Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-27 / 253. szám
14 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1994. október 27., csütörtök Fiatalos öregek Nívódíj és különdíj a hagyományőrzőknek Mélyek a gyökerek Ami a buzsáki szokásjáték sikere mögött van Ők is sokat tettek (tesznek) a sikerért Fotó: Török Anett Kárvallott nyugdíj nélküliek A Nyugdíjnélküli Időskorúak Országos Szervezete közölte: nem kapja az eddig folyósított különféle központi támogatásokat, következésképpen nem adhat a megszokott módon segélyeket a rászorulóknak, ezért az érintettek megértését kéri. A szervezet által kiadott tájékoztató szerint a magán- személyek adományaiból összegyűlt nagyon csekély összeg a jövőben is csak minimális támogatást tesz lehetővé. Hogy elmaradnak a nyugdíjnélküli időskorúaknak eddig nyújtott alkalmi segélyek, az legkevésbé az országos szervezeten múlik. Húsárkedvezmény a fővárosban Kedvezményes húsvásárlási lehetőség várta a múlt héten a nyugdíjasokat a fővárosban: a Budapesti Húsnagykereskedelmi Közös Vállalat öt napig a Soroksári úti központi telepén a nyugdíjasoknak az utolsó havi nyugdíj- szelvény felmutatása ellenében 25 százalékkal olcsóbban adták a sertéshúst. A nyugdíjasoknak hirdetett akció számottevő megtakarítást jelentett a főváros IX. kerületében és a környéken lakóknak — kár, hogy Somogytól meglehetősen távol esik a Soroksári út. Segítség a ruandaiaknak A Nyugdíjas klubok és Idősek „Eletet az éveknek” Országos Szövetsége levélben fordult a nyugdíjasklubok tagjaihoz: ha tehetik, bármilyen összeggel segítsenek a mandai milliók kétségbeejtő helyzetén. A felhívás figyelemre méltó visszhangra talált: azok a nyugdíjasok, akik szegényes körülmények között élnek, 716 ezer 661 forintot adtak össze. Az adományozóknak olykor csak néhány forintra telt, de hallva a ruanda- iak tragédiáját, a járványok, az éhhalál szörnyűségeit, kevés pénzükből is adakoztak. A falusi idősekért A Mezőgazdasági Nyugdíjasok Országos Egyesületével közös konferenciát rendez november 10-én a Nyugdíjas-klubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége. Több száz egyesülete és klubja a falvakban működik, így jól ismerik a falusi nyugdíjasok helyzetében az utóbbi években bekövetkezett, súlyos gondokat okozó változásokat, s a közös konferencián ezek enyhítésére szeretnének megoldást találni. A rendezvényre mezőgazdasági szakembereket, falusi időseket, polgármestereket, szociális gondozókat, orvosokat hívtak és késztetnek vitára, az ugyancsak meghívandó, a témában illetékes minisztériumok vezetőinek, az egészség- és nyugdíjbiztosítás felelős irányítóinak jelenlétében. Közérdekű címek Többek kérésére közöljük az Országos Nyugdíjfolyósító Intézet címét: Budapest Vili. kér., Váci út 73.1139. Telefon: 270-1155. Sokakat érdekel — a hadigondozásról nemrég hozott törvény végrehajtása kapcsán, a szükséges okmányok beszerzése végett —, hogy hol található a Honvédelmi Minisztérium Központi Levéltára. Ők a következő címre küldhetik levelüket: Budapest, Balaton u. 5/7. 