Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)

1994-10-20 / 247. szám

10 SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 1994. október 20., csütörtök Aki világbajnokot nevelt Munkájáról, tanítványáról vall a mester Fotó: Török Anett Neve egyre inkább össze­forr világbajnokunkéval. Ha egyikét említjük, óhatatlanul eszünkbe jut a másiké is. Gyöngyösi János és Borhi Zsombor napjainkban csaknem egyet jelent. Vél­hetően hasonló a kajakos vi­lág társítása is. Régóta tud­juk, hogy a szakember nem­csak edzője, de ha kell egy kicsit az apja és időnként a barátja is a kajakkirálynak. Ez a sokarcú együvétarto- zás érett ismét arannyá a xochimiicói tavon ott távol Mexikóban. Gyöngyösi mestert ma már „tősgyökeres” kaposváriként süvegelik a somogyi megye székhelyen, pedig egy évti­zeddel ezelőtt — ő mondta — azt sem tudta, hol ez a város. Mi tagadás, megdolgozott e népszerűségért. Gyöngyösi János mindenről szívesen beszél, csak önma­gáról nem. A világbajnok ne­velője saját személyét nem tartja olyan fontosnak. Szinte- a névtelenségből érkezett, s a vele járó szerénységet híven őrzi ma is. Pedig mostanság egyre többen kiváncsiak „előé­letére”. Honnan indult, milyen versenyző volt, egyáltalán hol és mikor tanulta ki a „üstökös­gyártás” tudományát. — Amit magamról elmond­hatok, az néhány mondatba belefér — kezdi vallomását, s egy negyed századot ugrott vissza az időben. Akkor ült először kajakba az MTK vízite­lepén, majd a Bp. Honvéd vi­lághírű iskolájában folytatta a versenyzést. Ott tette meg az első lépéseket az edzői (vízi)pályán is. — Nagy eredményeim? — legyint —, ilyenek nem jöttek össze. A világ- és olimpiai bajnokok között nekem meg kellett elégednem egy OB he­tedik és egy Budapest-bajnoki harmadik helyezéssel. Ezeket tartja a legértéke­sebbnek, de hát tudni kell, hogy a Csapó, Bakó, meg a Szabó „Istyu” féle nemzedék csillagogásakor neki, a szolid amatőrnek a napi nyolcórai munka mellett ezekért is ala­posan meg kellett izzadnia. — Sosem bántott ez a kö­zépszerűség — mondta —, vi­szont közöttük tanulhattam meg, hogy a világelsőséget — bármilyen ígéret valaki — nem adják olcsón. Akkor vált ars poétikámmá a kitartó, sokrétű munka: közöttük eszméltem rá, hogy a tehetség jeleihez szorosan kötődik a kimagasló munkavégzés feltétel nélküli vállalása is. Még innen a huszonötön Gyöngyösi János ezen ismér­vekkel a tarisznyájában érke­zett Kaposvárra, ahol komoly feladat várt rá. A vízügyesek kis vizitúrázó csoportjából ver­senyképes szakosztályt kellett teremtenie. — A Deseda az első talál­kozásunkkor rabul ejtett. E csodálatos tó láttán Vígh Sán- doréknak már nem volt szük­sége agitációra. Az elnök ke­zébe csaptam, s tudtam, hogy ezzel egy hosszú távú „mun­kaszerződést” pecsételtem meg. Es a fiatal edző munkához látott. Akkor még senki sem gondolta, hogy érdemes felje­gyezni azt a „83 őszi” napot, amelyen Kurucz Katalin, a Krénusz iskola testnevelője vagy harminc tanulóját először vitte le a vízitelepre. Akadt ugyanis köztük egy tejfeles hajú, higanymozgású kis gyer- kőcz, bizonyos Borhi Zsom­bor...Akkor még csak egy volt a sok közül. A mester meleg szavakkal emlékezik: — Ma is előttem van, milyen savanyú képet vágott, mert neki eleinte „csak” kenu jutott. De zokszó nélkül lapátolt nap nap után. Ahogy fogytak a gyerekek, több hajónk is fel­szabadult. Ekkor ültettem át először Zsombort Csima Feri mellé a kajakba. Később