Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-20 / 247. szám
10 SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 1994. október 20., csütörtök Aki világbajnokot nevelt Munkájáról, tanítványáról vall a mester Fotó: Török Anett Neve egyre inkább összeforr világbajnokunkéval. Ha egyikét említjük, óhatatlanul eszünkbe jut a másiké is. Gyöngyösi János és Borhi Zsombor napjainkban csaknem egyet jelent. Vélhetően hasonló a kajakos világ társítása is. Régóta tudjuk, hogy a szakember nemcsak edzője, de ha kell egy kicsit az apja és időnként a barátja is a kajakkirálynak. Ez a sokarcú együvétarto- zás érett ismét arannyá a xochimiicói tavon ott távol Mexikóban. Gyöngyösi mestert ma már „tősgyökeres” kaposváriként süvegelik a somogyi megye székhelyen, pedig egy évtizeddel ezelőtt — ő mondta — azt sem tudta, hol ez a város. Mi tagadás, megdolgozott e népszerűségért. Gyöngyösi János mindenről szívesen beszél, csak önmagáról nem. A világbajnok nevelője saját személyét nem tartja olyan fontosnak. Szinte- a névtelenségből érkezett, s a vele járó szerénységet híven őrzi ma is. Pedig mostanság egyre többen kiváncsiak „előéletére”. Honnan indult, milyen versenyző volt, egyáltalán hol és mikor tanulta ki a „üstökösgyártás” tudományát. — Amit magamról elmondhatok, az néhány mondatba belefér — kezdi vallomását, s egy negyed századot ugrott vissza az időben. Akkor ült először kajakba az MTK vízitelepén, majd a Bp. Honvéd világhírű iskolájában folytatta a versenyzést. Ott tette meg az első lépéseket az edzői (vízi)pályán is. — Nagy eredményeim? — legyint —, ilyenek nem jöttek össze. A világ- és olimpiai bajnokok között nekem meg kellett elégednem egy OB hetedik és egy Budapest-bajnoki harmadik helyezéssel. Ezeket tartja a legértékesebbnek, de hát tudni kell, hogy a Csapó, Bakó, meg a Szabó „Istyu” féle nemzedék csillagogásakor neki, a szolid amatőrnek a napi nyolcórai munka mellett ezekért is alaposan meg kellett izzadnia. — Sosem bántott ez a középszerűség — mondta —, viszont közöttük tanulhattam meg, hogy a világelsőséget — bármilyen ígéret valaki — nem adják olcsón. Akkor vált ars poétikámmá a kitartó, sokrétű munka: közöttük eszméltem rá, hogy a tehetség jeleihez szorosan kötődik a kimagasló munkavégzés feltétel nélküli vállalása is. Még innen a huszonötön Gyöngyösi János ezen ismérvekkel a tarisznyájában érkezett Kaposvárra, ahol komoly feladat várt rá. A vízügyesek kis vizitúrázó csoportjából versenyképes szakosztályt kellett teremtenie. — A Deseda az első találkozásunkkor rabul ejtett. E csodálatos tó láttán Vígh Sán- doréknak már nem volt szüksége agitációra. Az elnök kezébe csaptam, s tudtam, hogy ezzel egy hosszú távú „munkaszerződést” pecsételtem meg. Es a fiatal edző munkához látott. Akkor még senki sem gondolta, hogy érdemes feljegyezni azt a „83 őszi” napot, amelyen Kurucz Katalin, a Krénusz iskola testnevelője vagy harminc tanulóját először vitte le a vízitelepre. Akadt ugyanis köztük egy tejfeles hajú, higanymozgású kis gyer- kőcz, bizonyos Borhi Zsombor...Akkor még csak egy volt a sok közül. A mester meleg szavakkal emlékezik: — Ma is előttem van, milyen savanyú képet vágott, mert neki eleinte „csak” kenu jutott. De zokszó nélkül lapátolt nap nap után. Ahogy fogytak a gyerekek, több hajónk is felszabadult. Ekkor ültettem át először Zsombort Csima Feri mellé a