Somogyi Hírlap, 1994. október (5. évfolyam, 231-256. szám)
1994-10-11 / 239. szám
8 SOMOGY HÍRLAP — VILÁGTÜKÖR 1994. október 11., kedd Kényszerleszállás Szumátrában Kényszerleszállást hajtott végre az első anglia-ausztrá- liai légiút 75. évfordulója emlékére felszállt kétmotoros angol repülőgép - jelentette az UPI. Az első világháborús Vic- kers-Vimy gépek mintájára készült repülő a tervek szerint az egész Anglia-Ausztrália utat megismétli. Szumátra déli részén landolt, mintegy 70 km-re Lampung városától, vagyis 225 km-re úticéljától, Dzsakartától. Földet érve kigyulladt, de kicsik a károk, így a javítás után, pár nap múlva folytathatja az útját. Sétáló halacskák Florida utcáin A több hónapig tartó súlyos esőzés következtében Floridában „sétáló” halak jelentek meg az utcákon - jelentette tegnap a Reuter. Valóban úgy tűnik - mondják a tudósok, akik ismerik a jelenséget. „Egyik éjjel kimentünk a férjemmel levegőzni, s ahogy a lábunk elé néztünk, láttuk amint kis törpeharcsák cikáznak át az úttesten. Előkaptunk egy nejlonzacskót, beletettük a halacskákat” - mesélte kalandját a Tampa közelében lakó Carolin Martin. A hölgy hozzátette: „a tóhoz járó horgászok nem tudtak halat fogni, mi viszont az utcán szedtük össze”. Mercedes rabjai fellázadtak Fellázadtak a rabok vasárnap Argentínában a Buenos Airestől 100 kilométerre keletre levő Mercedes börtönében. Az AFP francia hírügynökség szerint a lázadásnak négy halottja van, s két börtönőrt a rabok túszul ejtettek. Tegnap az argentínai fővárostól 200 kilométerre délre levő Dolores börtönében is lázadás tört ki, ezt azonban már sikerült békés úton lerendezni. Mark Tatcher kis fegyverüzlete Margaret Thatcher egykori brit miniszterelnök fia állítólag 12 millió font sterlinget vágott zsebre azért, mert segített nyélbe ütni az anyja által aláírt nagy összegű szaúd-arábiai fegyverüzletet - jelentette tegnap több brit lapra hivatkozva a Reuter. Ez a vád fölöttébb kellemetlen a volt miniszterelnök számára. A Thatcher-fiúnak a fegyverüzletbe való belekeveredése ugyanis sérti a közérdeket. A beszámolók szerint Mark Thatcher a tizenkétmillió fontot egy 20 milliárdos fegyverüzlet elősegítéséért kapta. Túszejtő leszerelt öregkatonák A salvadori hadsereg obsitos katonái elfoglalták a parlament épületét, miközben egy másik közép-amerikai országban, Nicaraguában a sandinista hadseregből leszerelt katonák szállták meg Venezuela managuai nagykövetségét. Az ok mindkét esetben az: pénzt és megélhetési lehetőséget követeltek a munka nélkül maradt harcosok. Kábítószer-üzlet: kínai bandák A kínai rendőrség nyolc kábítószer-kereskedő bandát göngyölített fel a Mianmarral (Burmával) határos Jünnan tartományban — jelentette a Zsen- min Kungan Pao című kínai rendőrújság. A razziasorozat, amely a bandák felszámolásához vezetett, még májusban történt, de csak most jelent meg róla hír. A bűnüldöző szervek 44 embert tartóztattak le. Kínában a törvény többnyire halállal büntet ilyen bűncselekményeket. Atomkutatók lézerrel A franciák régóta foglalkoznak a nukleáris energiával. Tudományos kutatóközpontjukban most lézerrel kísérleteznek, amellyel — köznapi nyelven — elősegítik a maghasadást(FEfí Foto) Chirac bánata, az elúszó reménység Feszültségszító ősz a Szajna partján Október eleje a politikai évad kezdetének számít Franciaországban; 3-án megkezdte munkáját a parlament is. Az ősznek a súlyát fokozza, hogy tavasszal