el­mondta, hogy emiatt milyen boldog volt, mert hát őt ez a hajó jobban vonzotta... És most már csak a világ­hírű tanítványról folyik köztünk a diskurzus. Az edző megis­métli, hogy Zsombor semmi különös tehetséget nem árult el, ám volt benne valami, amit észre kellett venni. Bármiként is „verték” őt a többiek a szá­raz és vízi edzéseken, sosem volt csalódott, őt semmi sem ingatta meg. — Ma már tudom miért — jegyzi meg — mert akkor is mindig a maximumot adta. So­sem tört le, ellenkezőleg: még nagyobb elánnal dolgozott, hogy jobb és jobb legyen. A si­kerek nem maradtak el. Az 1990-es ezer méteres IBV ezüst, most így visszagon­dolva már sejtetett valamit. Én akkor határoztam el, hogy ezért az. emberért mindent megteszek és hozzásegítem a továbblépéshez. Amikor megjegyeztem, hogy bizonyára megkönnyítette dol­gukat, hogy a világ élvonalába tartozó magyar kajaksport ki­taposott ösvényén haladhat­tak, a mester tiltakozott. — Mi egyáltalán nem azon haladtunk. Sohasem bújtam a sportág szakirodalmát; a ma­gunk útját választottuk. Két egymást követő évben soha­sem csináltuk ugyanazt, igye­keztünk száműzni a monotó­niát. Zsombornak gyakran ki­kértem a véleményét, s ha jó­nak láttuk, hát változtattunk. Ami a szakirodalmat illeti: bármily meglepő, én csak egyetlen könyvre támaszkod­tam, a híres amerikai úszóe­dző, Counsillmann vaskos edzésnaplóit tanulmányoztam, no meg a TF-en tanító egykori röplabdás, Petrekanics Máté laboreredményeit használtam fel. — Jól értettem? Nem vette a kezébe egyetlen hazai „vi­lágbajnok-termelő” kajakos edző tapasztalat-gyűjtenmé- nyét sem? — Nem. — Kifejezetten az ösztöne­ire hallgatva nevelt Zsombor­ból kétszeres világbajnokot? Egyáltalán: milyen fokú a sportszakmai végzettsége? — A legmagasabb: szak­edző vagyok. De a főiskolán tanultakból csak az alapelve­ket fogadtam el. Gyöngyösi János — A munkát tekintve maxi­malistának tartja önmagáf? — Elsősorban önmagámmal szemben vagyok az, de ezt el­várom a tanítványaimtól is. Zsomborral kezdettől „nehe­zebb” dolgom volt, mert ő min­den kiadott porciónál többet akart elvégezni. A munka és pihenés arányát tekintve így ál­landó kontrollra késztetett. — Mikor gondolt arra, hogy tanítványa az idén is világbaj­nok lehet? — A magyar bajnokság után, ugyanis aki itthon OB-t nyer, az ugyanekkora energi­ával világbajnok is lehet. Is­merem Zsombort, ő egy rend­kívül szorgalmas akaraterős egyéniség, tudtam, hogy ké­pes feljutni a legmagasabb csúcsra is. — Repüljünk vissza Mexi­kóba! Csalódás a kajak né­gyesben, majd ezüstté vált a várt ezres arany, hitt ön tanít­ványa ötszázra tett „dühös” fogadalmában? — Az esélye ott is megvolt. Igaz, ezen a távon elég egyet­len elrontott húzás, és az aranyból ötödik hely lehet, de amikor a reggeli középfutam­ban a legjobb időt evezte, éreztem, hogy nem lehet baj. A döntőben pedig négyszáz méternél esküdtem volna a győzelmére. Gyöngyösi János szemé­ben különös fény gyúl. Egy pil­lanatig nem szólok közbe, tu­dom, újra éli az utolsó száz métert. — Kérem; idézze föl a döntő utáni találkozásukat. Hosszú csend következik, de beszél szeme, és a sarká­ban (lehet, hogy csak én lá­tom) egy könnycsepp. Mintha röstellené, hirtelen belekezd. — Rohantam volna Zsom­borhoz, de a szigorú bizton­sági őrökön alig tudtam átve­rekedni magam. Hosszas bir­kózás után arra ocsúdtam, hogy a nyakában lógok. — Emlékszik, hogy mii mondott neki? — Nem, nem emlékszem. — És