Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)
1994-11-12 / 267. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. nov. 12. szombat SZÍNES HÉTVÉGE Könyveket ajánlunk MEZEI KATALIN Két egyforma királyfi Az ismert költőnő tizedik könyve négy drámát, valamint a Toldi színpadi változatát tartalmazza. Ezeknek színpadi világa a népmeséi könnyedség és a költészet elemeiből épül fel. (Kézirat Kiadó - 290 Ft) CSONTOS JÁNOS Határfolyam A szerző harmadik verseskötete ez. A költő - még fiatalon — a „kosztolányis” férfikor lírájával lepi meg az olvasót, s vall életéről. (Kráter Kiadó, 188 Ft) BELLA ÉS MARC CHAGALL ✓ Ego gyertyák A világhírű festő első felesége, Bella Chagall művész férjével még 1909-ben ismerkedett meg, s a harmincas években Lengyelországban szerzett élmények hatására idézi fel gyermekkori emlékeit, a vi- tyebszki zsidó közösségben töltött éveket. írásban - Chagall illusztrációival - álomszerű, szokatlan látomássá varázsolja az orosz kisváros zsidó ünnepeit, szokásait. (Kossuth, 395 Ft) ÁKOS MIKLÓS Utolsó alkalom A regény főhőse, Korompay Gábor a húszas években joghallgatóként csatlakozik az „ébredők”-höz, majd gyors léptekkel indul karrierje. S a fasizmus tobzódása idején döbben rá antiszemitaként, hogy egy zsidó orvos fia. Megjelent a magyar holocaust évfordulójára. (Ku.K. Kiadó - 350 Ft) INGO BALDERMANN Megnyílt az ég A világszerte ismert valláspedagógiai művek szerzője ahhoz nyújt segítséget, hogyan merítsünk az emberré lett Jézus életéből, emberségéből és élete által hiteles tanításából erőt és reménységet most, ebben az embertelenedő világban. (Kálvin Kiadó - 260 Ft) BARBARA WOOD Lélekláng A könyv hősnője Szeléné, csodálatos gyógyító képességgel megáldott gyönyörű teremtés. Az ő élete, szerelme, hányattatásainak története során föltárul az olvasó előtt az ókori keleti birodalmak ragyogó színekkel ékes, fényűző, de kegyetlenségekkel és borzalmakkal is terhes világa. (Magyar Könyvklub — 550 Ft) A Berzsenyi Társaság ünnepi estje a Elő antológia a Fészekben Csoóri Sándor, Takáts Gyula, Tornai József és Fodor András a Berzsenyi Társaság ünnepi estjén a budapesti Fészek Művészklubban Lang Róbert felvétele Hervad már ligetünk — idézhette, aztán hallotta is a későőszi csütörtök estén a fővárosi Fészek Művészklubba tartó népes közönség. A kilencvenedik évfordulójáról ezúttal itt emlékező Berzsenyi Dániel Irodalmi és Művészeti Társaság azonban fordított az idő járásán. Kívülrekedt a szmogos, köhögtető november, s a mai számvetés hol ősziesen borongó, hol tava- szodást perlő világába idézték a költőt. Ünnepi alkalmat ígért az este, azt is hozott, az ünneplés külsődleges szokványai nélkül. Egy élő irodalmiművészeti antológia tanúi, részesei lehettünk. Protokolláris küllemek nélkül, Berzsenyi, s a nevét-szellemét viselő Társaság hagyományaitól, mai közösségétől megérintve, az utód alkotók vallomásai, kérdései, vívódásai által. Anélkül, hogy az élő antológia teljességét egy részletes „névmutatóval” kimeríthetnénk, csupán utalhatunk, a titulusok mellőzésével is, annak gazdagságára. A szerkesztő-házigazda Fodor András úgy építette a pódiumra az estet, hogy térben, időben, hangulatban, gondolatban, versben, prózában, dalban utaztatta közönségét. Mindig Berzsenyi felé tartva, örökségével szembesítve. Sok színével együtt mégis a harmonikus egész hatását keltve. Komolyan, gondolatra-érzésre emelkedetten, miként a Társaság elnöke Takáts Gyula a jelennek ajánlotta a Berzsenyi életművet és életfilozófiát, vagy ahogy a Társaság székhelyvárosa nevében Szabados Péter polgármester az alkalomra szólóan, de azon túlmutatva köszöntötte szerény, szíves szóval az ünneplőket. Az antológiában méltó helyet kapott a Társaság múltjáról szóló „esszé”, a főtitkár Kanyar József előadásában, aki az 1904-es indulástól öt nagy korszakot különít el. Mert korszak volt, csendes munkálkodásával, kitartásával a betiltott időszak ex-lex állapota is. Ám legalább olyan izgalmas ami a periódusokat folytonossá kapcsolja, a helyi indíttatású munkálkodás, a Berzsenyi-fogantatású magyar sorsvállalás, egyetemes értékrendszerrel, kultúrával