Somogyi Hírlap, 1994. november (5. évfolyam, 257-282. szám)

1994-11-10 / 265. szám

14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. november 10., csütörtök Idősek hete Kanizsán Idősek hete zajlik hétfőtől Nagykanizsán. Egész héten át az időskorúak helyzetét ért­ékelő, illetve bemutató esemé­nyeket rendelnek a városban: orvosi és a szociális gondo­zással összefüggő előadáso­kat, kiállítások tartanak az in­tézményekben, a kanizsai nyugdíjasok életkörülményeit elemzik és a sorsuk jobbítását célzó tennivalókat keresik a kü­lönféle rendezvényeken. Az egész héten át tartó rendez­vénysorozat a szociális ott­honban fejeződik be. Szabadegyetemi sorozat Magyarországi társadalom- politikai kérdésekről, kiemelten szociálpolitikai témákról kez­dődött szabadegyetemi soro­zat Budapesten, a Villányi úti konferencia-központban, az Esély folyóirat szervezésében. A hallgatóknak — szociálpoliti­kusoknak, szociális munká­soknak — politikusok, szocio­lógusok, pszichológusok, köz­gazdászok tartanak előadáso­kat, és három csoportban vitat­ják meg a főbb kérdéseket: esetmegbeszélő, illetve pszi- chodráma csoportban folynak majd a szabadegyetemi foglal­kozások, s a harmadik csoport keretében a városi szegény­séggel foglalkozó szemináriu­mot tartanak. Szépen beszélő képviselőket Valószínűleg a tévé-nézők egyetértenek annak a levélnek a tartalmával, amelyet a Deb­receni Nyugdíjasok Egyesülete küldött Gál Zoltánnak, az Or­szággyűlés elnökének. A deb­receniek ugyanis azt kérik a honatyáktól: parlamenti felszó­lalásaik lehetőleg legyenek rö­videk, kerüljék az idegen sza­vakat. így ugyanis valószí­nűbb, hogy megértik mondan­dójukat azok, akik a Tisztelt Házba küldték őket: a válasz­tók. A nyugdíjasok arra hivat­kozva fordultak kérdésükkel a képviselőkhöz, hogy Debrecen a szép magyar beszéd egyik fővárosa, s nem árt, ha — emi­att is — a felszólalók egy pilla­natra Kossuth Lajosra gondol­nak, mielőtt szólásra emelked­nek. A nyugdíjak reálértéke Hazánkban a nyugdíjasok száma jelenleg 2 millió 900 ezer, közülük mintegy 2 millió 500 ezer a saját jogán élvezi az ellátást. A nyugdíjak reálér­téke 1980 és 1993 között a fel­ére esett vissza, vagyis több mint 50 százalékkal csökkent, s a legnagyobb értékvesztés 1990 és 1993 között ment végbe: ekkor a nyugdíjak évente átlagosan 12 százalék­kal kisebb mértékben emelked­tek, mint a fogyasztói árak. Látogatószobák az otthonokban Legalább egy napot havonta a szülők a gyerekekért, a gye­rekek a szülőkért gondolat je­gyében a Családév program­jához kapcsolódó mozgalmat hirdetett a Nyugdíjasok Buda­pesti Szövetsége. Egyebek között azt javasolták a főváros vezetésének, hogy tegyék le­hetővé a zömmel vidéken mű­ködő szociális otthonokban egy-egy szoba kialakítását a látogatásra érkező hozzátarto­zók részére. így az otthonok­ban élők gyermekei a látoga­tásra az unokákat is magukkal vihetik, s például az utazás mi­att, a közlekedésre hivatkozva nem kell lerövidíteni a látoga­tás, a család számára annyira fontos és ritka találkozás idejét. Felejthetetlen élmény Vetélkedő a kaposvári Liget Otthonban Ünnepi díszbe öltöztették a kaposvári Liget Otthon ét­termét abból az alkalomból, hogy itt rendezték meg az otthon nyugdíjasainak a Ki mit tud?