Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-26 / 252. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEINK VILÁGA 1994. október 26., szerda Az egészséges életmód kulcsa 12 évig forgatható (1.) „Beállítható” életminőség Mozogjon minél többet a gyerek Ne hagyjuk a lendületet elveszni Gyűlnek a tankönyvek Még jó egy hét és november 3-án lejár a határideje a So- mogyért Egyesület és a megyei önkormányzat nemes kezdeményezésének, a tankönyvgyűjtési akciónak. A használt, de jó állapotú tankönyvekkel a határon túl élő magyar gyermekek anyanyelven történő oktatását, illetve a somogyi rászoruló általános iskolásokat kívánják segíteni. A tankönyvgyűjtő iskolák sorsjegyet kapnak és közülük so- roslással döntik majd el, melyik tíz nyer 10-100 ezer forint jutalmat. A megyei önkormányzat százhatvanhét somogyi iskolához juttatta el felhívását. Az elmúlt héten húsz iskolánál érdeklődtek, közülük tizennégy azt a választ adta, hogy szépen gyűlnek a tankönyvek. Három iskolánál akkor indult be a gyűjtés, három pedig arról tájékoztatott, hogy a Máltai szeretetszolgálat korábbi, hasonló kezdeményezéséhez csatlakoztak. Pontos kép a megye egészéről még nincs, egy hét múlva nizo- nyára szép tenniakarásról adnak majd bizonyságot a megye iskolái. Okosan szeress Nagy hiányt pótol hazánkban dr. Németh Tünde csecsemő- és gyermekgyógyász és Tárnoki Erzsébet csecsemő- és gyermek psziho- pedagógus Okosan szeress című videokazettája. Hazánkban nagyon kevés az újszülöttel, a csecsemőgondozással foglalkozó, tájékoztató, ismeretterjesztő film. Ez a 180 perces mű a gyermekneveléshez, a baba gondozásához kíván segítséget nyújtani, és a Szív TV támogatásával az alkotók háromezer példányt ingyen juttatnak el a gyermekorvosokhoz, a vezető védőnőkhöz. Szívbeteg gyermekek Magyarországon mintegy 25 ezer szívbeteg gyermek él, minden századik újszülött valamilyen szívfejlődési rendellenességgel jön világra. Nemrégiben létrehozták a Szívbeteg Gyermekek Védelmében Alapítványt, ahol elsősorban a bankok, a közintézetek, a vállalkozó adakozók segítségére számítanak. Kezdeményezés a Család évére A neveléselmélettel foglalkozó szakemberek többsége szerint az ember nevelhető születésétől öreg koráig, az életkori szakaszoknak megfelelő hatékonysággal. A gyakorlat viszont azt bizonyítja, hogy gyermek és prepubertás korban különösen mély nyomokat hagyó nevelési lehetőségeink vannak. Ezek elhagyása később nehezen vagy egyáltalán nem pótolható. Napjaink súlyos társadalmi gondjainak, az egymással szorosan összefüggő testi és lelki betegségek kiinduló pontjai megközelítő biztonsággal kitapinthatok. Ez az emberek többségének figyelmét elkerüli vagy jópofa, mókás, a felnőtteket naivan utánzó ártatlan megnyilvánulásnak minősítik. Pedig ekkor indulhat a gyermek olyan, a kívánatostól eltérő pályára, melyen ifjúságunk jelentős része „utazik” a tragikus végállomás felé. Ezért sürgető feladat a megelőzés, ami az orvosi gyakorlatban és a nevelésben sem kap megfelelő hangsúlyt. A szellemi és anyagi kondíciók gyakran elapadnak a tüneti kezelésnél. Közismert, hogy a testi és lelki betegségek szoros ösz- szefüggésben vannak, kialakulásukban kölcsönösen hatnak egymásra. A jó fizikai állapot, a test lemondásokkal is járó rendszeres edzése és fejlesztése olyan tulajdonságokat, alapképességeket és szokásokat alakít ki a gyermekben, amelyek megléte nagy biztonsággal megelőzhet sok betegséget, és alapját biztosíthatja az egészséges életmódnak. Ezek közül érdemes néhányat megemlíteni: a szorgalom, a kitartás, a tűrő- és küzdőképesség, az állhatatosság és áldozatvállalás, a fegyelmezettség, az önuralom és önmotiválás, a szorongás és félelem leküzdése stb. A napirend megfelelő alakítása, a rendszeresen alkalmazott fizikai és szellemi ingerek a gyermek szervezetében meglepő intezitással és gyorsasággal alkalmazkodási folyamatokat indítanak el. Mindezek 10-12 éves korára olyan pozíciót biztosíthatnak, amelyben a testi és lelki fejlesztést elhanyagoltakkal szembeni előnyét élete során megtartja. (A szerző a Kaposvári Katolikus Gimnázium igazgatója) Az ábra ezt az adaptációs folyamatot szemléleti. (Szó- rádi: Farmakogenetika) Ennek lényege a következő: a gyermek szervezete az intrauterin