Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-22 / 249. szám
SOMOGYI HÍRLAP 1994. okt. 22. szombat Könyveket ajánlunk FORGÁCS ÉVA Az ellopott pillanat A kötetbe gyűjtött tanulmányok többsége a magyar képzőművészet XX. századi fejlődésével foglalkozik. Az írások súlypontjai: képzőművészetünk megújulásának időszaka a két világháború között, az európai iskola, illetve a ma képzőművészetét meghatározó nemzedék kiemelkedő alkotóinak bemutatása. (Jelenkor - 350 Ft) ORBÁN OTTÓ Költészet hatalma Kiváló, teljességgel eredeti, egyedülállóan értékes könyv Orbán Ottó új verseskötete. A költő ezúttal azoknak a verseinek egy részét gyűjtötte kötetbe, amelyek - közvetlenül vagy közvetve - mesterségével, vagyis a költészettel foglalkoznak. (Kortárs - 329 Ft) WERNITZER JULIANNA Idézetvilág Wernitzer Julianna könyvében Esterházy Péter prózájának egyik fontos vonásáról: az idézet formáiról és funkcióiról értekezik. Vizsgálódásai középpontjában elsősorban a „Bevezetés a szépirodalomba” c. kötet áll. (Jelenkor- 250 Ft) UNGVÁRI TAMÁS Beatles-biblia „Szeretettel ajánlom a Beatles-bibliát, Lennon és társai halhatatlan történetét azoknak, akik hajdanán megértették, miért lázadt fel az apák nemzedéke ellen az ifjúság, a tiniknek, a húszéveseknek, barátjuk, szerzőjük: Ungvári Tamás. (Korrekt - 399 Ft) KARINTHY FRIGYES Capillária A szerző két remek kisregénye a népszerű „mesehős”, Gulliver ötödik-hatodik útját meséli el. A Capillária a férfi és nő viszonyának újragondolása is, melyet már a híres mottó is sugall: „Hisz mind a kettő mást akar...” (Pantheon - 398 Ft) TARCZAI GYÖRGY Az Árpádház szentjei Hasonmás kiadás. Előzőleg a Szent István Társulat gondozásában jelent meg, dr. Serédi Jusztinián érsek előszavával. Történelmünk nagy korszakának, az Árpád-házi királyok korának sajátos szemléletű feldolgozása. A rendkívül alapos és sokszínű munkát számos értékes illusztráció is gazdagítja. (Magyar Könyvklub — 890 Ft) SZÍNES HÉTVÉGÉ Gyémántdiploma a hatvan évért Utazások muzsikával A háziorvos iskolája A gyémántdiplomások. Elöl dr. Gyócsi János a diplomaosztó ünnepségen Gyémántdiplomát kapott dr. Gyócsi János nyugalmazott kaposvári üzemorvos a Pécsi Orvostudományi Egyetemen. Hatvan éve kapta meg diplomáját. Hajdan így hívták: a „jól futó Gyócsik”. Azt mondja: 11,5 másodperc alatt sprintéit százon. Most nehezen mozdul: balesete volt. — Mindig nagyon vidám ember voltam, s talán annak köszönhetem, hogy megértem a gyémántdiplomát. Ot év múlva a vasdiplomát is szeretném átvenni. A kiskorpádi váltókezelő fia mindig talpra állt: makacs szorgalma, munkaszeretete kihúzta minden csávából. Vasutaséknál úgy illett, hogy a gyerek is felöltse a sötétkék egyenruhát, ám Kiskorpádon a vasút nemcsak a másfél kilométeres távolság miatt tűnt messzinek. — A nagyapám is vasutas volt. Amikor leérettségiztem, azt mpndtam a nagyanyámnak: Én orvos leszek! „Jaj, fiam, hát hogy fogsz te megélni?” — kérdezte. „Olyan szép az a vasutasegyenruha, meg a nyugdíjas állás...” — siránkozott. Akkorra már fejembe vettem, hogy doktor leszek. Egy gazdag falumbeli fiú járt a pesti orvosi egyetemre, s mindig azt nyaggattam: mondja már meg milyen ott „fönn” az iskola. 