Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-07 / 236. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — BELPOLITIKA 1994. október 7., péntek Egy forduló. És aztán mi lesz? Önkormányzati csatatér Egy politikai vihar utórezgései Egy hete a parlamentben elsőként felszólaló szocialista képviselő — nyomban helyreigazított — nyelvbotlással ellenséget mondott ellenzék helyett, kiváltva ezzel a jobboldalon helyet foglalók gúnyos tapsát. A freudi elszólás jól érzékeltette az országházban uralkodó feszültséget, noha ekkor még csak a pótköltségvetés tulajdonképpen létnélküli, rutinszerű vitája folyt. Valójában azonban már mindenki a délutáni összecsapásra, az önkormányzati törvénycsomag feletti szavazásra készült. Nem mintha kétséges lehetett volna a végeredmény: a kormány által beterjesztett alkotmány- és törvénymódosítások jóváhagyása. S ha csak a szikár tényeket nézzük, nem is történt más, mint hogy az országgyűlés — az Alkotmányban megkívánt — kétharmados többséggel úgy döntött: a következő önkormányzati választásokat egyfordulós rendszerben tartják, s a legtöbb szavazatot szerző jelölt lesz polgármester, illetve önkormányzati képviselő, függetlenül attól, hogy a leadott szavazatok hány százalékát szerezte meg, illetve, hogy az adott választókerületben egyáltalán hányán mentek el szavazni. Nincs szó viszont a „győztes mindent elvisz" elvről, hisz az önkormányzati helyek negyven százalékát az úgynevezett kompenzációs lista szerint a vesztes pártok között osztják el. Vagyis minden úgy történik, ahogyan azt a kormány javasolta. Pártközi alkuk Bár a múlt hét elején is folytak még az ötpárti egyeztető tárgyalások (a kisgazdák minden ilyesfajta pártközi „alkudozástól” távol tartják magukat), amikor szerda délután a szocialista és szabaddemokrata képviselők megszavazták a törvényjavaslatok feletti vita lezárását, már tudni lehetett, hogy kudarcot vallott minden kompromisszum-kísérlet, a frontok megmerevedtek, a pártokat immár a politikai tehetetlenségi erő mozgatja. Péntek délután már nem az volt a kérdés, hogy egyfordulós lesz-e az önkormányzati választás, hanem, hogy a kormánykoalíció mennyire lesz egységes a szavazáskor, illetve, hogy az ellenzéki pártok hogyan reagálnak előrelátható vereségükre. Nos, a négy ellenzéki párt együttes kivonulása, Göncz Árpádhoz intézett levelük, illetve a szocialista és szabaddemokrata képviselők — Tölgyessy Péter volt SZDSZ-elnök kivételével — fegyelmezett szavazása azt mutatta, hogy mindenki az önkormányzati választáson túlmenő politikai jelentőséget tulajdonít az ügynek. Abban ugyanis kevesen kételkednek, hogy decemberben nagyjából a májusi eredmények megismétlődésére lehet számítani. Halogató taktika Az ellenzéki pártok számára legfeljebb az jelentett volna esélyt, ha sikerül néhány hónappal elhalasztani a választást, hátha ez idő alatt csökken a szocialisták és a szabaddemokraták népszerűsége, Kuncze Gábor belügyminiszter a rádiónak nyilatkozva azt is elmondta, hogy szerinte az ellenzék az egyeztető tárgyalások elhúzásával éppen ezt akarta elérni. S ugyancsak az esélyekkel — pontosabban a parlamentben ellenzékbe szorult pártok ön- kormányzati esélyeinek a további csökkenésével — függ össze az a pont, amiről a kormánypártok még csak tárgyalni sem voltak hajlandók: a visszalépésekre, alkalmi párt- szövetségekre módot adó második forduló eltörlése. Ebből kiindulva viszont a legnagyobb ellenzéki párt, az MDF úgy értékelte, fölösleges az egyéb részletekről tárgyalni, nincs értelme például a KDNP és a Fidesz javaslata alapján megállapodni a kormánypártokkal egy csökkentett érvényességi küszöbről, nem