szakaszban döntően konstitutiv enzimeket termel, melyek meghatározzák alkatát, külső és belső jellemzőit. A születés pillanatától a szervezetét ért fizikai és szellemi ingerek hatására már az adaptációs enzimek működnek, amelyek termelése az ingerek gazdagságától függően aktivizálódik. Az alkalmazkodási folyamatok a szoros egységben működő testre hatnak. Külső jelei, illetve a változás következményei elsősorban a szív és vérkeringési, valamint az izomrendszerben tapasztalhatók. Kísérleti eredményeink is azt jelzik, hogy 10-12 éves korig a tartós, az aerob energianyeréssel történő terheléseknél lényegesen intenzívebb a teljesítménynövekedés, mint az ezt követő korosztályoknál. Az meg különösen figyelemreméltó, hogy a kezdetben gyengét teljesítők meglepően gyorsan felzárkóznak a középmezőnyhöz. A jelenség azt sugallja, hogy a génekben rejlő ősi fejlesztési lehetőségek gyermekkorban még a felszínre hozhatók. A gyors teljesítménynövekedést néhány szakember a kellemetlen közérzet tűrése javulásának tartotta. Ebben természetesen ez is szerepet játszhat, de jogosan feltételezhetjük, hogy a gyermekkori alkalmazkodás sajátos jelenségéről van szó. Ezt bizonyítják Hollosy Ágota kísérletének műszeres vizsgálatai, melyet a mosdósi gyermekkardiológián végeztek. A vizsgálat során a négyhetes fejlesztő programot megelőzően, majd azt követően terhelési folyamatban az aerob küszöb átlépését vizsgálták, reprezentatív mintavétellel. A 8 éves tanulók szervezetében bekövetkezett változások oly mértékűek voltak, melyeket a felnőtteknél nem .tapasztaltak. Meglepő módon az aerob küszöb „eltolódása” minden vizsgált tanulónál megközelítően azonos volt. Ez a jelenség azt igazolja, hogy a gyermek biológiai órája gyorsabban jár a felnőttekénél, és a jó pozícióba jutás csökkentheti a felnőttkori szív és érrendszeri betegségeket. A csontrendszer, de elsősorban gerincoszlop és a lábboltozat felnőttkori betegségei is egyre több embert érintenek. Ezek kialakulásában az öröklött tényezőkön kívül jelentős szerepet játszik a gyermekkori inaktív életmód, a gerincet és a lábboltozatot körülvevő „izompólya” hiánya. A törzs és a végtag izmainak gyermek és ifjúkori intenzív, de túlzásoktól mentes erősítésével az említett betegségek kialakulásának egy jelentős faktora megszüntethető. A szív és vérkeringési, valamint az izomrendszer, de az ezekkel szoros kapcsolatban lévő egyéb szervek és szerv- rendszerek állapotát az életmód alapvetően meghatározza. Bonyolult összefüggések elemzésére egy korreferátum kereteiben nincs lehetőség, de néhány jelenségre szeretném a figyelmet felhívni. (Jövő szerdán folytatjuk) Dr. Ozsváth Ferenc Egy zsák bolhát könnyebb kordában tartani, mint ezt a sok apróságot. Az egyik futni szeretne, a másik labdázni, a harmadik fogócskára vágyik. De egy sincs köztük aki meg tudna ülni a fenekén. 3-5 évesek, s tele vannak energiával. Lételemük a mozgás, a sport, majd eltelik néhány év, s nem akarnak mást, mint a tévé előtt ülni, s minél kevesebbet mozogni. A változásról, s a miértekről Vermesné dr. Merő Zsuzsanna főiskolai docenssel, és Hollósy Ágota adjunktussal beszélgettünk. A két tanárnő évek óta nagy sikerrel vezeti a tanítóképző főiskola óvodás tornáját, mely szerves része a hallgatók fakultációs képzésének is. — A gyerekeknek kielégíthetetlen a mozgásigényük. Szinte a végtelenségig lehet terhelni őket, ritkán fáradnak el, s rendkívül gyorsan kipihenik magukat. A mi foglalkozásaink 45 percesek, — szemben az óvodai 25-35 perces foglalkozásokkal — ,s ezt vígan, erőlködés nélkül végig csinálják. Az óvodai és iskolai tantervek alultervezettek, a gyerekek jóval több mozgást igényelnek, és bírnak, mint azt gondolnánk. Az óvodai testnevelés kevés, s csak álom a jólfelszerelt tornaterem. Ha a szülő választhat, nyelvre, zenére, s egyéb külön órára járatja gyerekét, de a legtöbbször az eszébe sem jut, hogy tornásznia sem ártana. A testi nevelés a legtöbb családban háttérbe szorul a szellemi terhelés mellett. Fontos lenne pedig az életkornak megfelelő minden irányú terhelés, ahhoz, hogy egészséges felnőttekké váljanak. A mindennapos, rendszeres testnevelés elengedhetelenül szükséges a gyermek életében. Ügyesség, koordináció, egyensúly, erő fejlesztésre