kajakba. Később elmondta, hogy emiatt milyen boldog volt, mert hát őt ez a hajó jobban vonzotta... És most már csak a világhírű tanítványról folyik köztünk a diskurzus. Az edző megismétli, hogy Zsombor semmi különös tehetséget nem árult el, ám volt benne valami, amit észre kellett venni. Bármiként is „verték” őt a többiek a száraz és vízi edzéseken, sosem volt csalódott, őt semmi sem ingatta meg. — Ma már tudom miért — jegyzi meg — mert akkor is mindig a maximumot adta. Sosem tört le, ellenkezőleg: még nagyobb elánnal dolgozott, hogy jobb és jobb legyen. A sikerek nem maradtak el. Az 1990-es ezer méteres IBV ezüst, most így visszagondolva már sejtetett valamit. Én akkor határoztam el, hogy ezért az. emberért mindent megteszek és hozzásegítem a továbblépéshez. Amikor megjegyeztem, hogy bizonyára megkönnyítette dolgukat, hogy a világ élvonalába tartozó magyar kajaksport kitaposott ösvényén haladhattak, a mester tiltakozott. — Mi egyáltalán nem azon haladtunk. Sohasem bújtam a sportág szakirodalmát; a magunk útját választottuk. Két egymást követő évben sohasem csináltuk ugyanazt, igyekeztünk száműzni a monotóniát. Zsombornak gyakran kikértem a véleményét, s ha jónak láttuk, hát változtattunk. Ami a szakirodalmat illeti: bármily meglepő, én csak egyetlen könyvre támaszkodtam, a híres amerikai úszóedző, Counsillmann vaskos edzésnaplóit tanulmányoztam, no meg a TF-en tanító egykori röplabdás, Petrekanics Máté laboreredményeit használtam fel. — Jól értettem? Nem vette a kezébe egyetlen hazai „világbajnok-termelő” kajakos edző tapasztalat-gyűjtenmé- nyét sem? — Nem. — Kifejezetten az ösztöneire hallgatva nevelt Zsomborból kétszeres világbajnokot? Egyáltalán: milyen fokú a sportszakmai végzettsége? — A legmagasabb: szakedző vagyok. De a főiskolán tanultakból csak az alapelveket fogadtam el. Gyöngyösi János — A munkát tekintve maximalistának tartja önmagáf? — Elsősorban önmagámmal szemben vagyok az, de ezt elvárom a tanítványaimtól is. Zsomborral kezdettől „nehezebb” dolgom volt, mert ő minden kiadott porciónál többet akart elvégezni. A munka és pihenés arányát tekintve így állandó kontrollra késztetett. — Mikor gondolt arra, hogy tanítványa az idén is világbajnok lehet? — A magyar bajnokság után, ugyanis aki itthon OB-t nyer, az ugyanekkora energiával világbajnok is lehet. Ismerem Zsombort, ő egy rendkívül szorgalmas akaraterős egyéniség, tudtam, hogy képes feljutni a legmagasabb csúcsra is. — Repüljünk vissza Mexikóba! Csalódás a kajak négyesben, majd ezüstté vált a várt ezres arany, hitt ön tanítványa ötszázra tett „dühös” fogadalmában? — Az esélye ott is megvolt. Igaz, ezen a távon elég egyetlen elrontott húzás, és az aranyból ötödik hely lehet, de amikor a reggeli középfutamban a legjobb időt evezte, éreztem, hogy nem lehet baj. A döntőben pedig négyszáz méternél esküdtem volna a győzelmére. Gyöngyösi János szemében különös fény gyúl. Egy pillanatig nem szólok közbe, tudom, újra éli az utolsó száz métert. — Kérem; idézze föl a döntő utáni találkozásukat. Hosszú csend következik, de beszél szeme, és a sarkában (lehet, hogy csak én látom) egy könnycsepp. Mintha röstellené, hirtelen belekezd. — Rohantam volna Zsomborhoz, de a szigorú biztonsági őrökön alig tudtam átverekedni magam. Hosszas birkózás után arra ocsúdtam, hogy a nyakában lógok. — Emlékszik, hogy mii mondott neki? — Nem, nem