érdemes azzal törődni, hogy a korábbi szakmai egyeztetések során már ötpárti egyetértés született például a polgármesterek és a megyei önkormányzatok közvetlen választásáról. Az MDF — úgy tűnik — ki akarta puhatolni, hogy mennyire elszántak a kormánypártok a parlamenti fölényük érvényesítésében. Másrészt bizonyára lesznek, akikre hatnak majd Kónya Imre és Orbán Viktor aggódó szavai a „parlamenti diktatúra” veszélyéről, arról, hogy 1990 óta most történt meg először, hogy konszenzus, az ellenzékkel való előzetes megállapodás nélkül módosították az alkotmányt. Erre persze a válasz az, hogy most először rendelkezik a kormánykoalíció az ehhez szükséges kétharmados többséggel, annak idején az Antall-kormány egyszerűen rákényszerült a kompromisszumra. Mégis, az SZDSZ szombati sajtótájékoztatóján Pető Iván bár elítélte, „súlyos fejleménynek”, „szélsőséges eszköznek” minősítette az ellenzék kivonulását a parlamentből, egyúttal aggodalmát is kifejezte a koalíció és az ellenzék jövőbeni kapcsolatait illetően. Pető azt mondta, ha a koalíció előre sejtette volna, hogy az ellenzék teljesen elveti a törvényt, bele sem fogott volna a módosításba. Az hogy a szabaddemokratáknak nincs ínyükre az ellenzékkel való totális szakítás, néhány nappal korábban már érzékelhető volt, amikor Kuncze Gábor belügyminiszter (és koalíciós miniszterelnök-helyettes!) felvetette: mégiscsak az 1990-es játékszabályok szerint rendezzék meg az önkormányzati választásokat. Szakítópróba A szocialista párt részéről Szekeres Imre nyomban tiltakozott és a koalíció „szakítópróbáról” beszélt. Az SZDSZ ezután szinte Kuncze „írói munkásságának” körébe utalta az ominózus véleményt. Horn Gyula bizonyítottnak látja, hogy az ellenzék nem is akar megállapodni: „Az a személyes véleményem, hogy ha bármilyen más javaslat került volna a parlament elé, azt is elutasította volna az ellenzék” — nyilatkozta a miniszterelnök. Leszögezte, hogy nem engednek az ellenzék tiltakozásának, mert a májusi választásokon az ország a változásra szavazott, s — mint mondta — a koalíció egységes abban, hogy folytatni kell az ehhez szükséges törvény- alkotói munkát. A most történtek alapján kevés esélye van annak, hogy a közeljövőben az ellenzék ehhez partner lesz. Kérdés, hogy a szembenállás erősíti-e a koalíciós összetartást, vagy egy újabb kétharmados törvénynél — például a médiatörvénynél — Tölgyessy Péternek társai is lesznek a nemmel szavazásban. Hajdú András A pénzügyminiszter népszerűsége apad A politikusok megítélése a nyugati országrészben A Szonda Ipsos szeptemberi közvéleménykutatása Az előző havi mozgalmas eredményekhez viszonyítva szeptemberben a vélemények viszonylagos stagnálása, illetve az előző havi trendek valamelyes kiegyen- súlyozódása figyelhető meg az ország nyugati megyéiben. A 22 legismertebb politikus közül 17-nek nem változott statisztikailag jelentős mértékben a népszerűsége. Az ismertség csökkenése nagy valószínűséggel összefüggésbe hozható az általános választói kedv romlásával, a pártpolitikai kérdésekben bizonytalanok számának erőteljes szeptemberi növekedésével. A lista első felében továbbra is a kormánypártok vezető politikusai helyezkednek el, az utolsó öt helyen pedig az MDF, a KDNP és az FKGP vezetői találhatók. Az elmúlt havi csökkenés mostani kiegyensúlyozásaként Kuncze Gábor előrelépett,s második legnépszerűbb politikusként szerepel a listán, 69 ponttal, két ponttal megelőzve a negyedik helyezett miniszterelnököt. Harmadik helyen Keleti György található, népszerűsége az előző havihoz képest 5 ponttal nőtt, eképp elérve saját országos pontszámát, mely egyébként ebben a hónapban