1885. Telefon: 132-2500. — Megértés és szeretet; pletyka nincs — mondta a Sáfár Sándor. Persze lehet, hogy erről az asszonyok másképp vélekednek. Fejüket összedugva trécselnek, ők tudják, miről. A kaposvári 2. számú, Petőfi utcai idősek klubjában mindennapos látvány ez. Ahol 20-30 nyugdíjas összejön, csak jó lehet a hangulat. Különösen ha még okuk is van az ünneplésre. Idősek napja van, s a jó zene, a finom étel-ital emeli az ünnep fényét. Két éve alakult Toponáron a nyugdíjasklub. S úgy határoztak, hogy évente mérlegre teszik a vezetők munkáját, és ennek alapján döntenek: ma- radjanak-e a régiek. A főleg asszonyokból álló klubtagság két alkalommal férfit választott vezetőnek, most azonban Kiss Ferencné kapott bizalmat - egyhangúlag, s mindjárt négy esztendőre! — Kezdettől fogva ő volt a klub mozgató rugója, s csak helyeselni lehet, hogy elnök lett — mondja Miglierini Marco nyugdíjas erdőmérnök, aki annak idején a klub első elnöke volt, s most elnökhelyettesként tevékenykedik. Kissnét, az elnökasszonyt Toponáron jobbára csak Teca néninek szólítják. így ismerték a VBKM-nél is, amíg üzemi munkásként dolgozott. Szívesen fáradozott a közösségért, s ezt teszi nyugdíjasként is. — Kilencvenkettő nyarán Molnár Margittal beszélgetve Ha siófoki olvasónk lenne az egyedüli vagy csak néhá- nyuknak volna hasonló gondja, nem érdemelne sok szót. Amit azonban a szerkesztőségnek küldött levelében leír, másokat is nyomaszt. A „megmaradt hadifoglyok” sérelme és ennek oka siófoki levélírónkban csalódást keltett. „76 éves öreg ember vagyok. Gyakran beszélgetünk nyugdíjas barátaimmal, a ma még élő egykori hadifoglyokkal arról, hogy mi, akik annak idején a kárpótlást életjáradékban kértük, igencsak becsapottnak érezzük magunkat. Mert az, aki például az egy-másfél évi hadifogsága után a kárpótlást jegyben kérte, jó értékű jegyet kapott, aki viszont életjáradékban kérte a járandóságát, az bizony nagyon rosszul járt. Én például 40 hónapot töltöttem kint, a szomszéd 18 hónapot — Családban élek, az unokámmal meg a férjével, de mindketten elfoglalt emberek, jószerivel csak este látom őket. Napközben lejárok a klubba, itt legalább van kihez szólnom. Sokat beszélgetünk. Tudunk a másik öröméről, bánatáról, s ha gondja van, segítünk. A családot ugyan semmi sem pótolja, de ha néhány órára elfeledkezünk a nyavalyáinkról, már megérte elballagni — vallja Giczi Ferencné, aki szerint Sanyi bácsi nélkül egy került szóba, hogy Toponáron sok az egyedül élő nyugdíjas; jó lenne őket egy klubba ösz- szehozni — mondta Kiss Ferencné. — Nem sikerült volna nekik második otthont teremtenünk, ha nem segítenek a helyi könyvtár vezetői: ők adták a helyiséget. — Amikor megválasztottak, azt mondtam: igazából nem is kell ide új program, a megkezdett úton megyünk tovább. Maradnak a hetenkénti klubestek, a közös névnapok, az időseket érdeklő orvosi előadások, a kirándulások. Az idén is tartunk majd közös névnapokat, együtt ünnepeljük a karácsonyt, és reményeink szerint már az új otthonunkban köszöntjük az új esztendőt... Október második vasárnapján elkísértük esperesünket, Lóth Józsefet— aki jelentős patrónusa a toponári öregeknek — Andocsra, ugyanis ő celebrálta a Má- ria-napi ünnepi szentmisét. Nemcsak katolikus nyugdíja— ő 130 ezer forint értékű jegyet kapott, én meg nem kaptam többet 75 ezer forintnál.” Olvasónk sorstársai véleményét is tolmácsolja, amikor leírja: a hadifogságot túléltek kárpótlásánál szabjanak egy korhatárt — legyen az például 75-78 év —, s ha az érintett azt eléri, kapjon egyösszegű kárpótlást készpénzben. Tehát