emlékszem. — És Zsombor első mondatára? — Arra sem... De hát vannak pillanatok, amikor minden szó értelmét veszti. És az... ott...akkor egy ilyan pillanat volt. Jutási Róbert Dobribán Géza: ahol rajthoz állt, nyert Négy arany a zamárdi vitrinben A győzelmi dobogó legfelső' fokán Tollaslabda Lábodi visszatért Kaposvárra Az őszi idény eddigi legrangosabb tollaslabda-versenyét rendezték meg az elmúlt napokban Budapesten. A BEAC-Please '94 elnevezésű I. osztályú tollaslabda-ranglistaversenyen részt vett az a Lábodi Tamás is, aki nemrég szerelt le a katonaságtól, s egyéves szünet után tért visz- sza ismét Kaposvárra. A kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola olimpiai kerettag élsportolójának — akit a Kereskedelmi Bank Rt támogat — remekül sikerült a kaposvári visszatérése. A teljes magyar élmezőnyt felvonutató ranglista- versenyen Lábodi Tamás a férfi egyesben a 64-es tábláról indulva egymás után aratta győzelmeit a rangos és erős mezőnyben, s végül bronzérmes lett. A döntőbe jutásért játszott mérkőzésen hatalmas csatában, döntő játszmában és csak hosszabbításban kapott ki hajszálnyi különbséggel a ranglistaverseny későbbi győztesétől, dr. Szalay Gyulától. Lábodi Tamás jól sikerült visszatérése és eredményes szereplése nagyon biztató a jövőre nézve. Várjuk a hasonló folytatást! „A veterán versenyzők a sportpályákat keresik, nem a szanatóriumokat, így aztán roppantul olcsók az államnak.” Az ausztrál államelnök mondta ezt a veterán sportolók olimpiájának megnyitóján. A nagy seregszemle egyik legeredményesebb magyar résztvevője a zamárdi Dobribán Géza volt. A 69 éves, örökifjú atléta négy számban (távol-, hármas- és magasugrásban, valamint 100 gáton) diadalmaskodott Brisbane-ban, s a fenti mondatot őrizte meg leginkább emlékezetében az ausztárliai két hétről. — Csak másfél napunk volt arra, hogy úgy ahogy átálljunk a kilenc órás időeltolódásra — mondta a közelmúltban hazatért zamárdi sportember otthonában. — A versenyeken kellemetlen szél kavargó«, s nagyon meleg volt. így aztán nem értem el kiemelkedő eredményeket. Más kérdés, hogy amelyik számban elindultam, mégis győztem. Most már elárulhatom: az elutazás előtt azt mondtam magamnak, hogy 2-3 aranynál nem adhatom alább. Ismertem saját felkészültségi szintemet, s a vetélytársakét is. — Mi a titka a sikereinek? — Az alapos felkészülés. Minden ezen múlik. A korábbi évek nemzetközi versenyein szereztem már némi tekintélyt magamnak, hiszen például a hármasugrásra készülődvén — ekkor már volt 3 aranyam, s ez volt az atlétika befejező száma — négy ellenfelem is visszalépett, amikor meglátták hogy indulok. Egyébként a magasugrást volt a legnehezebb megnyernem, de ezután már biztos voltam abban, hogy a többi számban sem lehet baj. A Magyar Televízió kint forgató stábja lemaradt a győztes, 147 centis ugrásomról. Megbeszéltük, hogy a verseny után a kedvükért újra megugróm. Sikerült az is... — Hosszú, költséges útját miből fedezte? — Nagyon sokat köszönhetek a Zamárdi Petőfi SE elnökének, Major Gyulának. Most először fogadtam el pénzt, amire a harmincnégy évnyi zamárdi edzősködésem idején sohasem tartottam igényt. A kinti étkezést és utazást saját zsebből álltam. így volt ezzel a többi magyar sportoló is, ezért voltunk olyan kevesen, összesen úgy százan. Ám a különböző sportágakban ösz- szegyűjtött 90 érem önmagáért