változatlan maradt. Békési László pontszáma további 4 ponttal csökkent, az országos eredményeknél nagyobb mértékben. A hónap két legmarkánsabb pontszámmódosulása a Független Kisgazdapárt két vezető politikusának személyéhez kapcsolódik. G. Nagyné Maczó Ágnes már előző hónapokban is emelkedő népszerűsége további 7 ponttal növekedett, ellentétben az országos stagnálással. A személyével kapcsolatos jelentős véleményváltozások valószínűleg az országgyűlési közvetítésekkel magyarázhatók, amelyekben nem annyira pártpolitikusként, hanem sokkal inkább egy fontos közéleti funkció viselőjeként, parlamenti alel- nökként jelenik meg. Torgyán József népszerűsége szintén figyelemre méltóan, 6 ponttal növekedett, s ebben az országrészben meghaladja saját országos átlagát. Nyugati országrész népszerűség (pontszám) Ország népszerűség (pontszám) Szeptember változás Szeptember változás az előző az előző hónaphoz hónaphoz képest képest Göncz Árpád 81 +3 79 +1 Kuncze Gábor 79 +2 68-1 Keleti György 67 +5 67 0 Horn Gyula 67-1 66-2 Fodor Gábor 66 +1 66 0 Demszky Gábor 60 +3 60 +2 Szekeres Imre 59 +2 57-4 Pető Iván 59 0 58-2 Deutsch Tamás 57 +3 55 +1 Gál Zoltán 55 0 56-2 Nagy Sándor 54 +2 56 +2 Baráth Etele 52 0 51-2 Békési László 52-4 56-2 Surján László 52 +3 49 0 Orbán Viktor 51 +2 51 +3 Für Lajos 47 +5 45 +2 Szájer József 46-1 48 0 Füzessy Tibor 45-3 44-2 Szabó Iván 43-1 41-1 Torgyán József 43 +6 39 +2 G. Nagyné Maczó Á. 43 +7 37 0 Boross Péter 37 0 35 0 Nyugati országrész Ország ismertség ismertség (%) (%) Göncz Árpád 94 92 Horn Gyula 93 91 Torgyán József 93 92 Boross Péter 92 90 Orbán Viktor 87 85 Kuncze Gábor 86 85 Demszky Gábor 85 84 Surján László 85 85 Pető Iván 84 83 Für Lajos 84 83 Fodor Gábor 83 80 Szabó Iván 77 76 Békési László 76 77 Deutsch Tamás 74 76 Nagy Sándor 69 71 Keleti György 67 66 G. Nagyné Maczó Agnes 65 71 Gál Zoltán 45 49 Szekeres Imre 43 47 Baráth Etele 40 42 Szájer József 33 34 Füzessy Tibor 29 33 Az adatfelvétel ideje: 1994. delkező i magyar állampolgár. szeptember. A megkérdezettek száma: 1000 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 334 fő a nyugati országrész lakosságát reprezentálja. Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó nyugat-magyarországi lakóhellyel renAz alapsokaság és a megkérdezettek összetétele korcsoport, nem és a lakóhely típusa szerint megegyezik. A népszerűségi pontszám 0-tól 100-ig terjedhet, a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100-as nagy rokonszenvet jelent. Ferenczy Europress Kisebbségi önkormányzatok alakulhatnak Hazánkban 13 etnikai kisebbség él, köztük ruszinok, szlovének, örmények is. Az idei önkormányzati választáson a kisebbségeknek módjuk lesz saját kisebbségi önkormányzatot alapítani. A törvény a település és az ott élő kisebbség létszámától függően ad módot erre a lépésre. A részletes tudnivalókról dr. Tóth Zoltánt, a Belügyminisztérium Választási és Informatikai Főosztályának vezetőjét kérdeztük. — Amikor a település ön- kormányzati választásán egy, vagy több, különböző etnikai kisebbséghez tartozó állampolgár a többi jelölttel együtt indul, hogyan kerülhet fel a nevük a választási listára? — A területi önkormányzatok létszámát törvény határozza meg. Például egy száz lakosú településnek három tagú önkormányzata lehet. Az általános szabályok szerint az lehet jelölt — s ez vonatkozik természetesen a nemzetiségi állampolgárokra is —, aki a szavazásra jogosultak 3 százalékának ajánlását összegyűjti. A tízezernél kevesebb lakost számláló településeken így kerülhetnek fel a kislistás szavazólapra az etnikumhoz tartozó állampolgárok.