ezt az életkort kellene alapul venni és mindenkit a kárpótlási jegynek megfelelő összegű pénzzel kifizetni, így nem fordulhatna elő, hogy van, aki 40 hónap után 400 ezer forint értű kárpótlási jegyhez jut, más viszont, aki ugyanennyi időre életjáradékot kér, annak még 100 ezer forint se jár. Ezek közül a frontot, illetve hadifogságot megjárt emberek közül nem sokan élik túl ezt a kort... „Annak idején arról volt szó, hogy csak az kérjen jegyet, aki földet akar vásárolni, s a tévében azt is hallottam, hogy az fabatkát sem érne a klub. A nyolcvanas éveit taposó Sáfár Sándor Ki mit tud?-okat szervez, túrára hívja a fürgébbeket, s mindenkit elkápráztat verstudásával. Száznál is több verset tud fejből. Az idősek napján Váradi Antal Tanú című versét szavalta, ezzel korábban nívódíjat is nyert. A siker most sem maradt el. Nagy tapsot kapott mindenki, aki kis műsorral kiállt a többiek elé. Pozsár Sándorné klubvezető: — A klubtagok száma az elmúlt években jelentősen nőtt. Sokáig csak húszán voltunk, most hirtelen 36-an lettünk. Sok idős, egyedülálló ember lakik a környéken, akinek ez a klub az egyetlen kapcsolata a világgal. Máshová eljárni nincs sem erejük, sem kedvük. Reggel 8-tól délután 4 - ig tartunk nyitva, ebéd és különböző programok várják az idelátogatót. Legnagyobb sikerük a szép- irodalmi délutánoknak van, és a névnapi összejöveteleknek. Tagjaink többsége férfi, így a hölgyek igazán nincsenek szűkében a táncosoknak. Az idősek napján csak az nem ropta késő estig, aki nem akarta. Ilyen azonban nem volt. Széki Éva Kiss Ferencné elnök sok jöttek velünk a búcsújáró helyre... Ha a nyugdíjasklubról van szó, Kiss Ferencné korát meghazudtoló frisseséggel tüsténkedik. Nyugdíjas, de tele van energiával. S jut ebből arra is, hogy társainak segítsen, sorsukat jobbítsa. Bizonyosan ez késztette a mintegy félszáz klubtagot, hogy őt válassza elnökévé. Kovács Sándor életjáradékot is emelik majd, de most is csak annyi, ameny- nyi idáig volt. Nagyot csalódtam az életjáradékban, amit 40 hónapi hadifogságom után kaptam.” A levélre rövid és tárgyszerű válasz kínálkozik: a kárpótlás igénylésekor a kárt szenvedett nyilatkozott arról, hogy melyik formát választja, a kárpótlási jegyet vagy az életjáradékot. Ma már utólagos okoskodásnak tűnhet, hogy ugyan ki tudhatta akkoriban, melyik megoldással találja meg számítását leginkább a kárvallott. A levél igazságtartalmát, a javaslat logikájának helyességét azonban aligha vitathatja bárki, csak ma már aligha valósítható meg, a visszamenőlegesség megoldhatatlanságáról nem is beszélve. Talán egy példával több gyűlt össze annak bizonyítására, hogy gyors munkában nincs sok köszönet. H. F. Nívódíjat kapott és elnyerte a Somogy Megyei Művelődési Központ különdíját a buzsáki hagyományőrző népi együttes az „Őszikék” I. nyugdíjas Ki mit tud?