Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-26 / 252. szám

1994. október 26., szerda SOMOGYI HÍRLAP — SOMOGYI KAPCSOLATOK 13 Benedek József kényszerpályája Körbe járja Torvaji a földjén Benedek József ügyintézés közben Fotó: Czene Attila Kultúra, vagy iparcikk-kölcsönzés? Videotéka-özön a Balaton mellett Jó tervvel lehet támogatáshoz jutni Benedek József úgy tudja körbe járni a faluját, hogy ba­kancsa csak a saját földjét ta­possa. Torvaj apró falucska az észak-somogyi dombok kö­zött, de azért annyira nem ki­csi. A gazda 130 hektár saját, és tengernyi bérelt szántón, legelőn dolgozik. — Hét tehénnel hét éve kezdtem, egy kis földdarabon. A tejpénz volt az induló tőkém. Vetőmagra, gépekre hitelt vet­tem fel, mert a napi három fe- jés sem hozott eleget. Ma már nyugodt vagyok: visszafizet­tem mindent, az utolsó fillérig. Az udvaron, a kert alján há­rom Zetor, két silózó, nagybá­lázó, teherautó, rendfelszedő pótkocsi, három vetőgép, rendsodró, gyűrűshenger, trá­gyaszóró, kaszagép sorako­zik. Mind a sajátja. Három tár­sával közösen vásárolt kom­bájnt. — Az állatok merre vannak? — A legelőn kószálnak. — Kószálnak? Nem lopja el a híres torvaji betyár? — Évszázada meghalt az — nevet. — Egyet különben sem tudna elvinni senki, mert az egész csorda menne utána. Azzal meg sok lenne a gond. Korábban egyébként napszámos legeltetett, de az irigyeim mindig berúgatták, az állatokra meg nem figyelt ak­kor. Kerítést építtettem in­kább, áramot vezettem bele — így nem függök senkitől. — Áramot? — Engedély van rá, és szakember húzta el sokkilo­méternyi hosszan. Megcsípi a teheneket, bőgnek is, ha hoz­záérnek. Három óriási kará­mot kerítettem ki a földből; egyszer az egyikben, aztán a másikakban legelnek, amíg van mit. Magam fejlesztettem ki a technológiát; az állatok té- len-nyáron a szabadban van­nak, csak naponta kétszer, a fejésre jönnek haza. Meg sót nyalni. A fű, lucerna mellé a legelőre terítem nekik a kiegé­szítő etetőanyagot; most vet­tem például tíz vagon törme­lék cukorrépát a kaposvári gyártól. Napi 100-150 liter te­jet adnak a cserébe, amit Ta- bon,k bérelt üzletben adunk el. — Negyvennél több tehenet számoltam. Gondolom, alig győzi az etetést. — Nincs gond, tele a pad­lás, ötven méter hosszan — mutatott a családi házra. — Bírják a gerendák? — A földrengés idején sem roggyantak meg. Van építési engedélyem egy négyszáz négyzetméteres tároló fölhú­zására, de a pénzügyi erőfor­rásaimat még át kell csoport­osítanom a nagy munkához. Egyébként mindent magam bütyköltem a birtokon; azt a szállítószalagot is, ami tető alá hordja a terményt. A zsákolást nem bírja a térdem: műtötték. Lefelé már akárki elhajigálja. Később azt mondja: — Egyébként nem ez az igazi mezőgazdaság, amit mi csinálunk. Kényszerpályára vagyunk ítélve; alig van pénz, az is nagy kockázat útján, na meg temérdek munkával kerül elő. Én most rozsot vetek pél­dául, mert igénytelen növény, nem kell gyomirtani sem, és amit befektetek, azt biztosan visszakapom. Ha nagyobb ja­vadalmat hozó búzát szórnék a földbe, mellé mást is adnom kellen, hogy kinőjön, szépen nevelődjön. Sokan kezdtünk mezőgazdasággal foglalkozni a faluban: mára ketten marad­tunk egy barátommal. — Biztosan azért, mert lé­pést tart az idővel. De nem túlzás a hordozható telefon a traktorban, a tehenek mellett? — Muszáj volt megvennem, mert a hivatalok csak reggel nyolckor nyitnak, nekem meg addig is kell valamit csinál­nom. A hajnali öt óra már min­dig az állatok mellett, a földe­ken talál. Amikor eljön az idő, leállítom a traktort, hogy hal­lani lehessen, aztán megbe­szélem, megszervezem tele­fonon az ügyeimet. Ketten csinálják a vállalko­zást a feleségével. A har­mincöt éves Benedek József hozzá teszi: — A dédi annyit segít, hogy a csipetekre; két kislányunkra vigyáz. Ilyen társ nélkül már régen elbuktam volna. Meg­kopaszodtam, megőszültem