Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-02 / 258. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEINK VILÁGA 1994. november 2., szerda Az egészséges életmód kulcsa 12 évig forgatható (2) Tévút, kritikus pontok Értékes ajándék lehet A vadnyugat hőskora WILLIAM C. DAVIS A VADNYUGAT HŐSKORA 18001899 Babanapló új szerkesztésben Sok anyuka kedvenc könyve a Babanapló, melyben rend­szeresen feljegyezheti újszülött kisbabája fejlődésével kapcso­latos eseményeket. A Baba­naplót első megjelenése óta többször átdolgozták, a leg­újabb kiadásban helyet kapott az is, figyelmeztetőül, hogy mi­kor esedékesek a különböző védőoltások. A gondosan veze­tett napló felnőtt korban kedves emlék lehet, az élet első évéről, amire egyébként felnőtt korban nem emlékezhetünk. Példás kezdeményezés Az értelmileg sérült, intézet­ben nevelkedő gyerekek és ne­velőik részére hetente ingye­nes szabadidő programot szer­vez a budapesti Marczibányi téri művelődési ház. A foglalko­zásokat szakemberek vezetik; olyan élményekhez és tevé­kenységekhez juttatják a gye­rekeket, melyeket az egészsé­ges, családban nevelkedő tár­saik rendszeresen megkapnak. Ami szép a környezetben Az Optimista Alapítvány pá­lyázatot hirdet általános és kö­zépiskolás tanulók részére. Az iskolásoktól rajzokat, festmé­nyeket várnak arról, amit a pá­lyázó szeret és remél a környe­zetében. A pályamunkákban a család, a gyermek, a táj, a pozi­tív élmények tükröződjenek. A középiskolásoktól angol nyel­ven írt esszéket várnak a kör­nyezet szépségeiről. A pályá­zatokat a március 31-ig lehet leadni, a kicsik fődíja nyolcezer forint, a középiskolásoké szá­zötven dollár. Főiskolából egyetem Egyetemmé szervezik át a nyíregyházi Szent Athanáz Gö­rög Katolikus Hittudományi Fő­iskolát. Az átszervezés első fo­lyamata már meg is történt, az intézmény csatlakozott a vati­káni Római Pápai Keleti Intéze­téhez, s az idei új tanévtől an­nak kihelyezett tagozataként működik. A helyi önkormányzat újabb épületek rendelkezésbe adásával támogatja az egye­temmé alakulást. A motorizáció általánossá válásával, a televízió testet és lelket romboló hatásával az inaktív életmód gyermekkor­ban kialakul. Ezt fokozza a vakvágányra futott iskolarend­szer, súlyos egészségkárosító ártalmaival. Alapvető törek­vése lett a pedagógiai gyakor­latnak, hogy visszafojtva a gyermek génjeiben még mű­ködő belső feszítő erőket, „tűzzel-vassal” elérje, hogy 14-18 éves korára tudjon az ifjú napi 10-12 órát ülni, kiala­kítva korunk új embertípusát, a homo sedenst. Ennek az ülő embernek szervei leépülnek, létrejön az inaktivitási atrófia. Elesett állapotában ajzósze­rekre van szüksége. Logikus következmény a fe­ketekávé és alkohol túlzott mértékű fogyasztása, a do­hányzás, a nyugtatok és más gyógyszerek szedése. A szer­vezet ezekhez alkalmazkodik, a dózist időnként emelni kell. Az ajzószerek fokozott alkal­mazása kényszeríti a nyugta­tok adagjának emelését. Az ördögi kör így bezárul, és kia­lakul az a betegségekkel küszködő típus, amely ma a társadalom súlyos egészség- ügyi morális és anyagi gondja. Az alkoholizmus, a dohány­zás és a kábítószer-élvezet édestestvérek. Egyik követi a másikat, szoros kapcsolatban érvényesülnek. A kritikus