vértezetten. Ez a tájékozódás igény vezérli a szerkesztői munkát is a Társaság folyóiratánál, a Somogynál, — derült ki érzékletesen Tüskés Tibor főszerkesztői programjából. Egy helyi találkozás, tájékozódás indította a Magyar író- szövetség néhány tagját is arra, hogy körré szerveződjenek, mint erre Kiss Dénes emlékeztetett, aki a „sokasággal” szemben a szabad lélek elődre tekintő és jelenben gondolható érvényességét mutatta fel. Most bizony hosszú felsorolás illenék, hogy Berzsenyi Dániel magánya, magyarsága, egyetemesége egy magatartásban, miként iránytű, kiindulópont, viszonyulás az irodalomban. „Szóltak” hajdaniak és maiak, akik műveikkel üzenhettek erről, mint Nagy László, Nemes Nagy Ágnes, Ágh István, Bertók László vagy Kaposvárról Kelemen Lajos. És voltak akik pódiumra állván maguk hozták az üzenetet, magukra valló feltárul- kozással, mint Csoóri Sándor, Döbrentei Kornél, Horgas Béla, Lator László és Veress Miklós. Egyéni hangú-módú örökségvallatások, mával birkózva, a megszólító erejű líra „kötésében”. A hajdaniakat és a távollevőket Kertész Péter, Keresztes Sándor és Papp János színművészek tolmácsolták. Emlékezetes marad a Berzsenyi-ihlette Kodály-mű megszólaltatása: Pitti Katalin operaénekesnő és Czigány György zongorakísérete jóvoltából. Fodor András csendes figyelmétől kísérve kísérve kedvünkre „lapozhattuk” az élő antológiát, melynek végére búcsúköszöntésével Tornai József hangos gondolatai tettek pontot. Vagy inkább kettőspontot, hiszen a halhatatlanságról elmélkedett igen közvetlenül, s így kétséget sem hagyva afelől, hogy Berzsenyi Dániel esetében ez miért és miként igaz, visszhangzóan... Tröszt Tibor Kaposváron tovább folytatják Négy éves lesz a tanítóképzés A kormány rendeletet alkotott a tanító, a konduktor-tanító és az óvodapedagógus szakok képesítési követelményeiről. Ez biztosítékot teremt, hogy az állami és az állam által elismert nem állami (például alapítványi, egyházi) felsőoktatási intézményekben azonos szakokon megszerzett oklevelek egyenértékűek legyenek és garantálja az oklevelek nemzetközi egyenértékűségét. A kormány programjában is kiemelt feladat a pedagógus- képzés minőségi fejlesztése, ennek keretében a tanítóképzés négy évre emelését. A kormánynak ez a vállalása 1995 szeptemberétől valósítható meg. Jövő év szeptemberétől tehát a magyar tanító- képzés áttérhet az új típusú, négyéves, főiskolai szintű képzésre. A képzési idő növelését a közoktatás tartalmi fejlesztése, az iskolaszerkezet változásai, az újonnan jelentkező pedagógiai feladatok indokolják. Az új, négyéves képzés olyan tanítók felkészítésére hivatott, akik alkalmasak az 1- 6. osztály nevelésére, alkotására. Mégpedig úgy, hogy az 1-4. osztályban valamennyi, az 5-6. osztályban pedig legalább egy műveltségi terület oktatási-nevelési feladatait képesek legyenek ellátni. Bevezetése a pedagógus társadalom jelentős részét, mintegy egynegyedét (38 ezer személyt) alkotó tanítókat és a felsőoktatásban tanuló hallgatók mintegy 10 százalékát érinti kedvezően. A kaposvári tanítóképző főiskola már két évvel ezelőtt engedélyt kapott arra, hogy az itt kidolgozott program alapján áttérjenek a négy éves képzésre. Leitner Sándor tanszékvezető a program felelőse elmondta, hogy az itt kidolgozott modell tapasztalatait is nagy mértékben figyelembe vették a mostani kormányrendelet megalkotásakor. Kaposváron tehát folytatódik a négy éves képzés... Muszorgszkij, balkézről Rég volt ennyire zsúfolt a kaposvári zeneiskola nagyterme, de Kaposvár általános iskoláinak létszámához képest mégis kevés gyerek hallgatta szerdán délután a Nemzeti Filharmónia második ifjúsági koncertjét. Fellegi Ádám Liszt-díjas zongoraművész Muszorgszkij: Egy kiállítás képei című zongoraciklusát adta elő. Rendhagyó módon diavetítéssel egybekötött koncert volt. Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij orosz zeneszerző ezt a nagyszabású remekművét 1874-ben komponálta barátja, Viktor Hartman festőművész halála után. Hartman képei ihlették a zongoramű tételeit is, melyeket a szerző ösz- szefűzött a kiállításon sétáló ember vegyes érzelmeivel, mindig ugyanazon zenei témára, más-más variációkkal. Nagyszerű dolog, hogy megismerhettük az eredeti Hartman képeket, nem volt egyszerű dolog ezeket beszerezni. De a zenemű sokkal grandió- zusabb, mint a megkomponálására inspiráló festmények. Azt írom, a zenemű grandiózus, de az előadása már korántsem volt az. Igaz, hogy a megyében három nap alatt több helyen is ugyanezt a műsort játszotta a művész, de a kaposvári közönség most hallotta ezt tőle először. Az viszont nem mindegy, hogy hogyan! Úgy éreztem, rutinmunka, amit csinál. Nem éreztem, hogy fontosnak érezné azt, hogy gyerekeknek játszik. Bár az összekötő szöveg észrevétlenül vezette a gyerekeket a zenetörténetbe és nagyon finoman ismertette meg őket néhány zenei szakkifejezéssel, azért ez nem feledtette a rezignált zongorajátékot. Fellegi Ádám elismert művész. Nem ezt a színvonalat szoktuk meg tőle. Reméljük, ez a kaposvári koncert csak kivétel volt, és nem így zongorázik szerte az országban az ifjúsági hangversenysorozaton. S azt is, hogy e fiaskót nem az a hozzáállás okozta, hogy „vidékieknek ez is jó”... Nagy Gabriella A november kórót csörget A novemberi mezők arca erősen sárgás-barnára vált. A szelek is kiélik játékos kedvüket. Ördögszekeret hajtanak maguk előtt és a tüskés ballangót meg a kék iringót is a hátukra kapják, hogy tova száguldjanak vele. Az ősz csalhatatlan jele minden esztendőben a zörgő kóró. De itt van az erdei mácso- nya is. Bizony alig emlékezik már rá a mai ember, hogy valamikor a takácsok szerszáma volt ez a tüskés, buzogányra emlékeztető formájú kóró. A takácsok alaposan megcsapkodták az erdei mácsonyával a gyapjút és gyönyörködtek benne ahogyan a mácsonya nyomán megjelentek a szálvégek az anyag felszínén. Gyűjtötték is szorgalmasan a takácsok gyerekei a mácsonyát. Hanem hol van már ez az idő. Manapság fémkártolók- kal végzik el sokkal köny- nyebben, szívesebben azt a munkát is a mesterek. Nemcsak jól szolgáló szerszáma volt valamikor az erdei mácsonya a takácsok kezében. Méliusz Juhász Péter adta az egyik nevet ennek a növénynek: Vénusz asszony feredője. Nahát! Ez is érdekes lehet, merthogy az erdei mácsonya levelei teknőt formáznak és abban időnként összegyűlt a víz. Ókori elődeink ezt az esővizet összegyűjtötték és egyesek gyógyírnak, mások viszont asz- szonyi szépítőszernek használták. Még egy korábbi történet fűződik ehhez a növényhez. Némely vidéken héjakutnak is becézték, mivelhogy egy ízben megkóstolta a mácsonya levelei között összegyűlt esővizet a héja és bizony azt mondta róla, hogy jó íze van. Ez is megmutatja, hogy valamikor mennyire megbecsülték az erdei mácsonyát. Keresem a nevek között a novemberi jeles napokat. Akad belőlük jónéhány, de valamennyi közül kiemelkedik november 11., amikoris a Mártonokat ünnepeljük. Ezen a napon már a rómaiak is ünnepet ültek, mégpedig Aesculapiusra emlékeztek. Kakast áldoztak a tiszteletére. Átvándorolt ez a szokás hozzánk is. Csakhogy Márton napján kövér ludat „áldoztak” az ízek oltárán és áldoznak ma is nem egy helyen, ahol már felhíztak ezek a szárnyasok. Aztán itt van a bor is. Kiforrott a must a pincékben és ideje megkóstolni, mivé lett odalent. Kóstolgatták is a szőlősgazdák a cimboráikkal az új nedűt és mondogatták hozzá hogy ......Márton a bír ája a bornak!” Egészségükre! Még az időjóslásba is bevonták Mártont. A régiek megfigyelték és fnegjegyez- ték, hogy nem egy esztendőben ilyenkor már megjött az első hó. Hanem az idén bizony alaposan megkésett Márton, merthogy az első hó korán lehullott. Ugorjunk néhány napot és elérkezünk november végéhez. András napján — november 30-án — már vidám a hangulat a kukoricafosztó- ban és a fonókban is. Nem egy jeles zenetudósunk ilyenkor és itt gyűjtötte a nótafák szájáról a legszebb dalokat, a falusi élethez kötődő szövegeket. S ha fehér volt András napja úgy mondták, hogy rossz esztendő ígérkezik, de azt is hozzátették, hogyha András víg, akkor az év is víg lesz. Nem is lehet ez másként, mert e nap körül kezdődnek a disznóölések és ugyan ki látott már búbánatba hajló disznótort. Ne legyen ez másként az idén sem. Gáldonyi Béla