elnökválasztást tartanak. Mitterrand államfő — 14 évi kormányzás után — már nem indul újra a választáson, s így teljesen szabad a pálya a jelöltek előtt. A két legfőbb esélyes pillanatnyilag Edouard Balladur kormányfő, illetve Jacques Chirac, a nagyobb kormánypárt, a gaulle-ista Tömörülés a Köztársaságért (RPR) elnöke. Chirac indulási szándékát ismerik, Balladur azonban egyelőre elhessegeti az erre vonatkozó kérdéseket. Többek között ennek az ügyes technikának - no meg meggyőző stílusának köszönhetően — a kormányfő magasan vezet a közvélemény-kutatási listákon, Chirac nagy bánatára, aki 1988 után ismét elúszni látja reményeit. A két politikus versengése az elmúlt hónapokban komoly feszültséget teremtett a francia jobboldal soraiban; mivel Balladur is az RPR-hez tartozik, ha valóban beáll a csatasorba, megosztja majd a pártot. Chirac hívei hálátlanságot, szószegést emlegetnek (arra utalva, hogy Balladurt a pártelnök küldte a kormányfői székbe, s ő állítólag meg is ígérte: nem keresztezi Chirac elnöki vágyait). Balladur hívei, a jobb közvélemény-kutatási adatokkal, s egyáltalán, Balladur nagyobb társadalmi hátterével érvelnek. Ennek valóban lényeges hatása lehet a későbbiekre: a gaulle-isták ugyanis a hetvenes évek közepe óta mindig kudarcot vallottak az elnökválasztásokon. Fennáll a kudarc veszélye, hiszen a szocialisták — akik hosszú időn át keresték a maguk elnökjelöltjét, Mitterrand irányvonalának folytatóját — a jelek szerint végre rábukkantak a megfelelő emberre Jacques Delors személyében. Delors népszerű, s vannak távlati elképzelései. Úgy vélik, megverné Chiracot, s még Balladurrel is viszonylag szoros versenyt futna. Bár a baloldali politikus nem válaszolt a sürgető felhívásokra, indulása valószínűnek látszik. Fia ugyanis a „nem” mellett döntene, a szocialisták teljesen esélytelenek lennének a jövő tavaszi választáson, s így a párt végleg a politikai élet peremére szorulna. Balladur indulása és későbbi sikere szempontjából döntő lehet, hogy mennyire sikerül maga mögé felsorakoztatni a másik kormánypárt, az UDF politikusait. Miközben ugyanis az RPR többsége — s közöttük a pártelnök közeli híveinek számító vezetői kar, például Juppé külügyminiszter vagy Séguin parlamenti elnök — Chiracot támogatja, az RPR-rel közel azonos súlyt képviselő UDF egyelőre „Bal- ladur-párti”. Ez a mérkőzés azért még nem tekinthető lefutottnak. A szervezet néhány vezetője — mindenekelőtt Valéry Giscard d’Estaing volt államfő, az UDF elnöke — ugyanis — saját jelölt állítása mellett kardoskodik, mondván: egy ilyen nagy párt nem teheti meg, hogy eleve kivonja magát a versenyből. S. Tóth László Vissza a demokráciához — vér nélkül? Puccsisták és alku A katonai beavatkozás előtti 24. órában Port-au-Prince- ben elért megegyezés szerint október 15-én visszatérhet hazájába Haiti történelmének első demokratikusan megválasztott elnöke. A jelek szerint az utolsó pillanatban hozott eredményt. Az amerikai kontinens egyik legrégibb köztársasága történelmét mindvégig diktátorok tündöklése és bukása, illetve a mérhetetlen nyomor jellemezte. Az évszázad egyik legkegyetlenebb rendszerét tartotta fenn a karibi szigeten 1957-1971 között „Papa Doc” Duvalier, majd a halála után a fia, „Bébi Doc”. 