in­duló pontok itt is kitapinthatók. Nem lesz az a fiatal szenve­délybeteg, akinek szoros napi­rendje van, szülői hatásra ko­molyan veszi feladatát, a tanu­lás, a kondicionálás, a pihenés és a szórakozás helyes ará­nyait kialakította. Időben le­fekszik, alvását nem zavarják a tévében látott jelenetek. Az utcán lődörgő, krimin és szex­kazettákon felnőtt, alkoholt kóstolgató és cigarettát pró­bálgató gyermek pedig már rá­lépett arra az útra, amelyről nehéz letérni. Az alkoholizmus egyik ilyen induló lehetőségét tapasztaltam gyermeki közös­ségekben. A 8-10 éves gyer­mek iskolai diszkóban vagy osztálybulin kezében tartja a kólásüveget, időnként egyet-egyet kortyolgatva. így (A szerző a Kaposvári Kato­likus Gimnázium igazgatója) látta ezt a következő korosz­tálynál szórakozás, beszélge­tés közben, természetesen sörösüveggel. A későbbiek­ben az üveg marad, a tartalom változik. Jön a sör, majd abba a konyak, ehhez társul a ciga­retta, és már csak egy lépés az egyre nagyobb kínálattal és választékkal jelentkező kábí­tószer. Ez utóbbi használatá­nak már az ideológiáját is népszerűsítik hazánkban. A nemi kapcsolatok szaba­dosságának következménye az AIDS, de vannak ennek egyéb, a társadalmat romboló hatásai is. Az emberek több­ségének a figyelmét elkerüli, hogy a felnőtté válás folyama­tában az életkornak megfe­lelő, gyakran az egészséges emberi ösztönre épülő tradí­ciók és szokások megszűnő­ben vannak vagy — az akce- lerációt is követve — az élet­korban előrelopakodtak. A 18 éves érettségizőnek a balla­gás már nem olyan nagy él­mény, mint egy emberöltővel korábban, mert már az óvo­dában is ballagott. Az első bál is erre az időre esik, — de a 16 évesnek már a diszkó is unalmas, más szórakozás után néz. Feltehetőleg ezek­kel is s összefüggésben a nemi kapcsolatok gyakran már általános iskolában el­kezdődnek, a felnőttkori cso­dálatos élményt megszün­tetve. Kívánatos lenne pedagógiai tapintattal és türelemmel, de megfelelő határozottsággal elérni, hogy legyen türelme a fiatalnak a nagy élmények ki­várására. A neurotikus panaszok is egyre korábban jelentkeznek, összefüggenek az elmondot­takkal. A családi élet zavarai, az iskolaártalmak, a korai szenvedélybetegségek köl­csönösen hatnak egymásra. A megoldás bonyolult és nehéz, de nagyobb figyelmet érde­melne a megelőzés. A kie­gyensúlyozott gyermekkor, a feszültségektől mentes iskolai élet ennek alapfeltétele. A zajártalom korunk gyilkos fegyvere. Halláskárosodást és idegrendszeri zavarokat okozhat. Ezeknél is súlyosabb az a következmény, ami az emberi tudat fokozatos leépü­lésével jár. Közismert az ipar és a motorizáció okozta zaj, melyet kénytelenek vagyunk elviselni. De az emberek többsége már igényli is a lár­mát és a magas decibelt. A rádiót és a tévét csak bömböl- tetve hallgatja, a diszkó hang­ereje is közismert. Egyre kevesebben értékelik a természet csodálatos csend­jét, de ebben zavarják is. Köz­ismert típus az erdei magnós és a hétvégi telken tevékeny­kedő autórádiós, aki távolról hallgatja maximális hangerő­vel a lakodalmas rocktól a ví­zállásjelentésig a teljes mű­sort. Itt is kitapintható az a bi­zonyos indulópont. Már a kis­gyermek a bölcsődében, majd az óvodában, sajnos, sokszor