-ját. A vetélkedőn jelen volt Szabados Péter, Kaposvár polgármestere is... Az otthon lakói közül tizen­öten, a taszári nyugdíjasházból pedig ketten készültek külön­böző számokkal, de az intézet dolgozói is felléptek a műsor­ban. A zsűriben Fehér Lász- lóné otthonvezető, Ottó Erzsé­bet szociálpolitikai referens és dr.Kovács József, Taszár pol­gármestere foglalt helyet. A műsorszámok között volt ének, szavalat, bohózat, páros­tánc, és kézimunka-, illetve festmény- kiállítás gazdagította a programot. Dóczi Andrásné vesmondásért, Keresztes Györgyné saját gondolatainak tolmácsolásáért kapott első dí­jat. Egerszegi Péter saját köl­teményével, Pintye Gézáné versmondás6al került a máso­dik helyre. A kilencven éves Naszladi Irénke néni Ady-ver- set szavalt, ő és a Lotz János — Horváth Józsefné táncos páros harmadik lett. A különdíjat — egy fotóal­bumot — Teregi Józsefné kapta saját költeményéért. Szabó Ibolya ápolónő cigány­nak öltözve hegedülte el — vonó nélkül! — a romaélet si­rámait, őt közönségdíjjal jutal­mazták. A kézimunkák versenyében is Dóczi Andrásné győzött térí­tőjével. Boda Sándorné kardi­gánja a második, Farkas Lász- lóné vállkendői a harmadik dí­jat kapták. A zsűri nem csak a teljesít­ményeket értékelte, hanem azt a sok munkát, kitartást, próbál­kozást is, amelynek révén a versenyzők legyőzték a lábfá­jást, a nehézkes beszédet, a gyengébb látást és több más akadályt, és osztatlan sikert arattak ezen a Ki mit tud?-on. Boldizsár Beáta Fonyódi amatőr költő kaposvári elismerése A békesség vonzása Nívódíjjal és Kaposvár vá­ros különdíjával jutalmazták a közelmúltban Kaposváron rendezett nyugdíjas Ki mit tud? országos döntőjében a versmondók között fellépő Bändel Lajos fonyódi amatőr költőt, aki saját szerzeményét adta elő — nagy sikerrel. A Baranyasiratóra sokáig emlékeznek, akik hallották. A vers hallatán a ma már nyug­díjas Bändel Lajos életútját kí­sérhették nyomon, vele élhet­ték a gyermekkor „nemzekö- ziségét”. Azt az időt, amikor a baranyai szülőfaluban a közös sorsot kéz a kézben, békes­ségben együtt élte át magyar, sváb, sokác, horvát és cigány, s bizony, „a soknyelvű tájon öröm volt gyereknek lenni, harmatos hajnalon a Karasi- cában halakra lelni”... Bändel Lajosról a vetélke­dőn kiadott ismertető annyit árul el, hogy tagja az Amatőr írók és Költők Szövetségének, eddig valamennyi somogyi nyugdíjas Ki mit tud?-on részt vett és azt, hogy minden alka­lommal nívódíjat kapott. Há­rom évvel ezelőtt — szülőfa­luja, Nagyharsány önkor­mányzatának kiadásában — Tűz és láng címmel megjelent első és eddig egyetlen ver­seskötete. — Verséből következik, hogy gyerekkorában megha­tározó élményben a külön­böző nemzetiségű Bändel Lajos Fotó: Török Anett pajtások révén részesült... — Nagyanyán németül taní­tott imádkozni, tehát az őseim svábok voltak. De a Karasica partján Szlávkó, a barátom várt rám, Ivies az iskolakertbe hívott, nagyanyám sokác kis­lány szép haját fonta koszo­rúba. Szlávkóéknál puliszkát ettünk és Ottóéknál, sváb paj- tásoméknál kosárszámra tör­tük a mogyorót...Baranyainak vallom magam, de Somogyot is nagyon megszerettem. Hu­szonnégy évet dolgoztam az uránbányában, s onnan köz­vetlenül a nyugdíjazásom előtt jöttem — a család döntése nyomán — Fonyódra, és nem bántam meg. A verselésre az a közeg bíztatott és késztet most is, amelyben élek. Legő­szintébb kritikusom a felesé­gem — az ő véleményét min­dig elfogadom. Az első ver­seskötetemből mind az 500 példány