0 meg csak legyintett, és nem mondott semmit. Nem is lett belőle orvos soha. Engem meg innen, a Somssich Pál Gimnáziumból elsőre fölvettek a pécsi orvosegyetemre. Ez 1927-ben volt. Feri öcsémmel és Mária húgommal hárman voltunk testvérek, havi 10 pengőnél több nem tellett a szüleimtől. A vasút jóvoltából tandíjmentes lettem; ingyen koszttal, havi 30 pengővel, elég jól megéltem. Igaz, jobbára jegyzeteltem: mindössze négy tankönyv — köztük Enz professzor Korbonctan csízió című munkája — lapult a fiókomban, mire befejeztem az egyetemet. Bámulatra méltó a memóriája: valamennyi középiskolai és egyetemi tanárának a nevét emlékezetében tartja. A nyarakat a kaposvári belgyógyászaton töltötte. Főnökei megszerették, s már az egyetemi évek alatt felelős munkával bízták meg. Százhúszan indultak, és mindössze 45-en végeztek az évfolyamban. Öt év egyetem után a kaposvári kórházban lett „cselédkönyves”. Állítja, hogy ez az időszak volt az igazi iskola. Minden orvosi szakmában három hónap gyakorlatot kellett tölteniük. — így lehettünk mi igazi háziorvosok, nem amolyan „cé- dulások”, mint a mostaniak — mondja. A praxist a kaposvári kórház elmeosztályán kezdte, majd — mint mondja — a kiha- lásos rendszer alapján araszolt előre. Kilenc hónap után egy vakbélműtéttel debütált a sebészeten. Ott ismerte meg leendő feleségét, aki egy este éppen a különszobában betegeskedő nagymamáját látogatta meg. A házasság a háború zajos éveiben kezdődött. — A délvidéki megszállás alatt a zombori hadikórházban mint címzetes őrvezető láttam el a sebesülteket. Fölismertem, hogy a hadseregparancsnoknak tífusza van, s a tábornok jóvoltából, 1942-ben már zászlósként kerültem a Don-kanyarba. Egy hónapon át gyalogoltam hazafelé. Szerencsém volt: 1943 májusában Kaposvárra értem. Harminchét évesen kinevezték az OTI igazgatójának, de 1946-ban szanálták a váltókezelő fiát. A munkások visszakövetelték. Gyócsi doktor a körzetet, s melléje az üzemorvosi állást választotta. A ruhagyárnak 3200 dolgozója volt akkor, és a korszerű rendelőjét mindenki megcsodálta. Emlékszik, sok magas vérnyomásos beteget kezelt, de daganatos akkoriban még csak egy volt köztük. Legnagyobb sikerének azt tartja, hogy családjában többen is követték példáját. Négy gyermeket nevelt, köztük dr. Gyócsi Jánost, a Kaposi Mór Megyei Kórház orvos-igazgatóját, akinek három gyermeke lépett ugyancsak erre a pályára. Szaporodnak az oldalági doktorok is. A nyugdíjas évek csöndesek. Reggel, amikor megérkezik a Somogyi Hírlap, kezébe veszi, és az utolsó betűig kiolvassa. Aztán jöhet egy römi-parti az asszonnyal Várnai Ágnes A Tinctoris reneszánsza 1981-ben öt lelkes és tehetséges kaposvári zenész reneszánsz együttest hozott létre. A hajdani kort idéző muzsikával és kosztümökben léptek a közönség elé. Névadójuk stílusosan Johannes Tinctoris lett, a 15-16. század flandriai származású zeneszerzője és zeneteoretikusa. Nevéhez fűződik a nápolyi udvarban született zenei szótár, melyet Mátyás király feleségének, Beatrixnek ajánlott. A kultúrhistóriából kibogozható szálak így vezetnek jeles királyunk reneszánsz udvarába, a humanizmus környezetébe, levegőjébe. Egy másik munkáját pedig Beatrix budai karnagyának küldte... A zenetörténeti forrásokból üdítően merítő kaposvári együttes különleges része lett a város és a megye zenei életének, az utóbbi időben viszont kevesebbet hallatott magáról. A csoport alapító tagja és vezetője, Kokas Ferenc elmondta, hogy október utolsó napján ismét a közönség elé lépnek a megyei művelődési központban, és szorgalmasan próbálnak. A fellépés legfontosabb feltétele a korhű hangszerek pótlása, kiegészítése volt. Ez nem könnyű dolog mert a reneszánszkori tekerőlant, duda, fidel (a hegedű őse) és a nagydob nem csupán ritka, hanem ennélfogva drága is. Akár külön história is kerekíthető abból, amíg az angliai Bradfordban ráakadtak egy boltra, ahol „félkészen” kaphatók a