családban is lármában nő fel. Kialakult az ordító gyermek tí­pusa, homo damans, aki csak úgy tud beszélni, hogy kida­gadnak az erek a nyakán, és mindig jobban kell ordítani, mert a többiek is ordítanak és nem értik egymást. Az már ismét következmény, hogy ez a típus vevő az ordító zenére és betévedt abba az utcába, ahol az amerikai kultúra hatá­sára az egyéniség tudatos le­építése folyik. Ezért kellene az iskolai és családi életben kü­lönös gondot fordítani a csend szeretetére, annak felismerte­tésére, hogy az a természet ajándéka, amit csodálatos hallgatni és meg kell becsülni. Az ilyen képességgel rendel­kező fiatal már elkerüli az em­lített zsákutcát. A társadalom még nem is­merte fel ezeket a tévútra te­relő kritikus pontokat. Gyakran vidám, gyerekes megnyilvánu­lásnak minősíti őket. Sok fel­nőtt mosdatlanul beszél a gyermek előtt, és ha az cifrán tud káromkodni, szórakozik a büszke apa. Egy kis sörhabbal is megkínálják a 6-8 éves ta­nulót, aki nyitott szemmel ke­resi a példaképeket. A korreferátum keretei csu­pán néhány jelenség bemuta­tására adtak lehetőséget. A megoldásra tett javaslataim hatása is kétséges, mert a tu­dat alakításához új generáci­ókra van szükség, ami több évtizedig is eltarthat. Befejezésül magamnak is felteszem a drámai kérdést: van megoldás? Dr. Ozsváth Ferenc Megannyi film, regény for­rása az Észak-amerikai vad­nyugat, az aranyláz, a vasút­építés, a betelepülők és az ős­lakos indiánok harcai. Igaz tör­ténetek és legendák ezrei él­nek a mai napig. A Helikon Kiadó híven telje­sítette ígéretét: egy évvel ez­előtt hazánkban először, ma­gyar nyelven megjelentette az Indiánok és az ősi kultúrák Észak-Amerikában című ké­pes, történelmi albumot, már akkor jelezve, hogy lesz folyta­tása a páratlanul értékes mű­nek. És íme most, a karácso­nyi nagy ajándékozások ide­jén a pultokra került a Vad­nyugat hőskora 1800-1899 hi­teles története, William C. Da­vis munkája. Ez a könyv elsősorban Amerika földjéről és népéről szól - a Missisipi és a Sziklás hegység között elterülő, ha­talmas síkságot ' meghódító első telepesek, pionírok, a szállítmányozók, a prémvadá­szok, a vállalkozók, a bölény­vadászok, az aranyásók, a ka­tonák, a földművelők, a sze­rencsejátékosok, a cowboyok, a revolverhősök világát tárva elénk, melyben vagy egyedül vagy összefogva férfiak és nők küzdöttek a természet erőivel, hogy új otthont te­remthessenek. Az új betelepü­lők csatáztak a Nagy Síkságok indiánjaival is, akiknek a föl­djeit elfoglalták, s így ők honta­lanná váltak. Érdekes dolog, hogy soha még senki nem volt képes pontosan meghatározni, mit is jelent a „Nyugat” fogalma. Az első betelepülők, az indiánok ősei Szibériából vándoroltak be az akkor még Alaszkát egybekötő földhídon, szá­mukra ez az út a „Kelet”-et je­lentette. Évezredekkel később a másik irányból érkező euró­paiak számára az egész föld­rész „Nyugat” lett. A vadnyu­gat hőskorának egyik kiemel­kedő egyénisége volt a máig is legendás hírű Buffalo Bill, akinek eredeti neve William F. Cody. Ő alapította a Wyoming állambeli Cody városát, ahol ma az egyik legjelentősebb, róla elnevezett történelmi mú­zeum van. Az ottani csodála­tos gyűjtemény felhasználá­sával, színes tablók