beszél... — Számít-e valamilyen különleges elismerésre? — Mi nem ezért sportolunk. Hatalmas élmény volt látni az olimpia legidősebb versenyzőjét, egy 103 éves úszónőt. Ő biztosan nem a dicsőségre vágyott. Példája bizonyította — s talán egy kicsit az enyém is —, hogy az ember akaraterővel mindent elérhet. Én annak is nagyon örültem, hogy Zamárdiból sokan eljöttek elém Ferihegyre, s szívesen veszek egy-egy üdvözlő táviratot is. Nincs megállás, már holnaptól készülök a következő feladatra. Jövőre az amerikai Buffalóban rendezik a veterán atléták világbajnokságát... Dobribán Géza olimpiai aranyat érő eredményei a 65- 69 évesek kategóriájában: magasugrás: 147 cm; távolugrás: 475 cm; hármasugrás: 10,33 m; 100 gát: 20,23 mp. Fónai Imre Németországba készülnek A magyar férfi kézilabda válogatott november első napjaiban Németországban vendégszerepei egy nemzetközi tornán. Káló Sándor szövetség kapitány csapata november 4-én, pénteken Magde- burgban a német együttessel játszik, másnap, szombaton Hannoverben az orosz válogatott lesz az ellenfél, majd a vasárnapi zárónapon Biele- feldben a horvátok elleni találkozóval zárul a pontvadászat. A jövő évi izlandi világbajnokságra készülő bő keretből ezúttal 15 kiszemeltnek, három kapusnak és 12 mezőnyjátékosnak kíván játéklehetőséget adni Káló Sándor. Honvédségi segédlettel utaznak Abban nincs semmi különös, hogy a magyar sportolók — más országbeli társaikhoz hasonlóan — többnyire repülőgéppel utaznak a soron következő világversenyre. Az viszont már érdekes hír, ha a honvédség segítségét veszik igénybe, s katonai szállítójárművel repülnek. A Magyar Mozgáskorlátozott Sportszövetség legjobbjai választották az utóbbi megoldást: azokról a válogatott versenyzőkről van szó, akik november első napjaiban a máltai úszó világbajnokságon képviselik a piros- fehér-zöld színeket. Samaranch és a dopping Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke úgy vélekedett: nem szerencsés a doppinghasználaton ért sportolókat örökös eltiltással sújtani, jobb lenne, ha a büntetés legfeljebb két évre szólna. Samaranch mindezt Bukarestben mondta, ahol az egyetem díszdoktorává avatták. Mansell folytatja A 41 éves brit autóversenyző, Nigel Mansell nem mondott le arról, hogy tovább gyarapítsa világbajnoki címeit. A Forma-1-es és IndyCar világbajnoki címmel büszkélkedő Mansell nevét adta egy új Brands Hatch-i versenyiskolához, ahol a fiatal tehetségeket fogják képezni. Zürich a legesélyesebb A jövő évi atlétikai Mobil Grand Prix-viadalok helyszínei közül Zürich rendelkezik a legnagyobb eséllyel, 4.39 millió dollárnak megfelelő összeg áll a házigazdák rendelkezésére. Res Brügger, a svájci szervezők egyike úgy nyilatkozott: 2.4 millió dollárt kívánnak a versenyzők megnyerésére költeni. Győztesek randevúja Az idei Grand Slam-tornák három győztese, az amerikai Pete Sampras (Melbourne, Wimbledon) és Andre Agassi (Flushing Meadow), valamint a spanyol Sergi Bruguera (Párizs) is elfogadta a meghívást a férfi tenisz Grand Slam Kupára, amelyet december 6. és 11. között Münchenben rendeznek meg. Mindhárman csupán részvételükért fejenként 250 ezer dollárt kapnak, ha meg nyernek, további 1.5 millió dollárt érdemelnek ki. A müncheni torna további résztvevői: Martin, Ivanisevic, Courier, Berasategui, Edberg, No- vacek, Muster, Larsson, Becker, Björkman, Ferreira, Chang, Yzaga.