Zsombor első monda­tára? — Arra sem... De hát van­nak pillanatok, amikor minden szó értelmét veszti. És az... ott...akkor egy ilyan pillanat volt. Jutási Róbert Dobribán Géza: ahol rajthoz állt, nyert Négy arany a zamárdi vitrinben A győzelmi dobogó legfelső' fokán Tollaslabda Lábodi visszatért Kaposvárra Az őszi idény eddigi legran­gosabb tollaslabda-versenyét rendezték meg az elmúlt na­pokban Budapesten. A BEAC-Please '94 elnevezésű I. osztályú tollaslabda-ranglis­taversenyen részt vett az a Lábodi Tamás is, aki nemrég szerelt le a katonaságtól, s egyéves szünet után tért visz- sza ismét Kaposvárra. A kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola olimpiai kerettag élsportolójá­nak — akit a Kereskedelmi Bank Rt támogat — remekül sikerült a kaposvári visszaté­rése. A teljes magyar élme­zőnyt felvonutató ranglista- versenyen Lábodi Tamás a férfi egyesben a 64-es tábláról indulva egymás után aratta győzelmeit a rangos és erős mezőnyben, s végül bronzér­mes lett. A döntőbe jutásért játszott mérkőzésen hatalmas csatában, döntő játszmában és csak hosszabbításban ka­pott ki hajszálnyi különbséggel a ranglistaverseny későbbi győztesétől, dr. Szalay Gyulá­tól. Lábodi Tamás jól sikerült visszatérése és eredményes szereplése nagyon biztató a jövőre nézve. Várjuk a ha­sonló folytatást! „A veterán versenyzők a sportpályákat keresik, nem a szanatóriumokat, így az­tán roppantul olcsók az ál­lamnak.” Az ausztrál államelnök mondta ezt a veterán sporto­lók olimpiájának megnyitóján. A nagy seregszemle egyik legeredményesebb magyar résztvevője a zamárdi Dobri­bán Géza volt. A 69 éves, örökifjú atléta négy számban (távol-, hármas- és magasug­rásban, valamint 100 gáton) diadalmaskodott Bris­bane-ban, s a fenti mondatot őrizte meg leginkább emléke­zetében az ausztárliai két hét­ről. — Csak másfél napunk volt arra, hogy úgy ahogy átálljunk a kilenc órás időeltolódásra — mondta a közelmúltban haza­tért zamárdi sportember ott­honában. — A versenyeken kellemetlen szél kavargó«, s nagyon meleg volt. így aztán nem értem el kiemelkedő eredményeket. Más kérdés, hogy amelyik számban elin­dultam, mégis győztem. Most már elárulhatom: az elutazás előtt azt mondtam magam­nak, hogy 2-3 aranynál nem adhatom alább. Ismertem sa­ját felkészültségi szintemet, s a vetélytársakét is. — Mi a titka a sikereinek? — Az alapos felkészülés. Minden ezen múlik. A korábbi évek nemzetközi versenyein szereztem már némi tekintélyt magamnak, hiszen például a hármasugrásra készülődvén — ekkor már volt 3 aranyam, s ez volt az atlétika befejező száma — négy ellenfelem is visszalépett, amikor meglát­ták hogy indulok. Egyébként a magasugrást volt a legnehe­zebb megnyernem, de ezután már biztos voltam abban, hogy a többi számban sem lehet baj. A Magyar Televízió kint forgató stábja lemaradt a győztes, 147 centis ugrásom­ról. Megbeszéltük, hogy a verseny után a kedvükért újra megugróm. Sikerült az is... — Hosszú, költséges útját miből fedezte? — Nagyon sokat köszönhe­tek a Zamárdi Petőfi SE elnö­kének, Major Gyulának. Most először fogadtam el pénzt, amire a harmincnégy évnyi zamárdi edzősködésem ide­jén sohasem tartottam igényt. A kinti étkezést és utazást sa­ját zsebből álltam. így volt ez­zel a többi magyar sportoló is, ezért voltunk olyan kevesen, összesen úgy százan. Ám a különböző sportágakban ösz- szegyűjtött 90 érem önmagá­ért beszél... — Számít-e valamilyen kü­lönleges