segítsé­gével idézi fel ez az érdekes album a Nyugat életét. így egybegyűjtve az emlékezetes tárgyak, több mint 260 archív fénykép, színes rajzok, térké­pek, valamint William 6.Davis érdekfeszítő szövege ha­zánkban először jelent meg. Ez a kötet anélkül állítja elénk a Nyugat valóságos és legen­dákban élő - soha még így meg nem festett - képét, hogy a tényeket szépítené, vagy pedig a kor nimbuszát lerom­bolná. Igazi történelmi érték, ér­dekfeszítő olvasmány - gye­reknek, felnőtnek gyönyörű ajándék. V. M. Az intézet végső megoldás Családsegítés, megelőző pártfogás Dolgozatírás idején Tavasztól újabb feladattal gyarapodott a Kaposvári Csa­ládsegítő Központ tevékeny­sége, ők kapták meg a meg­előző pártfogói munkát a gyámügyi védő-óvó intézke­dések keretében. Ezzel he­lyére került egy fontos fel­adat, mely az önkormányza­tok hatáskörébe tartozik. Ot- tóné Bene Ibolyát a gyámügy csoportvezetőjét a féléves ta­pasztalatokról kérdeztem. — Átmenetként a Gyivi látta el ezt a munkát az elmúlt évek­ben, ám nekik a törvény által előírt feladatuk nem ez, hanem az utógondozás. Ráadásul nemcsak a város, a régi járás területe is a négy dolgozóhoz tartozik. Egyetlen munkatárs 100-150 gyerek ügyét nem lát­hatta át igazán. A megelőző pártfogás speciális pedagógiai munka, nagy empátiakészsé­get, helyismeretet, jogszabály- ismeretet kíván. A Családse­gítő Központ szakemberei a szociális munkásság során már bizonyították a rátermettségü­ket, s pontosan azokkal a réte­gekkel vannak kapcsolatban akiknél a megelőző te­vékenységre szükség lehet. — Miként lesz egy családi problémából ügy, mellyel hiva­talosan is foglalkoznak? — Elsősorban az óvodák, iskolák jeleznek, ha romlik a tanulmányi eredmény, csava­rog a tanuló, vagy otthoni gon­dokat lehet sejteni a megválto­zott magatartás mögött, s a pedagógus tehetetlennek érzi magát. Sokszor kiderül, hogy tragédiák állnak a háttérben, válás, gyász vagy éppen a lét­bizonytalanság. Ilyenkor a gyámügy mérlegel, de a radi­kális megoldást, az intézetet csak a legvégső esetben al­kalmazzuk. Az a jó, ha időben tudomást szerzünk a gondról, és akkor elkezdődik a meg­előző pártfogás. Mi döntünk az eljárás megszüntetéséről is, mikor a családsegítők azt jel­zik, hogy nincs többé rájuk szükség. Ez a legjobb érzés. A Családsegítő Szolgálatnál 10 főállású szociális munkás és pedagógus, valamint részál­lásban pszichológus, orvos, jogász dolgozik. Eddig is so- k^n keresték meg őket, ám márciustól 110 ügyet vettek át megelőző feladatként. Felke­resik a családokat, próbálják magukat elfogadtatni, segíteni akarnak, nem beavatkozni. Pelle József a családsegítő szolgálat vezetője naponta szembesül az élet árnyas olda­lával. — A legfontosabb, hogy nem számonkérni akarunk, hanem adni. Olyan ügyeket kapunk többségében mikor a kiskorút saját magatartása vagy környezete veszélyezteti. Nem egyszerű dolog elfogad­tatni magunkat és a vélemé­nyünket, főleg, ha a szülő ag­resszív a gyerekkel vagy csa­ládon belüli viszályt, bűnöző hagyományokat találunk. Könnyebb a dolgunk, mikor szociális eredetű a probléma. Ilyenkor jelezzük az önkor­mányzatnak, mely anyagi se­gítséget tud nyújtani a társada­lom szélére sodródott csalá­doknak. A szolgálat munkatársai