elfogyott, újabb nem készül, esetleg bővített máso­dik kiadás lesz — erről már beszélgettünk a fonyódi ön- kormányzat vezetőivel. — Komló és a Balaton, Nagyharsány és Fonyód — nemcsak kilométerben, de egyéb jellemzőkben is megle­hetősen messze esnek egy­mástól... — Itt, Fonyódon a táj, és ősztől, a szezonzárást köve­tően a nagy-nagy békesség az, ami megkap. Ahonnan jöt­tem, ott a bányába járás, a ro­hanás volt a jellemző, s ami Komlón ugyancsak nem ada­tott meg: itt, a kertemben, ásás közben hozzámmerész­kedik a mocsári teknős, s hogy tovább dolgozhassak, odébb kell tennem. — Bízhatunk benne, hogy továbbra is megtiszteli jelenlé­tével, verseivel a somogyi nyugdíjasrendezvényeket? — Az utóbbi időben mind több meghívást kapok az or­szág különböző helységeibe, legutóbb például Kecske­métre, Győrbe, Fótra hív­tak...A somogyi nyugdíjas Ki mit tud?-okon mindig ott le­szek, amig az erőm, az egészségem engedi. Hernesz Ferenc CICAFARK A KÉPESLAPON Pellérdi Gyuláné nyugdí­jas napjait a szárazvirágok birodalmában tölti. Évente lega­lább ezer karácsonyi üdvözlőlapot és öt-hatszáz dekoratív képet készít, amelyhez az alapanyagot a természetben gyűjti össze. A mocsári és a kocsányos tölgy termését, a lósóskát, az utifűvet, a cickafarkot használja fel, de szere­pelnek alkotásain erdei növények, bolhafű, páfrány- és tea­levelek is. Fotó: Török Anett Megkérdezték - válaszolunk Árvaellátás mértéke és igénylése Árvaellátásban nemcsak a vér szerinti gyermek része­sülhet, hanem megkaphatja ezt az ellátást a mostoha- gyermek, az örökbe fogadott gyermek, a nevelt gyermek, az egyéb leszármazók közül pedig a testvér és az unoka is — ha az elhalálozott személy haláláig megszerezte a jogo­sultság feltételeit. Nevelt gyermek, testvér és unoka jo­gosultsága azonban csak ab­ban az esetben ismerhető el, ha őt az elhalt haláláig saját háztartásában eltartotta, s ha a gyermeknek tartásra köte­les és képes hozzátartozója nincs. A szülők mindenkor tar­tásra kötelesnek tekintendők. Az árvaellátás összege az özvegyi nyugdíj összegének a fele, de havi 6920 forintnál nem lehet kevesebb. Ha a gyermek mindkét szülője meghalt, mindkét szülő jogán meg kell állapítani az árvaellá­tást és a két ellátás közül azt folyósítják, amelyik a gyermek számára kedvezőbb. Az ellátást attól függően kell kérni az illetékes intéz­ménytől, hogy a jogszerző ha­lálakor nyugdíjas vagy aktív dolgozó volt: az előbbi eset­ben a Nyugdíjfolyósító Igaz­gatósághoz, az utóbbiban a lakóhely szerint illetékes nyugdíjbiztosítási igazgató­sághoz (kirendeltséghez) kell az ellátás iránti igényt benyúj­tani. Választások előtt Nyugdíjasok az önkormányzatokban - Egy sajtótájékoztató margójára — Mi nem kötünk válasz­tási szövetséget egyetlen párttal sem, e helyett azt ja­vasoljuk a nyugdíjasoknak szerte az országban, hogy azokra az emberekre adják a szavazataikat, akik az adott helyen az adott közösségért legtöbbet tesznek; hivatá­sukat nem öncélúan látják el, vagyis élvezik a bizalmu­kat, függetlenül attól, hogy milyen pártnak a tagjai. Ezt a választ kapta e sorok írója arra a kérdésére, ame­lyet a Nyugdíjasok Országos Kamarájának sajtótájékoztató­ján tett föl a kamara és az or­szágos klubszövetség vezető­inek: mit várnak, mit kérnek az idős választóktól a közelgő önkormányzati választások során? A kérdésnek azért volt jelen­tősége, mert