikus panaszok is egyre korábban jelentkeznek, összefüggenek az elmondottakkal. A családi élet zavarai, az iskolaártalmak, a korai szenvedélybetegségek kölcsönösen hatnak egymásra. A megoldás bonyolult és nehéz, de nagyobb figyelmet érdemelne a megelőzés. A kiegyensúlyozott gyermekkor, a feszültségektől mentes iskolai élet ennek alapfeltétele. A zajártalom korunk gyilkos fegyvere. Halláskárosodást és idegrendszeri zavarokat okozhat. Ezeknél is súlyosabb az a következmény, ami az emberi tudat fokozatos leépülésével jár. Közismert az ipar és a motorizáció okozta zaj, melyet kénytelenek vagyunk elviselni. De az emberek többsége már igényli is a lármát és a magas decibelt. A rádiót és a tévét csak bömböl- tetve hallgatja, a diszkó hangereje is közismert. Egyre kevesebben értékelik a természet csodálatos csendjét, de ebben zavarják is. Közismert típus az erdei magnós és a hétvégi telken tevékenykedő autórádiós, aki távolról hallgatja maximális hangerővel a lakodalmas rocktól a vízállásjelentésig a teljes műsort. Itt is kitapintható az a bizonyos indulópont. Már a kisgyermek a bölcsődében, majd az óvodában, sajnos, sokszor családban is lármában nő fel. Kialakult az ordító gyermek típusa, homo damans, aki csak úgy tud beszélni, hogy kidagadnak az erek a nyakán, és mindig jobban kell ordítani, mert a többiek is ordítanak és nem értik egymást. Az már ismét következmény, hogy ez a típus vevő az ordító zenére és betévedt abba az utcába, ahol az amerikai kultúra hatására az egyéniség tudatos leépítése folyik. Ezért kellene az iskolai és családi életben különös gondot fordítani a csend szeretetére, annak felismertetésére, hogy az a természet ajándéka, amit csodálatos hallgatni és meg kell becsülni. Az ilyen képességgel rendelkező fiatal már elkerüli az említett zsákutcát. A társadalom még nem ismerte fel ezeket a tévútra terelő kritikus pontokat. Gyakran vidám, gyerekes megnyilvánulásnak minősíti őket. Sok felnőtt mosdatlanul beszél a gyermek előtt, és ha az cifrán tud káromkodni, szórakozik a büszke apa. Egy kis sörhabbal is megkínálják a 6-8 éves tanulót, aki nyitott szemmel keresi a példaképeket. A korreferátum keretei csupán néhány jelenség bemutatására adtak lehetőséget. A megoldásra tett javaslataim hatása is kétséges, mert a tudat alakításához új generációkra van szükség, ami több évtizedig is eltarthat. Befejezésül magamnak is felteszem a drámai kérdést: van megoldás? Dr. Ozsváth Ferenc Megannyi film, regény forrása az Észak-amerikai vadnyugat, az aranyláz, a vasútépítés, a betelepülők és az őslakos indiánok harcai. Igaz történetek és legendák ezrei élnek a mai napig. A Helikon Kiadó híven teljesítette ígéretét: egy évvel ezelőtt hazánkban először, magyar nyelven megjelentette az Indiánok és az ősi kultúrák Észak-Amerikában című képes, történelmi albumot, már akkor jelezve, hogy lesz folytatása a páratlanul értékes műnek. És íme most, a karácsonyi nagy ajándékozások idején a pultokra került a Vadnyugat hőskora 1800-1899 hiteles története, William C. Davis munkája. Ez a könyv elsősorban Amerika földjéről és népéről szól - a Missisipi és a Sziklás hegység között elterülő, hatalmas síkságot ' meghódító első telepesek, pionírok, a szállítmányozók, a prémvadászok, a vállalkozók, a bölényvadászok, az aranyásók, a katonák, a földművelők, a szerencsejátékosok, a cowboyok, a revolverhősök világát tárva elénk, melyben vagy egyedül vagy összefogva férfiak és nők küzdöttek a természet erőivel, hogy új otthont teremthessenek. Az új betelepülők csatáztak a Nagy