a hitelekbe, de a nejem mindig buzdított, segített ötleteivel, na és a két kezével. Egyéb­ként előtte az összes nőisme­rősöm félt a marháktól... Czene Attila Az utóbbi rövid időben lega­lább tíz videotéka nyílt a Bala- tonszemes-Lengyeltóti hatá­rolta szűk körzetben. Veréb Ferenc indította el a lavinát. Láthatóan jól megy neki Bala- tonlellén és Fonyódon. S be-be térnek hozzá a vállalko­zók, hogy megnézzék sikeré­nek, üzletének titkait. S bár titokról szó sincs, a fi­atal vállalkozó megismerve a szakma rejtelmeit, ma azt ál­lítja, sejtelme sincs hogy volt bátorsága másfél éve szerény filmkészlettel belevágni. Hi­szen ebben az új üzletágban a mottó a gyorsaság és a fris­sesség, mert a házimoziban az emberek a megjelenés másnapján szeretnék látni a legújabb filmeket. Ezt a leg­nehezebb teljesíteni. Tavaly májusban jelent meg a rendelet, miszerint a video­tékákba csak a megjelentéstől számított fél év múlva adhat­ják ki az új mozifilmeket. Hogy senkinek se legyen kedve pult alól másolt, feliratozott, amúgy rossz minőségű kópiákat köl­csönözni, bűncselekménynek minősítették ezt. Kettőt-öt évig terjedő börtönbüntetés is jár­hat érte, meg a szerzői jogdí­jak kifizetése, illetve bolt bezá­rás. A börtönbüntetésre még nem volt példa, de úgy hírlik Siófokon, Balatonföldváron is lebukott már valaki. Az ember azt hinné, hogy akkor igazi mozit csinálni könnyebb a frissesség szel­lemében. A fiatalember álmo­dozott is róla hónapokig, hi­szen Lelle városának nincs ál­landó mozija. Jó ötleteiben sem volt hiány. A helyiségben is sikerült volna megállapodni a művelődési intézménnyel, és pénz is lett volna a befekte­téshez. A filmbeszerzésen bukott meg a dolog: úgy mű­ködik ma is, mint annak idején a cukor, meg liszt jegy. Oszt­ják a megyei moziüzemi válla­latok a települések nagysága és miegyéb szerint. Az új vál­lalkozó kerül a leghátrébb a sorba, miközben a moziba már csak a legújabb filmekért mennek be az emberek. Tehát marad a szerencse a kazetták vásárlásában is. Aki nem sündörög a lehető leg­többet a kiadók körül, az nem tudhatja mikor van kedvez­ményes vásárlás. Az sem árt, ha megbízható partner az il­lető és készpénzzel fizet. így lehet másfél év alatt a kezdő 258 filmet kétezres tékára bő­víteni. Azért bíztató, hogy jó üzleti tervvel ezen a területen is le­het támogatáshoz jutni: Veréb Ferenc a megyei vállalkozási központ pályázatán nyert pénzt a számítógépes nyilván­tartás bevezetésére és a téka felújításra. Igaz, a nyereségét következetesen visszaforgatja az üzletbe, amelyet Balatonlel- lén most bővít éppen, majd új szolgáltatásokat vezet be. A szolgáltatás itt érdekes dolog: a fiatal alkalmazottak Lellén ismerik a családok házimozis szokásait, tudják ki, mikor bukkan fel, akciófilmet, roman­tikusát, vagy vígjátékot keres. Az őszi-téli hónapokban a téka egy kisközösség fontos találkahelye. Jogos tehát a kérdés: most akkor a video­téka iparcikk kölcsönző, vagy kultúraterjesztő vállalkozás? Az adótörvények szerint mindkettő: huszonöt százalé­kos áfa terheli, mint kölcsön­zőt míg a forgalom után tíz százalékos kulturális járulék fizetendő a művészeti alapba. Mi más ez ha nem kettős adóztatás. G. M. Helyzet és vezérfonal Egyéves a vállalkozói központ privatizációs irodája Az információk somogyi börzéje Naprakész privatizációs információkkal segítik az érdeklődőket Fotó: Török Anett A Somogy Megyei Vállalko­zói Központ, Kaposvár Megyei Jogú Város képviselő-testüle­tének vállalkozási és gazdasági bizottsága anyagi hozzájárulá­sával adott, kistérségi fejlesz­tési és befektetési projektek so­rában Kaposvár és térsége gazdasági helyzetének feltárá­sára és gazdasági fejlesztése feladatai fő irányainak megha­tározására — tenderkiírás alap­ján — megbízást a Magyar Pa­ribas Rt-nek. A megbízás alapja, hogy Ka- posváro és a 74, térségébe tar­tozó