fon­tosnak tartják a legveszélyez­tetettebb gyerekek iskolában maradását. Ha tanulási gon­dok vannak, melyeken az is­kola már nem tud segíteni, ak­kor egyéni korrepetálást szer­veznek. Jelenleg 20-30 diák szorul rá erre, a szolgálat pe­dagógus munkatársain kívül már külső szakembereket is be tudnak vonni, mivel a népjóléti bizottságtól anyagi támogatást kapnak munkájukhoz. Az ob­jektív körülményeken tehát ja­víthatnak valamilyen módon , de hogyan képesek elsimítani a szülő-gyerek közötti tartós viszályt? Miként lehet az erő­szakkal szembeszállni? — Ez hosszú folyamat. Azt kell megmutatni, mi haszna van az egyénnek abból, ha másként viselkedik. Nem ál­lunk egyik fél pártjára sem, ha­nem megpróbálunk elfogad­tatni egy közös, kölcsönös szerződést, melyben a szabá­lyokat együtt alkotjuk. Rá kell vezetni a szülőket arra is, hogy fogadják el a gyerek autonó­miáját, ne tulajdonukként ke­zeljék. Az a szerencsés, ha rö­viddel a baj keletkezése után találkozunk a családdal, a ki­sebb gondokat mindig köny- nyebb orvosolni. A külső szem­lélő sokszor egy-egy tanáccsal is segíthet. Számunkra a leg­nagyobb kudarc az állami gon­dozás ajánlása, hisz épp an­nak megelőzése a munkánk lényege. Izményi Éva Elmúlt a vakáció utáni visz- szazökkenés, az „akklimatizá­lódás” hónapja, s az első isko­lai hetek eltelte után mosta­nában írják a diákok külön­böző tantárgyakból az első — úgynevezett témazáró — írásbeli dolgozatokat. Ezekre a megmérettetésekre érde­mes a szülőknek külön is oda­figyelniük. Nem árt például lélekben fölkészülni arra — főként az iskolát váltott gyerekek ese­tében —, hogy a vártnál gyöngébb lesz a dolgozat osztályzata. Az új iskolában nemcsak a tanár, hanem a követelmény is változhat, s meglehet, hogy a teljesít­ményt, ami az előző helyen jó volt, itt esetleg csak köze­pesre értékelik. A kellemetlen meglepetésért tehát ennek tudatában „adagoljuk” a szemrehányást vagy a fejmo­sást. Hasznos, ha közvetlenül a dolgozatírás után megtuda­koljuk: gyerekünk szerint ho­gyan sikerült a feladat megol­dása, rájött-e, hogy valamit rosszul írt, s hányas osztály­zatra számít. Az efféle prog­nózist azután vessük össze az írásbeli tényleges ered­ményével. így megbízhatóan tájékozódhatunk arról, hogy kisdiákunk reálisan ítéli-e meg önmagát: nem önbiza­lomhiány vagy épp ellenkező­leg: indokolatlan magabiztos­ság jellemzi-e? Ha az esetek többségében alulértékeli ön­magát, biztatásra, bátorításra van szüksége. Nem árt figyelni arra is, va­jon a szóbeli és az írásbeli feleletek jegyei közel esnek-e egymáshoz. Ha többnyire a „dőli” a jobb, azt jelzi, hogy az egyszemélyes szereplést, a lecke saját szavakkal történő felmondását gyakorolni kell. Viszont ha a szóbeli feleletek jobbak, akkor egy kis „írás-görcsre” következtethe­tünk, amit az írásos közlés gyakoroltatásával oldhatunk. Sokszor azok a gyerekek rontják el az írásbelit, akik nem tudnak hosszabb ideig egy feladatra összpontosítani vagy izgalmukban elfelejtik, amit megtanultak. Koncent­rációs tréningekkel — versta­nulással, rajzok másoltatásá- val, történetek pontos felidéz- tetésével — jelentékenyen javítható a figyelem összpon­tosításának képessége. Dr. Kecsmár Ilona 4

Next

/
Thumbnails
Contents