Síkságok indiánjaival is, akiknek a földjeit elfoglalták, s így ők hontalanná váltak. Érdekes dolog, hogy soha még senki nem volt képes pontosan meghatározni, mit is jelent a „Nyugat” fogalma. Az első betelepülők, az indiánok ősei Szibériából vándoroltak be az akkor még Alaszkát egybekötő földhídon, számukra ez az út a „Kelet”-et jelentette. Évezredekkel később a másik irányból érkező európaiak számára az egész földrész „Nyugat” lett. A vadnyugat hőskorának egyik kiemelkedő egyénisége volt a máig is legendás hírű Buffalo Bill, akinek eredeti neve William F. Cody. Ő alapította a Wyoming állambeli Cody városát, ahol ma az egyik legjelentősebb, róla elnevezett történelmi múzeum van. Az ottani csodálatos gyűjtemény felhasználásával, színes tablók segítségével idézi fel ez az érdekes album a Nyugat életét. így egybegyűjtve az emlékezetes tárgyak, több mint 260 archív fénykép, színes rajzok, térképek, valamint William 6.Davis érdekfeszítő szövege hazánkban először jelent meg. Ez a kötet anélkül állítja elénk a Nyugat valóságos és legendákban élő - soha még így meg nem festett - képét, hogy a tényeket szépítené, vagy pedig a kor nimbuszát lerombolná. Igazi történelmi érték, érdekfeszítő olvasmány - gyereknek, felnőtnek gyönyörű ajándék. V. M. Az intézet végső megoldás Családsegítés, megelőző pártfogás Dolgozatírás idején Tavasztól újabb feladattal gyarapodott a Kaposvári Családsegítő Központ tevékenysége, ők kapták meg a megelőző pártfogói munkát a gyámügyi védő-óvó intézkedések keretében. Ezzel helyére került egy fontos feladat, mely az önkormányzatok hatáskörébe tartozik. Ot- tóné Bene Ibolyát a gyámügy csoportvezetőjét a féléves tapasztalatokról kérdeztem. — Átmenetként a Gyivi látta el ezt a munkát az elmúlt években, ám nekik a törvény által előírt feladatuk nem ez, hanem az utógondozás. Ráadásul nemcsak a város, a régi járás területe is a négy dolgozóhoz tartozik. Egyetlen munkatárs 100-150 gyerek ügyét nem láthatta át igazán. A megelőző pártfogás speciális pedagógiai munka, nagy empátiakészséget, helyismeretet, jogszabály- ismeretet kíván. A Családsegítő Központ szakemberei a szociális munkásság során már bizonyították a rátermettségüket, s pontosan azokkal a rétegekkel vannak kapcsolatban akiknél a megelőző tevékenységre szükség lehet. — Miként lesz egy családi problémából ügy, mellyel hivatalosan is foglalkoznak? — Elsősorban az óvodák, iskolák jeleznek, ha romlik a tanulmányi eredmény, csavarog a tanuló, vagy otthoni gondokat lehet sejteni a megváltozott magatartás mögött, s a pedagógus tehetetlennek érzi magát. Sokszor kiderül, hogy tragédiák állnak a háttérben, válás, gyász vagy éppen a létbizonytalanság. Ilyenkor a gyámügy mérlegel, de a radikális megoldást, az intézetet csak a legvégső esetben alkalmazzuk. Az a jó, ha időben tudomást szerzünk a gondról, és akkor elkezdődik a megelőző pártfogás. Mi döntünk az eljárás megszüntetéséről is, mikor a családsegítők azt jelzik, hogy nincs többé rájuk szükség. Ez a legjobb érzés. A Családsegítő Szolgálatnál 10 főállású szociális munkás és pedagógus, valamint részállásban pszichológus, orvos, jogász dolgozik. Eddig is so- k^n keresték meg őket, ám márciustól 110 ügyet vettek át megelőző feladatként. Felkeresik a családokat, próbálják magukat elfogadtatni, segíteni akarnak, nem beavatkozni. Pelle József a családsegítő szolgálat vezetője naponta szembesül az élet árnyas oldalával. — A legfontosabb, hogy nem számonkérni akarunk, hanem adni. Olyan ügyeket kapunk többségében mikor a kiskorút saját