mestermunkák, amelyeket itthon kell aztán megszóla- tathatóvá tenni. Ez sem kevés pénz és nem kevés szakértelem dolga, megyei és városi alapítványi támogatással sikerült mégis. Mindenesetre a Tinctoris azért hírneve nyomán járta a világot is. A közelmúltban felléptek Glindében, készülnek Bath városába, tapsolt nekik a Csíkszeredái publikum, s amire külön büszkék, immár ismert vendégei a bajor udvarnak is. Kaltenberg ura, Luitpold Prinz von Bayern ugyanis nemcsak a kiváló sörrel fémjelzi nevét, hanem a júliusban megrendezett reneszánsz mulatságokkal is. Mint hírlik ezt éppen a sör hasznából fedezi: a nevezetes fesztiválokon újraéled a reneszánsz pompa és szellem, lovagi tornákkal és zenei élményekkel. Nos, ebben az igényesen „nosztalgikus”, elkényeztett publikummal övezett környezetben is állta a próbát a kaposvári Tinctoris. (Tröszt) Kaltenbergben is nagy sikere volt a Tinctoris együttesnek Régi fotók Ázsiáról Mintegy 100 ezer font értékben múlt századi kínai és japán fotókat árvereztek el Londonban. Az aukciót szervező Christie’s cég több mint kétezer fényképet bocsátott árverésre: ezek az ázsiai, brit és amerikai fotósok által készített legkorábbi felvételek Kínáról és Japánról. Világszerte nagy volt irántuk az érdeklődés. A legtöbbet sikerült is eladni, főként gyűjtőknek. Tizenöt évig volt a Somogy művészeti vezetője Menesztették Mosóczit ünneplés helyett „Időzített bomba” a táncegyüttes 45. születésnapján — Forgatókönyv szerinti koreográfia? Mosóczi István, a Somogy Táncegyüttes művészeti vezetője ez év végén az együttes hírnevéhez méltó műsorral akarta megünnepelni megalakulásuk negyvenötödik évfordulóját. Hogy lesz-e valami az ünneplésből, nem tudni, ugyanis a tánc- együttes alapítványának kuratóriuma legutóbbi ülésén úgy döntött: megválik Mosóczi Istvántól. — Az utóbbi években Mosóczi művészeti munkája, tevékenysége nem találkozott az alapítvány kuratóriumának elvárásaival — mondta Csik- vár Gábor, a Somogy Tánc- együttes menedzsere. — Azok előtt, akik az együttes művészi eredményeit figyelemmel kísérték, nem titok, hogy az elmúlt 3-4 évben tulajdonképpen csak Merczel István tánckarvezető és koreográfus végezte a csoport művészeti oktatását. Merczel István egyébként alkalmas művészeti vezetőnek. Itt él Kaposváron, rátermettségét, tehetségét folyamatosan bizonyította. Az alapítványi tagok, és a kuratórium ezért döntött úgy, hogy elérkezett az idő a váltásra. — Amikor ezt tudatták velem, olyan hatás ért, mint amikor az ember életét kettétörik — mondta Mosóczi István, aki a BM. Duna Művészegyüttesének művészeti vezetője is. — Nekem a Somogy a fél életemet jelentette, és ezt sokan tudják. Méltatlannak, emberileg erkölcstelennek tartom ezt a döntést, s úgy vélem, hogy forgatókönyv szerint készült ez a „koreográfia”. Mosóczi István nevetségesnek tartja azt a kijelentést, miszerint az elmúlt három-négy évben ő semmit sem tett az együttes művészeti életében, a táncosok oktatásában. Derült égből villámcsapásként érte a hír, s bár nincs oka az örömre, tréfásan mégis megjegyezte: — Azt hittem valamiféle díszpolgári címet kapok majd az együttes negyvenötödik születésnapján. Most már látom: ez csak posztumusz lehet. Csikvár Gábor menedzser az együttes vezetésének véleményét tolmácsolta, amikor elmondta: azt szeretnék, ha a jövőben Mosóczi István mint. koreográfus és művészeti szaktanácsadó venne részt a Somogy munkájában. Mosóczi erre viszont így reagált: — Ha ezek után nevemet adnám a Somogyhoz, azt jelentené, ha legitimálnám a mostani döntést. Lőrincz Sándor