településen a meghatá­rozó feldolgozóipari ágazat, a nagyüzemi mezőgazdaság és építőipar összeroppant, telje­sítménye 30-50 százalékkal csökkent, a gazdaság lassan mélyülő válságban van. Az el­múlt 3 évben több mint kétsze­resére nőtt a munkanélküliek száma, meghaladja a7000 főt. Közöttük nagyszámban vannak pályakezdő fiatalok, magasan képzett munkások és mérnö­kök. A még befejezetlen fel­számolások és csődeljárások, valamint a privatizáció elhúzó­dása miatt bizonytalanság to­vábbi létszámleépítéseket is hozhat. Az átalakult szervezetek mel­lett jelentős számban jöttek létre új, magán- és társasvállal­kozások (számuk 10 ezer, a Somogy megyei hasonló adat 64 százaléka), amelyek dön­tően a kereskedelmi és szolgál­tató szférában vállalnak szere­pet. A gazdasági szerkezetvál­tás alig, néhány esetben csak a tulajdonosváltás, érzékelhető. Kaposvár és térsége gazda­ságának fejlesztését megala­pozó tanulmány arra fog vá­laszt adni, 1. melyek azok a városi inf­rastrukturális és emberi ténye­zők, városrendezési tervek, amelyekre építve konkrét part­nerek konkrét befektetései szervezhetők, 2. milyen módszerek, lehető­ségek vehetők számba a főleg munkahelyteremtő fejleszté­sekhez, 3. a város térségével együtt miként érvényesíthetők az ide­genforgalom sajátos szempont­jai, nevezetesen a hobby-, sza­badidő-, gyógy- és konferencia- turizmus egymást erősítő hatá­sai, 4. melyek azok a mezőgaz­dasági alapok és melyek azok a technikák, amelyek az alap­anyag termelés-termeltetés ki- és nagyüzemi feldolgozás kö­rében az érdekeltek érdekeik alapján együttműködhetnek, 5. település méretektől füg­gően milyen önellátást biztosító vállalkozásoknak van létjogo­sultsága, melyek építhetnek kaposvári fogyasztókra, melyek a családi vállalkozások alapjai. A tanulmány helyi szakmai vita után novemberben készül el, s használhatják azok, akik fogódzót keresnek, és akik tu­datosan akarják Kaposvár és más településük lehetőségeit a vállalkozások ösztönzésével kihasználni. Dr. Orosz László Start Alapítvány irodavezetője A Somogy Megyei Vállalko­zói Központ egy éve hozta létre az Állami Vagyonügy­nökséggel közös ügyfélszol­gálati irodáját, azzal a céllal, hogy vállalkozásokat és ma­gánszemélyeket naprakész privatizációs információkkal segítsék. Az iroda megnyitása óta több százan fordultak meg itt, s sokan kamatoztatni is tudták a kapott felvilágosí­tást. — Legfontosabb feladatunk a tájékoztatás — mondta Vö­rös Attila, az ügyfélszolgálat vezetője. — A privatizációval kapcsolatos hírek, információk számítógépes rendszerünkről azonnal lehívhatók: több tíze­zer adattal rendelkezünk. Az összes privatizációra kijelölt gyár, cég, ingatlan és telep­hely leglényegesebb informá­ciói birtokunkban vannak. Ilyen jellegű tájékoztatást többnyire a vállalkozók igé­nyeltek: az itt megszerzett adatokkal később sikerrel pá­lyáztak. Sokan érdeklődtek a Claastej, az Agrosztár vagy a barcsi parketta üzem anyagai iránt. Áz összes privatizációs pályázati kiírást, nyomtatványt illetve segédanyagot is besze­rezhették nálunk. Az irodát többnyire a kárpót­lással kapcsolatban sok ma­gánszemély is felkereste. Megtudhatták többek között, hogy mibe érdemes jegyüket befektetni. Sokan jogi és adó­zási tanácsot kértek. Az ügy­félszolgálat másik szolgálta­tása a Céginfo illetve a „Ki mit gyárt, termel, szolgáltat” adat­bázis. Az előbbi a dél-dunán­túli régióra — Somogy, Tolna, Baranya és Zala megyékre — létrehozott információs háló­zat, amely 25 ezer termelő- és forgalmazó cég adatait tartal­mazza. A másik országos ki­terjedésű; segítségével 100 ezer vállalkozást ismerhetünk meg részletesebben. Az iroda újabb szolgáltatása a gépbörze. Az adathálózatba bármilyen profilú cég vagy vál­lalkozó belekerülhet: a rend­szer közvetítésével a gyártók létesíthetnek egymással üzleti kapcsolatot. (Harsányi)

Next

/
Thumbnails
Contents