1986 után is zűrzavar következett, míg 1990-ben sikerült alkotmányos elnökválasztást rendezni Haitin. Ezt Jean Bertrand Aristide, az akkor 38 éves szalézi- ánus szerzetes, a szegények és elesettek pártfogója nyerte, akit a diktatúra ellenzőjeként ismertek meg. E rövid demokratikus szakasznak vetett véget az 1991. szeptemberi államcsíny. Raoul Cedras tábornok, a korábban épp Aristide által kinevezett hadsereg-főparancsnok ragadta magához a hatalmat, s az államfőnek menekülnie kellett. Különös egybeesés, hogy Aristide elnök a múlt évben is épp október 15-re tervezte a visszatérését. Az Amerikai Államok Szervezete közreműködésével tavaly júliusban New Yorkban ugyanis megszületett az egyezség Cedras tábornokkal. Csakhogy ez nem valósult meg. A szélsőjobboldali terrorcsoportok egyszerűen megakadályozták kihajózásukat... Washington nemrég — utolsó lehetőségként — katonai lépésre szánta el magát, s ehhez megnyerte az ENSZ Biztonsági Tanácsának jóváhagyását és 24 ország tevőleges — noha többnyire csak jelképes — támogatását is.A válság megoldását ígérő újabb megállapodásra tehát egy évet kellett várni. S minden bizonnyal csak a 20 ezer fős intervenciós hadsereget szállító amerikai flotta felvonulása térítette jobb belátásra a haiti katonákat. A Carter volt amerikai elnök közvetítésével elért mostani egyezség hasonló a tavalyihoz. Ám ezúttal több a biztosíték megvalósítására. A puccsistáknak négy héten belül távozniuk kell Haitiből. Abban azonban minden megfigyelő egyetért, hogy a békés fejlődés megindítása nem egyszerű feladat az amerikai kontinens legszegényebb államában. Császár Tibor Könyv Kína könyörtelen nagy kormányosáról Mao és a fogmosás Mao Ce-tung elnök tudott kedves lenni, valójában azonban könyörtelen zsarnok volt, aki elpusztította mindazokat, akik nem engedelmeskedtek neki. így jellemzi a „nagy kormányost” személyi orvosa, Li Csi-szui, aki könyvet írt ezzel a címmel: „Mao elnök magánélete”. A The New York Times interjút közölt a 663 oldalas könyv szerzőjével, aki 1955-től egészen az elnök 1976-ban bekövetkezett haláláig az orvosa volt. Li Csi-szui- jelenleg egy Chicago melletti városkában él. Li az elnököt egoista, intri- kus személyiségnek írja le. „Az egész világot rabszolgájának tekintette. Súlyosan tévedtek azok, akik azt hitték, hogy egyenlők vele. Ezeket likvidálta” — jelentette ki az orvos az interjúban. Li azt állítja, hogy Maónak az asszonyokat nemcsak szexuális célokból kellettek, hanem arra is, hogy információkat szerezzenek neki. Meggyőződése volt, hogy a szexuális tevékenység meghosszabbítja az, életet. Mao egyébként visszautasította, hogy gyógyítsák nemi betegségét, mert — mint kijelentette — „ha az nem okoz fájdalmat, nincs fontossága”. Li leírja könyvében, hogy Mao hosszú heteket töltött hálóköntösben. Beosztottait néha éjfél után rendelte magához. Nem mosakodott, testőrei forróvizes kendőkkel törölgették. Nem mosott fogat. „Egy tigris sohasem mossa a fogát” — jelentette ki. Li a BBC brit televíziónak adott interjút. Ebben arról is beszélt, hogy mennyire szerette Mao a fiatal lányokat. A cigányok és Európa Helyzetükön rontott a rendszerváltás Történelmi esemény színhelye volt Varsó: itt tartották az első nemzetközi konferenciát a cigányság problémáiról. Az Európa Tanács és az EBEÉ szervezte tanácskozás a helsinki folyamat része, és égető hiányt pótolt. Frontáttörés volt ez. A cigány-kérdéssel ugyanis a legutóbbi évekig még a kisebbségi problémák között sem foglalkoztak. Súlyos kérdésről van szó: a becslések szerint mintegy 7-11 millió cigány él szétszórtan Európa különböző