Újdonság, hogy a polgármesteri hivatalban titkosan is lehet ajánlani valakit jelöltnek. — Miért nevezik ezeket „kislistás” szavazólapnak? — Mert ezeken a szavazólapokon nem csak egy, hanem annyi személyre lehet szavazni, ahány tagja lesz az önkormányzatnak. Egy-egy kisebb településen mindenki ismeri egymást, ezért feltételezhető, hogy a 100 tagú község legtöbb szavazatot kapott három jelöltje valóban a település legnépszerűbb emberei közül kerül ki. — Milyen kedvezményt kapnak a kistelepülések nemzetiségi jelöltjei? — Biztos, hogy a magyar ajkú lakosok többségben vannak, ezért a nemzetiségi jelölteket bizonyos kedvezmények illetik meg. Megvizsgálják, hogy valamennyi jelölt közül ki kapta a legkevesebb szavazatott ha valamelyik etnikum jelöltje ennek a felét elérte, bekerül a képviselő- testületbe. A kisebbségek kedvezménnyel szerzett mandátumaival növekszik az önkormányzat létszáma. — Ez a kedvezmény jár a tízezer lakosnál nagyobb települések kisebbségeinek is? — Ott is ugyanazokkal a feltételekkel indulnak a kisebbségi jelöltek, mint a pártoké: vagyis össze kell gyűj- teniük a szavazók 3 százalékának az ajánlását. Ha a kisebbségi jelölt győz, akkor természetesen bejut a képviselőtestületbe. Ha nem, akkor a valamennyi választókerületben a kisebbségi jelöltekre leadott vesztes szavazatokat összeadják és azok felkerülnek a kompenzációs listára. Ezután megállapítják a listára feljutott legutolsó megválasztott képviselő szavazatainak számát, s ha valamelyik etnikum képviselője annak negyedét elérte, akkor az ő mandátumával bővül az önkormányzat létszáma. — Mi történik akkor, ha egy etnikumot — például a cigányságot — két szervezet is képviseli? — Hogy az ellentéteket ne élezzük, az kerül az önkormányzatba, amelyik jelölt az egyéni választókerületben több szavazatot kapott. — A pozitív diszkrimináció a polgármester-választásra is kiterjed? — Sem a polgármesteri tisztség elnyeréséhez, sem a megyei vagy a fővárosi lista bővítéséhez a törvény nem ad további kedvezményeket. — A törvény értelmében a kisebbségek saját önkormányzatot is választhatnak. Ez hogyan történik majd? — Egy adott településen esetleg három, négy, netán öt kisebbségi önkormányzat is létre jöhet. Ezeket az adott település öt, magát etnikumhoz tartozónak valló állampolgára kezdeményezheti. A javaslat benyújtására a választás napjának kitűzésétől számítva tíz nap áll rendelkezésükre. — Hány tagúak lehetnek ezek a kisebbségi testületek? — A törvény előírása szerint az 1300 lakosnál kisebb településeken 3, a nagyobb településeken 5 személyes a testület. A szavazás ez esetben úgy történik, mint a kislistás szavazásnál: minden jelölt neve felkerül a listára, az állampolgárok 3 illetve 5 névre szavazhatnak és a legtöbbet kapott jelöltek jutnak be az önkormányzatba. De a szavazás érvényességének van egy feltétele: az 1300 lakosnál kisebb településeken legalább 50 polgárnak kell az ilyen listára szavaznia, a nagyobb településeken pedig legalább száznak. — Ki képviseli majd a kisebbségeket azokon a településeken, ahol az etnikumnak nincs az önkormányzatban képviselője, és kisebbségi önkormányzat sem alakult? — A választások után hatvan napon belül a jegyző ösz- szehívja a kisebbségek választási gyűlését, ahol elektort választhatnak. Ez lesz az a közös képviselő, aki részt vehet a kisebbség országos ön- kormányzati választásán. Mind a 13 etnikum így létrehozhatja a maga országos önkormányzatát. — Mi lesz ezeknek az ön- kormányzatnak a hatásköre és feladata? — Minden fórum előtt képviselik saját etnikumuk érdekeit ugyanúgy, mint ahogy a szakszervezetek egyik vagy másik iparág dolgozóinak érdekeit. (Koós) X i i