-ján. A Kaposváron rendezett országos seregszemlén Knézics István buzsáki polgármesterrel és Buzsáki Istvánnéval, a nagymúltú csoport vezetőjével beszélgettünk. A buzsáki hagyományőrző népi együttes sok sikert ért el, túl a megyehatáron is. Mintegy száz tagja van a zenekarral együtt, s közülük huszonegy nyugdíjas — ők öregbítették a mostani vetélkedőn a buzsákiak jó hírét. — A Húshagyó Buzsákon című szokásjáték, amit bemutattunk, a régi szokásokból elevenít föl fontos mozzanatokat. Ezeket az együttes tagjai gyűjtötték — mondta Buzsáki Istvánné, a csoport népművelő képesítésű koreográfusa, a gyűjtések színpadra állítója, a buzsáki tájház és művelődési ház vezetője. — Buzsákon mintegy hétszáz nyugdíjas él, többségük a mezőgazdaságból él. A fiatalokat főként a közeli Balaton csábította el: sokan a tóparti városokban, községekben telepedtek le — mondta Knézics István polgármester. — A hagyományokat mindig is az idősek őrizték jobban, s külön öröm, hogy szívesen részt veAdja meg a MÁV az ingyenes utazás lehetőségét a 65 éven felülieknek is — ezt a kérést tartalmazta az a levél, amit nemrég Rigó Zoltánnak, a Magyar Államvasutak Rt vezérigazgatójának küldött Knoll István, a Nyugdíjasklubok Országos Szövetségének elnöke. A levél abból a tényből indul ki, hogy manapság az idős embereknek az a legfőbb gondja, telik-e a legszükségesebb élelmiszerekre, a közüzemi díjak kifizetésére, a tüzelőre, a lakbérre, a nélkülözhetetlen gyógyszerekre. A nyugdíjasoknak biztosított kedvezményes utazási utalványon a „karikák” hivatalos ügyek intézése és egészség- ügyi ellátás miatt olyan gyorsan elfogynak, hogy nem futja belőlük a távol élő gyerekek, unokák meglátogatására, sznek a gyűjtött anyag feldolgozásában, előadásában. Ta- nasics Istvánné emlékei a legrégebbiek; még a gyöngyösbokréta mozgalom idejéből valók. A nagybátyja, Kollár Péter volt a mozgalom buzsáki szervezője, s a családi hagyomány révén ő hozza a csoportnak az előadáshoz a legtöbb alapanyagot. Ez a csoport pedig már két évtizede táncol együtt... A kaposvári vetélkedőn a buzsákiak menyecskeruhában léptek színre, s nagy átéléssel mutatták be a régi szokásokat. Először az úgynevezett rózsa- füzéres műsort, majd az öltözködés, a farsangolás és a bál következett. Minden élő, hiteles volt a csoport versenyprogramjában. A polgármester, aki igencsak sokat tett Buzsákon a hagyományok őrzéséért, jövőre nyugdíjas lesz. Elképzelhető-e, hogy az első nyugdíjasszelvénnyel búcsúzik a hagyományápolástól? Látjuk-e még a híres együttes mellett? — Nem tudom elképzelni a nyugdíjas éveimet úgy, hogy kikapcsolnának a népművészetből, és például arra kényszerülnék, hogy nyulakat tenyésszek. Ha mégis így történne, egy év alatt ötöt öregednék... Nem is beszélve arról, hogy mi lenne a hagyományőrzés nemes ügyével Buzsákon. Hernesz Ferenc következésképp veszélyesen lazulnak, majd meg is szakadnak a családi kapcsolatok. A 70 éven felüliek közül az egészségi állapot sokaknál megakadályozza, hogy éljenek az ingyen utazás lehetőségével. Az országos szövetség érdekes ötlettel állt elő: az ingyenes utazás lehetőségét csak kedden, szerdán és csütörtökön biztosítsa a MÁV, vagyis azokon a napokon szállítsa ingyen a 65 év felettieket, amikor a menetrend szerint közlekedő vonatokon viszonylag kevesen utaznak, tehát bőven jutna hely. Knoll István hangsúlyozza: a kedvezmény az érintett idős emberek számára rendkívül sokat jelentene, a MÁV-nak viszont nem növelné a költségeit — ezért is látszik indokoltnak a kérés teljesítése. Kisiskolások köszöntötték a klubtagokat Fotó: Király J.Béla Harmadszorra asszonyt választott a tagság Teca néni, az elnök Olvasónk csalódott az életjáradékban Hadifogoly kárpótlása Levelet küldtek a vasút vezérigazgatójának Ingyenes utazás hatvanöt évtol?