területén, és kevés kivételtől eltekintve rendkívül rossz körülmények között. A konferencián felszólaló nyugati képviselők azonban csak Kelet-Közép-Európát bírálták. Véleményük szerint a politikai rendszerváltás nem javított, inkább rontott a cigányok helyzetén. Riasztóan nőtt a türelmetlenség a kisebbségekkel, így a cigányokkal szemben, lan Hancock, az amerikai kormánydelegáció egyik cigány tagja figyelmeztetett: „A kelet-európai nemzetek nem válogathatnak, nem választhatják ki a demokráciának azokat az elemeit, amelyek nekik tetszenek.” Hancock a kelet-európai cigányok helyzetét a fekete amerikaiakéhoz hasonlította. Különösen élesen bírálták Csehországot és Romániát, de meglehetősen egyöntetű volt az a szemlélet, hogy más a cigánykérdés Nyugaton, és más Keleten. Nemcsak a magyar delegáció nem értett egyet ezzel, de több nyugati cigányszervezet képviselője sem. Igazságtalannak érezték, hogy míg Csehországot élesen bírálták az áttelepült cigányok állampolgárságának megoldatlansága miatt, addig ez fel sem vetődött Olaszországgal vagy Franciaországgal kapcsolatban, ahol ugyanez a probléma rendezetlen a II. világháború vége óta... Talán ennek is köze volt ahhoz, hogy francia kormánydelegáció részt sem vett a konferencián. A Roma Nemzeti Kongresszus (RNC) ugyanakkor hevesen támadta Németországot, ahol a szervezet véleménye szerint tudatosan akadályozzák a cigányok polgárjogi helyzetének javulását. A különböző országok képviselőinek felszólalásaiból kibontakozó kép azt mutatta: a cigányság helyzete mindenütt súlyos problémákkal terhes. Nyugaton csak annyival jobb, amennyivel azokban az országokban magasabb az élet- színvonal. Ami az állam beavatkozását illeti, ebben viszont Magyarország és Szlovákia jóval előbbre jár, mint a fejlett ipari államok. Az analfabétizmus felszámolásában például e két országban már régóta végrehajtottak olyan programokat, amilyeneket Nyugaton még csak most terveznek. Az európai cigányelitnek a tanácskozásra érkezett képviselői komoly követelésekkel álltak elő. Ezek közül a legfontosabb egy európai cigánycharta kidolgozásának követelése volt, amelynek — elképzeléseik szerint — a cigányok politikai és kulturális jogait kellene tartalmaznia. A résztvevő kormányküldöttségek többsége nem látott lehetőséget ennek megalkotására. Nem talált kedvező visszhangra az a javaslat sem, hogy az európai szervezetek hozzanak létre kizárólag a cigányok problémáival foglalkozó testületeket. Erre sincs lehetőség. Amit elfogadott a konferencia s ajánlásként terjesztett az Európa Tanács és az EBEÉ elé: a jelenlegi szervezeti felálláson belül nevezzenek ki egy cigányok ügyeivel foglalkozó közvetítőt. Barabás T. János 246 megabájtos chip Számítógép szenzáció Elképesztő, 246 megabájt kapacitású chipet állított elő a dél-koreai Samsung Electo- nics — elsőként a világon. A mintegy öt négyzetcentiméteres komputeragy több millió tranzisztor munkáját képes elvégezni és mintegy 2000 újságoldalnyi információt tárolhat. A napjainkban használatos személyi számítógépek RAM-jai (radnom accès memory, azaz közvetlen elérésű tár) általában egy-négy, ritkább esetben nyolc-tizenhat megabájt kapacitásúak, és még ezzel a teljesítménnyel is rengeteg programot kiszolgálnak. A Samsung 256 megás D- RAM- ját legkésőbb 1997/98 fordulóján kezdik el gyártani. A dél-koreai cég egyébként máris a világ tárolóchip-szük- ségletének a tizedét fedezi. (Ferenczy)