kellene nagyobb gondot fordítani. Ne azt mondjuk a gyereknek, hogy ne mássz fel oda, mert leesel, hanem mutassuk meg, mit tegyen, hogy csinálja, hogy ne essen le. Az óvodástornán a gyerekek megismerkednek az alapmozgásokkal. Futás, ugrás, dobás. Erre a háromra bármilyen sportágat rá lehet építeni. De nem ez a lényeg. Nem verseny sportolókat, csupán egészséges gyereket szeretnének nevelni az idejáró csemetékből, akik sok irányú mozgástapasztalatot szereznek, megismerkednek olyan sportszerekkel, és eszközökkel, melyet még nem láttak. Megtanulják mi mindent lehet a labdával csinálni, mire jó a bordásfal, hogy használják a gördeszkát.— Igyekszünk mindpn gyereket sikerélményhez juttatni, célunk, hogy önmagukhoz képest fejlődjenek. Erőltetni senkit nem szabad ha fél, majd megpróbálja később. A gyerek kíváncsi, s ez előbb-utóbb legyőzi a félelmét. S egyébként is, van aki ebben, van aki abban ügyesebb. A lényeg, hogy mindenki jól érezze magát, hogy mozogjon. Aki ügyes, később egyesületekben folytathatja a munkát, aki nem, abból is egészséges, edzett felnőtt válik. S ez sem kevés. Széki Éva Már karácsonyra gondolnak az angyalföldi Fiastyúk utca II. számú általános iskola kisdiákjai. Felhívással fordultak hasonló korú társaiakhoz az egész országban arra biztatva őket, hogy megúnt, de használható játékaikat, könyveiket, ruháikat juttassák el a közelükben levő Vöröskereszt ki- rendeltséghez. Szeretnék, ha az idei, a Család évének karácsonyán több lenne a mosolygós gyerek a szegénységgel, az ínséggel küzdő otthonokban. Közművelődési mozgalom A Tájak-Korok-Múzeumok közművelődési 'mozgalom, mely tíz év óta egyesületként működik, másfél évtizede jelenteti meg sorra hazánk természeti értékeit, műemlékeit, múzeumait bemutató Kiskönyvtár sorozatát. A színes térképekkel, fényképekkel gazdagon illusztrált sorozat most jubileumhoz érkezett: a közelmúltban jelent meg a Kiskönyvtár ötszázadik kötete. Gyermekarcok, gyermektapsok Jó dolga van a kaposvári színésznőnek Ózra várók a Csiky Gergely Színházban Fotó: Csobod Péter Az Óz, a nagy varázsló szereplői naponta sütkérezhetnek a siker fényében. Totót, a rakoncátlan kiskutyát rögtön a szívükbe fogadják, ám a gonosz boszorkány bárhogy is könyörög jóindulatukért, nem kapja meg. Nem sokat kell nógatni a kicsiket — mikor az álomillattól elbódult oroszlánt kell megmenteni — boldogan másznak fel a színpadra. Jó ötlet a rendezőktől a közönség megmozgatása, hisz időnként amúgy is alig tudnak nyugton maradni az izgalomtól. A Kansasban, bácsikájánál nevelkedő Dorka itt nem olyan mintagyerek, mint a színdarab alapjául szolgáló történetben. Valóságosabb a makrancos- ságával, szeleburdiságával. A hétéves Tóth Anett arca csak úgy sugárzik, mikor meglátja, hogy Dorka darabokra szedi babáját. Mint meséli, vele is előfordul néha ilyesmi, bánja, de csak utána. Akkor ez mégsem olyan ritka bűn a gyerekeknél, mint azt az anyu mondja! Szigeti Ági még a folyósón is azt énekli: mindig a sárga úton, mindig a sárga kockán... — Milyen jó dolga van a színésznőnek! Gyönyörű ruhákat vehet fel, megtapsolják az énekét, táncát, biztosan nagyon boldog. A boszorkányt alakító néni szörnyen érezheti magát: mindenki ellene drukkol, senki sem szereti, pedig nem is olyan csúnya! Tőle nem féltem igazából, csak Óz volt ijesztő abban a szörny alakban, és a mennydörgő hangja. A barátnőmmel megfogtuk egymás kezét, de a szememet nem csuktam be. Kíváncsi voltam... A nagyobb fiúkat, mint a tízéves Nagy Gergőt már a technika is érdekli, őt ez fogta meg igazán. — Pont olyan páholyban ültem, ahonnan be lehetett látni a díszletek mögé. A színpad túlsó oldalán szívesen nézelődnék egyszer. Azt azonban hiába figyeltem miként tüntették el a dézsából a gonosz boszorkányt, nem sikerült kilesnem! Nagyon szeretnék egy felnőtt előadást megnézni, főleg olyant, ahol sokat változik a díszlet. Vajon sokat kell ahhoz tanulni, hogy itt dolgozhasson valaki? A felnőtt visszzafojtja lélegzetét izgalmában, a gyerek sikít. Mi megilletődöttem sóhajtunk, a kicsinek könnye hull, mi diszkréten tapsolunk, ők vörösre verik tenyerüket, s azt kiabálják Dorkának, a Bádogembernek, a Madárijesztőnek, a gyáva Oroszlánnak, Totónak és a többieknek, hogy vissza. Vissza... Izményi Éva