a sajtótájékoz­tató résztvevői tudták — né­hány újságíró utalt is rá —, hogy a Fidesz és a Nyugdíja­sok Pártja már korábban megállapodott az együttmű­ködésben, egymás támogatá­sában, miután a fiatalok meg­követték a partnert azokért az állásfoglalásokért, amelyekkel a nyugdíjasokat országos döntések során hátrányos helyzetbe hozták. A Nyugdíja­sok Pártja tagjainak száma azonban csak töredéke azok­nak a százezreknek, amelye­ket a Nyugdíjasok Országos Szövetsége, az Országos Klubszövetség, a Nyugdíjasok Országos Kamarája a tag- szervezeteiben tömörít, az or­szágban élő összesen mint­egy három millió nyugdíjasról nem is beszélve. Ezen a héten ismét arról értesülhettünk, hogy a Nyugdíjasok Pártja más pártokkal egyezségre ju­tott az önkormányzati válasz­tásokban való együttműkö­désben... Az Országos Klubszövet­ség rendkívül fontosnak tartja, hogy a decemberi önkor­mányzati választások után ne legyen egyetlen olyan köz­ségi, városi, megyei önkor­mányzat sem az országban, amelyben nem találni nyugdí­jas képviselőt! Ezért kérik a 624 nyugdíjasklub vezetőit és tagjait, beszéljék meg a tele­pülések idős lakóival: miként indíthatnának nyugdíjasokat az önkormányzati választáso­kon. Olyan idős emberek kivá­lasztására és jelölésére gon­dolnak, akik bírják a nyugdíjas lakosság bizalmát és a legal­kalmasabbak arra, hogy tár­saik érdekeit — pártállástól függetlenül, a politikai hovatar­tozásra való tekintet nélkül — képviseljék, azokért kiálljanak a települési önkormányzatok­ban. Tapasztalatból tudjuk — és ezt már mi tesszük hozzá a klubszövetség országos sajtó- tájékoztatóján elhangzottak­hoz —, hogy minden somogyi településen vannak olyan idős emberek, akik, ha beválaszt­ják őket az önkormányza­tokba, az érdekek harcos kép­viseletével, fiatalokat megha­zudtoló vitakészséggel hálál­ják meg a bizalmat. H. F. Felfüggesztett kedvezmény Ismerősöm, a húsboltos, felfüggesztette a nyugdíjasoknak eddig nyújtott tíz százalékos kedvezményt. Annak idején örömmel adtam hírt kezdeményezéséről ezeken a hasábo­kon, miszerint minden, az üzletben árusított portékára jár az engedmény. Sok idős emberen segít vele, mondta a boltos, a lakótelepen számos nyugdíjas él, akik nála vásárolnak, s most a kedvezmény révén a pénztárcájukban marad néhány forint. Azóta is megfordultam néhányszor ebben a húsboltban, ám mind kevesebb idős vevőt láttam a pultnál. Pedig minden volt, épp úgy, mint régebben, csak a nyugdíjas vásárlók száma fogyatkozott szinte napról napra. Ma már a kedvezményt hirdető táblácskát sem látni az aj­tón és a falon. Ugyanis a boltos felfüggesztette a nyugdíjas­kedvezményt. Helyette új módszert vezetett be: minden hét csütörtökén tíz százalékkal olcsóbban adja a portékát — mindenkinek. A nyugdíjaskedvezménnyel kapcsolatos döntéséről érdek­lődtem, s azt mondta: — Elfogyott a pénzük. Hiába adtam én nekik olcsóbban a húst, az alapár annyira emelkedett, hogy a tíz százalék en­gedmény levonása után is annyi maradt a fizetnivalójuk, hogy a nyugdíjukból nem győzték. Mert hogy közben az egyéb kia­dásuk is annyira nőtt, hogy a nyugdíjemelésükkel azt sem tudták követni, nem hogy a húsáremelésekkel lépést tarthat­tak volna... így aztán még kevesebb tőkehús és fölvágott kerül sok idős ember asztalára ezen a kaposvári lakótelepen. Vagy nem­csak ott? (Hernesz)

Next

/
Thumbnails
Contents