elismerésre? — Mi nem ezért sportolunk. Hatalmas élmény volt látni az olimpia legidősebb versenyző­jét, egy 103 éves úszónőt. Ő biztosan nem a dicsőségre vágyott. Példája bizonyította — s talán egy kicsit az enyém is —, hogy az ember akarat­erővel mindent elérhet. Én annak is nagyon örültem, hogy Zamárdiból sokan eljöt­tek elém Ferihegyre, s szíve­sen veszek egy-egy üdvözlő táviratot is. Nincs megállás, már holnaptól készülök a kö­vetkező feladatra. Jövőre az amerikai Buffalóban rendezik a veterán atléták világbajnok­ságát... Dobribán Géza olimpiai aranyat érő eredményei a 65- 69 évesek kategóriájában: magasugrás: 147 cm; távol­ugrás: 475 cm; hármasugrás: 10,33 m; 100 gát: 20,23 mp. Fónai Imre Németországba készülnek A magyar férfi kézilabda vá­logatott november első napja­iban Németországban ven­dégszerepei egy nemzetközi tornán. Káló Sándor szövet­ség kapitány csapata novem­ber 4-én, pénteken Magde- burgban a német együttessel játszik, másnap, szombaton Hannoverben az orosz válo­gatott lesz az ellenfél, majd a vasárnapi zárónapon Biele- feldben a horvátok elleni talál­kozóval zárul a pontvadászat. A jövő évi izlandi világbajnok­ságra készülő bő keretből ez­úttal 15 kiszemeltnek, három kapusnak és 12 mezőnyjáté­kosnak kíván játéklehetőséget adni Káló Sándor. Honvédségi segédlettel utaznak Abban nincs semmi külö­nös, hogy a magyar sportolók — más országbeli társaikhoz hasonlóan — többnyire repü­lőgéppel utaznak a soron kö­vetkező világversenyre. Az vi­szont már érdekes hír, ha a honvédség segítségét veszik igénybe, s katonai szállítójár­művel repülnek. A Magyar Mozgáskorlátozott Sportszö­vetség legjobbjai választották az utóbbi megoldást: azokról a válogatott versenyzőkről van szó, akik november első nap­jaiban a máltai úszó világbaj­nokságon képviselik a piros- fehér-zöld színeket. Samaranch és a dopping Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizott­ság elnöke úgy vélekedett: nem szerencsés a dopping­használaton ért sportolókat örökös eltiltással sújtani, jobb lenne, ha a büntetés legfel­jebb két évre szólna. Sama­ranch mindezt Bukarestben mondta, ahol az egyetem díszdoktorává avatták. Mansell folytatja A 41 éves brit autóver­senyző, Nigel Mansell nem mondott le arról, hogy tovább gyarapítsa világbajnoki címeit. A Forma-1-es és IndyCar vi­lágbajnoki címmel büszkél­kedő Mansell nevét adta egy új Brands Hatch-i versenyisko­lához, ahol a fiatal tehetsége­ket fogják képezni. Zürich a legesélyesebb A jövő évi atlétikai Mobil Grand Prix-viadalok helyszí­nei közül Zürich rendelkezik a legnagyobb eséllyel, 4.39 mil­lió dollárnak megfelelő összeg áll a házigazdák rendelkezé­sére. Res Brügger, a svájci szervezők egyike úgy nyilat­kozott: 2.4 millió dollárt kíván­nak a versenyzők megnyeré­sére költeni. Győztesek randevúja Az idei Grand Slam-tornák három győztese, az amerikai Pete Sampras (Melbourne, Wimbledon) és Andre Agassi (Flushing Meadow), valamint a spanyol Sergi Bruguera (Pá­rizs) is elfogadta a meghívást a férfi tenisz Grand Slam Ku­pára, amelyet december 6. és 11. között Münchenben ren­deznek meg. Mindhárman csupán részvételükért fejen­ként 250 ezer dollárt kapnak, ha meg nyernek, további 1.5 millió dollárt érdemelnek ki. A müncheni torna további részt­vevői: Martin, Ivanisevic, Cou­rier, Berasategui, Edberg, No- vacek, Muster, Larsson, Bec­ker, Björkman, Ferreira, Chang, Yzaga.

Next

/
Thumbnails
Contents