magatartása vagy környezete veszélyezteti. Nem egyszerű dolog elfogadtatni magunkat és a véleményünket, főleg, ha a szülő agresszív a gyerekkel vagy családon belüli viszályt, bűnöző hagyományokat találunk. Könnyebb a dolgunk, mikor szociális eredetű a probléma. Ilyenkor jelezzük az önkormányzatnak, mely anyagi segítséget tud nyújtani a társadalom szélére sodródott családoknak. A szolgálat munkatársai fontosnak tartják a legveszélyeztetettebb gyerekek iskolában maradását. Ha tanulási gondok vannak, melyeken az iskola már nem tud segíteni, akkor egyéni korrepetálást szerveznek. Jelenleg 20-30 diák szorul rá erre, a szolgálat pedagógus munkatársain kívül már külső szakembereket is be tudnak vonni, mivel a népjóléti bizottságtól anyagi támogatást kapnak munkájukhoz. Az objektív körülményeken tehát javíthatnak valamilyen módon , de hogyan képesek elsimítani a szülő-gyerek közötti tartós viszályt? Miként lehet az erőszakkal szembeszállni? — Ez hosszú folyamat. Azt kell megmutatni, mi haszna van az egyénnek abból, ha másként viselkedik. Nem állunk egyik fél pártjára sem, hanem megpróbálunk elfogadtatni egy közös, kölcsönös szerződést, melyben a szabályokat együtt alkotjuk. Rá kell vezetni a szülőket arra is, hogy fogadják el a gyerek autonómiáját, ne tulajdonukként kezeljék. Az a szerencsés, ha röviddel a baj keletkezése után találkozunk a családdal, a kisebb gondokat mindig köny- nyebb orvosolni. A külső szemlélő sokszor egy-egy tanáccsal is segíthet. Számunkra a legnagyobb kudarc az állami gondozás ajánlása, hisz épp annak megelőzése a munkánk lényege. Izményi Éva Elmúlt a vakáció utáni visz- szazökkenés, az „akklimatizálódás” hónapja, s az első iskolai hetek eltelte után mostanában írják a diákok különböző tantárgyakból az első — úgynevezett témazáró — írásbeli dolgozatokat. Ezekre a megmérettetésekre érdemes a szülőknek külön is odafigyelniük. Nem árt például lélekben fölkészülni arra — főként az iskolát váltott gyerekek esetében —, hogy a vártnál gyöngébb lesz a dolgozat osztályzata. Az új iskolában nemcsak a tanár, hanem a követelmény is változhat, s meglehet, hogy a teljesítményt, ami az előző helyen jó volt, itt esetleg csak közepesre értékelik. A kellemetlen meglepetésért tehát ennek tudatában „adagoljuk” a szemrehányást vagy a fejmosást. Hasznos, ha közvetlenül a dolgozatírás után megtudakoljuk: gyerekünk szerint hogyan sikerült a feladat megoldása, rájött-e, hogy valamit rosszul írt, s hányas osztályzatra számít. Az efféle prognózist azután vessük össze az írásbeli tényleges eredményével. így megbízhatóan tájékozódhatunk arról, hogy kisdiákunk reálisan ítéli-e meg önmagát: nem önbizalomhiány vagy épp ellenkezőleg: indokolatlan magabiztosság jellemzi-e? Ha az esetek többségében alulértékeli önmagát, biztatásra, bátorításra van szüksége. Nem árt figyelni arra is, vajon a szóbeli és az írásbeli feleletek jegyei közel esnek-e egymáshoz. Ha többnyire a „dőli” a jobb, azt jelzi, hogy az egyszemélyes szereplést, a lecke saját szavakkal történő felmondását gyakorolni kell. Viszont ha a szóbeli feleletek jobbak, akkor egy kis „írás-görcsre” következtethetünk, amit az írásos közlés gyakoroltatásával oldhatunk. Sokszor azok a gyerekek rontják el az írásbelit, akik nem tudnak hosszabb ideig egy feladatra összpontosítani vagy izgalmukban elfelejtik, amit megtanultak. Koncentrációs tréningekkel — verstanulással, rajzok másoltatásá- val, történetek pontos felidéz- tetésével — jelentékenyen javítható a figyelem összpontosításának képessége. Dr. Kecsmár Ilona 4
